Keresés
rovatok
olvass! | 2018 nyár
Fotó: Oláh Gergely Máté
Kirschner Péter: Ment-e a könyvek által a világ elébb?
Vörösmarty Mihály talán még ma is közismert sorait gyakran idézik, amikor a Gutenberg-galaxis végéről, vagy az iskolai irodalomtanítás kérdéseiről fellángol a vita. A könyvek közben egyre nagyobb számban születnek meg, kerülnek a boltokba, fogynak el, kerülnek fel e-bookra. Talán még el is olvassák őket. Bizonyíték nincs.

De arra akad egy optimista történet, hogy apró, tipegő léptekkel csak-csak mehet a könyvek által a világ elébb.

2012-ben a rendszerváltás óta immáron a sokadik utcanév-változtatási hullám öntötte el a fővárost. Hogy a képzavart fokozzam: ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.

Így a magyar történelem és irodalom olyan nagyjaira próbálták az utcanevek elvételével rábocsátani a feledés homályát, akikről tudva tudható, hogy a legnagyobb ködfelhőn is átvilágítanak.

Így esett, hogy Budapest XVI. kerületében az egyik „íróáldozat” Gelléri Andor Endre lett. Nevét az utcatáblán Regele János egykori királyi főtanácsos, a szentmihályi templomépítő bizottság vezetője vette át. Van benne logika, hiszen az új Regele utca a szentmihályi templom mögött halad.

A korabeli sajtó egy része természetesen élesen kritizálta a feltűnő és az értékeket a politikának alárendelő utcanév-változtatásokat. Közöttük a korszakos tehetségű és mártírhalált halt Gelléri Andor Endréét és a zsidómentő Tersánszky Józsi Jenőét.

Éppen abban az időben fogtunk össze Tevan Ildikóval, a híres könyvművész, nyomdász és könyvkiadó Tevan Andor leszármazottjával, hogy újra elindítsuk a Tevan Könyvtár sorozatot. A különleges szépségű, kivitelezésében igényes, de áraiban olcsó füzetek a két háború között a kortárs irodalom bemutatkozásának legnépszerűbb fórumai voltak. Így merült fel, hogy a középiskolai irodalmi anyagból is szinte teljesen kimaradt Gelléri Andor Endre megtépázott becsületét egy novelláskötet megjelentetésével adjuk vissza. Az író lánya is örömmel állt mellénk. (Gelléri Ágnessel készült interjúnkat az Óbudai Anziksz 2018 tavaszi számában olvashatják – a szerk.) Készséggel adott át köteteket, és vett részt a válogatásban, szerkesztésben. Magamnak is régi hiányt kellett pótolnom, mert egykori iskolai éveimből kevés emlék maradt meg írásaiból, novelláiból.

Amint haladtam előre az újraolvasásban, sorra villantak fel előttem saját gyermekkorom képei az egykori Óbudáról. Gelléri Andor Endre írásai irodalmi útikönyvként szolgáltak számomra.

Innen már csak egy lépés volt, hogy megkeressük Bús Balázst, Óbuda-Békásmegyer polgármesterét, hogy nyújtson támogatást könyvünk kiadásához. Úgy tettünk, mint minden más civil szervezet ebben az országban. Még igazából el sem kezdtünk türelmetlenkedni, amikor meglepő gyorsasággal érkezett a válasz és a támogatás. Rövidesen kézbe tudtuk adni „Nekem szeretet kell” címmel Gelléri Andor Endre novellafüzérét. Amikor az első, még friss nyomdaszagú példánnyal a kezünkben Tevan Ildikóval felkerestük a kerület polgármesterét, csak akkor árultuk el, hogy mi volt a kötet létrehozásának igazi indítéka. Ez egy dafke könyv volt.

Mindez azonban semmit nem vont le a támogatók és az irodalmi kritika kedvező fogadtatásából. A jótékony figyelemfelkeltést az író emléktáblájának ünnepélyes koszorúzása, szobrának felújítása és újraavatása követte. Úgy érezhettük, tettünk valamit.

De a történetnek itt még nem volt vége. Kis idő elteltével az Önkormányzat kezdeményezésére az egykori III. kerületi Tégla utca Gelléri Andor Endre nevét vette fel. Ott, azon a tájon, ahol született, élt, és ahol hősei többségét is életre keltette.

Egy kis lépéssel, de ment elébb a világ a könyvek segítségével.

(A szerző a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke)