Harsányi Mária Abbázia. Rájöttem ezen a nyáron. Hiányzott nagyon. Háromszor voltam, és most, hogy nem voltam, hiányzott. Nagyon jó a levegő, gyönyörű a tenger. És fantasztikus az a 12 kilométeres sétány, végig a tengerparton.

H. M. A Széchenyi Fürdő, szeretem a kinti medencéket.

M. J. Tavasz, nyár, ősz, tél.

H. M. Nekem sokáig az ősz volt, de mostanában vívódok, lehet, hogy mégis a tavasz? De amikor jön ez a szép ősz, akkor az ősz, tehát a tavasz meg az ősz.

M. J. A Jardinettet szeretem és a régi Lajos utcai Sipost. Az kedvenc volt. De már az sincs.

H. M. A Kéhli Vendéglő.

H. M. Az olasz tészta.

M. J. Most már a víz. Így a pontos: most már a víz.

H. M. Azért nekem még nem a víz. A jó vörösbor.

M. J. Két színt szeretek igazán, az egyik a zöld, a kopott palackzöld, a másik meg a terrakotta.

H. M. A fehér, fekete, kék.

M. J. Minden, ami növény. De leginkább a fákat szeretem, mert a fák nagyon sok mindent tudnak. A hársfa a szívem csücske és a gesztenyefa. Nagyon szeretem a fákat.

H. M. Én meg a fasorokat. Nagycenken, a Széchenyi Kastélynál a hársfasor, a végében a Széchenyi család sírhelyével.

M. J. Kutya, ló. De a kutya az elmebaj szinten. A lovakat szintén elgyengülve imádom, de tartok tőlük, mert nagyon nagyok. Az állatok és a növények nem gyűlölködnek. Az állatban nincs gyűlölet.

H. M. Minden állat tud valamit, amit mi nem. És a növények is. Én nagy csodálattal figyelem a természetet, az élővilágot.

M. J. Nekem a kedvenc színészem Colin Firth, nagyon szeretem, meg Julia Robertset és Diana Keatont. Ő igazi nő!

H. M. Magyar színészt nem mondunk, mert mindenkit szeretünk. Ha külföldi, akkor Daniel Day-Lewis. Nagyon jó volt a Fantomszálban is.

M. J. Az Óbudai Társaskör a csúcs, aztán nekem a Petőfi Irodalmi Múzeum következik és a Zeneakadémia.

H. M. A Társaskör, a Zeneakadémia, a Müpa, az Örkény és a Katona.

M. J. Nekem Fellini Amarcordja A film. Ha magyar film, akkor A napfény íze Szabó Istvántól.

H. M. Ez nehéz kérdés, mert nagyon szeretem a filmeket, és szerencsére sok jó film van most is. Zabálom őket. Legutóbb a Moszkva teret és Luc Bessontól A nagy kékséget láttam – ezek is kedvenceim.

M. J. Karácsony Benő: Napos oldal – nekem az A Könyv. Manapság a magyar irodalomban Péterffy Gergelytől a Kitömött barbár.

H. M. Gondolkoztam, hogy mi is legyen. Augusto Roa Bastos Embernek fia című regényét már kétszer elolvastam, mert nagyon szeretem ezt a mágikus, realista világot. Az író García Márquez elődje volt, Márquez is az ő köpenyegéből bújt ki. Valamint Eszterházy Péter Hasnyálmirigy naplója. Amúgy a kedvenc íróm Alexander Baricco, aki a Selymet is írta.

M. J. Berhidi Marinak van egy szobra, ami otthon van nála, és nem akarja nekem adni, pedig állandóan kérem tőle, hogy adja nekem. Az egy női büszt és kavicsokból egy gyöngysor. Gyönyörű.

H. M. Engem meg inkább a képek érdekelnek. Szeretem a régi mesterek fénnyel és árnyékkal való játékát. Végre láttam Rembrandt Éjjeli őrjáratát is a felújított Rijks Múzeumban. Ami egy festményben nekem fontos, ami lenyűgöz, az ott van.

M. J. Az egyik Chopin Fantaisie Impromptu-je, amit anyám játszott zongorán otthon. A másik ilyen Puccini Krizantémok című darabja és Mahler V. szimfóniájának Adagietto tétele.

H. M. Nekem Mozart Requiemje. Snétberger gitárjátékát nagyon szeretem.

M. J. Csányi Vilmos és az etológia.

H. M. Az első, aki lenyűgözött engem, Elek tanár úr volt. Általános iskolás koromban ő tanította a fizikát meg a csillagászatot. Volt csillagvizsgáló is Ózdon, és jártunk oda. Olyan jól tudtam a fizikát, mint a fiúk. Új iskola volt a lakótelepen, és előttem van: olyan volt a fizikaterem, mint egy egyetemi előadóterem. Én állok és felelek, és ő megdicsér…

M. J. Versenytáncoltam. Együtt végeztem a táncmesterképzőben olyan híres emberekkel, mint Sajti Sándor, Tarczi Zoli, Latabár Kati meg Varga Böbe.

H. M. Nekem Faragó Tamás és a vízilabda a kedvencem. És nagyon szeretem a jó focit.

M. J. A Campo de’ Fiori Rómában. Az egy piac.

H. M. Én szeretem a Nagycsarnokot, egy időben jártam oda. Most már a Klauzál térre járok.

H. M. Nem kávézik, otthon issza a löttyöt.

M. J. Ilyen koffeinmentes vacakot iszom. Egyszer egy amerikai barátnőmtől kaptam egy amerikai kávéfőzőt, szörnyű kávéfőző. Mondtam a barátaimnak, hogy nem tudom, miért kaptam ezt a holmit, erre azt mondták: mert ivott nálad kávét.

H. M. Én szoktam kávézni hol itt, hol ott. Szeretem a Kossuth tér sarkán a Szamos Kávézót és a Café Viant a Liszt Ferenc téren.

M. J. Mielőtt nyugdíjba mentem, azt se tudtam, hogy mik ezek a sorozatok. Amikor az ember este dolgozik, nem tud kapcsolódni sorozatra. De nyugdíjasként már van idő sorozatra kihegyeződni. Most van egy ausztrál sorozat, az a címe, Hosszú az út hazáig, ami azért érdekes, mert nem ismerem a színészeket, tehát egy vad­idegen világ, és nagyon érdekes korrajzot fest föl egy család történetén keresztül.

H. M. Passz, nem nézek sorozatokat.

M. J. Volt egy Gerelyes Endre nevű kitűnő novellista, aki nem csupán a jó novelláiról volt híres. Ő mondta: „Apám, harmincon felül az ember felelős az arcáért, amilyen addig volt, olyan marad.” Én már kísérletet se teszek arra, hogy megváltozzak.

H. M. „… végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain…”

(Weöres Sándor: Bolero)

M. J. Jézusom, úgy nézel ki, mint hirtelen öröm a vetőkártyában!

H. M. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba (Kr. e. 6. század, Hérakleitosz).