A tanácsköztársaság idején a közoktatási népbiztosságtól megbízást kapott az állami tulajdonba vett színházak és egyéb kultúrintézmények számvevőségének megszervezésére és vezetésére. Horthy hatalomra jutása után egy ideig nem érte retorzió, védte a hírneve. De az alábbi, keserédes történetből is sejthető volt, hogy előbb-utóbb őt is utolérik.
Tanúnak idézték be a Reinitz Béla ellen indított perben. Reinitz, többek között Ady verseinek első megzenésítője az állami színházak igazgatója volt, Maróczy főnöke és mellesleg lelkes sakkozó. Maróczy visszaemlékezése szerint a per során Reinitz „végighallgatta az ellene felhozott vádakat, a hamis tanúvallomásokat, azoknak a hamis tanúskodását, akik állandóan ott tanyáztak hivatali előszobájában, akikkel csak jót tett. A sok terhelő vallomásra nem volt egy szava sem. Amikor rám került a sor, természetesen én semmi terhelőt nem mondtam, nem is mondhattam. A bíróság elnöke végül is megkérdezte tőlem:
– Mondja kérem, mint embert milyennek ismerte meg Reinitz Bélát?
Mit felelhettem erre: – Nagyon derék, tisztességes embernek!
– Önök a sakktábla mellett gyakran találkoztak. Hát csak tud valami közelebbit mondani?
– Rossz sakkozó volt, ennyit tudok mondani.
Reinitz elsápadt, majd arca tűzpirossá vált. Szenvedélyesen csapott a korlátra:
– Ezt kikérem magamnak! – rikoltotta. – Mindent mégsem lehet rám mondani!”
Nem sokkal később Maróczyt elbocsátották a Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztárnál betöltött tisztviselői állásából, a nyugdíjától is megfosztották.
A sakkverseny alatt Rétivel sokat beszélgettek: felelevenítették régi csatáikat, utolsó közös versenyüket, az 1908-as bécsi húszfős körmérkőzést, ahol a versenyzéstől búcsúzó Maróczy még utoljára elnáspángolt mindenkit, a tinédzser Réti pedig tapasztalatokat gyűjtött (értsd: nyeretlenül tökutolsó lett), kivesészték az új európai trendet, a hipermodernek újításait, és Réti felhívta a figyelmet az egyik fiatal holland sakkozóra, egy bizonyos Max Euwe-re, aki szerinte nagy jövő előtt áll. A verseny után Réti össze is barátkozott a holland fiatallal, és bevezette őt a hipermodern megnyitások titkos világába. Maróczy egy évvel később, Hágában barátkozott össze Euwe-vel, négy hónapon át intenzív munkát végeztek: klasszikus partikat elemeztek, megnyitásokban mélyedtek el (csak semmi hipermodern! – próbálta visszaterelni a vélt helyes útra ifjú tanítványát Maróczy), párosversenyt szimuláltak, a végére Euwe apusnak kezdte szólítani mesterét, és magyarul is meg akart tanulni. Visszaemlékezése szerint Maróczytól tanult meg uralkodni magán a sokat ígérő, izgalmas állásokban, amelyeket korábban gyakran túl hevesen és élesen próbált kezelni.
