Három olyan játékos életútján keresztül pillantunk az amatőrök életébe, akiknek a tudásuk alapján a profi sakkozók országról országra, versenyről versenyre utazó vándorcirkuszához kellett volna tartozniuk, de ők tudatosan kimaradtak ebből. Az 1928-as hágai sakkolimpián a versenykiírás alapján csak amatőrök indulhattak, így az ott induló és győztes magyar csapat tagjainak papírjuk is volt arról, hogy ők amatőrök. A négy hágai győztes közül Steiner Endréről már hosszabban írtam (Három Steiner a világ ellen, Óbudai Anziksz, 2018 nyár), most az 1890-es korosztály legjobbjai következnek. Végeredményben ők a pesti kávéházi sakkozás csúcsalkotásai:
Kornélka, a postás
Bár az 1892-es születésű Havasi Kornél gimnáziumi barátaitól tanulta meg a játékot, a sakkozó világba féltestvére, a jóval idősebb Havasi Artúr vezette be. 1907-ben, 15 évesen már a Budapest Sakk Kör állandó látogatója, bátyjára való tekintettel eltűrt, sőt szeretett tréfamestere lett. Imádta parodizálni kissé vaskalapos testvérét, valamint a Kör legnagyobb sakkozóját, Maróczyt; „a Mester szimultánt ad” jelenete visszatérő eleme lett az amúgy sem unalmas Sakk Kör gyűléseknek. Ekkor ragadt rá idősebb korában is használatos megszólítása: Kornélka. Postahivatalnokként dolgozott, így mentesült a frontszolgálattól; bár a munkáját nem vette túl komolyan, a kollégák szerették, mert mindenkivel leült játszani. No, nem sakkozni, hanem kártyázni, mert igazából az vette el a legtöbb idejét. A húszas években rendszeresen járt országjáró turnékon népszerűsíteni a sakkozást – több vidéki városba kifejezetten őt kérték a pesti mesterek közül, hogy utazzon hozzájuk, annyira szórakoztató személyiség volt. Viszonylag későn, negyvenévesen házasodott, onnantól még kevesebbet foglalkozott a sakkal, felesége elmondása szerint otthon nem is volt készlete. Elméletekbe, megnyitásokba csak ritkán nézett, éppen annyit, amennyit a Pesti Naplóban vezetett sakkrovata megkívánt, de sokszor dugájukba dőltek azok, akik valami újításba, divatos megnyitásba próbálták berángatni: asztalnál rátalált a megdöntésükre.
Az 1927-es első, londoni sakkolimpián az utolsó forduló előtt haza kellett jönnie, várta a hivatal, így egész úton idegeskedve csak Bécsben tudta meg az újságokból, hogy milyen szerencsésen alakult az utolsó forduló, és győzött a magyar csapat. A második, hágai olimpián 1928-ban összeszedettebben játszott ő is, a csapat is, magabiztosan győztek. Egyéni versenyeken jóformán csak Pesten indult, és azokon rendre jól is szerepelt: első komoly tornáját, az 1911-es Budapest-bajnokságot meg is nyerte, 1922-ben magyar bajnok lett. Az utólagos rangsorolás szerint 1930-ban volt a legerősebb formában, akkor a világ 24. legjobb játékosának számított. Ha kicsit is komolyabban veszi a sakkot, netalán profi karrierbe kezd, akkor könnyen lehet, hogy eredményesebb lehetett volna. Csak nem élvezte volna annyira a játékot. Meg az életet. 1944 novemberében munkaszolgálatosként Bécs felé vitték, december közepéig bírta, Bruckban az éhség és a fagy végzett vele. A sorsnak, úgy tűnik, Kornélkához hasonló humora van, ezért a helyi katolikus temetőben van a sírja.
