Keresés
rovatok
játssz! | 2017/2018 tél
Fotó: Vasárnapi Újság
Kemény Vagyim: A Gellért Szálló világbajnokai
Aljechin első lépései a csúcs felé
Nem a legjobb időben, 1918-ban nyitott meg a Gellért Szálló: a nagy háború végén sok mindennel foglalkoztak az európaiak, de turizmussal, más országokba látogatással pont nem. Egészen 1921-ig kellett várni, amíg az első igazán jó évet zárta a szálloda, és nemcsak azért, mert ekkor adták át a hullámfürdőt, hanem komoly rendezvényszervezésbe is kezdtek: konferenciák, kongresszusok adták egymásnak át a helyet. Ebbe a sorba illeszkedett az 1921. szeptemberi nemzetközi sakkverseny.

A szakírók ugyan fanyalogtak, hogy messze nem olyan erős a mezőny, mint az 1896-os versenyen, de a közönség már nem emlékszik a múlt századra, és ha megnézzük ezt a „gyenge” társaságot, kiderül, hogy a szakírók nem értik a szakmájukat.

A húszas évek top 5 játékosából kettő eljött: Alekszandr Aljechin már a háború előtt is komoly játékerőt képviselt, de igazából pont ez az év, 1921 rakta fel a sakktérképre, annak is a tetejére, valamint Jefim Bogoljubov, az Aljechinnél négy évvel idősebb hol orosz, hol német, ez időben éppen németországi orosz identitású sakkozó. Az 1914-es mannheimi tornáról a háború kitörésekor Aljechinnel közösen internálták őket Tribergbe, csak amíg Aljechin, ahogy tudott, lelépett onnan, addig Bogoljubov beleszeretett a helyi iskola tanárnőjébe, és kisebb-nagyobb megszakításokkal élete végéig ott maradt. A középmezőnyt olyan fiatalok képviselték, akik az évtized második felére meghatározó játékosokká nötték ki magukat:  a holland Max Euwe, aki később világbajnok is lesz, az osztrák Ernst Grünfeld, akinek a nevét a róla elnevezett védelem miatt minden sakkozó ismeri és a német megnyitás-specialista, Friedrich Saemisch. A magyarok szintén fiatalokat indítottak, hiszen Maróczy Géza, a kor legnagyobb magyar sakkozója – ahogyan erről a korabeli sajtó taktikusan hallgatott – a Tanácsköztársaságban vállalt szerepe miatt jobbnak látta európai, majd amerikai körutazásba kezdeni, és csak 1927-ben tért haza. De ezek a fiatalok sem voltak akárkik, Vajda Árpád és Steiner Endre is az 1927-es és az 1928-as sakkolimpián győztes magyar csapat tagjává erősödnek majd. A verseny kezdete előtt egy nappal lemondta a részvételt Réti Richárd, a csehszlovákiai nagymester, a helyére beugró Boris Kostic váltig állította, hogy ő csak véletlenül van Budapesten, őt csak berántották. De ha már így esett, a hét nyelven, köztük magyarul is folyékonyan beszélő, szerb, most éppen amerikai, később jugoszláv zászló alatt játszó Kostic egészen a bronzéremig duzzogja magát.

Alexandr Aljechin Forrás: learningchess.net

A szálloda hathatós noszogatására a lapok sokszor és terjedelmesen számoltak be a versenyről. Mindenképpen rá szerették volna venni az úri közönséget, hogy látogasson el a mérkőzéseket megnézni, ezért különféle cseleket eszeltek ki.

Az Est például úgy írta le a versenyzőket, mintha a legényvásár portékáit kellene feldicsérni.

„Selyem divatzsebkendő lila hetykesége villan meg a beáradó napban: megérkezett Aljechin, a sakkverseny favoritja. Pár másodperc, s minden tábla előtt ott görnyednek az ellenfelek. Az egyik asztal közönsége közt hölgyfejek mosolyognak. Talán véletlen, de csakugyan ennél a táblánál mérkőznek a legcsinosabb mesterek: a tenorista-fürtözetű Kostics s a lányosan hamvas képű Euwe. Ámbár a gladiátor mellkasú Bogoljubow is számot tarthat a hölgyek külön szépségdíjára.”

