Angyalföldön nőttél fel. Mi vezetett Óbudára?
Ugyan Angyalföldön nőttem fel, de fiatal koromban az időm nagy részét Óbudán töltöttem. Az első komoly sikert elérő együttesem, a Sex Action gitárosa Mátyás Attila és az énekes, Szendrey „Szasza” Zsolt óbudán lakott, ezért itt voltak a találkozóink. A Sex Action tagjaival naphosszat üldögéltünk a Fő tér egyik sörözőjében, nem beszélve arról, hogy a budapesti punk mozgalom – amiben felnőttem – Óbudáról indult el. És itt volt a High Life Disco is, ahová sokat jártunk. Fiatalkori életem hetven százaléka Óbudán zajlott, tehát nem volt ismeretlen számomra a kerület.
Amikor megismerkedem a volt és eddigi egyetlen feleségemmel, és felmerült az összeköltözés gondolata, Óbudán találtuk meg az ideális lakást, a Szentendrei út 19. szám alatt. Megszületett Zozika kislányom, és akkor már házat kerestünk, amit a Solymárvölgyi úton találtunk meg. Hosszú ideig laktunk ott, majd amikor a feleségem elköltözött, egyedül már nagy volt nekem a ház. Úgy éreztem, hogy nem szeretnék elmenni ebből a kerületből, tehát maradtam. Most a San Marco utcában lakom.
Mivel fogott meg Óbuda?
Óbuda számomra úgy modern, hogy benne van a vintage és a klasszikus, amit nagyon szeretek. A hangszerekben is a régi, klasszikus formákat szeretem. Elfogadom a technika fejlődését, de nekem a gitár legyen hagyományos formájú, ne például villám alakú. A dobfelszerelésekben is a hagyományosat szeretem, nem az „űrhajó” formájúkat. Imádom Óbudát, mert nekem olyan, mint egy jól felújított klasszikus old timer autó.
Hogyan kerültél szoros kapcsolatba a punk és rockzenével?
Ehhez Hadzsi Imre kellett, aki szegény már nincs köztünk. Imre az osztálytársam volt és jó barátom. A szülei kiküldetése miatt az NSZK-ba került, majd öt év után, 1980-ban úgy jött haza, hogy felejtsek el mindent, amit eddig a zenéről gondoltam, mert csak a punk zene létezik. Itt, Óbudán kezdtek megalakulni az első olyan punk bandák, mint például a Kretens. Nem voltam aktív részese a korai punk mozgalomnak, inkább szőrmentén kapcsolódtam hozzá, mint egy úri gyerek, aki belekóstol egy kicsit a punkságba. Később zenészként kerültem bele igazán.
Hogyan alakult a viszonyod a hangszerekhez?
Mivel művész-színész családban nőttem fel, nyilvánvaló volt, hogy nem leszek irodista. Gyerekkoromban klasszikus gitározást tanultam, de mindig vártam, hogy mikor jön végre a tanórán a rockzenei „vinnyogtatás”. Rá kellett jönnöm, hogy azt hiába várom, és otthagytam a tanárt. Később ébredtem rá, hogy dobos akarok lenni.
Így is lett, és bejött, mivel elvégeztem a zeneiskolát, majd letettem a vizsgát az Országos Szórakoztatózenei Központban, így hivatalos működési engedéllyel bíró zenész lettem.
Hogyan indult a zenei karriered?
Az érettségi után a szüleim benyomtak pár munkahelyre, de az gyorsan kiderült, hogy a hagyományos polgári életmód számomra nem működik, nekem művészkednem kell. Elkezdtem zenélni, és egyre jobb zenekarokban doboltam. A fordulópont az volt, amikor bekerültem a Dance együttesbe, amelynek lemeze lett. Akkor döbbentem rá, hogy hova is jutottam! Igazi nagylemezem lett!
Hogyan reagáltak a szüleid a sajátos zenész-életmódodra?
Apu, Zana József – aki ismert színész volt – nehezményezte a punkságomat. Amikor fülbevalóm lett, akkor apu nem beszélt velem két hónapig. A külsőségeimet – például a tetkókat – nem bírta. Apu azonban nagy bohém volt, és úgy haza tudta magát vágni, mint kevesen, szóval nem lehetett szava ahhoz, ha nálam tapasztalt hasonlót. Anyu, Kassai Ilona Kossuth- és Jászai-díjas színésznő csendesen elfogadta a dolgaimat. Ő egy ilyen lélek. Jöttek a sikereim, és a szüleim egyre büszkébbek lettek rám.
A korai zenekaraid közül melyik volt az, amelyiket a legmeghatározóbbnak tartod?
Egyértelműen a dirty rockot játszó Sex Action. Azt az amerikai rockzenei érzést képviseltük, ami a nyolcvanas évek végén itthon hiányzott. A hazai rockzenészek alig törődtek a külsőségekkel. Olyan volt egy rock koncert, mintha négy-öt könyvelő ment volna fel a színpadra pengetni, vagy mintha a svájcisapkás melósok tették volna ezt. Mi minden részletre figyeltünk. Hosszú haj, jó bőrdzseki, western csizma.
Ha lejöttünk a színpadról, nem széledtünk szét, mint sok más zenekar abban az időben, hanem bulizni mentünk a szöges bőrszerkónkban. Ez olyan életérzés volt, amit mi folyamatosan közvetítettünk, és az emberek azt mondták, hogy „hú, ez valami más”. Részemről ez a korszak 1996-ig tartott, aztán jött egy „agylövésem”.
Ez már a Ganxsta Zolee és a Kartel?
Igen. Amúgy mindig én kezdeményezem a változtatást. Én rángatom be az aktuális csapatomat az új stílusba. 1995-ben még megcsináltuk az Actionnel a szerintem Magyarország első igazi és meghatározó hardcore lemezét, az Összeomlást, de már kezdett szétszéledni a zenekar. Mátyus Attilának, Matyinak, a gitáros-szerzőnknek ez a stílus nem igazán feküdt, ezért ki is szállt. Akkor már elkezdtem figyelni az olyan amerikai hardcore rap és hip-hop bandákat, mint például a Biohazard. Az új stílus ötletével a többiek elé álltam, de Matyi teljesen ki volt tőle, az mondta: „Miért kell a jó bevált stílust valami hülyeségre lecserélni?” Nekiálltam tehát külön megcsinálni a Ganxsta Zolee és a Kartelt. Fontos elmondanom, hogy az elmúlt években újra összeállt a Sex Action, és szoktunk koncertezni.
Térjünk vissza a Kartel megalakulására. Miként indult?
A rappel nem először találkoztam, hiszen Hadzsi Imre barátom már a punk előtt hozta a híreket a hetvenes évek végi amerikai rapről, ami már akkor is tetszett. Aztán a kilencvenes évek közepén jött egy újabb hullám: Ice-T, Ice Cube, Snoop Dogg, House of Pain, Cypress Hill, Young Black Teenagers. Meghallottam LL Cool J-től a Mama Said Knock You Out című dalt, amit most is játszunk egy duett zenekarommal, a Dos Diavolos-szal, és azt mondtam, hogy egy ilyen stílusú lemezt kell csinálnom. Szendrei „Szasza” Zsolt eleinte még segített ebben, azt javasolta, hogy menjünk el Pierrot-hoz (Maróti Z. Tamás – a szerk.), mert szerinte ő tudna nekem zenei alapokat csinálni. Elkészült egy demó, Pierrot pedig elindult házalni a zenei kiadókhoz, amelyek sorra azzal zavarták el, hogy ez a stílus gusztustalan, trágár, ráadásul nincs gyökere Magyarországon. Szerencsére a demó eljutott a Sony Music kiadóban Szűts Lacihoz, aki azt mondta, hogy „ezt én kiadom, úgy ahogy van”. Nyertünk. Szűts Laci is és mi is.
Az újításhoz szükséges bátorság és a nyughatatlanság természetes dolog számodra?
Ez belőlem jön. Ha valami jól működik, és nem kell semmit csinálni, csak jól meglovagolni a helyzetet, menedzselni és hátradőlni, azt megunom. Ilyenkor jön az agylövésem, és teljesen mást akarok csinálni.
Hogyan alakult ki a Kartel induló tagsága? Nem lehetett egyszerű akkor egy rap bandát összehozni.
Haverokból jött létre. Steve (Bándi István, Gangsta Steve – a szerk.) egyszerűen csak azért került be, mert ő mindig, mindenhol velem volt. Sámson (Sámson Gábor, O.J. Sámson) lett a DJ, mert már tekergetett gombokat a DJ pult mögött. Big Daddyvel (Kalmár László, Big Daddy Laca – a szerk.) együtt jégkorongoztam az amatőr ligában. Mondtam neki, hogy rap bandát akarok csinálni, mire ő azt mondta, hogy sokat hallgat rapet. Bekerült a Kartelbe, mert hallgatta a rapet… Lóri (Tóth Lóránt, Lory B. – a szerk.) volt az egyetlen, akit szakmailag válogattunk be. Rappelni csak én tudtam és Lóri. Big Daddy Laca akkor még nem tudott rappelni, de azóta természetesen már rég megtanult. Steve soha nem is tudott, azért volt a másik neve a „Halott Mikrofon”. A haveri, tehát a nem szakmai összeállás ellenére működött a Kartel. Lóri amúgy a világ egyik legnagyobb tehetsége, csak nagyon nehéz ember. Őt két év után elveszítettük. Először a „motyó”, majd a vallási szekta miatt. Nem tudom, melyik a rosszabb… 2017-ben ugyan visszatért, de két év után újra kilépett. Lóri kétszer két évre volt szavatolva a Kartelben.
Hogyan jött a siker? Jó volt a marketing?
Volt az is, de ösztönösen szoktak velem megtörténni a dolgok. A közönség és a szakma részéről először meghökkenés és visszautasítás volt a reakció, aztán hirtelen berobbant az óriási siker. Az első album, az Egyenes a Gettóból még nem volt kiugró, de utólag azt is sokan megvették. A Jégre teszlek lemezzel robbantottunk, ami 25 ezres eladást jelentett, a Helldorado viszont már 80 ezerrel ment el.
A Kartelben egyértelműen te vagy a főnök?
Az egyik zenekari tagom mondta mostanában, hogy ilyen laza főnöke még nem volt. Mondtam neki, hogy igen, azt csinálsz, amit akarsz. Nem vagyok igazán jó vezető, mert engedékeny vagyok. Szülőként is sokat megengedek, amit aztán a gyerek anyja próbál helyre tenni.
Hogyan születnek meg a szövegeid?
Nagyon változó. Van, hogy beugrik egy sor, és azt írom tovább. Van, hogy felmerül bennem egy konkrét téma, és azt bontom ki. Van, hogy hallok egy dalban egy jó refrént, és abból írok egy teljesen másik szöveget. Van, hogy a velem megtörtént dolgot írom ki magamból, és van, hogy csak egy szókép ugrik be, és abból fejlődik ki a teljes szám.
A jelenlegi Kartelnek hol a helye a hazai zenei életben?
Nem akarok nagyképűsködni, de a toppon. Most innen megyek a stúdióba, mert egy olyan rap lemezen dolgozunk, ami megint korszakalkotó lesz. A legutóbbi két lemezünk Fonogram-díjas lett „Az év rap albuma” kategóriában. Nem vagyunk mi kiöregedve, sőt!
Egyre kevesebb hanghordozót vesznek az emberek. Hogyan tudjátok ezt kezelni?
A nemzetközi fizetős zenés streaming platformon ott vagyunk, illetve kiadjuk a CD-ét. Létezik még az az aránylag nagy számú hűséges réteg, amelyik megvásárolja a CD-t. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a rajongó a kezébe vehesse a terméket a pénzéért.
Csapatember vagy?
Igen, mivel nem akarok egyénieskedni. Sok frontember csinálja azt, hogy ugyan zenekarban van, de elmegy a dalokkal egyedül haknizni. Én ilyet nem csinálok.
Lehet tudni, hogy fontos számodra a sport. A mindennapjaid része?
Igen, része, lejárok edzeni ide a Flóriánba. Hosszú ideig versenyszerűen hokiztam. A sporteseményeket is követem. Nézem és átélem a meccseket. Az Atletico Madrid nagy kedvencem. Tegnap kikapott a kupameccsen, bosszús is voltam.
Sokat forgatsz, lényegében filmszínész is vagy. Hogyan lettél az?
Egy időben sok interjút csináltam a Kartel miatt, amelyek közben sokat viccelődtem, aztán egyre többet hívtak mindenféle műsorokba. Egyre nagyobb lett a pofám, és volt egy sajátos vicces, „trollkodó” stílusom, amire felfigyeltek a filmesek. Elsőnek Jancsó Miki bácsi hívott el a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjébe, amelyben szerepelt a Kartel zenekar és persze én is. Innentől kezdve elkezdtek filmekbe hívni, és folyamatosan benne vagyok tévésorozatokban is. A szüleim miatt nem idegen számomra a színészet világa. Ott volt például Bruce Willis filmje, a Die Hard 5, amiben szerepeltem.
Szerepeltem a Válaszcsapás című HBO-sorozatban, amiben egy koreografált durva verekedésben kellett részt vennem, mint orosz börtöntöltelék. Olyan kemény volt a jelenet, hogy folyamatosan estünk-keltünk. Az ország „szemetét” gyűjthették össze erre a forgatásra, mert annyi volt a rosszarcú statiszta. Az amerikai filmesek közben azt kérdezték, rám mutatva, hogy ki ez a tetovált csávó, akinek a többiek így örülnek? Mondták nekik, hogy egy magyar rapsztár. A forgatás a Kozma utcai börtönben volt, és a felvételek közben ide-oda kísérték az igazi „nehézfiú” rabokat. Köztük volt egy nagydarab, kigyúrt rab, aki kéz-láb bilincsben totyogott. Én természetesen nem tudtam, hogy ki az, de ő rám kiáltott: „Zolikám! Mi van apám, bejöttél körülnézni?” Visszaszóltam neki, hogy „mi itt csak forgatunk”. Erre azt felelte: „Jól van, de ha bekerülsz, én foglak védeni.” Az amerikai filmesek döbbenten néztek rám, és kérdezték, hogy ki ez az ember?
Szeretsz filmezni?
Nagyon. Jó móka, mert olyan, mint amikor gyerekkoromban cowboyosat játszottam. Igazi játéknak fogom fel. Hámori Barbara hívott a Keresztanyu tévésorozatba, amit nagyon köszönök neki. Ő azt kérte a színészektől, hogy tartsák magukat a forgatókönyvben leírt szöveghez, de azt is mondta, hogy ez alól egyetlen kivétel van, a Ganxsta Zoli, ő szabadon kezelheti a szöveget, mivel ő jobbakat mond, mint ami le van írva. Amikor először megláttam a szöveget, azt mondtam a Hámori Barbinak, hogy az a szereplő, akit nekem kell alakítani, nem beszél így. Elfogadta.
Művész- és polgárcsaládból érkezve hogyan találod meg azt a közeget, amelynek szereplőit alakítod a filmekben?
Ahogy jövök-megyek, megtalálnak, én pedig nem zárkózom el senkitől, nincsenek előítéleteim, ezért is mondják nekem a „másik közegnek a tagjai”, hogy „Zolikám, te vagy a mi szószólónk.”
A szókimondásodat hogyan viseli a környezeted?
Ez apu öröksége. Nagyon jó ember volt, de nem fésülte a szavakat. Szerintem elsősorban nem a szavai, hanem a cselekedetei minősítik az embert. Ha nem mondhatnám ki őszintén, amit gondolok, abba belebetegednék. Most ugyan fájnak az ízületeim, de ha elfojtanám az érzéseimet, gondolataimat, akkor biztos, hogy a szívem is fájna. Azt, hogy hogyan viseli ezt a környezetem, embere válogatja. Van, aki örül, hogy jól megmondom, van, aki viccesnek veszi, és van, aki ezért szemét állatnak tart. Nincs bennem semmi rosszindulat. Őszinte vagyok, nem bántó.
A zenekarban is így van?
Persze. Folyamatosan megy a beszólás. Ha érkezik egy új tag, és nincs felkészülve erre, először nagyokat pislog.
A munkában fegyelmezett vagy?
Imádom a mulatságot, és nem mondok ellent semmi jónak. Az elmúlt húsz évben négyszer-ötször elkövettem azt a komoly hibát, hogy olyan állapotban mentem fel a színpadra, amitől vállalhatatlan volt a produkcióm. Ez elsősorban nem az elfogyasztott „dolgok” miatt történt meg, hanem lelki oka volt. Ezt szégyellem, és megkövetem a közönséget. Forgatásokon ilyen soha nem történt meg. Nagyon figyelek arra, hogy ha koncert, stúdiózás, vagy filmes munka van, akkor első a fegyelem, és csak utána lehet lazulni a buliban.
Milyen zenéket hallgatsz? Hogyan inspirálódsz?
Nagyon sok zenét hallgatok, mert szükségem van az inspirációra. Szeretem az old school hangzásokat is, de tudni akarok a trendekről. Hol tartanak, hova fejlődnek az általam kedvelt műfajok? Hogyan lehet azokból modern hangzást kihozni? Milyen hangszert, effektet használnak?