Havasi Kornél – Savielly Tartakower
Budapest, 1929
Vezércsel (D32)
1.d4 d5 2. c4 e6 3. Hc3 c5 4. cxd5 cxd4 (Erről a lépésről írta Tartakower, hogy nyáron Duisburgban látta egy versenyen, gondolta, kipróbálja, de nem sejtette, hogy a magyarok közben Karlsbadban kifundálták az ellenszert. Pedig nem történt ilyesmi, egyszerűen Havasi asztalnál megtalálta a megoldást. Az elméleti felkészületlenség azzal az előnnyel jár, hogy nagyobb összpontosításra kényszerít.) 5. Va4+ Vd7 6. Hb5 Ha6 7. d6 (Saját elemzésében Havasi ezt a lépést emeli ki, ezt tartotta kulcslépésnek. Pedig úgy tűnik, 7. dxe6 fxe6 8. Hf3 a fejlődést jobban segítette volna. Igaz, a meghökkentő ereje elveszett volna a támadásnak.) 7… Kd8 8. Ff4 f6 9. Hf3 e5
10.Fxe5 (Ez a tisztáldozat vezeti fel a csodás támadássorozatot, aminek a végén sötét csak pisloghat, mást nem nagyon tehet.) 10… fxe5 11. Hxe5 Ve6 12. Vxd4 Fd7 13. e3 Bc8 14. Hxa7 Fxd6 15. Hxd7 Vxd7 16. Fxa6 bxa6 17. Hxc8 Kxc8 18. Bd1 Kc7 19. O-O Hf6 20. Va7+ Kd8 21. Va8+ Ke7 22. Vxh8 Kf7 23. Va8 Vc7 (Havasi idáig elemezte saját partiját, és valóban, itt lett volna szép befejezni.) 24. g3 Fe5 25. Vxa6 h5 26. f4 Fxb2 27. Bb1 Vc3 28. Vb7+ Kg6 29. Vxb2 (Újabb tisztvesztés, kész, nincs tovább. Illetve léptek még párat, de a játszmalapokból nem sikerült hihetően rekonstruálni sötét egyébként teljesen felesleges vergődését. Vagy ahogy Tartakower a budapesti verseny tanulmánykönyve számára összefoglalta a meccs tanulságát: „A tehetséges magyar mester dobok és harsonák szava mellett vezette vígan a támadást, a 10. lépésben szép tisztáldozatot hozott, hovatovább elkobozta sötét összes vagyonkáját, és a 35. lépésben, mindent letarolva, rabláshoz jutott, s így még a díjasok közé tornászta fel magát.”)
1–0
Dr. Böszörményi Nagy Géza, a forróvérű
Nagy Géza még otthon, Sátoraljaújhelyen tanult meg sakkozni, de csak Pesten, egyetemistaként szeretett bele a játékba. A József körúti MIÉNK Kávéházba járt rendszeresen sakkozni, a helyi sztártól, Forgács Leótól tanulta az alapokat. 1913-ban, élete első hivatalos, órával és játszmaírási kötelezettséggel nehezített mérkőzését az akkor már komoly névnek számító szlovén Milan Vidmarral játszotta: és győzött! Rögtön kikiáltották Maróczy utódjának, és amikor 1914 tavaszán megnyerte a Budapest-bajnokságot, a jövő nagy bajnokának első sikereként értékelték.
De kitört a háború, Nagy Gézát behívták katonának, 1916-ban hosszabb szabadsága alatt orvosként diplomázott, és onnantól egészségügyi alakulatban szolgált tovább. 1918-tól Budapesten, majd Debrecenben dolgozott, és egészen 1923-ig nem foglalkozott a sakkal. A debreceni orvoskollégák unszolására elindult egy helyi versenyen, és miután azt megnyerte, újra kedvet kapott a magasabb szintű versenyzéshez. Rá egy évre, 1924 augusztusában mindenki megrökönyödésére a győri nemzetközi tornán az esélyesek, Maróczy, a lengyel Przepiorka és a jugoszláv Vukovics előtt győzni tudott. Időnként ezt a tornagyőzelmet betudják magyar bajnoki címnek is. 1925-ben a világ 21. legjobb játékosának mondhatjuk az utólagos ranglista alapján. Ezek után nem meglepő, hogy bekerült az 1927-es olimpiai csapatba, és a győzelemből alaposan kivette a részét (9,5 pont 14 mérkőzésből).
Az előző három évben kiképezte magát elméletben is, úgy ítélte meg, hogy eljött az ideje, hogy letaszítsa a trónról a nagy öreget. Hát, elég rosszul ítélte meg: Maróczy Géza 6,5:1,5 arányban (5 győzelem, három döntetlen) mosta le Nagyot a tábláról. A csúfos vereség annyira fájt Nagy Gézának, hogy elhatározta, felhagy a versenysakkozással. Még az 1928-as hágai sakkolimpiára elment, hiszen a kiírás szerint csak amatőrök indulhattak, így Maróczy helyett ő lehetett a csapat éltáblása, és ha már elment, megint győzelemhez segítette a csapatot, de ahogy hazaért, befejezettnek nyilvánította sakk pályafutását.