Az Ujság mást eszelt ki, ők lóversenyként mutatták be az eseményt. Fogadási lázról, bookmakerről, oddsokról írtak, sőt, konkrét fogadási tippeket is megosztottak a nyájas olvasóval, abban a reményben, hogy ezután rohan a versenyre szelvényeket lobogtatni.

A Vasárnapi Ujság címlapján a Gellért Szállóban rendezett Nemzetközi Sakkverseny, 1921

A Magyarország című lap sznobériában utazott: „A nemzetközi mesterverseny negyedik napján a versenyteremben szorongó közönség soraiban politikai és társadalmi életünk nem egy kitűnőségét láttuk, akikről nem is sejtettük, hogy szabad óráikban a sakkozás nemes tudományának hódolnak. Egy dél-amerikai körútjáról visszatért, ismert nevű sakkbarát két darab 50–50 pezetás (a mi pénzünkben 5300 korona) díjat tűzött ki a verseny legszebb és legkorrektebb játszmájára.” Pár évvel vagyunk csak a háború után, nem csodálkozhatunk (na jó, egy kicsit mégis), hogy egy volt haditudósító tájékoztat minket a verseny állásáról: „Az északi fronton ugylátszik rövid tusa után felgöngyölítették a hadállást.”

A versenymeccsek után, a közönség szórakoztatására szimultánokat szerveztek, illetve olyan bemutató mérkőzéseket is tartottak, amelyekre már nem vonatkozott a szigorú csendszabály, így már nem csak a két háború közti sakkesemények elmaradhatatlan figurája, a süketnéma Gasché bácsi zajonghatott kedvére.

A bemutató játszmák leglátványosabb formája a vaksakk: a játékosok nem nézik a táblát, csak bemondják a lépést, és meghallgatják, hogy az ellenfél mit lépett.

Egy ilyen alkalmat ragadott meg Vajda Árpád, aki egyébként a versenyen közepesen teljesített, de egy vaksakk partiban elkapta magát a nagy Aljechint.

 

Vajda Árpád – Alekszandr Aljechin

Vaksakk

Spanyol megnyitás (C61)

Budapest, 1921

1.e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 Hd4 4. Hxd4 exd4 5. O-O (Ezért szeretjük a spanyol megnyitást, már az elején nyíltsisakos küzdelem alakul ki, potyognak a bábuk. Aljechin úgy gondolta, hogy egy vaksakk partiban inkább meglepőt kell lépni, mint kiszámíthatóan jót: a következő huszárlépés ideiglenesen bezárja teljesen az állását.) 5… He7 6. Fe2 (Vajda felveszi a kesztyűt: ő is tud passzívat lépni.) 6… d5 7. d3 g6 8. f4 Fg7 9. Hd2 f5 10. e5 Fe6 11. Hf3 c5 12. Hg5 Vd7 13. b4 cxb4 14. Fb2 Hc6 15. Hf3 Ff8 16. Ve1 Fc5 17. Vf2 Vc7 18. Kh1 a5 19. Hg5 Vd7 20. Vh4 O-O (Sötét sáncával tisztázódtak a szerepek, világos a királyszárnyon próbál áttörni, míg sötét a vezérszárnyon tuszkolja a gyalogjait.) 21. Bg1 a4 22. Baf1 a3 23. Fc1 b5 24. Bf3 Ba7 25. Bh3 Ve7 (Ehelyett biztos mást lép, ha látja is az állást. Hozni kellett volna a védekezésbe a futót, pl. 25. Fb6 későbbi d8 tervekkel. Így most fenyeget. 26. Vxh7 Vxh7 27. Bxh7 Bxh7 28. Hxe6 és sötét választhat, hogy két futó fogja kergetni a bástyáját, vagy ledarálják a gyalogjait.) 26. g4 (De világosnak más terve van, vagy nem látta a Hxe6 erejét. Hát persze, hogy nem látta, haha!) 26… fxg4 27. Fxg4 Fxg4 28. Bxg4 Bf5 29. Hxh7 Vxh7 (Ha ehelyett leüti világos vezérét, 29… Vxh4, akkor tovább tarthatott volna a parti.)

 

 

(Adjuk meg Vajdának a tiszteletet, és nemcsak azért, mert rendőrfogalmazóként dolgozott: ha nézzük a táblát, akkor sem egyszerű megtalálni a nyerő lépést, pláne, ha csak elképzeljük.)

