Hogy lesz a Kampec Dolores dobosából első számú zenei programszervező?
Zenészként indultam, a Bahia köreibe tartozó Kampec Dolores-ben doboltam. A Bahia és Bognár Attila fontos szereplője volt az akkori „kultúracsináló” közegnek. Aztán egyszer csak úgy alakult, hogy valakinek fel kellett vennie a telefont, én meg felvettem. Attila zenekarait segítettem először, akkoriban ezt nem menedzselésnek hívták, hanem szervezésnek. Így adta magát, hogy a Bahia által megjelentetett zenekarok színpadra állítását én raktam össze. Később a Bahia Színpad már nemcsak az általuk kiadott zenekaroké lett, hanem sok minden másnak is, ami magyar volt és underground. A zenélést egy idő után abbahagytam, de a programszervezés megmaradt.
Van/volt szerepetek a zenekarok kinevelésében? Sikerült felfuttatni kisszínpadról nagyszínpadra csapatokat?
A Bahia Színpadon fellépők közül elég kevés lett nagyszínpados zenekar, szerintem meg tudnám számolni egy kezemen. A Quimby erre jó példa, ők roham tempóban nagyszínpados zenekar lettek. A fesztiválokra általánosságban viszont tényleg igaz volt, hogy van egy felfuttatási folyamat (szerencsés esetben). Kezdtek a kisszínpadon délután kettőkor, aztán szép lassan előrébb jutottak a jobb fellépési műsoridősávban, ha a közönség is úgy akarta. Persze manapság ez már nincs minden esetben így.
A Fesztivál felhozatal abban az időben a te zenei ízlésedet is tükrözte?
Abban az időben még sokkal inkább, most már talán kevésbé, mert egyre fontosabb a profitabilitás. Azt nézzük, hogy ki mennyi embert mozgat meg országosan, Kecskeméten, Győrben, Pécsen. Kialakul egy erősorrend, hogy kik azok a zenekarok, akiknek muszáj ott lenniük a fesztiválokon ahhoz, hogy a közönség elégedett legyen. Ha valaki be szeretne kerülni a programba, annak azt a mára már unalmas dumát tudjuk mondani, hogy sosem azzal van baj, hogy kit tegyünk be, hanem hogy kit vegyünk ki helyetted. Az excel tábla rubrikái bizony korlátozottak. Persze, ha már kihagyhatatlan valaki, akkor sajnos be kell áldozni egy kevésbé népszerűt fellépőt. Leegyszerűsítve ez így működik. Persze azért minden fesztiválon vannak olyan idősávok és olyan kisebb színpadok, ahol bemutatkozhatnak a feltörekvő zenekarok. Minden fesztiválszervező szereti fenntartani magának ezt a jogot, így próbál kutakodni az új zenekarok között. Őszintén szólva ezt a részét mi, a szervezők jobban is szeretjük, hiszen így lehet játszani a szubjektivitással. A szubjektivitás erős szó, mostanában leginkább a Voltnál van jelen.
Ezek szerint nagyon viszontagságos egy feltörekvő zenekar élete, szinte lehetetlen az áttörés.
Azért közel sem lehetetlen, de nem lennék kezdő zenekar. A fő probléma az, hogy a klubokba nem fog bekerülni addig, amíg nem lesz országosan ismert, viszont sose lesz országosan ismert, ha nem kezd klubokban játszani. 22-es csapdája. De mindig vannak kivételek, az egyik ilyen emlékezetes üstökös volt például a Krúbi, aki egyik nap még sehol nem volt, aztán mindenki megdöbbenésére televágta az Akváriumot, majd hirtelen kihagyhatatlan lett minden fesztivál nagyobb színpadáról.
Mi lett a Szigeten a magyar fellépőkkel?
A közönség nagyon nagy része külföldi, számukra igazából nincs jelentősége, hogy ott vannak-e a magyar sztárok. Ha pedig magyar látogató jön ki a Szigetre, azért jön, hogy külföldi világsztárokat lásson.
Tavaly még voltak magyar zenekarok, akkor annyit változtattunk, hogy nem az országosan ismert zenekarokat tettük fel a programba, hanem olyanokat, akik mondjuk lehet, hogy csak 100 embert érdekeltek országosan, de azt gondoltuk, hogy például egy hollandnak érdekes lehet. Nemzetközi szemüvegen keresztül érdekesek. Viszonylag sok ilyen csapat van, de leginkább talán a Qualitons nemzetközi sikereiről lehetett olvasni. Ezért például őket is két nemzetközi zenekar közé raktuk be, és ha volt egy kis szerencsénk, akkor megnézték őket is. Ha pedig megtetszett a fesztiválozóknak, akkor ez már inkább lett magyar zenei brandépítés, mint a magyar nézők kiszolgálása.
Nem volt rossz érzés?
Dehogynem, de hamar elmúlt. Akkor lett volna igazán szar érzés, hogyha a magyarok rázták volna a kerítést, hogy 30Y-t akarunk, de nem volt ilyen, és a zenekarok sem így élték meg. Senki nem hisztizett, belátták, hogy a Sziget már nem az a fesztivál, ahol nekik kell fellépniük. Viszont ott van a Strand Fesztivál, ami olyan szinten a magyar zenéről szól, hogy félelmetes. Oda az emberek tényleg azért mennek, hogy meghallgassák a hazai kedvenceiket, csillog a szemük, még mindig istenként imádják Lovasi Andrist.
