Aztán a Pók utcai betondzsungel könyvtárában pillanatok alatt akklimatizálódtam, hiszen igaz, hogy 200 kilométerrel arrébb, de panelek közt, kulcsos gyerekként nőttem fel. Arra gondoltam, ami Veszprémnek a Haszkovó lakótelep, az Budapestnek a Hosszú Házak. Amikor az aquincumi romok között sétálgatva csendesen átjárt a történelmi térerő, örömmel nyugtáztam, hogy itt is megtaláltam mindazt, ami nekem a veszprémi vár.
Amikor az Óbudai Nyár legnagyobb koncertkavalkádjában hömpölyögve felsejlett bennem az utcazene fesztivál, konstatáltam, hogy jó helyen vagyok. Amikor a Római-parton megcsapott a Duna illata, és zizgett a rezgőnyárfa, eszembe jutottak a balatoni élmények, és el kellett ismernem, hogy errefelé sokkal jobbak a kacsakövek. Amikor a Flórián téri lángososnál megettem az első káposztás lángost – atyám, ilyen máshol nincs is!
Több mint öt éve ide köt a lap is. Az Óbudai Anziksz első lapszáma egyidős a kisebbik fiammal. A gyes időszaka alatt az Olvass! rovat ablak volt a világra, kisgyerekes anyukaként sem szűkült rám soha a tér. A szerkesztői munkámmal pedig terveim szerint sarkig tárom az ajtót: helló Óbuda!
És ha már így megérkeztem, mutatom is a fantasztikusan színes, friss lapszámot.
Az idei nyári magazin jelentős részét a Hajógyári-sziget bemutatása adja, felvillantva múltját, jelenét, a Helytartói palota titkát, a hajógyár történetét, a fesztiválok kavalkádját és a kutyák paradicsomát is. Négy jeles kortárs író novellája és rengeteg izgalmas cikk és interjú mellett két üdítő újdonság is helyet kapott a magazinban: a mese és a képregény, amik a nyári lapszámot zárják.
Aki végiglapozza a magazint, megtudhatja az IGAZI túróscsusza titkát is.

Simonfalvi Anita
szerkesztő