Egy település létrejöttét és fejlődését nagyban befolyásolja földrajzi elhelyezkedése. Újlakot északról a mai Nagyszombat utca, délről az egykori Császár Fürdő, kelet felől a Duna határolja, amely mellett egy keskeny lapos terület fekszik, míg nyugat felé haladva lankás, majd dombos terület jellemzi. Ezek az eltérő földrajzi tényezők szerepet játszottak a település egyes részeinek hasznosításában. A kiváló adottságokat már az őskortól kihasználták, amit gazdag régészeti leletanyag bizonyít. A folyamatos megtelepedést a római kori, majd a népvándorlás és a kora középkori emlékek is megerősítik.

A településre vonatkozó első írott források a 13. századból származnak, ekkor Szentjakabfalvának nevezték. Az 1295-től önálló falu a Kurszán – Kartal nemzetség birtokában volt és saját templommal rendelkezett. Egy 1212. évi határkijelölő oklevélben még nem említik a templomot, de 1247-ben már írnak róla mint királyi kápolnáról, amely valahol a mai Kolosy tér környékén állhatott. A korszakban fontos közlekedési és kereskedelmi szerepet betöltő Esztergomi út (via magna Strigoniensis) a településen vált ketté, ahol vámszedőhely működött. Szentjakabfalva a 14. század közepén (1351) az óbudai klarissza apácák birtokába került, akik pár év múlva, 1366-ban elcserélték a jövedelmezőbb vámhelynek számító zöldmáli szőlők dézsmájára (a dézsma az éves termés tizede mint adó). A 15. században tovább fejlődött a település, amely szinte teljesen egybeolvadt északon Óbudával, délen pedig a Buda külvárosának számító Felhévízzel. Ennek ellenére nem számított önálló egyháznak, papjai az esztergomi érsek alá tartoztak. Ezt a fejlődést az oszmán török hódítás szakította félbe a 16. század első felében, amikor a Szent Jakab apostolról elnevezett település állandó harcok színterévé vált, megmaradt lakossága elmenekült.

A török hódoltság korszakában kereskedelmi szempontból fontos szerepet játszott az elnéptelenedett falu. Mivel forgalmas kereskedelmi utak kereszteződésében, csomópontjában állt, a törökök egy hatalmas piacot alakítottak ki a mai Lajos utca–Bécsi út–Kolosy tér–Nagyszombat utca által határolt földterületen, ahol állatvásárok mellett jelentős árucsere is folyt. A török elleni csatározásokban szinte teljesen elpusztultak az épületek, a földek műveletlenek maradtak. Miután 1686-ban a keresztény hadak visszafoglalták Budát, új korszak kezdődött Szentjakabfalván.

A Buda szomszédságában álló, elpusztult település kamarai (kincstári) birtok volt, ezért központilag szervezték meg a benépesítését és újjáépítését. A Habsburg udvar betelepítési koncepciójának megfelelően főleg német katolikus telepeseket hívtak a faluba, akik nagyobb részt bajor és württembergi területről érkeztek. Utóbb kisszámú rác lakosság is költözött a településre, amelyet a német telepesek már Neustiftnek, magyarul Újlaknak neveztek. Emellett rövid ideig a latinos Neobuda és Budaújlak elnevezéseket is használták. A Kamara 1702-ben egy igen pontos, minden részletre kiterjedő összeírást végzett a helységre vonatkozólag, amelyben 150 háztulajdonost jelölt meg. Ez alapján feltételezhető, hogy az utcák, a házhelyek, az ingatlanok a középkori településviszonyokat mutatták, azokat követték. A községet észak-déli irányban átszelő Bécsi út és Lajos utca volt a két legfontosabb útvonal, központtá a templom környéke vált. A betelepülők szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Az 1700-as évek első felétől sörház működött a Bécsi út 31. szám alatt, amelyet később kibővítettek és egy emeletet is ráépítettek. A település fontosságát jelzi, hogy két piacot, vásárteret említenek ekkor Újlakon; az egyik a mai Nagyszombat utcánál, a másik a mai Zsigmond térnél állt. A Buda és a Zichy család uradalmához tartozó Óbuda között fekvő község a 18. század elejétől kezdve hosszú ideig megőrizte falusias jellegét, ahol az intenzív szőlőgazdálkodás vált meghatározóvá.