A harmincas években a Magyar Sakkvilágba és napilapokba írt tanulmányokat, nemzetközi tornákról tudosított, páros mérkőzéseket kommentált. A kevésbé idegörlő levelezési sakkban találta meg a helyét, az 1935 és 1937 között húzódó távsakk olimpiai döntőn a magyar csapat második táblásaként (vagyis levelezőjeként) győzelmével hozzájárult az aranyérem eléréséhez. 1938-ban a kaposvári kórház igazgató-főorvosa lett, ekkor vette fel orvostudományi, elsősorban vértani publikációihoz a Böszörményi Nagy nevet (fia, Böszörményi Géza filmrendező ezt a nevet vitte tovább). A háború után Somogy megye és Kaposvár sakkozásának megszervezését is magára vállalta a kórház igazgatáson túl. Sőt, újra visszatért a versenyzéshez is: csapatbajnokikon újra asztalhoz ült Kaposvár színeiben. 1953-ban halt meg agyvérzésben.
Nagy Géza – Erik Andersen
Hága, 1928
Olimpia
1.e4 e5 2. Hf3 Hf6 3. d4 Hxe4 4. Fd3 d5 5. Hxe5 Fe6 6. O-O Hd7 7. Hxd7 Vxd7 8. Ve2 O-O-O 9. c4 Hf6 10. c5 h5 11. Ff4 c6 (Egyértelműen súlyos, játszmavesztéshez vezető hiba sötét részéről. Mintha a megnyitás lépéseit iskolai memoriterként bemagolta volna, és függetlenül az ellenfél lépéseitől, kirakosgatta. Csakhogy Nagy Géza – főleg azért, mert nem tudta – nem az elméletet követte…) 12. Ve5 (Kezdő sakkozók most ne nézzenek ide. Ritkán, nagyon ritkán a vezér ilyen korai előretörése a célravezető.) 12…Ve7 13. Vb8+ Kd7 14. Vxb7+ Ke8 15. Vxc6+ Hd7 16. Hc3 Vh4 17. g3 Vh318. Fg5 Fe7 19. Fxe7 h4 20. Hb5 (20. Fd6 nem olyan látványos, de megtartotta volna a tisztelőnyt.) 20… Kxe7 21. Vd6+ Kf6 22. Hc7 a5
23.c6 (Világos kihagyta a gyors nyerést: 23. Hxd5+ Kg5 24. Hf4 Vg4 25. f3 lenyeri sötét vezérét). 23… Hb6 24. Ve5+ Ke7 25. Vg5+ Kd6 26. Ve5+ Ke7 27. Vg5+ Kd6 28. Hb5+ Kxc6 29. Bfc1+ Kb7 30. Ff1 (Megszünteti sötét halvány ellentámadási lehetőségeit is. Úgy tűnik, ezért adta fel végül Andersen, különben nem változott a helyzete súlyossága, eddig is ilyen pocsékul állt.) 30… Vg4 31. Ve7+ Bd7 32. Bc7+ Kb8 33. Bxd7 Fxd7 34. Ve5+ és sötét feladta.
1–0
Vajda, a sakk kopó
Az 1896-ban Rimaszombaton született Vajda Árpád budapesti érettségije után a rendőrségen kezdett dolgozni, és élete végéig ott is maradt, jogi diplomájának köszönhetően egyre magasabb beosztásban. Mondhatnánk, hogy csak a sakk vitt izgalmat az életébe, de akkor erősen túloznánk. Hétéves volt, amikor nagyanyja megtanította sakkozni, kilenc, amikor elkezdte bújni a szakkönyveket. 1913-ban került fel Pestre, rögtön jelentkezett a sakk-körbe, de csalódnia kellett, mert kiderült, hogy a családban és a könyvekből összeszedett tudás még nem elég a pesti játékosok ellen.
