A huszadik század ’10-es, ’20-as éveiben a művészetben és a tudományban alapvető változások indultak be:
Kandinszkij és az absztrakt festészet, Dali és a szürrealisták, Schönberg a maga dodekafóniájával, a bécsi kör filozófusai, a német egzisztencialisták, Einstein új fizikája – csak néhányan a gondolat forradalmárai közül. Mindeközben a sakkozók világa is az újítók meghökkentő eszméitől lett hangos. Persze, ha valaki a farsangi szezonban 1910-es évek beöltözős partit szervez, nem nagyon számíthat arra, hogy valaki forradalmi lelkületű sakkozóként állít be.
De ettől még tény: az előzőekben példákkal illusztrált nagy szellemi átalakulásból kivette a részét a sakk is.
A századforduló idején a modern sakkozást megalapozó, Wilhelm Steinitz és Siegbert Tarrasch által kidolgozott, Akiba Rubinsteinnel kiteljesedett pozíciós játék megkövesedett, unalmassá vált. Minden sakkozó ugyanazokból a könyvekből tanulta az elméletet, így ugyanazokat az elveket, stratégiai megfontolásokat követte a partikban. A versenyeken ugyanazt a pár megnyitást játszotta mindenki, hasonló, pozíciós játékmodort erőltetve, ennek megfelelően döntetlen-mocsárba süppedt a játék.
Már az elnevezés – amit egyébként Tarrasch használt először rájuk – is árulkodó: a Steinitzék által kidolgozott alapelveket nem akarták teljes mértékben felrúgni, csupán azt kezdték el szisztematikusan vizsgálni, hogy ugyanazokat a stratégiai célokat tényleg csak egyféleképpen lehet-e elérni. A megnyitás lényege: a centrum elfoglalása. A Tarrasch-féle tankönyvekben ennek egy útja van: megszálljuk gyalogokkal a központi mezőket. És miután a tábla mindkét felén olyan sakkozó játszik, amelyik erre törekszik, a megnyitások zöme gyalogtorlódást hozott magával. Mi lenne, ha a centrumot csak felügyelnénk, de nem szállnánk meg? Így hangzott a hipermodernek kutatási kérdése, és a megszülető válaszok új megnyitások egész sorát alapozták meg. További, ha lehet, még fontosabb következménye is lett az új szemlélet térhódításának: visszacsempészte a játékba a taktikai érzék fontosságát. Amíg a klasszikus irányzat uralkodott, addig a stratégiai szempontok szinte mindent meghatároztak, a versenyek egyre fogyatkozó számú nézőinek az lehetett az érzése, hogy a játékosok illedelmes diákok gyanánt vizsgáznak a bemagolt leckék felmondásával, és a kombinációk, trükközések, heves csaták rendre elmaradnak.
A szakirodalom három fő alakot említ a hipermodernek bemutatásakor: mindenekelőtt Aaron Nimzowitschot, a lett származású dán sakkozót, aki az irányzat legfőbb teoretikusa volt, a ’10-es években a cikkeivel, a ’20-as évek közepén összefoglaló könyveivel kavarta fel az állóvizet, és indította be a nagy sakkvitákat; Réti Richardot, a magyarul alig beszélő, de a híres magyarok sikerlistáin ettől még rendszeresen előforduló cseh mestert; és a fiatalon, 28 évesen elhunyt, de a sakktörténetben így is maradandót alkotó Breyer Gyulát. Megérkeztünk történetünk főszereplőjéhez.
Breyer egészen korán a sakk elkötelezett híve lett, nyolcévesen már megemlítik a nevét a Pesti Napló feladványfejtő rovatában, igaz, a helytelen megfejtők között. 1910-ben, tizenhét évesen megnyeri a középiskolások bajnokságát, még nincs húszéves, amikor a magyar bajnokságon is első helyezést ér el, és a nemzetközi versenyeken is egyre eredményesebben szerepel.