Az éppen csak újjáéledő települést tragikusan érintette a Rákóczi-szabadságharc, ismét harcok dúlták. A váltakozó kimenetelű harcok során, 1705-ben egy kuruc betörés lerombolta a még vályogból épült házakat, elhajtották a marhacsordákat. A megrémült lakosság a budai városparancsnok utasítására sáncárkokat ásott, amely Óbuda és a török korban épült Császár Fürdő között húzódott, őrzését maguk az újlakiak látták el. A harcok idején a lakosok nem tudtak eljutni a közeli vízivárosi, óbudai vagy budai templomokba misére és imádkozni. Saját templomuk még nem épült fel a török pusztítást követően. Egy helyi háztulajdonos, bizonyos Janoschitz Mátyás felajánlotta a mai Szépvölgyi út és Bécsi út sarkán fekvő telkét egy kápolna felépítésére, amelyben 1705-től már istentiszteletet tartott egy horvát-bosnyák ferences szerzetes. A kis templomot Segítő Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Pár évtized múlva,1746-ban ennek a helyén kezdték el egy nagyobb, impozánsabb templom építését, amelynek terveit Hamon Kristóf és Nepauer Máté készítették. Az eredetileg barokk, de késő klasszicizáló stílusjegyeket viselő templom 1756-ra elkészült, de csak 1779-ben, az új főoltárkép elhelyezésekor szentelték fel és nevezték át. Az új templomot Sarlós Boldogasszonynak ajánlották, akinek tiszteletét a ferencesek honosították meg hazánkban. 1766-ra elkészült a plébánia épülete, valamint temető is működött a templom mellett. A plébániatemplomtól nyugatra épült fel a Segítő Szűz Mária-kápolna, amelyet Knabe Ignác elismert építőmester tervezett.

A Rákóczi-szabadságharcot követően, a 18. század első felétől alakult ki Újlak jellegzetes településképe, amely a helyi viszonyokhoz és a föld- és szőlőművelő lakossághoz igazodott. A zegzugos utcák mentén álltak a leginkább kőből épült parasztházak, amelyek fűrészfogas elrendezést mutattak. A legtöbb telken a házzal ellentétes oldalon volt az istálló (a településen sokan foglalkoztak állattartással) és a présház, a hosszú parcella végére pedig szőlőt telepítettek. A hosszan elnyúló újlaki telkeket masszív kőkerítéssel vették körbe. A 18. század második felére megnőtt a helyi iparosok száma és jelentősége, több barokk stílusú épületet emeltek a településen. Az első iskolaépület 1724-ben épült fel a mai Lajos utca és Szépvölgyi út sarkán. Ennek helyére épült 1875–1876 között a most is álló községi elemi iskolaépület Feszl László tervei alapján. Utóbb többször átépítették, jelenleg irodaházként funkcionál.

A korszakban Újlak északi határa a Határ utca, a mai Nagyszombat utca volt, a dombokon a települések szőlőföldjei szinte összeértek. Az Óbudát birtokló Zichyek hosszan pereskedtek a településhatár miatt, többször megemlítik, hogy a Kecske-hegyen áll Buda városának vesztőhelye – a hóhér is ott lakott – és a gyakori akasztások zavarják a békés óbudaiakat. 

