1911-ben született Moszkvában magyar szülők gyermekeként, anyja operaénekes, apja autóversenyző, az élete pedig több mint kalandos volt. Az első világháború már Pesten találja, és hirtelen minden rosszra fordul: nem elég, hogy gyermekparalízis miatt jobb lábára bicegni kezd, szülei elválnak, anyjának elmegy a hangja, és tönkremegy, így két testvérével együtt lelencházba adják.
Akkor még nem tudta, hogy ennek ötven év múlva milyen jelentősége lesz. Hamar rájött, hogy ezzel a játékkal pénzt is lehet keresni, és bár kitanulta a szabómesterséget, inkább sakkozásból tartotta fenn magát: kávéházakban, villámpartikon, szabóegyleti bajnokságokon játszott filléres alapon.
Aztán gondolt egyet és világnak indult: Budapest után Bécs, Párizs, Csehszlovákia jobb kávéházai jöttek, ahol találkozott szinte mindenkivel, aki akkoriban számított a sakkvilágban. A párizsi Régence lett a törzshelye, a sakkozók mellett a zeneszerző Prokofjev és a képzőművész Duchamp is rendszeres játékpartnere volt. Az éhség komoly motiváló erő, a fiatal Lilienthal a legjobb játékosokat is megverte a pénzes téttel bíró villámpartikban.
Az ellenfelét kissé lebecsülő Aljechin gyorsan vissza akart vágni, de Lilienthal a győzelem élményéhez ragaszkodva visszautasította a további játékot. Szerencsére a sértődékeny és hirtelenharagú Aljechin jól fogadta a kikosarazást, sőt, befizette egy pénzdíjas schnellversenyre Lilienthalt – amit a fiatal magyar meg is nyert. A kávéházi sakkozás során szoros barátságot kötött Savielly Tartakowerrel, akitől stratégiai szemléletet, elméletet is tanult, valamint Salo Flohrral. Utóbbival a korra és Lilenthalra jellemző sztori kapcsán barátkoztak össze:
„Stubnyafürdőn a szállodánk előtt lévő parkban volt egy nagy úszómedence. Egyszer mondtam Salo barátomnak, hogy ezt a medencét én át tudnám úszni a víz alatt. Flohr erre azt válaszolta, hogy úgy könnyű, de ruhában ússzam át. Én mondtam, hogy úgy is át tudom. Flohr 300 koronában fogadott velem, ami akkor jelentős összeg volt. Én vállaltam, mert kiszámoltam, hogy 300 koronáért már tudok vásárolni valamit, meg azután a szabómesterségemből sem felejtettem még el annyit, hogy ne tudnék egy öltönyt kivasalni. Nagy nézőközönség előtt került sor az attrakcióra, amelyen én teljesítettem a fogadás követelményeit. Másnap megjelent a lapokban a karikatúrám, amint a víz alatt ruhában úszom.” (Részlet Lilienthal Andor Életem a sakk című önéletrajzából.)
Oktató célzat
A kávéházi rutin alakította ki sajátos stílusát: kevés stratégiai, annál több taktikai megfontolás, a bonyolult, veszélyes kombinációkat kereste. 1930 májusában, amikor elindult élete első komoly sakkversenyén, rögtön az első partiban megtapasztalta, hogy hiába a villámpartik rutinja, a kávéházi győzelmek sora, a fiatalság összes önbizalma, Mieses, az idős mester, a megnyitáselmélet szakértője ellen ezek mit sem érnek.
