A kultúra több, mint egy könyv a polcon. Sőt, több, mint több könyv. Sokkal több, mint egy megrázó jelenet a színházi előadásban, vagy egy romantikus pillanat a kedvenc filmünkben. És sokkal több, mint egy durva gitárszóló a nagyszínpadon. És annál is több, mint amikor egy festmény előtt lecövekelünk a galériában. Meg annál is több, mint amikor a színjátszó körben, a néptánccsoportban, vagy a fúvószenekarban együtt töltünk egy estét.

De a kultúra nem úgy sok, mint a bankszámlánkon a megtakarítás, vagy mint a legújabb autó a garázsban, vagy a legmenőbb kütyü az íróasztalon. Nem mérhető számokban, súlyra, darabra, kilóra, nem adja vissza semmilyen széteffektezett szelfi a közösségi oldalon. 

Olyan, mint a levegő. Akkor vesszük igazán észre, hogy milyen fontos, amikor nincs. 

Amikor már minden könyvet elolvastunk a könyvespolcról, amikor elkapkodták az összes színházjegyet előlünk, amikor nem tölt be a netflix, így nem tudjuk megnézni a várva várt filmet kedvenc színészünkkel. Amikor nyári szünet van, és bezár a művház, amikor a könyvet kikölcsönözték előlünk, amikor lemerült az mp3 lejátszó, amikor a családunk inkább a meccset nézi, mint a Mezzo TV-n Rahmanyinovot. 

Vagy amikor a járványügyi veszélyhelyzet miatt bezárják a kulturális intézményeket.

Színházak zárnak be abban bízva, hogy az élőben közvetített előadás pótolni tud valamit. Képzőművészek hagyják ott műtermeiket, mert nem tudják fizetni, ezért aztán műalkotások sem készülnek. Könyvek nem jelennek meg, mert nincs akkora forgalma a kiadóknak, hogy bevállalják az első kötetes szerzőt. A fesztivál ipar megszűnt létezni, a zenészek és a hangmérnökök már rég pizzafutárnak álltak.

Mert most nincs. Valami nincs, amiről azt hittük, mindig is lesz. De az élet ennél sokkal pimaszabb. Ugyanis a kérdés igazán az, mi következik ezután. Hogy lesz-e újra, és ha lesz, milyen lesz.

Halmai Róbert

író, az Esernyős – Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pont vezetője