Keresés
rovatok
játssz! | 2019 tavasz
Fotó: Fortepan
KEMÉNY VAGYIM: MUNKÁSOK ÉS VEZÉREK
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mikor lett Magyarországon széles körben elterjedt játék a sakk, akkor az előző század húszas éveihez kell visszamenni az időben, hogy egy egészen érdekes mozgalmat vizsgáljunk meg: ez a munkássakk. Ne legyen félreértés, ez nem egy másik játék elnevezése, bástya elvtárs nem csobbanhat bármelyik mezőre, amikor kedve szottyan, nem hívják a parasztokat/gyalogokat agrármunkásnak.

Az 1900-as évek elején a német munkásszervezetek sakk köröket szerveztek, részben a szabadidő hasznos és közös eltöltése érdekében, részben azért, hogy a szakszervezeti tagok tudatosságát, szellemi fejlődését játékos formában is elősegítsék. 1912-ben már meg is alakult ezekből a körökből a Német Munkás Sakkszövetség. Az első világháború előtt Ausztriában és Csehországban is beindult a szervezkedés a munkássakk elterjedése érdekében.

Magyarországon az 1910-es években elsősorban a vidéki gyárvárosokban, Győrött és Székesfehérváron alakultak munkás sakk körök, de a háború után Budapesten is beindult a munkássakk megszerveződése.

1921-ben létrehozták a Magyar Munkás Sakk Kört, és rögtön a politikai csaták közepén találták magukat. A Kör működését és alapszabályait jóváhagyó belügyminiszteri engedélyt csak akkor adták volna meg, ha kihagyják a munkás szót az elnevezésből, és miután erre nem voltak hajlandóak, viszont továbbra is tevékenykedtek, 1926-ban tiltott szervezkedés címén vádlottak padjára került az egész vezetőség. Pedig az MMSK volt a legbarátságosabb a munkássakk csapatok közül, nem volt olyan szigorú az osztályfegyelem, kisiparosok, polgári foglalkozásúak is csatlakozhattak. Sőt, amikor 1930-ban, a magyar munkássakk csapatok szövetségének létrehozásakor kitört a vita, akkor pont az MMSK vezetői érveltek az engedékenyebb, ám végül vesztes álláspont mellett, hogy ne csak szakszervezeti tagok, szervezett munkások vehessenek részt a versenyeiken. Addigra már kb. ötven munkás sakk kör jött létre az országban: szakmák és városrészek szerint csapata volt a könyvnyomdászoknak, a cukrászoknak, a hírlapterjesztőknek, a szállítómunkásoknak, a bőrösöknek, a grafikusoknak, az esztergályosoknak, a szabóknak (náluk játszott a fiatal Lilienthal Andor – lsd. Óbudai Anziksz. 2016 nyár), a famunkásoknak Kőbányán, a vasasoknak Óbudán, Kispesten és Pestszenterzsébeten is voltak köreik.

Bármennyire egyéni játék a sakk, a munkás sakk körökben a hangsúly a közösségépítésen volt, az elméleti képzéstől a feladványfejtésen át a tanácskozási partikig mindent közösen csináltak. A versenyeknek is a legközösségibb változatára helyezték a hangsúlyt, a csapatküzdelmekre; tíz, húsz, sőt, időnként harminc táblánál ültek le egymással szemben a munkássakkozók. Látva, hogy ez a versenyforma milyen népszerű, a Magyar Sakkszövetség is elindította az országos csapatbajnokságot, amelyen a hagyományos, „polgári” és a munkásegyesületek közösen vehettek részt.

Pár év alatt megtörtént a teljesen természetes keveredés, a tehetségesebb munkássakkozók átigazoltak a komolyabb múltú, az egyéni fejlesztésre nagyobb figyelmet fordító egyesületekhez, az egyéni tornákon is elindultak, sőt, néhányan a válogatottba is bekerültek.

Lilienthal Andor és Szabó László a legismertebbek a munkássakkozóból a nemzetközi elit szintjére jutó játékosok közül, de rajtuk kívül is voltak jó sakkozók a munkáskörökben, hárommal részletesebben is megismerkedünk.

A munkássakk világának kulturális csúcsterméke a nem túl fantáziadús, ám annál informatívabb című Munkássakk folyóirat volt, az 1932-es alapítástól egészen az 1939-es betiltásig működött. A lap a klasszikus sakkszaksajtó funkciója mellett ideológiai vitáknak adott teret, eseményeket szervezett, fiatal tehetségeket támogatott, vagyis az egész munkássakk mozgalomnak fő szervezőjévé lépett elő. Szakmai szempontból is megérte olvasni a lapot, Magyarországon ugyanis csak ebből a folyóiratból lehetett tudni a szovjet sakkélet felvirágozásáról.