(Párizs, 1930)
Francia védelem (C01)
1.e4 e6 2. d4 d5 3. exd5 exd5 4. Fd3 Fd6 5. Hc3 c6 (Lilienthal láthatóan az asztalnál próbálja kitalálni a helyes folytatást, míg Mieses felkészült a megnyitás mellékjárataiból is. Az 5. – c6 pontatlan lépés, megnehezíti a vezérszárnyi könnyűtisztek fejlesztését. Ezt a tempóelőnyt Mieses – a korabeli elemzéseknek megfelelően – komótosan használja ki. Mai szemmel az ő lépései sem makulátlanok.) 6. Hge2 (Célratörőbb 6. Hf3, de a kötésektől való félelem mindkét játékost bénítja.) He7 7. Fg5 Vc7 8. Vd2 f6 9. Ff4 Fe6 (Ez már konkrét hiba, 9. – Ff5 legalább nem világost erősítette volna.) 10. Ve3 Ff7 11. Vg3 Fxf4 12. Hxf4 g5 (Itt már mindegy, legalább lehetőséget ad világosnak a látványos folytatásra.) 13.Hh5! Vxg3 14. Hxf6† Kf8 15. hxg3 h5? (Ha már adott egy gyalogot, adni akart még egyet?) 16. Hh7 és sötét feladta (1:0)
Ready-made olimpikon
Úgy összecsomagolták, csak úgy nyekkent. De talán pont ez a vereség kellett ahhoz, hogy több energiát fordítson az elméleti felkészülésre is. Egy-két jobban sikerült nemzetközi torna után hazatért, és itthon a Steiner-testvérektől kapott komolyabb megnyitáselméleti leckéket. Lassan, de biztosan sikerült az itthoni hitetlenkedőket is meggyőznie arról, hogy komoly sakkozó: bekerült a magyar válogatottba, három olimpián is szerepelt. 1933-ban és 1935-ben is táblaelső volt. Legnagyobb sikerét az 1937-es olimpián érte el, táblaelsőből elsőtáblássá lépett elő, és a magyarok másodikok lettek Lilienthal vezetésével.
(Folkestone, Sakkolimpia, Franciaország–Magyarország, 4. tábla 1933)
Vezércsel (D69)
1.d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 d5 4. Fg5 Fe7 5. e3 O-O 6. Hf3 c6 7. Fd3 Hbd7 8. O-O dxc4 9. Fxc4 Hd5 10. Fxe7 Vxe7 11. Bc1 Hxc3 12. Bxc3 e5 13. Hxe5 Hxe5 14. dxe5 Vxe5 15. f4 Ve4 16. Fd3? (Marcel Duchamp amennyire újító és merész volt a művészetben, annyira visszafogott és megfontolt a sakkozás területén. Hallja, hogy harangoznak, de nem tudja, hogy hol. Eddig minden lépést a könyv szerint tett meg, és arra is emlékezett, hogy ezután a h7 gyalogra kell nyomást gyakorolni, az f gyaloggal előrenyomulva kell igyekezni sötét sáncát szétszedni. Csak nem így. Talán felrémlettek a kávéházi emlékek, és meg akarta lepni Lilienthalt valami vad kombinációval? Ha kicsit megfontoltabb, 16. Fb3 után működhetett volna az elképzelés. (Például 16. Fb3 Fe6 17. Fc2 Vb4 18. f5 Vxb2 19. Ve1 Fd7 20. f6 g6 21. Vh4 után átütött a támadás Vladimir Pafnutieff és Ronald Gross 1953-as partijában.) 16. – Vxe3† 17. Kh1 Ve7 18. f5 Vf6 (Nem túl szép, de hasznos: időnként a vezérrel kell feltartóztatni a gyalogot.) 19. Fb1 b6 20. Bh3 Fa6 21. Be1 Bad8 22. Vc2 Bfe8 23. Bc1
23. Be2 (Öröm nézni, ahogy sötét – világos elképzeléseit csírájukban elfojtva – folyamatosan mattcsapdákkal tereli tisztcserékbe ellenfelét.) 24. Vc3 Vxc3 25. Bhxc3 c5 26. Ba3 Fb7 27. Bxa7 Fxg2† 28. Kg1 Ff3 29. Ba3 Bg2† 30. Kf1 Bxh2 31. Be1 Fc6 32. Fd3 h5 33. Be7 Bxb2 34. Fe2 Fb5 35. Fxb5 Bd1† 36. Be1 Bxe1† 37. Kxe1 Bxb5 és világos feladta (0-1)
Egylépéses világhír
Lilienthal a harmincas évek második felében ért fel a csúcsra: a világ első tíz sakkozója közé sorolták. Az 1934–35-ös hastingsi karácsonyi tornán Capablancával váltott partija bevonult a sakktörténelembe.
