A magyar jogszabályok szerint a földben, vízben talált régészeti korú tárgyak az államot illetik meg, ennek ellenére sokan saját egyedi gyűjteményeiket igyekeznek gyarapítani ezekkel a leletekkel, illetve a műkincspiacra dolgoznak. Maga a fémkereső műszer nagyon hasznos eszköz, a modern ásatások fontos kelléke, amelynek segítségével az apró földrögökhöz tapadt tárgyak is megtalálhatóvá válnak a sokszor feszített tempójú munkák során.
Bár a főváros sűrű beépítettsége nem igazán kedvez a kincskeresőknek, a 2000-es évekre egyre több helyen találtunk Óbudán is a fentiekhez hasonló nyomokat.
Részben ezek a negatív hatások adták meg az impulzust ahhoz, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell, illetve az ötletet, hogy érdemes lenne a valóban helytörténeti érdeklődésű, amatőr kutatókat bevonni önkéntesként a régészeti munkákba.
Kutatás a baseball pálya alatt
Az első nagyobb, önkéntesekkel együtt folytatott munka a polgárváros nyugati elővárosában egy új baseball pálya kialakításához kapcsolódva kezdődött meg 2012-ben. Itt, mivel a sportlétesítmény kialakítása csak kevés ponton bolygatta meg a régészeti korú rétegeket, és több helyen inkább feltöltötték a területet, több mint 12 ezer m2 felszín műszeres vizsgálatára került sor több szakaszban az elmúlt években.
Szerencsés módon a baseball pályát is magába foglalta az Osztrák Régészeti Intézet és az Aquincumi Múzeum közös, 2011-ben végzett geofizikai felmérése, így a talajban lévő anyagok eltérő mágnességén alapuló vizsgálatok alapján pontos térképünk volt arról, hogy hol és milyen kőépületek húzódnak meg a felszín alatt.
A műszeres kutatások során több mint 400, jórészt római kori fémtárgy került elő. Minden lelet pozícióját pontosan bemértük. A talált leletek koncentrációjából és a felszíni megfigyelésekből arra következtettünk, hogy a hosszú, keskeny római épületek a kelet-nyugati főútvonal két oldalára koncentrálódtak. Dél felé valószínűleg a terep is lejthetett, és a talált emlékek száma is erőteljesen csökkent.
Ezek és a településtörténeti adatok alapján jól megrajzolható, hogy a területet a Kr. u. I. századtól a III. század elejéig használták intenzíven, és az itt található épületek a Kr. u. III. században, talán egy barbár támadás következtében elpusztultak.
Az utóbbira utal egy szintén a fémkeresős kutatásnak köszönhetően megtalált, földbe rejtett, négy darabos, egy épület hátsó helyiségében elásott, mezőgazdasági vas szerszámokból (két kapából, egy baltából és egy ásóból) álló leletegyüttes, amely felett az agyagréteg átégett. Közvetlenül a szerszámok mellett, egy földbe mélyített tárolóedény alján egy különleges, két darabból összeilleszthető színházi maszkos díszítésű bronzmécses fele volt, amelyhez hasonló példányt alig féltucatnyit ismerünk a Római Birodalom területéről. Szintén egyedi leletnek számít egy nagyon jó állapotban megtalált, kisebb méretű, vésett növény díszű, ovális, bronz tálka, amely 2017-ben került napvilágra.
Fémkeresővel a polgárváros szívében
A másik nagyobb műszeres kutatási projekt a polgárváros beépítetlen, nyugati felét érintette, ahol évek óta számos alkalommal észleltük kincskeresők bolygatását. Az Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával 2013 és 2014 között végeztünk Zsidi Paula, a múzeum egykori igazgatója szakmai koordinációjával lelőhely rekonstrukciós munkákat, amikhez kapcsolódtak fémkeresős bejárások is.
Ezek során – amelyet a terület szemétlerakással és növényzettel nem érintett részén tudtunk elvégezni – több száz fémtárgy került elő. Ezek nagyobb része a római korból származott, néhány népvándorlás kori és újkori tárgy mellett.
A terület fémkeresős vizsgálata és két kisebb ásatás során összesen 74 római kori érmet találtunk, amelyek markáns többsége a Kr. u. II–III. századra keltezhető. A viseleti tárgyak között 38 fibula (ruhakapcsoló tű) található, amelyekkel a köpenyeket, ruhákat a vállrészen összefogták. Nagy számban fordultak elő övveretek és szíjdíszek. Háztartási felszerelések közé tartoznak a különböző bútordíszek, hengeres bronzfogantyúk, bútorveretek, több bronz ládikaveret, ládikafül és egy fémmécses is. Kiemelkedő lelet egy katonai diploma töredéke, amely Marcus Aurelius és Lucius Verus társuralkodásának korára, azon belül Kr. u. 163 és 165 közé, esetleg tágabban 166 vége közé keltezhetünk, amelyet az Óbudai Anziksz 2016. őszi számában már bemutattam.
2015 nyarán, a hitelesítő kutatás alkalmával egy további zárt fémegyüttes került elő a területen, amely vastárgyakat, elsősorban láda- és bútorvereteket, továbbá egy vasból készült kardkoptatót, valamint egy lovak betöréséhez használt, úgynevezett szorítózablát tartalmazott. A tárgyakat valószínűleg újrahasznosítás céljából gyűjtötték össze és ásták el egy sekély gödörbe a Kr. u. III. század folyamán.
Az itt talált fémtárgyak többsége a polgárváros Kr. u. II–III. századi virágkorából származik. Az ennél korábbi leletek, elsősorban érmek kis száma természetesen magyarázható azzal is – ahogyan azt a korábbi feltárások is mutatták –, hogy az időben korábbi rétegek akár több méter mélyen is húzódhatnak. A Kr. u. IV. századi tárgyak, érmek ugyanakkor csak minimális mennyiségben találhatóak az eddig feldolgozott anyagban, ami megerősíti azt a feltételezést, hogy a polgárvárosban már a Kr. u. IV. század első harmada után megszűnt a városi élet.
Önkéntesek és profik
A múzeum munkáját az elmúlt tíz évben mintegy tucatnyi önkéntes segítette új lelőhelyek bejelentésével, megtalált leletek leadásával. A múzeum emellett több fémkereső műszert vásárolt, amelyeket a régészek és technikusok használhatnak a feltárásokon elsősorban bontó munkáknál és a kitermelt föld átnézésére, továbbá 2014 óta megbízással alkalmazunk műszeres leletkutatásra profi szakembereket is a legjobb gépekkel. Mindennek eredményeképpen az elmúlt években több ezer jól dokumentált régészeti korú fémtárggyal gazdagodott az intézmény gyűjteménye.
(A szerző régész, muzeológus, az Aquincumi Múzeum munkatársa)