Jártál a zenétek őshazájában, az Egyesült Államokban?
Sokszor. A pandémia előtt voltunk ott utoljára fellépni. Jártunk Miamiban, Los Angelesben, San Diegóban, San Franciscóban, New Yorkban, Torontóban. Magánúton is voltam többször, de ahova még nem jutottam el, azok a közép-déli államok, ahonnan az én bluesos zeném származik. Texas, Louisiana, New Orleans. Ezek a helyek rajta vannak a bakancslistámon.
Találkoztál a karriered során a külföldi ikonjaiddal?
Igen. Ice-T nagy cimborám lett. Több nagy punkzenekarral kerültem személyes barátságba, olyan emberekkel tudtam összejönni, akik a gyerekkorom ikonjai voltak.
Szeptemberben volt egy közös koncertetek a Junkies együttessel a Barba Negrában. Honnan jött az ötlet?
Takács Vilkó gitárosunk találta ki, hogy ne legyen szokványos a koncert, ne kliséket adjunk elő, mivel mostanában többször játszottunk Budapesten. Erre a közös koncertre külön próbáltunk. Ha olyat csinálunk, ami új, akkor arra készülünk, mert nem szeretünk úgy belevágni, hogy „ahogy esik, úgy puffan”. Bejött a közös koncert. Háromezer ember volt ott, és szerintem senki sem távozott elégedetlenül.
Nagyon fontos számodra a lányod. Hogyan éled a családi életet?
Igen, nagyon fontos, ráadásul a lányomnak van egy öccse, aki a pótfiam. Zétény a feleségem utánam következő kapcsolatából született, és lényegében én vagyok a másik apja úgy, hogy már nem vagyok együtt a feleségemmel. Zétény apjával is jóban vagyok.
Zéténnyel tankoztunk. Úgy álltunk a tank tetején, mint a Kelly hősei filmben a szereplők. Imádom a kisfiút, a lányom pedig a szemem fénye. Neki már van barátja. Egy darabig nem mondta el nekem, ami nagyon bántott. Kérdeztem Zoét, hogy miért nem bízik bennem. Azt felelte: „attól féltem, apu, hogy lecikizel”. Pedig Zoét sosem cikizem. A barátja nagy haverom lett, jóban vagyunk.
Nehezen tudsz feltűnés nélkül közlekedni az utcán. Ezt hogyan kezeled?
A szerelmem ezt nehezen viseli, ezért nem is vállal fel. Azt mondja, nem lehet kibírni, hogy ha beülünk valahova, akkor azonnal fotózkodni akarnak velem. Az utcán is megszólítanak, de az inkább vidéken történik meg, mert ott csodaszámba megyek.
Ha a kamasz éned összefutna most veled, szerinted mit szólna a mostani Zana Zolihoz?
Azt mondaná: „De menő lettél, öreg!” Én pedig azt mondanám neki: „Adok pár tanácsot neked, hogy mire figyelj oda, mert akkor kevesebb problémád lesz.”
Mit tervezel a közeljövőben?
A Kartellel megyünk tovább. Készül az új lemez, amit egy koncepció fog össze, de még titok, hogy mi az. Óriási showt tervezünk a lemezbemutató koncertre. Takács Vilkóval van egy sikeres gitáros duettprodukciónk is, a Dos Diavolos, amivel lassan már többet lépünk fel, mint a Kartellel. A Dos Diavolos második lemeze már megvan a fejemben. És sokat fogok forgatni filmben és sorozatban.
Mit szeretsz Óbudában?
Nagyon megszerettem. Nem vagyok hajlandó innen elmenni. Imádom a helyi gasztronómiát. Szeretem a Papír Tigrist, ahol most beszélgetünk, de már felfedeztem több olyan helyet, mint például a Maharaja étterem, ami egy csoda. Sok helyre járok, jól ismerem a személyzetet. Ahogy belépek, már mondják: „Hogy vagy, Zolikám? Jöhet a szokásos?” Óbudai gourmet lettem. A Flóriánba járok edzeni, itt élem az életem, ha nem koncertezem, alig teszem ki a lábam Óbudáról.
Hogyan vagy benne Óbuda kulturális életében?
Figyelem, mivel sok rendezvény volt és van. Még nem folytam bele, de szeretnék, mivel kíváncsi és nyitott vagyok mindenre.