A Szigetnek egy ponton, amikor óriásira nőtte magát, el kellett döntenie, hogyan tartsa fenn magát. Ahhoz, hogy jegyárakat emelj, világsztárok kellenek, a Sziámival meg a Quimbyvel nem adhatsz el százezer forintért jegyeket. A magasabb jegyárral viszont a Sziget elengedte a magyar közönség egy részét. Persze itt nem arról van szó, hogy nem akarja a magyar közönséget, hanem arról, hogy már nem azon van a fókusz. Ha be akarnak állni a nemzetközi fesztiválközegbe, amire külföldiek is kíváncsiak, más profil szükséges. Amivel szerintem nincs is semmi baj, egyszerűen a Sziget máshova célzott. Kimondva, kimondatlanul ott a Volt, a Campus, a Park és sok-sok fesztivál a magyaroknak, nem feltétlen az ő dolguk ekkora monstrumot eltartani. A szponzorok pedig inkább a Metallicára fognak fizetni, mint a hazai fellépőkre.
Mi volt a kedvenc Szigetes élményed az elmúlt 27 évben?
Nem vagyok az a nagyon visszanézegetős fajta, de tényleg nem is tudok kiemelni egy koncertet. Láttunk állati sok jó koncertet, meg sok előadót, láttunk vicces dolgokat. Egyik kedvenc nosztalgikus pillanatunk, amikor az ismeretlen Publo Hunny még reggel kilenckor is zenélt a magyar színpadon, és összegyűlt rá a nép. A következő hónapokban mindenki őket akarta felléptetni, és akkori mércével ezzel a geggel be is futottak, de ez így messziről nézve már igen banális sztori, és csak annak vicces, aki akkor ott volt. A legmeghatározóbb, legkatartikusabb fesztiválélményem inkább a Volthoz kötődik, amikor először sikerült leszerveznünk a Cultot – az tényleg mindent vitt, óriás kedvencünk volt, annak a koncertnek kb. minden pillanatára emlékszem a mai napig.
Szerinted mennyire nyírja ki a fesztiválipart a járvány?
Ez nagyon jó kérdés, várjuk a kormánydöntést, én azon kevesek közé tartozom, aki egy kicsit mindig bízik. Hogy hosszútávon mennyire fogja kinyírni, félek, hogy ezt még nem is látjuk át teljesen. Mindennap mást gondolok, attól függ, éppen milyen lábbal kelek fel, most például azt gondolom, hogy még a jövő év is húzós lesz. Főleg olvasva más nemzetközi fesztiválok félelmeit, még jobban elbizonytalanodom. Nagyon sokan beszélnek arról, hogy még a 2021-es sem lesz olyan év, mint amilyen a járvány előtt volt.
Akkor kivárás van.
Igen, kivárunk. Tudod, mint amikor mondják, hogy a medve nem játék. Most látom, hogy ez mennyire nem vicc. Egy hónapja még rityegtünk, rötyögtünk azon, hogy milyen fura, hogy senki nem ismer senkit, aki megbetegedett volna, de a kérdések továbbra is ott lebegnek a fejünk felett. Azt reméltem, hogy augusztus végén lezárul ez az egész mizéria, és elmondhatjuk, hogy volt egy ilyen húzós sztori, amin végre túl vagyunk, de most nem feltétlenül látom ezt minden pillanatban.
Jelenleg a Veszprém 2023 EKF operatív igazgatója (is) vagy. Zajlanak az előkészületek?
A Covid itt is elvitte egy kicsit a lendületet, de dolgozunk, és szerintem nagyon jó lesz. Pillanatnyilag szervezés zajlik. Januárban állt fel a cég, december elején még csak négyen voltunk, mára már 22-re duzzadt a stáblétszám, csak ugye jött a covid, és közben eltelt 6–7 hónap. Ennek ellenére szerintem nem állunk rosszul. Kész az önkéntes programunk, elindult a honlapunk, folynak az infrastrukturális tervezések, jön az első filmfesztiválunk, sikerült Veszprémbe csábítani a Music Hungaryt, kialakítás alatt van a régiós hálózatunk, folyamatosan gyártjuk a színes-szagos prezentációkat a döntéshozóknak és még sorolhatnánk.
Jelenleg azt látjuk, hogy bejött az elképzelés, hisz az a pár koncert, amit meg tudtunk tartani, nagyon jól működött. Sajnos pillanatnyilag nekünk sincs erőforrásunk, hogy újabb koncerteket finanszírozzunk, hiszen az egész EKF költségvetést befagyasztották, így ez is csak alapszinten ketyeg. Bizakodunk, hogy nem sokáig lesz már ez így. A város kulturális fejlődésével szerintünk együtt jár, hogy egyre több szürkeállomány költözik Veszprémbe. Ha a város mindent megvalósít, amit elképzel, és hozzávesszük azt, ami már megvan – a jó iskoláktól az egyedülálló lokációig –, akkor egész egyszerűen itt nem lehet rossz. A Veszprémi Utcazene Fesztivált augusztus végén minimál üzemmódban megtartjuk. A gerincét alkotó nemzetközi koncertprogramot sajnálattal elengedtük, de az utcazenész verseny idei évre kiválogatott húsz előadójának naponta este hat és éjfél között, négy utcazenész ponton bemutatkozási lehetőséget biztosítunk. És nagyon bízunk benne, hogy jövőre újult erővel, remek fesztiválokkal és hatalmas Sziget-bulikkal térhetünk majd vissza.