(Hastings, 1935)
Nimzoindiai védelem (E24)
1.d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 Fb4 4. a3 Fxc3† 5. bxc3 (Ez az éles Samish-változat, amit Lilienthal annyira szeretett.) 5. – b6 6. f3 d5 7. Fg5 h6 8. Fh4 Fa6 9. e4 Fxc4 10. Fxc4 dxc4 11. Va4† Vd7 12. Vxc4 Vc6 (Eddig a pontig a parti szorosan követte az egy évvel azelőtti Aljechin–Eliskases mérkőzés lépéseit. Az osztrák mester itt 12. – Hc6-ot lépett, majd 13. He2 Ha5 14. Vd3 Vc6 15. 0-0 0-0-0 16. Bab1 g5 17. Fg3 Hh5 után unalmas bástyavégjátékba keveredtek. Capablanca újítása, a vezércsere felajánlása nem került be a megnyitáselmélet által ajánlott lépések közé, hamar kiderül, miért.) 13. Vd3 Hbd7 14. He2 Bd8 15. O-O a5 16. Vc2 Vc4 17. f4 Bc8 18. f5 e5 19. dxe5 Vxe4 20.exf6!! (Vezéráldozat! Capablanca ellen! A következő 75 évben ezt a partit és konkrétan ezt a lépést magyarázta-mesélte az egész világon Lilienthal. Amerre csak járt a Szovjetunióban, mindig mindenki erről kérdezte. Amikor Bobby Fischerrel 1972-ben először találkozott, az amerikai exf6-tal köszönt. Második esküvőjén, Budapesten az egyik orosz vendég a pohárköszöntőben azzal udvarolt Olga néninek, hogy az a feláldozott királynő végre megkerült. Ha rajtam múlna, az óbudai Fő téren felállított sakktáblát exf6-nak nevezném el, egy emléktábla kíséretében.) Vxc2 21. fxg7 Bg8 22. Hd4 Ve4 (Capablanca visszaadja a vezért, de már ez sem segít.) 23. Bae1 Hc5 24. Bxe4† Hxe4 25. Be1 Bxg7 26. Bxe4† Kd7 („Még ezt meglépte, de látva, hogy 27. Be7† Kd6 28. f6 után világos 29 Fg3†-kal nyer, nem várta meg a válaszomat. Elmosolyodott, kezet nyújtott és gratulált.”) (1-0)
A magyar, aki szovjet sakkbajnok
1935-ben, a Moszkvában szervezett nemzetközi torna szüneteiben Capablancával járt el közösen csajozni, így ismerte meg későbbi feleségét is, aki miatt Moszkvában maradt – párizsi orosz emigráns barátai legnagyobb megrökönyödésére. Egy ideig onnan járt a magyar válogatott mérkőzéseire, aztán 1939-ben megkapta a szovjet állampolgárságot. Így már ott is indulhatott versenyeken, amit gyorsan meghálált: 1940-ben megnyerte a szovjet bajnokságot, amelynek színvonala felért a legerősebb nemzetközi tornákéval, a vert mezőnyben Botvinnik és Szmiszlov, két későbbi világbajnok búslakodott.
(Moszkva, 1940)
Vezérindiai védelem (E19)
1.d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hf3 b6 4. g3 Fb7 5. Fg2 Fe7 6. O-O O-O 7. Hc3 He4 8. Vc2 Hxc3 9. Vxc3 d6 10. Vc2 f5 11. He1 Hc6 (Ebben az évben Max Euwe és Paul Keres ugyanide jutottak, csak Keres 11. – Vc8-cal előnyösebb helyzetbe került, majd egy meseszép, vezéráldozatos középjáték után győzni is tudott sötéttel.) 12. d5 exd5 13. cxd5 Hb4 14. Vd2 (Ezzel a csendes lépéssel indult az a manőver, amivel világos kivonta a forgalomból sötét huszárját – és ez döntőnek bizonyult. Látható, Lilienthal játéka hogyan gazdagodott: már nemcsak a kombinációkat keresi, hanem hosszabb távú megfontolások is megjelennek.) 14. – a5 15. a3 Ha6 16. b4 Ff6 17. Fb2 Vd7 18. Vxf6 Bxf6 19. Hd3 a4 20. Bac1 Vf7 21. Hf4 Fc8 22. Bc3 Fd7 23. Bfc1 h6 24. h4 Ba7 25. h5 Ba8 26. Be3 (Mielőtt sötét szétszakadt hadtestét újra összevonná, világos bástyája, sőt, bástyái betörnek középen.) Kh7 27. Bcc3 Bb8 28. Vd3 Ba8 29. Hg6 Bxg6 (Botvinnik kénytelen minőséget áldozni, különben világos bástyája megérkezne a hetedik sorra, és szörnyű pusztítást végezne.) 30. hxg6 Kxg6 31. Be6† Kh7 32. g4 c5 33. b5 Hc7 34. gxf5 Hxb5 35. f6 Kg8 36. Bc4 Be8 37. Bg4 (Megérkezett a másik bátya is a támadáshoz, ez már a vége.) 37. – g5 38. Bxe8† Fxe8 39. Be4 Kf8 40. Be7 Vg6 41. Fe4 Vh5 42. Ff3 Vg6 43. Bxe8† és sötét feladta (1-0) (Botvinnik nem várta meg, hogy 43. – Vxe8 után 44. Vh7 Vf7 45. Vxh6† Kg8 46. Fh5 következzen.)