Maróczy legfőbb tanácsa egyébként az volt, hogy Euwe ne csak és kizárólag sakkozon, legyen tisztességes szakmája is, a tanulmányait pedig fejezze be. Euwe ennek megfelelően matematikus lett, és csak emellett, amatőrként sakkozott. De milyen szinten! Még 1921-ben, húszévesen megnyerte a holland bajnokságot, a húszas években egyre több nemzetközi versenyen indul, és egyre eredményesebben szerepelt; ugyanakkor az amatőr státuszát nem adta fel, félévekre, évekre a matematikatanítás és a doktori védése elvonta a játéktól. Igazi fordulópontot az jelentett a pályafutásában, amikor 1926-ban Aljechin őt választotta felkészülési ellenfélnek a Capablanca elleni világbajnoki mérkőzés előtt. A 10 meccsből álló párosmérkőzésen játékról játékra erősödött Euwe, végül csak 5,5:4,5-re, a lehető legszorosabban kapott ki. És innentől kezdve jóval magabiztosabban kezdett játszani:
Az időközben köréje szerveződő menedzseri csapat sorra szervezte neki a párosmérkőzéseket, komolyabbnál komolyabb ellenfelekkel. 1928-ban Bogoljubovval mérte össze erejét, és bár kikapott, a körülményeket megismerő közönség szimpátiáját világszerte elnyerte: a korabeli lapok arról írtak, hogy a harmadik meccs közben Euwe elkapta a spanyolnáthát, de így is nyert! Az 1918-as spanyolnátha után évekig minden influenzára azt hitték, hogy visszatér a gyilkos világjárvány, az 1928-as esetében ráadásul a kezdeti megbetegedési számok valóban ijesztőek voltak.
A harmincas évek közepére beverekedte magát a top10-be, de még így is meglepetés volt, hogy éppen az ő kihívását fogadta el Aljechin, és 1935-ben párosmérkőzést vívtak a világbajnoki címért. A felkészülésben Maróczy sokat segített Euwe-nek: feldolgozta Aljechin összes komolyabb partiját, kielemezte a világbajnok kedvenc megnyitásait, középjátékbeli erősségeit, gyengeségeit, az ebből készült könyvecske (nem a terjedelme, hanem az olvasóközönsége volt kicsi) Euwe féltve őrzött kincse lett. Az ellenfélspecifikus felkészülés részben a kor információs nehézségei, részben a sakkozók hozzáállása miatt nem volt jellemző, világbajnoki döntő előtt kifejezetten újdonságnak számított. A párharc alatt két szekundánssal dolgozott együtt Euwe, Salo Flohr elsősorban a megnyitások kezelésében nyújtott segítséget, Maróczy pedig a végjátékkezelésben adott tanácsokat. És a világ megrökönyödésére a 30 partiból álló párosmérkőzést az unalmasnak, tisztes iparosnak (=tehetségtelen, de szorgalmas) kikiáltott Euwe nyerte meg. Igaz ugyan, hogy két évvel később Aljechin a visszavágón alaposan elkalapálta, és ezzel visszavette a címet, de azt senki nem veheti el Max Euwe-től, hogy ő volt két éven át a sakkvilágbajnok! Lehet, hogy nem ő volt a legizgalmasabb, a legkreatívabb, a paradigmaváltó, a művészi, a zseniális, de az biztos, hogy ő volt minden idők legnagyobb világbajnoka a maga 190 centis magasságával…
Maróczy Géza – Max Euwe
Scheveningen, 1923
Szicíliai védelem (B83)
1.e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 d6 6. Fe2 e6 (A szicilíai védelem scheveningeni változatának megszületését látjuk ebben a partiban, és bár nem vezetett eredményre, Euwe ragaszkodott az elgondolásához, ugyanebben a bajnokságban még kétszer kipróbálta ezeket a lépéseket, nagyobb sikerrel. A következő években divatba jött ez a variáció, nem is lehet pontosan érteni, miért nem Euwe nevét viselve.) 7. O-O Fe7 8. Kh1 O-O 9. f4 Vc7 10. Hb3 a6 11. a4 b6 12. Ff3 Fb7 13. Fe3 Hb4 14. Ve2 d5 15. e5 He4 16. Fxe4 dxe4 (Apró pontatlanságok sötét részéről, és világos máris támadásba lendül.) 17. Vf2 b5 18. axb5 axb5 19. Hd4 Fc6 20. Vg3 Bxa1 21. Bxa1 Bb8 (Inkább hagyni kellett volna a gyalogot veszni 21… Hd5 22. Hxe4) 22. f5 exf5 23. Hxf5 Ff8
(Maróczy két erős támadás közül választhatott, a direktebb ez lett volna: 24. Ba7 Bb7 25. Hh6+ Kh8 26. Ba8 Bb8 27. Hxf7+ Kg8 megteremti az e gyalog útját az átváltozás felé)
24.Ff4 Ba8 25. Bc1 g6 26. e6 Vb7 27. e7 Fg7 28. Hxg7 Kxg7 29. Vh4 f6 30. Vh6+ Kg8 31. Fd6 (Fenyeget a matt f8-on, csak 31… Vc8 véd, de akkor 32. Fxb4 tisztelőnnyel folytatja világos a támadást.)