A 18. század közepétől nem változik tovább a település szerkezete. Csak a 19. század derekától figyelhető meg némi változás, főleg a Duna-parti részen. Újlak centruma napjainkban is a Kolosy tér, ahol a plébániatemplom áll. 1900-tól hívják így a teret, az 1848–1849-es szabadságharc hőse, Kolosy György százados után, korábban Markt Platz (Piac tér) 1702-től, Haupt Platz (Fő tér) 1822-től, majd Heu Platz (Széna tér), 1835-től Pfarrkirchen Platz (Plébániatemplom tér), 1896-tól pedig a Lujza tér nevet viselte. Az 1838. évi jeges árvíz jelentős károkat okozott Újlak alacsonyabban fekvő részén. Ezt követően egyre nagyobb szerepet kaptak az újonnan induló ipari vállalkozások (malmok, textil- és festőüzemek, téglavetők), amelyek mellett a szőlőtermesztés még aktívan zajlott a filoxéra és más szőlőbetegségek pusztításáig. Ebben az időben a telekszerkezetek kétudvarossá és keretes beépítésűvé váltak.

A helyi ipar fejlődésének két meghatározó ága volt: a Szépvölgyi út mentén működő téglagyárak és a Lajos utcában álló gőzmalmok. A Szépvölgyi úton a Koblenzből betelepült Holtzspach család alapított téglavetőt 1855-ben (később itt működött a Mechanikai Mérőműszerek Gyára), illetve részben Újlakhoz tartozott a Bécsi út és Nagyszombat utca sarkán már 1741-től működő téglavető, amely Hörger Antal Ferencé volt, utóbb ez lett az Újlaki Tégla- és Mészégető Rt. gyár. Ennek helyén épültek fel a városi házak az 1920-as években.

A hazai iparban egyre nagyobb szerepet játszottak a sorra épülő gőzmalmok, amelyek központja Pest, később az új főváros, Budapest lett. A magyar őrlőipar jelentőségét mutatja, hogy az amerikai Minneapolis után Budapest volt a legnagyobb malomipari centrum a kiváló magyar találmányoknak, köztük a Ganz Vállalat mérnöke és vezetője, Mechwart András hengerszékének köszönhetően. A környék első gőzmalma Újlakon épült, amelynek hatalmas Duna-parti épülete még Pestről is jól látszott (egy kisebb gőzmalom, Werther Frigyes üzeme a Zsigmond utcában működött). Az 1800-as évek közepén Barber Ágost és Klusemann Károly építette a nagy kapacitású malmot a Szépvölgyi út és a mai Evező utca között, ahol főleg környékbeli munkások dolgoztak. Szolgálati lakásokat is kialakítottak az épületben. Barber és Klusemann az 1860-as évektől bekapcsolódott a kőbányai söriparba, létrehozva az Első Magyar Részvényserfőzde Részvénytársaságot, amelybe betársult a svájci származású Haggenmacher Henrik is. A magánvállalkozásként indult újlaki gőzmalmokat az 1860-as évek közepén nagyobb pénzügyi vállalkozások vásárolták fel és alakították át részvénytársasággá. A Barber és Klusemann malmot a pesti nagykereskedő, pénzügyi vállalkozó és országgyűlési képviselő, Wahrmann Mór vezette társaság vette meg 1867-ben. A malmot korszerűsítették, és átnevezték Wahrmann fiatalon, 1865-ben elhunyt felesége, Gold Lujza után Lujza Gőzmalomnak (a részvénytársaság is ezen a néven működött).