30.Bxg6+ (Sötét előtt két út áll, mindkettő a pusztulásba vezet, ezért adta fel Aljechin. Ha vezérrel üt: 30… Vxg6 31. Vh8+ Kf7 32. Bh7+ Vxh7 33. Vxh7 + Ke6 34. Vg6+ után világos vezére uralja a táblát. Ha királlyal ellép: 30… Kf8 31. Vg4 Vf7 32. Bh8+ Ke7 33. Bg7, utána már a matt elől kell menekülni sötétnek, tisztek potyogtatásával.)

1–0

 

És a médiakampány működött, valóban folyamatosan teltház előtt zajlott a verseny. Aljechin végül, ahogy ebben az évben szinte mindenütt, veretlenül győzött. Elméleti szempontból is hozott újdonságot a bajnokság, a 9. fordulóban Aljechin egészen újfajta védelmet mutatott be Steiner Endre ellen, akit annyira meglepett sötét látszólagos bénázása, hogy nem találta „asztalnál” a jó válaszokat, és kikapott.

Ezt a megnyitást később Aljechin-védelemnek nevezték el, és hamarosan komoly népszerűségre tett szert, hiszen illeszkedett az akkor divatos hipermodern eszmék világába.

Kihasználva, hogy a sakk ismét divatba jött, 1921 novemberében újra, immár sikeresen megalakították a Magyar Sakkszövetséget, még éppen időben ahhoz, hogy 1924-ben alapító tagja legyen a tizenöt ország sakkszövetsége által létrehozott Nemzetközi Sakkszövetségnek (Fédération Internationale des Échecs – FIDE).

 

Max Euwe – Friedrich Saemisch

Budapest, 1921

Benoni védelem (A56)

1.d4 Hf6 2. c4 c5 3. d5 d6 4. Hc3 g6 5. e4 Fg7 6. f4 O-O 7. Hf3 Hbd7 (Az rendben, hogy élénken él az első világháború emléke a fejekben, de ha sötét 7… e6 lépéssel felszakítja világos gyalogszerkezetét, akkor nem alakult volna ki az állóháború. Az első 22 lépéspárban nem volt ütés!) 8. Fe2 Vc7 9. O-O a6 10. h3 b6 11. Vd3 Fb7 12. Fe3 Bad8 13. Bad1 Kh8 14. g4 Fc8 15. Ff2 Hg8 16. Fg3 Bde8 17. Bd2 Va7 18. Kh2 f6 19. Fd1 Hh6 20. Fa4 Bd8 21. Be1 Hf7 22. Bde2 g5 23. fxg5 Hde5 24. Fxe5 Hxe5 25. Hxe5 dxe5 26. Ve3 fxg5 27. Vxg5 Bf4 28. Bg2 Bd6 29. He2 Bg6 30. Vh5 (Sötét úgy dönt, hogy vége a passzivitásnak; ha csendben csordogálna tovább a parti, akkor világos érvényesítené kedvezőbb gyalogszerkezetét és gyalogelőnyét, inkább robbant: lenyeri a vezért! De milyen áron?)

 

30…Fxg4 31. hxg4 Bh6 32. Hxf4 exf4 33. Vxh6 Fxh6 (Eldugott vezér a centrumgyalogok mögé felsorakozó bástyák ellen. Saemisch pár hónapja egy bécsi tornán sötéttel legyőzte Euwe mestert, talán abban reménykedhetett, hogy emlékezni fog rá, hogy ki a jobb.) 34. g5 Fg7 35. e5 (És igen, elszúrta! Bármennyire látványos a centrumgyalogok nyomulása, pont annyit ér, mint a lövészárokból kiugráló gyalogroham: csak lélektanilag hatásos. Az oldalszárnyi ellencsapás, 35… b5! kiegyenlíti a gyalogokat, és újra játékba hozza a vezért. Például 36. cxb5 f3 37. Bd2 axb5 38. Fc2 Va5 39. Bdd1 Vxa2 40.d6 Vc4 után már sötét áll kedvezőbben.) 37…  f3 (Sötét elkapkodta, valóban megijedt a rohamozó gyalogoktól, akik most már tényleg félelmetesek.) 36. Bd2 Vb8 37. d6 exd6 38. e6 Vf8 39. e7 (És vége. Ezt a gyalogot már nem tudja megállítani. Saemisch belekapaszkodik a bajban lévő sakkozók utolsó szalmaszálába: adjunk sakkot, hátha örökösen tudunk adni.) 39…Vf4+ 40. Kg1 Vg4+ 41. Kf2 Vh4+ 42. Kxf3 Vh3+ 43. Ke4 Ve6+ 44. Kd3 Vf5+ 45. Be4 Vf3+ 46. Be3  Vf5+ 47. Ke2 Vg4+ 48. Kf1 (Sötét belátta, hogy hamarosan elfogynak a sakkok, feladta.)

1–0

 

Laci bácsi világsztárokkal parolázik

1927 júniusában Aljechin újra Budapestre érkezett, tehát a Gellért Szállóban éjszakázott. Azt megírta a szervezőknek, hogy melyik nap jön, de azt elfelejtette pontosítani, hogy melyik vonattal, így az egész Magyar Sakkszövetség egy napon keresztül a budapesti pályaudvarokon kereste-várta Aljechint, aki ráadásul levágta angolbajszát, amiről 1921-ben áradoztak a lapok, így nehezebben találtak rá a kétségbeesett sakkozók. Csak rövid időre maradt Pesten, mert igazából Kecskemétre utazott, a város első (és azóta is egyetlen) komoly nemzetközi sakkversenyére. Tömegek voltak kíváncsiak a rendezvényre, hiszen eddig csak könyvekből és újságokból ismerhettek olyan sakkozókat, mint a lett-dán Aron Nimzovitschot, a hipermodern iskola nagy alakját, vagy a lengyel-francia Savielly Tartakowert, akinek többek között a legjobb sakkaforizmákat köszönhetjük. De Ernst Grünfeld és Dawid Przepiorka is színesítette a mezőnyt, akárcsak a magyarok közül Asztalos Lajos, Vajda Árpád és Steiner Lajos.

Savielly Tartakower Forrás: ajedrezalacarta.blogspot.hu

Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan sikerült ilyen erős mezőnyt elhozni Kecskemétre? Egyrészt ragyogóan időzítették a versenyt: a rá következő héten kezdődött az első sakkolimpia Londonban, Kecskemét ideális felkészítő tornának bizonyult. Aljechin a szeptember közepén kezdődő, Capablanca elleni világbajnoki döntőre készült, a kecskeméti volt az utolsó verseny, amelyen elindult előtte. Másrészt kellett egy szervező, aki mindezt tető alá tudta hozni, aki előteremtette a kellő pénzügyi feltételeket (800 pengő volt a fődíj), aki rá tudta venni a városvezetést, hogy jó lesz nekik egy sakkversenyt támogatni.

Ő volt Tóth László, aki mint újságíró és nyomdász már 1921-től Kecskeméten adta ki a Magyar Sakkvilág című lapot.

1919-ben politikai okokból börtönbe került, és a családi legendárium szerint dédapám, Kemény Salamon, aki éppen börtönorvosként praktizált, intézte el, hogy hamarabb szabadulhasson. Így történt, hogy a családunkba betört a sakk: nagyapámat és apámat is Tóth László – vagy ahogy egész Kecskemét hívta: Laci bácsi – tanította meg sakkozni.

A versenyen, ha nem is fölényesen, de vereség nélkül Aljechin végzett az élen, Nimzovitsch és Steiner előtt. A magyar sakkozók jó szereplése már előrevetítette, hogy az olimpián is jól fognak játszani: az 1927-es londoni olimpiát a visszatérő Maróczyval az éltáblán Magyarország nyerte.

 

Alekszandr Aljechin – Savielly Tartakower

Kecskemét, 1927

Caro-Kann védelem (B15)

1.e4 c6 2. d4 d5 3. Hc3 dxe4 4. Hxe4 Hf6 5. Hg3 e5 6. Hf3 exd4 7. Hxd4 Fc5 (Erre a megnyitásra jellemző módon a centrum kiürült, a következő lépések során ezt kihasználva mindketten kötéseket alakítottak ki.) 8. Ve2+ Fe7 9. Fe3 c5 10. Hdf5 O-O 11. Vc4 Be8 12. Fd3 b6 13. O-O-O Fa6 (Milyen jól tette világos, hogy kivárt a sáncolással! Sötét elkövette azt a hibát, hogy a feltételezett rövid sánchoz igazította a tervét, sőt, amikor szembesült a hosszú sánccal és az ebből adódó fenyegetésekkel, akkor sem módosított elképzelésén. Vagy ahogy a mindig mindenre felmentést adó Tartakower-aforizma fogalmaz: „A hiba ott van a táblán, csak meg kell lépni”. A következő áldozatvihar ellen persze semmilyen bölcs mondás, beszólás vagy szózuhatag nem segített)

 

14.Hh6+ gxh6 15. Fxh7+ Hxh7 16. Vg4+ Kh8 17. Bxd8 Bxd8 (Bástya és két könnyűtiszt a vezér ellen elég kompenzáció lenne, ha közben nem lenne ilyen pocsék a helyzetük: szinte mindegyik sötét tiszt arra vár, hogy leüssék. És Aljechin megfelel az elvárásoknak.) 18. Ve4 Hc6 19. Vxc6 Ff8 20. Hf5 Fc4 21. Fxh6 Fd5 22. Vc7 Bac8 23. Vf4 Bc6 24. Fxf8 Bxf8 25. Ve5+ Hf6 26. Hd6 (Sötét nem várta meg, amíg újabb tisztje esik le, feladta.)

1–0

Tóth László Forrás: bacstudastar.hu

Erről a tornáról éveken, évtizedeken át mesélték a történeteket egymásnak Kecskeméten, a végén már el is hitték őket. Karinthy Frigyes, amikor meglátogatta Tóth László híres sakk-könyvtárát, fel is jegyzett egy ilyen sztorit. „Tóth Laci elmeséli, amit Aljechintől hallott, hogy odaát, Amerikában, mikor sikereinek hatása alatt egy vállalkozó felszólította, rendezne szimultánversenyt, és hogy mennyit kér érte, a kért két- vagy háromezer dollárt szó nélkül kifizette, és csak azután kérte meg Aljechint, hogy most már árulja el bizalmasan a trükköt, amivel minden ellenfelét megveri. Kiderült, hogy valami olyan bűvészfogásnak, dzsiu-dzsicu svindlinek képzeli a sakkművészetet.”

Egyébként Aljechin a kecskeméti verseny után is szívesen adott szimultánokat, sőt, miután ő volt az egyetlen versenyző, aki nem rohant a következő versenyhelyszínre, egy egész alföldi turnét járt be.

A szentesi állomásról így számolt be a helyi sajtó: „Pontosan háromnegyed tíz volt, mikor a szimultán megkezdődött. Ember ember hátán szorongott a teremben, nők, férfiak, gyerekek, kívül pedig népes közönség szállta meg az ablakokat, hogy legalább így lássák Aljechint. (…) Csak harminckilenc tábla volt Aljechin ellen, de játékos tulajdonképpen vagy kétszáz. Minden tábla mögött népes csoportok keletkeztek, és öten-hatan magyaráztak, vitáztak minden lépés előtt. Az amúgy is ideges, drukkoló játékosokat valósággal terrorizálták a kibicek.”

 

Capablanca vigaszra lel

1929 szeptemberében újból Budapesten rendeztek versenyt, ezúttal a Gellért Szálló csak a versenyzők lakhelyeként szolgált, a mérkőzéseket a Vigadó kistermében játszották. A verseny sztárja Jose Raul Capablanca volt, aki az 1927-es páros mérkőzésen elvesztette világbajnoki címét Aljechinnel szemben, de a sakkvilág továbbra is a legjobbnak tekintette. Az előző két évben Capablanca a visszavágásra készült, de valahogy nem sikerült megszervezni a mérkőzést, egyre halasztódott, és lassan a kubai mesternek is leesett a tantusz: nincs visszaút. Aljechin már új ellenféllel küzdött, 1929 nyarán elfogadta a nem túl szerény Bogoljubov kihívását. Ez annyira feldühítette Capablancát, hogy az augusztusi karlsbadi versenyen nem tudott megfelelően a mérkőzésekre hangolódni, csak második lett. A budapesti versenyre úgy tekintett, mint vigasztalási lehetőség, feleségét Karlsbadban hagyta, hogy jobban tudjon koncentrálni a játékra – persze, persze, mondta erre a New York Kávéház sokat látott főpincére.