1–0
De térjünk vissza Maróczyhoz és az 1920-as évekhez. 1922-ben Angliába tette át a székhelyét, hogy visszaszerezze régi játékerejét, és hogy ott is kineveljen egy világbajnokot. Angliában a magyar sakkozók komoly megbecsülésnek örvendtek, hiszen az 1850-es évektől Löwenthal János Jakab, majd az 1880-as évektől Günsberg Izidor szervezték és uralták az angol sakkvilágot. Utóbbival találkozott is Maróczy, egészen különösen élték meg közös magyarságukat. Ahogyan azt Vécsey Zoltán, szlovákiai magyar krimiíró és levelezési sakkozó, az eset szemtanúja elmesélte:
„Gunsberg bácsi egy ezüsttálcán a szalvéta alá valamit elrejtett, és a pincérrel a zenészekhez küldette. A karmester felénk fordult, s a vonókon megcsendült egy dal. Gunsberg bátyánk átszellemülten nézett ránk. Mi azonban nem nyilatkoztunk. Végre Gunsberg nem állhatta szó nélkül. – Ugy-e, jól játsszák ezt a csárdást? – kérdezte Maróczytól. Nagymesterünk nem akarta kedvét szegni vendéglátónknak: – Akárcsak a Tisza mellett – mondotta. A csárdás veszedelmesen hasonlított a bécsi erdő keringőjéhez.”
Maróczy a nagy elődökhöz hasonlóan bejárta egész Angliát, szimultánokat adott, előadásokat tartott óriási közönségsikerrel. Az egyik előadás után a hallgatók közül egy fiatal hölgy különösen rajongó módon közelített hozzá.
Ööö, szegény Maróczy egy ilyen lehengerlő szöveg után kénytelen volt játszani is a kisasszonnyal – és most jött a meglepetés: tehetségesnek bizonyult. Annyira, hogy Maróczy különórákat adott Vera Menchiknek, hiszen róla van szó, és a többi már a sakktörténelem legfényesebb lapjaira kívánkozik. Két év alatt, 1925-re annyit fejlődött, hogy Angliában már ő számított a legerősebb női játékosnak (csak azért nem lehetett angol bajnok, mert nem kapta meg az állampolgárságot). Maróczy tanácsára férfiakkal is összemérte tudását, elindult a nagyobb tornákon, és egyre jobb eredményeket ért el. Persze a férfisoviniszta sakkozói világ nehezen viselte, hogy egy nő is győzhet ellenük; egy bécsi mester, bizonyos Albert Becker az 1929-es karlsbadi torna előtt ironikusan-gőgösen megalapította a Vera Menchik Klubot, amelynek azok lesznek a tagjai, akik vereséget szenvednek Menchiktől – és ahogy egy ilyen sztoritól elvárja az ember, természetesen Becker lett az első tagja a klubnak.
Később nagyobb nevek is csatlakoztak a vert sereghez: az öreg Jacques Mieses, a csodagyerek Samuel Reshevsky, a mi Steiner Lajosunk és igen, a későbbi világbajnok Max Euwe is. Euwe 1930-ban, Hastingsben csatlakozott a klubhoz, a hírre, hogy egy nő legyőzte a hollandot, Euwe felesége felkerekedett, és elutazott Angliába, hogy megnézze, milyen női csábítási trükköknek nem tudott ellenállni hites ura. Aztán megnyugodott: Vera Menchik csak a táblán volt veszélyes, és tényleg csak a sakkozásnak élt. A FIDE 1927-től női sakkvilágbajnokot is hirdetett, pontosabban világbajnoki körmérkőzéseket szervezett meghívott versenyzőkkel. Az első ilyen versenyt Menchik toronymagasan, minden vetélytársát legyőzve nyerte meg. És utána még hatszor (!), utoljára 1939-ben védte meg a világbajnoki címet (végre angol színekben, mivel 1937-ben férjhez ment az angol sakkszövetség titkárához). Valószínű, hogy további tornák, nagy csaták, győzelmek vártak volna rá, ha nem jön közbe a háború: 1944 júniusában londoni lakásukat bombatalálat érte, és meghalt.