Az 1914-es mannheimi tornán félidőben Aljechin mögött, de Tarrasch előtt áll az élmezőnyben, amikor kitör a világháború: a versenyt berekesztik, a mezőny egy részét, az ellenséges országokhoz tartozókat letartóztatják. Breyer ideális korban van ahhoz, hogy behívják katonának, de miután tényleg pont olyan, amilyennek a legtöbben elképzelik a sakkozókat, karcsiszemüveges, nyiszlett, göthös, tornából felmentett, beteges kinézetű, ezért eltekintenek harctéri közreműködésétől. A háború ideje alatt értelemszerűen jóval kevesebb lehetősége van versenyezni, annál többet tud foglalkozni az elmélettel. Új variációkat dolgozott ki a szicíliai megnyitásban, a királycselben és a spanyol megnyitásban. Főleg az utóbbi lett sikeres vagy legalábbis híres: a hatvanas években a szovjet sakkiskolákban leporolták és sikeresen alkalmazták, a világbajnok Szpasszkij kedvenc megnyitása lett. Kaszparov sakktörténeti munkájában (amelynek szerényen a Nagy elődeim címet adta) ennek megfelelően kitér Breyer munkásságára, dicséri máig érvényes meglátásait, különösen a „bátor meghátrálást”, azaz a spanyol megnyitás Breyer-verziójának kulcslépését, amikor a huszár visszaugrik kiinduló helyére. Az új megnyitásokon túl Breyer rákap az írásra, 1917-től sorra jelenteti meg a cikkeit a Magyar Sakkvilágban, és ezekben erősen érvel a Tarrasch-iskola nézeteivel szemben.
De ugorjunk vissza 1916-ba! Nem tudjuk pontosan, hogy történt, de a Budapesti Sakk-körben egy nap Bárász Zsigmond azzal állt elő, hogy ő bizony alaposabban megnézte Maróczy egy régebbi partiját, és a megnyitást annyira érdekesnek találta, hogy külön kielemezte. A gondolkodásba bekapcsolódott Abonyi István, a világ egyik legjobb villámsakk játékosa és Breyer Gyula is, akinek annyira megtetszett a házivari, hogy rögtön kipróbálta élesben, a gyanútlan Johannes Esser holland bajnok ellen.
Budapest, 1916
Budapest csel (A52)
1.d4 Hf6 2. c4 e5 3. dxe5 Hg4 4. Vd4 h5 5. Hf3 Hc6 6. Vd5 Fb4+ 7. Hc3 Ve7 8. Ff4 b6 (Ahhoz képest, hogy Breyer készült ezzel a megnyitással, Esser pedig csak az asztalnál próbálta megtalálni a helyes folytatást, sötét utolsó lépése – bármennyire illik a stratégiába – hibásnak mondható. Hiába fejleszti a nagyátlóra a futót, ha közben szétkergetik a tisztjeit, és a centrumban döntő fölényre tesz szert világos. Persze az előző mondat szinte az összes hipermodern parti megnyitásának értékelésénél előfordulhatna…) 9. h3 Hh6 10. Bc1 Fb7 11. a3 Fxc3+ 12. Bxc3 O-O-O 13. e3 (Világos egy jól irányzott 13. c5-tel kön˝ˇnyedén szétcsaphatta volna sötét sáncát.) 13. … Bdg8 14. Fg5 f6 15. exf6 gxf6 16. Fxh6 (A támadásban és védekezésben egyaránt hasznos futót lecserélni a parkolópályára szorított huszárra nem tűnik célszerűnek. Ráadásul 16. Fh4 megakadályozhatta volna sötét nagyátlóra kihegyezett terveit.) 16. …He5 17. Vd4 Hxf3+ 18. gxf3 Fxf3 19. Bh2 Bxh6 20. Vf4 Ve4 21. Vxe4 Fxe4 22. Ke2 Bg1 23. c5 (És tényleg a c5 lépés dönti el a játszma sorsát, csak nem úgy, ahogy tíz lépéssel ezelőtt tette volna. Mint egy első világháborús kórházban, jönnek sorban a kötések.)