Tény, hogy Capablanca magabiztosan, vereség nélkül győzött a tornán – mint ahogy az is tény, hogy be-benézett a pesti éjszakába.

A karlsbadi győztes, Nimzovitsch nem jött el, de Tartakower és Akiba Rubinstein igen, meg is szorongatták az exvilágbajnokot.

Capablanca bejegyzése a New York Kávéház vendégkönyvében Forrás: mkvm

Az újságok már nem akarták eladni a rendezvényt valami sosemlátott elitista sportkülönlegességként, csak konstatálták, hogy kialakult egy sakkszerető szubkultúra. Kellér Andor így ír: „Különösen sok öreg nőt látni. Kezükben táblázat, orrukon mérges szemüveg, bírálják a játékot, és egy-egy lépést bejegyeznek táblázataikba. Nem sajnálják az egy pengőt a belépődíjért, sőt sakk-könyveket is vásárolnak, és buzgón tanulmányozva távoznak a lépcsőn. Érezni lehet, hogy otthon vacsora közben is a sakk-könyvet fogják majd majszolni, és magukkal viszik az ágyba a kis sakk-kötetet, babusgatva és becézve az írást, amiből meg lehet tanulni a hatvannégy kockás játék bűvészetét. A legnagyobb érdeklődés most is a cubai mester, Capablanca felé száll. Vagy ahogy mondják: Capa.

Ő a nők bálványa. Elég csinos fitt. Bank cégvezetőnek néz ki, akire szép jövő vár, pláne, ha jól nősül. Nem sakkmester-típus. Felé repül a nők csodálata.

A sakknak is megvan a maga női publikuma, és a sakkgörlök egytől-egyig Capába szerelmesek.”

Jose Raul Capablanca – Vajda Árpád

Budapest, 1929

Vezércsel (D30)

1.d4 d5 2. c4 e6 3. Hf3 Hf6 4. Fg5 Hbd7 5. e3 Fb4+ 6. Hbd2 c5 (Megnyitási pontatlanság, kapkodás. Sötétnek előbb be kellett volna sáncolni, aztán robbantani a centrumot. És még akkor sem biztos, hogy c5 a nyerő bomba.) 7. a3 Fxd2+ 8. Vxd2 He4 9. Fxd8 Hxd2 10. Hxd2 Kxd8 11. dxc5 Hxc5 12. cxd5 exd5 (Izolált gyalog, középen rekedt király – ez lett az eredménye a korai c5-nek. Capablanca meg sem erőltette magát, máris jobban áll.) 13. Bc1 Ha4 14.b3 Hb6 15. Hf3 Fe6 16. Kd2 Bc8 17. Fd3 Bxc1 18. Bxc1 Kd7 19. Hd4 a6 20. h4 h6 21. f4 Kd6 (Nem látványos, de hiba. Vajda azt gondolta, hogy már a végjátékhoz közelítünk, itt az ideje a királlyal nyomulni. A gyalogvesztés nem szerepelt a tervben.)

 

22.Fxa6 Fc8 (Nem érdemes ütni, 22… bxa6-ra 23. Bc6+ a válasz) 23. Fd3 Fd7 24. Ff5 Fc6 25. a4 g5 26. a5 Ha8 27. g4 Hc7 28. h5 gxf4 29. exf4 Hb5 30. Hxb5+ Fxb5 31. Bc8 Fe8 (Hamar veszít. Igaz, hogy sikerült elkerülni a bástyacserét, viszont a szélső gyalog befutását nem tudja megakadályozni. Igazából a fülét sem tudja megvakarni, annyira lebénította magát.) 32. b4 Bg8 33. b5

1–0

Capablanca Forrás: chesshistory.com

A magyar sakkbarátok a húszas években egészen közelről láthatták az időszak két legnagyobb játékosát, össze tudták hasonlítani Aljechin hűvös, arisztokratikus modorát és vibráló, kockázatvállaló, a kortársak által neoromantikusnak nevezett stílusát Capablanca elegáns világfi külsőbe csomagolt, egyszerűségre törekedő, letisztult játékával.