Maróczy Géza – Vera Menchik
Karlsbad, 1929
Skandináv védelem (B01)
1.e4 d5 2. exd5 Hf6 3. Fb5+ Fd7 4. Fc4 Fg4 5. f3 Ff5 6. Hc3 Hbd7 7. d3 Hb6 8. Hge2 Hbxd5 9. Hxd5 Hxd5 10. Hg3 Fg6 (Bevallom, a skandináv védelemhez szoros érzelmi szálak kötnek: gyerekként egész bajnokságokat végigjátszottam sötéttel a d5 bűvöletében. Ez a parti is mutatja, hogy a skandináv védelem kiiktatja a gyalogtorlódást a centrumban, nyíltabb ütközeteket eredményezve. A következő lépésben világos alkalmazkodik a harcosabb stílushoz: ugyan már sáncolhatna is, mégis inkább egy gyalogtolással beindítja a támadást, és megakadályozza sötét centrumfoglalási terveit.) 11. f4 e6 12. O-O Hb6 13. Fb3 Fc5+ 14. Kh1 O-O (Sötét várhatott volna még a sáncolással, sőt, világos harcias felállására reagálva hosszúra kellett volna sáncolni 14… Vd7 előkészítéssel.) 15. Vf3 Vc8 16. He2 Hd7 17. g4 Hf6 18. Hg3 h6 19. h3 c6 20. Fd2 Vd7 21. Bae1 Bad8 22. Be2 Kh8 23. Bg2 Fh7 24. h4 Hg8 25. h5 He7 26. f5 exf5 27. Hxf5 Fxf5 28. gxf5 Fd4
(Világos szisztematikusan felszámolta saját sáncát, hogy mindenkit mozgosítson a támadáshoz. Sötét ránézésre stabil állások mögül védekezik. És indul a konzervnyitó hadművelet!)
29.f6 Hd5 (Bármennyire rosszul néz ki 29… Fxf6 30. Fxh6 gxh6 31. Vxf6+ Kh7 32. Vg7 # miatt, de senki nem kötelezi sötétet, hogy leüsse a futót, 30. … Fxb2 után izgalmas végjátékra futott volna ki a parti. De a leselkedő mattveszély elhomályosította Menchik látását.) 30. fxg7 Fxg7 31. c4 He7 2. Fxg7 Kxg7 33. Vf6+ Kg8 34. Bg1+ Hg6 35. Bxg6+ fxg6 36. c5 Bf7 37. Vxg6+ (Maróczy sorozatos áldozataival egy érdekes állást hozott össze: kettős minőséghátrányban került döntő fölénybe. 37… Kf8 38. Fe6 Ve7 39. Vxh6+ Ke8 40. Fg5 lett volna a folytatás, de Menchik ezt már nem várta meg, feladta.)