23… Fb7 24. cxb6 axb6 25. Bd3 Fa6 26. Fg2 Bb1 27. Fe4 Bxb2+ 28. Kf3 f5 29. Fxf5 Bf6 30. Bxd7 Bxf5+ 31. Ke4 Bfxf2
0–1
A sakkban az is jó, hogy a leghangzatosabb elméletek és meggyőző érvelések után eljön az igazság pillanata: szemtől szembe, a táblánál lehet és kell igazolni a nagy elgondolások igazságát. És az a helyzet, hogy a hipermodern forradalom korlátozott érvényessége hamar megmutatkozott abban, hogy sem az irányzat meghatározó figurái, sem a lelkes követői nem nagyon tudták megszorítani a korszak két bajnokát, Laskert és Capablancát. Ahhoz Aljechinnek kellett jönni, hogy átalakítva és személyre szabva ugyan, de érvényesítse a hipermodernek szemléletét a legmagasabb szinten is. De a húszas évek elején Aljechin még ott tart, hogy kipróbáljon mindenféle stílust, belekóstoljon minden megnyitásba, hátha talál bennük valami érdekeset. A legtöbb ilyen találkozás egy új megnyitással azzal végződött, hogy elneveztek Aljechinről is egy verziót. Így járt a budapesti csel is.
Alekszandr Aljechin – Max Euwe
Amsterdam, 1921
Budapest csel (A52)
1.d4 Hf6 2. c4 e5 3. dxe5 Hg4 4. e4 (Ezen a barátságos, tét nélküli meccsen próbálta ki Aljechin a Budapest csel később róla elnevezett változatát. Sárkány ellen sárkányfű: a centrumot szétromboló, taktikai harcmodorra számító sötét ellen a centrumot kiürítő taktikai csapdák felállításával válaszol világos. Más verziókban az f gyalogra mint a hímes tojásra vigyáz világos, Aljechinnél ez másodlagos.) 4. … h5 5. Hh3 Hc6 6. Hc3 Fc5 7. Hd5 Hcxe5 8. b4 Fe7 9. Fb2 c6 10. Hxe7 Vxe7 11. c5 a5 12. Vd4 axb4 (Euwe túlságosan beleszeretett a támadás lendületébe, pedig itt lett volna az ideje védekezni. 12. … f6 13. f3 Hh6 után ugyan sötét tisztjei és gyalogjai is botrányosan szétszórodtak volna, de legalább a mennyiségük stimmelne.) 13. f3 Vh4+ 14. Kd1 d5 15. exd5 Fe6 16. fxg4 Fxg4+ 17. Fe2 O-O-O 18. d6 Bhe8 19. Fxg4+ Hxg4
(Világos a tisztelőny ellenére gyanúsan áll, a király magányos és védtelen bóklászása miatt reménykedhet még sötét: hátha sikerül valamelyik kötést kihasználni.) 20. Kd2 Be5 21. Hf4 Vg5 22. h4 Vh6 23. Vxb4 Bxc5 24. Vxc5 Vxf4+ 25. Kc3 Hf2 26. Bhe1 Bxd6 27. Be8+ Kd7 28. Bae1 Bd3+ 29. Kc2 Va4+ 30. Kb1 Bd1+ 31. Fc1 (Nincs több sakk, vége.)
1-0
Abonyi István vezérletével a Budapesti Sakk-kör annyira magáénak érezte a megnyitás sorsát, hogy rendszeresen szerveztek tematikus versenyeket, ahol minden parti budapesti csellel indult, tanácskozási játszmákat, amelyek az egyesület valamen.nyi tagjának tudását felhasználva igyekeztek naprakészek lenni a különböző versenyeken született variációkból. 1926 karácsonyát például szintén egy tanácskozási partival ünnepelték.
És azt is be kell látnunk, hogy miért lett a budapesti csel a hipermodern megnyitások kánonján kívülre került apokrif: ugyan sikerült azt a célt elérni, hogy már egészen az elejétől izgalmas harc alakuljon ki, a centrum kiürítését célzó manővereknek sincs híján a védelem, de a stratégiai megalapozottságot bizony nehezen találjuk.
Világos: Havasi K., Négyesy Gy. dr.,
Steiner L., Sterk K.
Sötét: Abonyi. I., Merényi L.,
Steiner E. és Vajda dr.
