Keresés
rovatok
gasztro | 2015 nyár
Fotó: egykor.hu
Kiss Imre: A fröccstől a spriccig
A leghangulatosabb és legtalálóbb hangutánzó szavunk talán a fröccs. És a legfinomabb is – legalábbis szerintem. Hallatán mindenkiben pezsegni kezd valami, beindul egy bizsergő érzés, összeszalad a nyál a szánkban, és akkor is szomjasak leszünk, ha addig nem is gondoltunk rá. A fröccs 2013-ban bekerült a Magyar Értéktárba.

Ha történetileg állunk a dologhoz, és vizsgálódni kezdünk, mintha csak darázsfészekbe nyúlnánk. No, nem azért, mert olyan szúrós lenne, habár a gyerekek sokszor „csípős” víznek hívják. Nem ez az oka, hanem a fröccs körül az elmúlt néhány évben kialakult parázs vita.

Sokan kételkedve olvassák Fóti dal köré szőtt szép mesét, mely szerint Fáy András fóti pincéjében 1844 őszén a Vörösmarty által rögtönzött versben, a „fölfelé megy borban a gyöngy” passzus a fröccsről szólna.

„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az,
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.

Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De ami a lelket adja,
Az bora…”

Valószínűbb az, hogy csupán a friss borban felfelé szálló buborékokat illette a gyöngy szóval, s ami még kínosabb tény: a verset bizonyíthatóan már korábban közreadta, s nem is ott ihlette az alighanem jelen sem lévő Jedlik Ányos szódájából készült ital.

Nyelvészeink szerint a spriccer csak az 1870-es évektől, míg zseniális hangutánzó szavunk, a fröccs az eddigi adatok alapján csak 1890 után terjedt el Magyarországon. Tekintsük tehát inkább legendának a közkedvelt történetet, de ez ne vegye el a kedvünket.

Mi magyarok a fröccsöt mindentől függetlenül, mindig és mindenhol szeretjük! Más kultúrákban is előfordul, hogy keverik a bort vízzel, olyannyira, hogy például az ókori görögök barbároknak tartották azokat, akik tisztán itták a bort.

A fröccstől kellemesen spicces és szellemesen kedélyes lesz az ember, akárcsak a pezsgőktől, mert nem a gyomorba száll alá, hogy ott ismét gerjessze étvágyunk. „Fölfelé megy”, a fejünkbe száll, s ott fejti ki hatását – ez legalább biztosan igaz. Mondják, hogy a fröccs elterjedése a borbarátok válasza volt a 19. század utolsó harmadában divattá vált sörözésre, de valószínűbb az, hogy a választás inkább ízlés és szokás dolga, nem pedig tudatosan folytatott csatározásé.

Grafika: Koncz Tímea
Grafika: Koncz Tímea

Kár lenne firtatni, hogy mely vidékünkről vagy mely néprétegből származtatható a fröccs, csak feltételezések csapnának össze egymással, nézzük inkább, hogy milyen sokféle típusa létezik! Vannak köztük közismert és hagyományos fajták, vannak új szülemények, sőt olyan is, amelyben szóda sincs, mégis fröccsnek nevezik. Felsorolunk itt néhányat – főleg a klasszikusokat, s azokat is a teljesség igénye nélkül, tudván, hogy egyeseknek vidékenként esetleg más elnevezése is létezik:

  • Krúdy-fröccs: 9 dl bor + 1 dl szóda (Az író szerint ilyen arányban a víz “megnevetteti” a bort.)
  • Rövidlépés vagy kisfröccs, más néven “fütty”: 1 dl bor + 1 dl szóda (azért, mert József Attila szerint egy “füttyre” lehet meginni.)
  • Nagyfröccs, hajtás, vagy húzás: 2 dl bor + 1 dl szóda. (Móra Ferenc szerint egy hajtásra vagy húzásra meg lehet inni.)
  • Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szóda (az előbbi fordítottja)
  • Házmester: 3 dl bor + 2 dl szóda
  • Viceházmester: 2 dl bor + 3 dl szóda (megint csak az előbbi fordítottja.)
  • Háziúr: 4 dl bor + 1 dl szóda (hívták nagy házmesternek is, sőt a szocialista időkben tömbházmesternek is.)
  • Polgármester: 6 dl bor, 4 dl szóda.
  • Góré-fröccs: kis pohár (1 vagy 2 dl) borhoz épp csak egy kevés szóda
  • Sóher fröccs: 9 dl szóda + 1 dl bor (másik elnevezése a „távolugrás”)
  • Mafla: 1/2 liter bor + 1/2 l szóda
  • Csatos: 1 liter bor + 1/2 liter szóda (ez az elnevezés a régi kristályvizes üvegekre utal)
  • Lámpás: 1 1/2 liter bor és 1/2 liter szóda (Babay József írta róla egy elbeszélésében, hogy aki ezt mind megitta, az lámpással kereshette a józanságát)
  • Málnás fröccs: száraz fehérbor + málnaszörp + szóda (ízlés szerint keverve)

Nem borral készült változatok:

  • Színészfröccs: víz szódával langyosan (2 dl)
  • Matrózfröccs: korsó sör fél deci rummal
  • Postásfröccs: dupla feketekávé rummal
  • Ecetfröccs: 2 dl-es pohárba 20-25 milliliter jó minőségű borecet + 2 kávéskanálnyi cukor + szóda

A következőknél a bor maradt, de a szódát helyettesítette valami más:

  • Ujházy fröccs (Ujházy Ede találta ki a Wampeticsnél, hogy szóda helyett kovászos uborka adassék a borhoz. Így több bort lehetett meginni büntetlenül.)
  • Kass- vagy Tisza-fröccs: vörösbor pezsgővel (szegedi eredetű)
  • Kisvadász: 1 dl vörösbor + 1 dl kóla
  • Nagyvadász: 2 dl vörösbor + 1 dl kóla

A variációk és az elnevezések száma valószínűleg végtelen. Befejezésül álljon itt legutóbbi gyűjtésem eredménye Szegedről, Stacho Istvántól, aki maga sem tudja hol hallotta:

  • Harmatos: szódával ellövünk a boros pohár felett, és ami belehullik

Kínálják a szódát a nemzetközi gyakorlatban – és itthon is – kísérőként különféle tömény italokhoz is. A Campari Soda például kifejezetten fogalom a vendéglátásban, s ma már palackozva is kapható.

A fröccs palackozott árusításával is többen kísérleteztek, de mind a mai napig nem honosodott meg a magyar piacon, bár az utóbbi időben a törvényalkotás is igyekezett kedvezni ennek a műfajnak. Hiába, a frissen készült fröccsnek nincs párja, s készítése is igényel némi szakértelmet.

Hungarikum-e a szóda vagy esetleg (még inkább) a fröccs – parttalan vita. 2008 nyara óta mindenesetre többek között a szegedi Hungarikum Fesztivál egyik főszereplője ez a nemes ital is. Hogy joggal vagy jog nélkül, hogy egyáltalán mi is az a „hungarikum”, és hogy vajon tudják-e ezt értelmezni a külföldiek, akik miatt, és akiknek ezt a fogalmat létrehoztuk, arról bölcs vitákat lehet olvasni a nyomtatott és az elektronikus sajtóban. Mi természetesen a mellett tesszük le a voksot, hogy mindenképpen egy „magyar kultuszital”.

(A szerző az óbudai Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum igazgatója. Aki többet is tudni szeretne a témáról, keresse Kiss Imre: Szódavíz egy magyar kultuszital című könyvét.)