A szovjeteknek egyébként elég bonyolult kapcsolatuk volt a munkássakk mozgalommal. Egyrészt 1925-től a Szovjetunióban is robbanásszerű fejlődésnek indult a munkássakk, a legfontosabb, a leningrádi példán keresztül bemutatva: fél év alatt 200 egyesület alakult 7000 igazolt játékossal. Egy Jakov Rohlin nevű machinátor szervezésében a város legszebb palotái szolgáltak helyszínként a klubélethez, versenyekhez; maga a nagy Capablanca (a legenda szerint egy régi szeretője felkutatásával tudta Rohlin a városba csábítani) tartott szimultánt a munkásoknak; rögtön az első leningrádi fiatal eresztésben olyanokat fedezett fel Rohlin, akik később az egész világ sakkozását meghatározták bajnokként és/vagy megnyitásaikkal – Ragozin, Liszicin, Tolus és persze Botvinik ekkor és itt kezdték pályafutásukat.

És ez el is vezet a másrészthez. Ugyanis amikor a szovjet munkássakkozók krémje elért abba a korba, amikor már csak úgy lehetett tovább fejlődni, hogy a világ nagy sakkozóival összemérik erejüket, akkor a szovjet sakkszövetség vezetése habozás nélkül megvétózta a Nemzetközi Munkássakk Szövetségnek azt a döntését, hogy a munkássakkozók ne vegyenek részt burzsoá rendezvényeken, ne játsszanak polgári bajnokokkal. És ezzel lassan, de biztosan véget is ért a munkássakk mozgalom, a háború után már sem Magyarországon, sem máshol nem támasztották fel ezt a hagyományt.

 

A kicsi, a vaksi és a trükkös

Az 1907-ben született Boros Sándor gyerekként kezdte a Magyar Munkás Sakk Körben – így aztán végig a „kis Boros” megszólítás dukált neki –, ott neveltek belőle erős versenyzőt és külföldön is jegyzett feladványszerzőt. 1927-ben bekerült az első nemzetközi szereplésén bemutatkozó munkásválogatottba, a berlini tornán a tíztáblás csapatversenyen fiatal korát meghazudtolva a negyedik táblán harcolt, a feladványfejtő versenyt nagynevű szovjet és német sakkozók előtt megnyerte. 1930-ban, mindössze 23 évesen megjelent feladványa az Evening Standardben, később német lapokban rendszeresen közölték, 1936-ban a Munkássakk feladványrovatának vezetője lett.

Boros Sándor 1937-ben kiadott feladványgyűjteménye

A Magyar Sakkélet főszerkesztője, Tóth László 1941-ben egy külön kiadványt szentelt legjobb játszmáinak és feladványainak. 1944-ben a nácik elhurcolták és megölték. Az 1950-es években rendszeresen tartottak Boros-emlékversenyeket, így halála után is a magyar sakk­élet része maradt.

 

Boros Sándor – Szabó László

Budapest, 1937

Szicilíai védelem (B83)

1. e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 e6 6. Fe2 Fe7 7. O–O O–O 8. f4 a6 (A nyolcvanas években ez az állás ipari mennyiségben fordult elő, köszönhetően annak, hogy az 1985-ös Karpov-Kaszparov világbajnoki döntő kellően divatba hozta ezt a megnyitást. 9. Kh1 Vc7 10. a4 Hc6 11. Fe3 Be8 szólna tovább a döntetlenhangulatú alapnóta.) 9. Ff3 Hbd7 10. Kh1 Vc7 11. Ve1 Hc5 12. b3 Fd7 13. Fb2 Bac8 14. e5 He8 15. He4 Hxe4 16. Fxe4 g6 17. Bf3 Fc6 18. Hxc6 bxc6 19. Bh3 d5 20. Fd3 Va7 21. Ve2 Hc7 (Világos balra néz, a szélső gyalogot meg kell védeni, de igazából jobbra figyel, a királyszárnyi támadást készítette elő a vezérlépés is.) 22. f5 exf5 23. Fxf5 He6 24. Vg4 Vd7 25. Bf1 Kg7 26. Fd3 c5 (Nem hiába feladványszerző és -fejtő bajnok Boros, a kettős bástyaáldozat befért volna akár az ebben az évben kiadott 100 feladványát bemutató kiadványba is.)