1–0
Maróczy az 1920-as évek közepétől, túl az ötvenen újra egyre sikeresebben szerepelt a tornákon: úgy tűnik, hogy a tanítás, a feltörekvő tehetségekkel foglalkozás összeszedettebbé, élesebbé és az újdonságokra nyitottabbá tették a játékfelfogását, közben megkopott versenyrutinját is leporolta. 1923-ban Karlsbadban Aljechinnel és Bogoljubovval osztozik az első helyen, Hastingsben 1924-ben második, 1925-ben első helyen végez. 1924-ben New Yorkba utazik az akkori idők legnagyobb versenyére, és a három nagy (a húszas évek miattuk volt a sakkozás nagy évtizede: Lasker ugyan elveszíti címét 1921-ben, de itt újra és egyben utoljára tornagyőzelmet arat; Capablancának, az aktuális világbajnoknak nem is ez okoz fejfájást, hanem a trónkövetelő Aljechin egyre erősebb játéka, aki ki is hívta a kubait, de csak 1927-ben rendezik meg az orosz győzelmével végződő címmérkőzést) mögött, de például Bogoljubov előtt, a középmezőnyben végez. Amerika annyira megtetszik neki, hogy 1925-től két évet ott tölt versenyekkel, előadásokkal, a helyi sakkélet szervezésével. Még a kontinensek közötti hajójáraton is sakkozott, amiről így mesél:
„– A Lancastria nevű Cunard-hajón utaztam visszafelé Amerikából. Természetesen a hajóskapitány felkeresett a kabinomban és megkérdezte, hogy nem akarom-e kihívni rádió-partira a Nagy Óceánon úszó óriás hajókat. – Szívesen – válaszoltam. – Akár tizet is.
– De ne mondjuk meg, hogy ön kicsoda – könyörgött a kapitány. – Könyveljük el a dicsőséget a Lancastria javára. – Készséggel beleegyeztem. A kihívást csak két hajó fogadta el, a németalföldi New-Amsterdam és a White Star Line Cedric nevű hajója. – Ne gondolja, hogy a játék nehézkesen ment, hogy várakoznunk kellett, amíg a hanghullám elhozza a két másik hajó sakkozóinak feleletét. (…) egy hajóstiszt félpercenként jelentette az ellenfelek lépéseit. Egyszerre játszottam mind a kettővel, a Cedric hamar feladta, de nem sokáig állt ellent a hollandus hajó sem. A New-Amsterdam is mattot kapott. Pedig azon is egy komoly sakkbajnok utazott, mert nagyon furfangos cselezései voltak. Persze, az ő emberük sem leplezte le magát…”
Efim Bogoljubov – Maróczy Géza
New York, 1924
Vezércsel (D30)
1.d4 d5 2. c4 c6 3. Hf3 Hf6 4. e3 e6 5. Hbd2 He4 6. Hxe4 dxe4 7. Hd2 f5 8. Vb3 Fd6 9. c5 Fc7 10. Hc4 Hd7 11. Fd2 Hf6 12. f3 O-O 13. O-O-O b6 (A félszláv vezércsel megnyitás után nézzük meg az állást: amíg világos egyrészt az a2-g8 átlón a tisztjeivel, másrészt a királyszárnyon a gyalogjaival készül támadni, addig sötét kontrára rendezkedett be). 14. He5 (Korainak tűnik a robbantás, talán 14. Fb4 jobban szolgálta volna a támadás előkészítését.) 14… bxc5 15. Fc4 Ve8 16. g4 fxg4 17. fxg4 a5 18. g5 Fxe5 19. gxf6 Fxf6 20. dxc5 Vh5 21. Vc2 Kh8 22. Fb3 Fa6 23. Vxe4
(Bogoljubov előkészítetlen támadása ahhoz vezetett, hogy minden egyes lépésével sötét eldugott figuráit is helyzetbe hozta. Most már csak le kell aratni a termést, kezdetnek egy minőségelőny is megteszi.)
23…Fe2 24. Fc2 Ff3 25. Vxe6 Fd5 26. Vd6 Bad8 27. Vg3 Fxh1 28. Bxh1 Bxd2 (És most finom technikával bástyaelőnyt faragunk.) 29. Kxd2 Vd5+ 30. Ke2 Vxh1 (Itt akár fel is adhatta volna világos, de Bogoljubovot nem ilyen fából faragták, tesztelte Maróczyt, képes-e bástyaelőnyből nyerni, hátha nem veszi észre a mattfenyegetést. Nem meglepő: képes volt, és észrevette.) 31. Vh3 h6 32. Vf5 Vg2+ 33. Kd1 Vd5+ 34. Vxd5 cxd5 35. Ff5 Fxb2 36. Fe6 g5 37. Kc2 Bf2+ 38. Kd3 Bxh2 39. Fxd5 Kg7 40. Kc4 Fe5 41. Kb5 Be2 42. Kxa5 Bxe3 43. a4 Fd4 44. Kb5 g4 45. a5 Bc3 46. Fc4 g3 47. c6 g2 48. c7 Bxc4 (Az utolsó mentsvár, a gyalogbemenetel is elesett, végre feladta.)