Budapest, 1926
Budapest csel (A52)
Az 1926. december 16-ai Ujság alapján
1. d4 Hf6 2. c4 e5 3. dxe5 Hg4. 4. e4 (Visszatérés a világos részére legcélszerűbbnek tartott játékvezetéshez. Aljechin dr. az ez év nyarán Budapesten csaknem ugyanazon ellenfelekkel szemben tartott tanácskozási mérkőzésen a 4. Hf3-as játékmódot próbálta a 4. … Fc5 5. e3 Hc6-os fejlődést követő Hb1-c3-a4-es manőverrel, mely világos részére valóban biztosít tartós jó játékot, anélkül azonban, hogy valami konkrétum sötét terhére kimutatható volna.) 4. … Hxe5. (A megnyitás hőskorában gyakran kísérleteztek h5-tel, mígnem a modern versenytechnika (Bogoljubov) rámutatott a Hh3 után sötétet a g5 pont gyengeségével fenyegető hátrányra.) 5. f4 Hc6 (Szinte teljesen kiszorította Hg6-ot, mely után a sötét huszár elhelyezkedése problematikussá lesz.) 6. a3 (Pillanatnyilag akadályozza a budapesti védelemben különösen jó mutatkozó Fc5 elhelyezkedést, mely most nem volna előnyös b4 miatt. Erre nem jó Fd4 Ba2 miatt, sem pedig Fxg1, Bxg1 a világos tábornak esetleg gyalogáldozattal is fokozható rendkívüli fejlettsége miatt.) 6. … a5 7. Hc3 (A c5 pontnak tiszttel való megszállását sem Fe3, sem Vd5 nem akadályozhatta tartósan a Ha6 és esetleg b6 előkészítő lépések lehetősége miatt.) 7. … Fc5, 8. Vh5 (Ennek a változatnak új üdvöskéje, melyre már hasonló állásban Rosselli márki utal.) 8. … d6 (A vezérnek az ellenséges mezőkön való ily korai jelentkezését elméleti hibának s közvetve a játszmavesztés okának tartjuk. Jobbnak látszik a fejlődési mód Fd3-mal, s később a hosszú sáncolásra törekedni.) 9. Fd3 Hd7 (Hosszas vita után a Vajda dr. által ajánlott lépésnél, Hd4-gyel szemben, mely az ő kecskeméti értékes Gilg mester elleni játszmájában sikerrel következett, jobbnak láttuk, előbb a szellős sötét királyszárny biztosítását, mivel a fontos d4 pont birtokát amúgy sem lehet sötéttől elvitatni.) 10. Hf3 Hf6, 11. Vh4 0—0, 12. h3 (A világos táborban nyilván felülkerekedett az óvalos irányzat, védekezik Hg4 ellen, melynek több volna a füstje, mint a lángja. Vezércsere és Bf1 következnék.) 12. … Hd4, 13. H xd4 Fxd4, 14.
He2 Fc5, 15. Fd2 (A békés fejlődés ideje elmúlt, a Vajda dr. ajánlotta finom válasz egyszerre feltárja a világos állás gyöngeségét.) 15. … b5! 16. Fc3 (Nem volt jobb cxb5 sem, mivel Fb7, Hc3 – vagy g3 –, Be8 stb. után sötét lényegesen jobb állással nyeri vissza gyalogját.) 16. … bxc4, 17. Fc2 Fb7 (Az e4 gyalog most már-már hátrány nélkül nem tartható, e5-re Hxe4, Hg3-ra pedig nem a tetszetős Ff2+ (Kf1!), hanem egyszerűen Hxe4 következett volna. Világos tehát a cserében keres némi enyhülést.) 18. Fxf6 Vxf6 19. Vxf6 gxf6 20. 0-0-0 Bc8, 21. Hc3 Fe3+ 22. Kb1 Fxf4 23. Bd4 Fa6, 24. Bd5 c5, 25. Bf5 Fe5, 26. Hd5 (Világos ellenjátéka már elkésett.) 26. … Bb8, 27. Hf6+ Kg7, 28. Bf1 Bxb2+ 29. Kc1 c3, 30. Bg5! Kh8 (Kh6-ra 31. h4 az egyedül lehetséges Fe2 védelem ellenére is az előrehaladott órában nem kívánatos komplikációkat jelentett.) 31. Bf5 (Rezignáció. Világos is látja, hogy a reményekkel teljes Bh5 után h6! (Steiner E. ajánlotta) következik, és világos támadásával mit sem kezdhet. Például Bxh6+, Kg7, Bh7+, Kg6, s most közvetve mindkét világos bástya és a huszár lóg. Most sötét lélegzethez jut, mely a világos állást — elfújja.) 31. … Ba2, 32. Fb3 Bxa3. (Világos feladta. Kc2-re c4, Fc2, Ba1 stb., egyébként Fd3 matt fenyeget.)