A gőzmalmok több okból is veszélyes üzemek voltak; a folyamatos hangos zaj halláskárosodást okozhatott, a munkásoknak komoly súlyokat kellett mozgatniuk, a levegőben szálló lisztpor légzési és tüdő problémákat okozott, és óriási volt a tűzveszély kockázata. A legtöbb malomtüzet a malomhengerek közé szorult idegen tárgy  súrlódásából keletkezett hő és szikra okozta (ún. kőtűz), amely gyorsan terjedhetett a lisztpor miatt. Az újlaki Lujza Malomban is több alkalommal volt ilyen tűz, de időben meg tudták fékezni. 1921-ben hatszor volt kisebb tűz, de október 18-án este olyan gyorsan terjedtek a lángok, hogy nem tudták megfékezni, és az egész malom (egy kisebb, vasajtókkal lezárt részt kivéve) lángokban állt. Hamar kiérkeztek a kerületi hivatásos és önkéntes tűzoltók, akik heroikus küzdelemmel hajnalra megfékezték a tüzet. A hatalmas katasztrófa híre Pestre is elért, a lakosok a Margit hídról nézték a fáklyaként égő újlaki malom pusztulását. A tűzben a malom szinte teljesen leégett, a mentésben két tűzoltó (Stubics György és Sík János) hősi halált halt, négy malommunkás súlyosan megsebesült, őket a Szent Margit Kórházba szállították. A közvélemény hamar politikai indítékot sejtett a tűz mögött, de a vizsgálat a kőtüzet jelölte meg kiváltó oknak. A malomtűz okozta kár közel 200 millió korona volt. A romos épületet csak 1936-ban bontották el, majd a Grünwald és Schilter cégek nagyarányú tranzakciójaként, mintegy 5 millió pengős beruházással megkezdődött több bérházcsoport felépítése az egykori Lujza Malom ötezer négyszögölnyi telkén. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa kikötötte, hogy a Szépvölgyi út elején közparkot kell kialakítani, amely a mai napig a helyén van. 

A Duna-part és a Lajos utca között felépült modern, emeletes bérházak jelentős mértékben megváltoztatták a településképet. Ugyan a Lajos utcától nyugatra, Újlak meredekebb dombos részén sokáig megmaradt a jellegzetes falusias kép, a városiasodás vívmányai már jelen voltak a településen. Ezt a folyamatot gyorsította fel Budapest 1873. évi megszületése, ami nagyban segítette Újlak és a hasonló jellegű Óbuda fejlődését az első világháborúig (közlekedésfejlesztés, csatornázás és más infrastruktúra kiépítése, iskolaépítés). Újlakot a városegyesítéssel a főváros III. kerületéhez, Óbudához csatolták. 1881-ben megépült az Újlaki Vízműtelep, amely a főváros első nagy kapacitású vízvezeték-állomása volt. 

A leégett Lujza Malom szomszédságában (a Szépvölgyi út és a Sajka utca között) állt a közkedvelt Duna Strandfürdő, amely egy impozáns, tornyos faépülettel körbevett nyíltvízi uszoda volt, homokos partszakasszal.

Ugyan a filoxéra Újlakon is csaknem teljes pusztítást végzett a szőlőkben, a településen virágzott a grinzingi hangulatú vendéglátás, mintegy 160 kocsma és vendéglő (köztük Sipos Károly vendéglője a Lajos utcában), illetve 20 pálinkamérés várta a szomjas és éhes vendégeket. Azonban a fejlődés lényegében a Duna-part és a Bécsi út közötti területet érintette, Újlak többi részén az épület- és házállomány – ahol főleg kis megélhetésű lakosság élt – rohamosan leromlott. A házak többsége földszintes, belső udvaros, komfort nélküli, szegényes épület volt. Az 1930-as évek közepén nagyszabású tervek készültek Óbuda és Újlak szinte teljes átépítésére. A terveket az építész testvérek, Olgyay Aladár és Viktor készítették, akik a terület római kori emlékeit egy széles sugárúttal (Via Antiqua) akarták összekötni, így több utca és ház eltűnt volna Újlakon, továbbá megszűnt volna a Bécsi út és a Lajos utcai nyomvonal is. A második világháború kitörése ezt megakadályozta. Budapest ostromának idején, 1945 január végén heves harcok folytak Újlakon, amelyek jelentős károkat okoztak a házakban.

A világháborút követően, Nagy-Budapest 1950. évi megszületésével újabb változás következett Újlak életében. Az új közigazgatási rendszerben a fővárosi kerületeket is átrendezték, ennek során Újlaknak a Szépvölgyi úttól délre fekvő része a II. kerülethez, az északra fekvő része a III. kerülethez került. Ennek ellenére, az ezt követő évtizedekben, hasonlóan alakult a megosztott Újlak alakulása, fokozatosan amortizálódott a városrész lakásállománya, amit részben az 1960-as évek második felében kezdődő szanálások és az új városrendezési tervek állítottak meg. Azonban ez a folyamat főleg Újlak III. kerülethez tartozó részét érintette.

Az új panelépítkezések idején nemcsak Óbudára, hanem Újlakra vonatkozóan is születtek nagyszabású átépítési tervek. Ennek keretében mintegy 3300 új, modern lakást, köztük több húszemeletes toronyházat kívántak itt felépíteni, ami a régi házak teljes elbontásával, a hajdani településkép eltűnésével járt volna. Ezek az építkezések főleg anyagi okok miatt elmaradtak, de Újlak fejlesztése napirenden maradt. Az 1980-as évekre kialakult fővárosi építési koncepció egyik felvetése volt, hogy a Tabán és Óbuda jellegzetes hangulatát átmentsék a még megmaradt Újlak valamilyen fokú átépítésével. Ennek megvalósításában nagy szerep jutott a városvédő szervezeteknek, amelyek a nagyfokú építkezésekkel járó pusztítások túlzó mértékét kritizálták. Az 1980-as évek végétől új tervek, ötletek születtek a hely átépítésére, megmentésére, a projekt az Újlak revitalizációja nevet kapta. Az akaratelvű építészeti koncepciót egy ember- és környezetbarát irány váltotta fel, és hosszas viták után a Vinkovits István építész vezette csoport tervpályázatát fogadták el. A tervek Újlak II. kerületi részét is érintették, hiszen a területbe az Ürömi utca északkeleti oldala is beletartozott. 

Az 1981–1987 között elkészült, többször módosított koncepció és projekttervek szerint kezdődtek meg az építkezések (közművek kiépítése, kisajátítások és felvásárlások, bontások). Közvetlenül a rendszerváltozás előtti időszakban Kevés György építész irodája vette át az újlaki részletes rendezési terv elkészítésének jogát. A tervek a régi épületek megmentését célozták, az újak pedig földszintes, magastetős kialakításúak lettek volna. A grinzingi hangulatot éttermek, kiskocsmák, művészlakások és műtermek kialakításával gondolták el. Azonban az átgondolt tervek megvalósítása hamar félbeszakadt, amikor a III. kerületi Önkormányzat nyomott áron értékesítette a Kecske-hegyen fekvő telkek jelentős részét, ahol irodaházakat akartak építeni.

A pártállam bukását követően, az 1990-es évek elejétől folytatódott az ellentmondásos, félig megvalósult, rosszul tervezett, nem mindenhol a környezetbe illő házak építése. Egyes épületek túlságosan nosztalgikusak, mások teljesen elütnek környezetükből. A Szépvölgyi úton látványosan megváltozott a valamikori Mechanikai Mérőműszerek Gyára ipari területe, ahol irodaházak és lakóparkok épültek, 1992-ben átadták az új piac épületét, több új vendéglátóipari egység nyílt, elkészült az Újlaki Üzletház és az Új Udvar Bevásárlóközpont. 1994-ben lebontották a valamikor kedvelt Újlak Éttermet (itt működött a híres Telefon Bár), helyére épült a Szépvölgyi Üzletház. Példaértékű volt egy több mint kétszáz éves Bécsi úti sváb ház megmentése és újjászületése, ahol a Symbol Budapest működik.

A fenti sorokból ízelítőt kaphattunk Újlak sokrétű történelméből, amelyből még így is sok epizód kimaradt. Az egykori sajátos hangulatú és arculatú település 20. század végi története jól tükrözi a financiális érdekek felülkerekedését a helyes városfejlesztési koncepciók megvalósításán, holott a kettő együtt is jól működhetett volna. Ezzel együtt Újlak most is barátságos és hangulatos része a fővárosnak, ahol még jelentős munka vár a várostervezőkre.