0-1
1927-ben, az első sakkolimpián a magyar csapat komoly eredményt szeretett volna elérni, és ehhez minden támogatást megadott az állam. A legfőbb segítség az volt, hogy hazacsábították Maróczyt, aki éltáblásként győzelemre vitte a csapatot. Ennek örömére a nyugdíját is rendezték, véget ért a hétéves száműzetés: hazaköltözött. Újra a magyar sakkéletet szervezte, innen járt világversenyekre, ide hozta haza a győzelmi trófeákat, a magyar fiatalokat tanította és avatta be a bajnokok különös világába. De ez már egy másik történet.
Lilienthal Andor visszaemlékezései
Aligha kell magyarázni, milyen nagy jelentősége van egy fiatal, tehetséges sakkozó életében, fejlődésének meggyorsulásában egy nagymester oktatásának, tanácsainak. Engem ez a szerencse ért, amikor Maróczy csapatához, a Pesti Hírlaphoz kerültem. Ő, a világhírű nagymester, első táblás, szívesen osztotta meg tudását másokkal, különösen a fiatalokkal. így azután sokat elemeztünk együtt. Hatására gazdagodott játékszemléletem, korlátok közé tudtam szorítani támadókedvemet, s a szakma rejtett finomságaiba is bevezetett. Emellett maradandó hatást gyakoroltak rám csodálatos vezérvégjátékai. Emlékszem, hogy nem is sok év múltán, pontosabban 1934-ben, az újpesti nemzetközi versenyen ezen múlott sok minden. Vezérvégjátékban két gyalog hátrányom volt Flohr ellen, de — hála jártasságomnak e nehéz végjátékfajtában — sikerült megmentenem a partit. Ha emlékezetem nem csal, egymással csupán egyszer játszottunk, 1931- ben (a Szávay-emlékversenyen). Maróczy nagymesternek köszönhetem, hogy be mertek válogatni az olimpiai csapatba fiatal korom ellenére. Vállalta értem a felelősséget, minden fordulóban asztalhoz ültetett, baráti tanácsokkal látott el. A verseny után pedig ő volt a legboldogabb, hogy én, az újonc jól helytállottam. (Az 1933. évi Folkestone-i olimpián együttesünk a harmadik helyt osztva lett ötödik, s Lilienthal 13 játszmából 10 pontot szerzett, a csapat legjobb és az egész olimpia második-harmadik legjobb pontszerzője volt. — A szerk.) Maróczy Géza ezen az olimpián kevés játszmát vállalt, elsősorban csapatkapitányként tevékenykedett. Kiváló vezető volt, nagyon tudta lelkesíteni a csapatot, soha nem idegeskedett, szemrehányást nem tett. Kedves, biztató mosolya felszabadította a rejtett erőtartalékokat is. Mint szekun- dáns fáradságot nem ismerőén, gyakran hajnalig tartó elemzésekkel segített a függőt játszóknak. Óriási tapasztalata, lényegre mutató megjegyzései, technikája nagy hasznunkra vált. Angol nyelvtudása is javunkra szolgált, kisebb-nagyobb problémáink megoldását segítette elő, s barátságot köthettünk más országok sakkozóival. Az angolok őt tiszteletbeli angolnak tekintették, nagyon szerették, becsülték, nem is csupán sakkozói nagysága miatt, hanem kiváló emberi tulajdonságaiért. Igaz, ebben a véleményben az egész sakkvilág osztozott, mindenütt olyan népszerű volt, mint később Kérész. Magam hálával, tisztelettel gondolok rá még most is, halálának huszonötödik évfordulóján.
Forrás: Magyar Sakkélet, 1976 július