Az első években nem sok babér termett neki, változást a háború hozott: a lövészárkokban, szabadidejében végjátékokat tanulmányozott, feladványokat fejtett, és mire hazaért a harcmezőkről, a játékmezők lettek az igazi otthona. 1919-ben első lett a budapesti amatőr bajnokságon, aztán 1921-ben még egyszer. Ennek örömére 1922-ben kijutott az első külföldi tornájára, Londonba. Maróczy Géza pártfogásába vette, és sorra mutatta be neki a hírességeket, így ismerkedett meg az idős, egykor Steinitz-cel világbajnoki döntőn megmérkőző Günsberg Izidorral; a kor legnagyobb sztárjával, Capablancával és mellesleg Winston Churchill-lel. Kiderült, hogy Churchill édesapja volt az angol sakkszövetség elnöke, és maga is tagja volt egy sakk klubnak: Maróczy egyik játszmáját elemezték közösen.
Verseny közben az angol újságok a rendőri munkáját vették elő. Történt ugyanis, hogy a csapat pénztárosi funkciójával megbízott Vajda az egyik versenynapon a buszon azt vette észre, hogy nincs meg a pénztárcája, és benne a magyar válogatott teljes pénze. Az egész társaság természetesen roppant ideges lett ettől, az ebédjük is megkérdőjeleződött, és így kellett leülniük a legnagyobb riválissal, a dánokkal szemben. Rendesen ki is kaptak. Aztán este a szálláson vette észre Vajda, hogy a másik zakójában hagyta a pénztárcát, nem történt semmi tragédia. De a botrányt kiszagoló angol bulvársajtó másnap már arról írt, hogy a magyar tolvajok és betörők írtak az angol kollégáknak, hogy bosszulják meg az őket ért sérelmeket Vajda rendőrkapitányon, és ezért lopták el a magyarok pénzét. A magyar csapat győzelméről jóval kevesebbet írtak.
1928 volt a legerősebb éve: megnyerte a magyar bajnokságot, és újból, ezúttal tisztán amatőrökből álló csapattal részese volt az olimpiai győzelemnek. A harmincas évek végéig aktívan versenyzett, további olimpiákon vállalt szerepet, tagja volt az 1936-os, nem hivatalos müncheni olimpián győztes csapatnak.
A háború után sakkszövetségi vezetőként segítette a magyar sakkot, de időnként nem tudott ellenállni a kísértésnek, és visszatért a táblához, például az 1949-es Moszkva–Budapest csapatversenyen. Az 1960-as években rendszeresen publikálta visszaemlékezéseit a daliás időkre, kimeríthetetlen forrásul szolgálva a sakktörténeti cikkeknek. 1967-ben történeti sorozatában a következő anekdotázós cikke helyett a nekrológja jelent meg.
Richard Réti – Vajda Árpád
Semmering, 1926
Angol megnyitás
1.c4 Hf6 2. Hf3 e6 3. g3 d5 4. Fg2 c6 5. b3 Fd6 6. Fb2 Hbd7 7. O-O O-O 8. d4 He4 (Vajda saját elemzésében, jó amatőrhöz méltóan bevallja, hogy az asztalnál találta meg a folytatást, igaz, kerülve az álszerénységet, alaposan meg is dicséri magát ezért a lépésért.) 9. Hbd2 f5 10. Hxe4 fxe4 11. He1 Hf6 12. f3 Fd7 13. fxe4 Hxe4 14. Bxf8+ Vxf8 15. Fxe4 dxe4 (Világos átadja a kezdeményezést sötétnek, a futópár is odavan, összességében jó kis csere volt ez.) 16. Vc2 Vf5 17. e3 Bf8 18. Vg2 e5 19. Hc2 exd4 20. Hxd4 Vg6 (A játszma ezen pontján a két versenyző döntetlenben akart megegyezni, de a torna levezető elnöke, bizonyos Wolf mester nem engedte nekik, mondván, jussanak el legalább 30 lépésig. Még szerencse, hiszen Vajda jobban állt, és a következő pár lépésben ezt ő is észrevette.) 21. Bf1 Bxf1+ 22. Kxf1 Vh5 23. Ve2 Fg4 24. Ve1 Vxh2 25. Vf2 Vh1+ 26. Vg1
26… Fh3+ 27. Kf2 Fxg3+
0–1
(A befejezés csodálatos, vezérvesztés és matt közül választhat világos, aki inkább feladta. Mégse jutottak el 30 lépésig.)