Ahogy véget értek a húszas évek, úgy ment ki a divatból a budapesti csel. Az lett a veszte, ami az előnye is: túlságosan éles partikat eredményez. A második világháborút követő időben a sakk sportjellege egyre erősödött, és ez együtt járt azzal, hogy eredménycentrikus, azaz vereségelkerülő játékmód kezdett dominálni. A statisztikák pedig azt mutatják, hogy a budapesti csellel kezdődő partik sokkal ritkábban érnek véget döntetlennel, mint más megnyitások esetén.
Így aztán külön ünnep, ha mégis előkerül a budapesti csel a legmagasabb szinten. Újságok címlapjára került Rapport Richárd, amikor 2014-ben Borisz Gelfandot lepte meg Budapesttel. TOP10-es játékosok közötti partiban utoljára tíz évvel ezelőtt bukkant fel ez a cseljáték. Igaz, Mamedjarov fiatalon többször is ehhez a titkos fegyverhez nyúlt, de Kramnyik így is láthatóan asztalnál kereste a megoldásokat, nem volt betárazva az emlékezetébe.
Vlagyimir Kramnyik – Sahrijar Mamedjarov
(rapid)
Nice, 2008
Budapest csel (A52)
1.d4 Hf6 2. c4 e5 3. dxe5 Hg4 4. Hc3 Hc6 5. e3 Hgxe5 6. a3 a5 7. f4 Hg6 8. Fd3 Fc5 9. Vh5 d6 10. Hf3 a4 11. Fd2 O-O 12. He4 Ve8 13. O-O-O f5 14. Hxc5 dxc5 15. Kb1 Hge7 16. Vh4 h6 17. Fc3 Fe6 18. Bhg1 Bd8 19. Ka1
19…Bxd3 20. Bxd3 Fxc4 21. Fxg7 Kxg7 (A partinak ez a része tisztelgés volt a szovjet sakkiskola nagyjai előtt. Előbb Mamedjarov áldozott minőséget Tigran Petroszjan módjára, aztán Kramnyik találta meg magában az ott szun.nyadó Talt, és beáldozta a futóját csak úgy, a látvány kedvéért. Igen, tényleg szebb lett tőle a játszma, és igen, tényleg emiatt kapott ki világos.) 22. g4 Hg6 23. gxf5 Bxf5 24. Bc3 Ff7 25. Vf2 Ve6 26. b3 axb3 27. Hh4 Bh5 28. Kb2 Vf6 29. Hxg6 Fxg6 30. e4 c4 31. Vd2 Vd4 32. Vxd4+ Hxd4 33. Bcg3 Bxh2+ (Sötét – nagyon helyesen – nem a tisztelőny megvédésével törődött, hanem a végjátékra fordulva a gyalogjait hozta helyzetbe.) 34. Kb1 Kf7 35. Bxg6 c3 36. Bg7+ Ke8 37. B7g2 Bxg2 38. Bxg2 Hf3 39. Kc1 Hd2 0-1 (Világos feladta, mert 40. Bxd2 cxd2+ után a h túl messze van.)
Összességében az mondható el a budapesti cselről, hogy sötét leginkább úgy nyúl ehhez a megnyitáshoz, ahogyan a teniszezők az alulról szerváláshoz: pár évente meg lehet vele próbálkozni, a meglepetés garantált, és általában sikerre vezet.