Harmincnégy év Óbudán
A háború komoly törést jelentett az életében: a családtagok, rokonok, barátok többsége a holokauszt áldozata lett. Mindez a sakkozói pályafutására is kihatott: 1945 után már nem nyerte vissza tartósan jó formáját. Mindenesetre ő is egyike annak a 27 nagy sakkozónak, akit a FIDE nemzetközi nagymesteri címmel ruházott fel 1950-ben. Ugyanebben az évben még bekerült a világbajnokjelöltek bajnokságába, de ott már nem sok babér termett neki. Kritikusai felrótták, hogy túl jó volt a versenysporthoz.
De ugyanazok a jellemzők, amik hátrányt jelentettek a sportban, előnyösnek mutatkoztak máshol: hallatlan népszerűségnek örvendett a sakktársak között, és az izgalmas partijai – bekerülve az orosz-szovjet-posztszovjet iskolai tananyagba – a következő generációknak igazi szellemi élvezetet jelentettek. 1951-től 1970-ig edzőként, oktatóként dolgozik, többek között Petroszján felkészítő csapatához tartozott, aki világbajnok lett ebben az időben.
Az 1970-es évek elejétől szervezte a hazatelepülését; milyen jól jött ekkor az első sakkpartner, a volt iskolatárs, Csermanek, azaz Kádár János ismeretsége. Végül 1976-ban költözött vissza Magyarországra, vagyis Óbudára. Bár magyartudása megkopott, hamar bekapcsolódott a magyar sakkéletbe az óbudai sakkcsapat igazolt játékosaként. 1980-ig még versenyzett is, később örökös korelnökként minden komolyabb mérkőzésen, rendezvényen megjelent, partikat elemzett, jegyzetelt, cigarettával a szájában állandó bútordarab volt. A szerencsésebbek hallgathatták kifogyhatatlan történeteit a nagy időkről.
A további 25 (!) évről már nem írt könyvet, pedig bőven tudott volna még sztorizni, például arról, hogyan talált óbudai lakásán ideiglenes nyugalmat a folytonos menekülésben élő Fischer, vagy milyen volt Kramnyikkal együtt szilveszterezni a panellakásban.
Imádott szimultánt adni. Már fiatalon is kedvenc időtöltése volt (na jó, pénzkeresetnek is megfelelt két bajnokság között), 1940-ben Szverdlovszkban (a mai Jekatyerinburgban) 201 táblás szimultánt tartott, amivel bekerült a rekordok könyvébe. 1984-ben nekem is volt szerencsém Óbudán közös csapatunk, a varázslatos nevű Selyemkikészítő szervezésében részt venni egy Lilienthal-szimultánon. Andor bácsi már akkor sem volt fiatal, mogorván bicegett táblától tábláig, főleg rám nézett szúrós szemekkel. Hát igen, egy elfogadott vezércseles partiban egyre jobban álltam. De miután nem voltam túl jó a végjátékban, döntetlent ajánlottam, amit ultragyorsan elfogadott. Utána mintha kicserélték volna, mosolygott, viccelődött, külön gratulált nekem. Azt hiszem, ez volt a titka: utált veszíteni.