27.Bxh7+ Kxh7 28. Bxf7+

1-0

 

Az 1911-ben született Tipary Lajos a Könyvkötő Munkások Sakk Körében kezdett el játszani. Tipikus munkássakkozónak mondhatjuk abból a szempontból, hogy elméleti felkészültségének korlátoltságát mérhetetlen szívóssággal kompenzálta. Összesen három megnyitásra szűkítette le a megnyitási repertoárját: a Caro-Kann, a skandináv és a szláv védelem érdekelte, ha tehette, világossal és sötéttel is ezekbe az irányokba terelte a partit.  Viszont a középjátékot és különösen a végjátékot nagyon szerette, általában két királyig nyúzta a döntetleneket is. Ő nyerte az első, 1932-es egyéni munkás bajnokságot, a negyvenes években rendszeresen végzett a nemzeti bajnokságon dobogón, így nem meglepő módon a háború után a válogatottba is bekerült, ahol pl. az 1949-es Budapest-Moszkva összecsapáson, élete formájában komoly meglepetéseket okozott a szovjet nagymestereknek is.

Ő maga sosem érte el még a nemzetközi mesteri címet sem, elsősorban az elméleti korlátai miatt, ettől még a Spartacus csapatának éltáblása és edzője tudott lenni.

Bár látása egyre romlott, szódásszifon szemüvegében egészen 1973-as haláláig minden évadban rendületlenül küzdött a csapatbajnokikon. A sakkon kívül minden más szellemi játék is érdekelte, nyaranta a Római-parton keveredett végtelen sakk-, bridzs- és rejtvényfejtő csatákba. 1957-ben megjelent 100 oldal fejtörő című rejtvénykötete.

 

Tipary Lajos – Vlagyimir Szimagin

Budapest, 1949

Félszláv védelem (D49)

 

1.d4 d5 2. Hf3 c6 3. e3 Hf6 4. c4 e6 5. Hc3 Hbd7 6. Fd3 dxc4 7. Fxc4 b5 8. Fd3 a6 9. e4 c5 10. e5 cxd4 11. Hxb5 axb5 12. exf6 Vb6 13. fxg7 Fxg7 14. Ve2 Fb7 15. Fxb5 Vd6 (Van annak előnye is, ha valaki csak a (fél)szláv megnyitást szereti: abban nem tudják meglepni. Tipary máris összeszedett egy gyalogelőnyt.) 16. O–O O–O 17. Fd2 e5 18. Hg5 Hf6 19. Fd3 e4 20. Hxe4 Hxe4 21. Fxe4 Bfe8 22. f3 d3 23. Vd1 Bab8 24. Kh1 Fa6 (Szimagin tartja magát az elvhez, hogy a sakkot nem gyalogra, hanem mattra játsszák, de valahogy nem tűnik átütőnek a támadása, a gyalogok meg fogynak…) 25. Va4 Bec8

26.Ff4 Vxf4 (Nem volt muszáj ütni, 26. … Bb4 27. Va5 Vb6 28. Vf5 Vg6 után sem áll jól sötét, de legalább megmaradt volna a vezére.) 27. Fxh7+ Kxh7 28. Vxf4 Bxb2 29. Vxf7 Bc6 30. Bab1 Bxb1 31. Bxb1 d2 32. Vf5+ Bg6 33. h4 Kh6 34. Vf4+ Kh7 35. Vxd2 Fc8 36. Vd3 Kh6 37. Vd2+ Kh7 38. Vc2 (Miután a minimális ellenesélyeket nyújtó d gyalog is elesett, nincs értelme folytatni.)

1–0

 

Méghogy a sakkozók unalmasak! Szedlacsek Lajos a legjobb ellenpélda, a róla szóló legendákból, sztorikból, bűnügyi újságcikkekből (!) egy igazán izgalmas életút rajzolódik ki. Az MMSK-ban tanult meg sakkozni, 1931-ben már arról írt a Népszava, hogy a Szabók Sakk Körében szimultánt ad a fiatal, 21 éves játékos, akinek pályafutását majd nyomon követik. Nem tudhatták, hogy Szedlacsek a munkássakk fegyelmezett világából hamarosan átnyergel a kávéházi, pénzszerzési lehetőségeket is magában rejtő „fertőbe”.

Lindner László visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a Ceylon kávéház volt a sakkalvilág gyűjtőhelye, és annak bajnoka Szedlacsek. „Egyszer megjelent egy ismeretlen kibic a Városmajor padjainál, és minduntalan beleszólt a partikba, jobbára szamárságokat mondott. Ez persze bosszantott minket, és kihívtuk játszani. Az illető erre csak pénzben volt hajlandó. Noha ez nem volt szokás nálunk, ráálltunk. Először nyertünk kisebb összegeket, azután elkezdtünk veszíteni. A mérleg végül erősen negatív lett a magam és padtársaim számára. Észre kellett vennünk, hogy erős sakkozóval van dolgunk, s utóbb ki is derült, hogy ellenfelünk – aki persze egy idő után nem jelentkezett többé – nem volt más, mint Szedlacsek Lajos későbbi mester, a Ceylon egyik bajnoka. E kávéházban a trükkök egész tárházát alkalmazták, amelyeknek további sorolását mellőzöm.” (Milyen kár! – KV).

A háború utáni világot nehezen viselte, megélhetésre is nehezen futotta, így újból „trükkökhöz” folyamodott. Az 1948. januári Világban jelent meg egy fura cikk erről a bűnügyi rovatban: „Szedlacsek Nagy nevű barátjával húsz alkalommal hentesüzletbe ment be vásárolni.

Ahol feketén mérték a húst, rendőrnek adta ki magát, és menten megbírságolta a drágító henteseket. Azok persze rémületükben boldogan fizettek, néha ötszáz forintot is, hogy a feljelentést megússzák.

Az ilyen gyöngyélet természetesen előbb-utóbb sitibe vezet, Szedlacsek is rövid idő alatt a Markóban találta magát.” Az újságíró a pere során beszámíthatatlannak mutatkozó Szedlacseket a sakkozásról is kérdezte, egy komoly irodalmi mű vázlata jelent meg a válaszban: „A cellatársaim nem tudnak vakon sakkozni. A poloskákat tanítottam hát meg, de mindig megvertem őket. Megunták, és elszöktek a cellámból.”

Pedig amikor tudott és akart a sakkra koncentrálni, szép eredményeket ért el, 1955-ben például megnyerte a budapesti schnell bajnokságot az akkori magyar sakkozás elitje előtt. 1956 után Clevelandbe költözött, bekapcsolódott Ohio sakkéletébe: 1958-ban majdnem megnyerte a clevelandi egyéni bajnokságot, csak éppen egy magyar sakkozó, bizonyos Benkő Pál megelőzte. Az amerikai nyílt bajnokságon mindig elindult, a fiatal amerikai sakkozókat rendszeresen meglepte otthonról hozott kombinatív játékával. 54 évesen, 1964-ben hunyt el.

 

Szedlacsek Lajos – Milton Otteson

US Open, 1958

Félszláv megnyitás (D02)

 

1.d4 d5 2. Hf3 Ff5 3. c4 c6 4. Hc3 e6 5. g3 Hd7 6. Hd2 Hgf6 7. Fg2 Fe7 8. O–O c5 9. cxd5 cxd4 10. Hb5 Vb6 11. dxe6 Fxe6 12. a4 Bd8 13. Vc2 O–O 14. Hc4 Vc5 (Otteson túl pedánsan játszik: Minnesota ifjú bajnoka, aki az előző évben aratta élete legnagyobb győzelmét az akkor még gyerek, de már zseniális Bobby Fisher ellen, nem hajlandó szamárfület hajtogatni a tábla sarkára, pedig most az lett volna a jó megoldás. 14. … Fxc4 15. Vxc4 15. a6, és most nem mehet Hxd4 16. He5 miatt.) 15. b3 Hd5 16. Fa3 Hb4 17. Fxb4 Vxb4 18. Hxd4 Hc5 (Szedlacsek le is csapott a pontatlanságra, begyűjtötte a gyalogot.) 19. Hxe6 fxe6 20. Bab1 Ff6 21. Ff3 b5 22. axb5 Vxb5 23. b4 Hd7 24. Va2 Hb6 25. He3 Vd7 26. Fg4 (Hirtelen sötét e gyalogja és vele együtt az egész állás ramaty helyzetbe került.) 26. … Bde8 27. Bbd1 Vf7 28. Bd6 Kh8 29. Bxe6 Fd4

30. Bxe8 Vxe8 (Sötét még megpróbálkozik a lehetetlennel, ellentámadást indít az f gyalog és világos király állása ellen, de világos egy elegáns cserekényszerítéssel eloltja az ellentüzeket.) 31. Hf5 Fc3 32. Vxa7 Ve4 33. Vxb6 Vxg4 34. He3 Ve4 35. b5 Fd4 36. Vd6 Be8 37. Vc6 Ve5 38. Hf5 Fc5 39. e3 Be6 40. Vc8+ Be8 41. Vd7 Bf8 42. Hd4 Bf6 43. b6 h5 44. b7 h4 45. He6 (Persze, itt már minden nyert volna, de egy különösen szép lépéssel fejezi be Szedlacsek a partit.) 45. … Bxe6 46. b8V Vxb8 47. Vxe6 (Otteson nem várta meg, amíg a gyalogokhoz minőséghátrány is társult volna, feladta.)

1–0