Hogyan jutott eszébe hajót építeni?

Az 1990-es években, még diákkoromban vízitúra-vezető volt a nyári munkám. Amikor elvégeztem az iskolákat, és elkezdtem dolgozni, nem tudtam tovább nyári túrákat vezetni, viszont az evezés szeretete megmaradt bennem, akartam egy saját kenut, de a különböző boltokban nem találtam olyat, ami tetszett volna. Támadt egy hirtelen ötletem, elhatároztam, hogy építek magamnak egy olyat, amilyet én szeretnék. Elkezdtem kutakodni az interneten, és találtam egy ausztrál tervezésű hajótípust, az Euréka kenut, amit tíz évvel ezelőtt meg is építettem teljes mértékben a magam ötletei alapján, csupán örömszerzés céljából. Viszont kapcsolódott ehhez egy másik ötletem, hogy egy blogon tudósítom az építés menetét: megírom és megmutatom, hogyan áll össze a hajó, milyen anyagokat használok, hogyan építem.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy több százan követnek, és kiderült, hogy Magyarországon van igény az amatőr hajóépítésre, a magyar nyelvű szakirodalomra.

Az angolszász kultúrkörben nagy hagyománya van a hajóépítésnek, így angolul sok anyag van fenn a neten, de nálunk nem mindenki tud angolul, vagy nem olyan szinten, ezért elkezdtem cikkeket írogatni és fordítani. Egyre többen érdeklődtek, így egy idő után megcsináltam a hajóépítők honlapját (hajoepitok.hu).

Szakértelem nélkül is megépíthetők ezek a hajók?

Megismerkedtem Michael Storer ausztrál hajótervezővel, aki azt a kenutípust tervezte, amit először építettem. Ő kifejezetten olyan hajókat tervez, amelyeket különösebb hajóácsi vagy faipari tudás nélkül is bárki meg tud építeni, így ezeket is megépítettem, ezek lettek a prototípusok, a terveket pedig lefordítottam, és építési útmutatókat készítettem. A célom az volt, hogy Magyarországon is minél több amatőr hajóépítőt tudjak a közösségünkben. Az évek alatt én is építettem, másokat is inspiráltam erre, és egy egész komoly csapat jött össze, így jelenleg 1500–2000 fő a közösségünk tagja. Van egy 5 fős koordináló magcsapat, 15–20 nagyon aktív tag és a többiek, akik ritkábban csatlakoznak. Számomra ez teljes mértékben hobbi, egyáltalán nem keresek vele pénzt, nem is akarok, még cégünk vagy egyesületünk sincs. Bár lassan érik, hogy alapítsunk egy sportegyesületet, mert szervezünk vitorlásversenyeket, találkozókat, közösségi hajóépítést, s ezek olyan események, amelyek mögé szükség lehet egy jogi személyre. Most éppen azon dolgozunk, hogy egy kicsit jobban elismerjenek minket vitorlázó körökben. Voltunk már olyan vitorlás versenyen, ahol elzavartak minket. Becsmérelték a hajóinkat, aztán amikor lehagytuk őket, inkább úgy döntöttek, hogy „a szabályok nem teszik lehetővé”, hogy mi is indulhassunk az amatőr hajóinkkal.

Azért valamilyen alaptudás, vagy ha más nem, lelkület kell ahhoz, hogy valaki a semmiből nekiálljon hajót építeni. Egy kalapácsra azért csak szükség van?

Tényleg nagyon kevés dolog kell hozzá. Végzettség vagy tehetség nem kell. Magamat kifejezetten bénának tartom, mert nem olyan jó a kézügyességem, és pont az volt számomra az extra motiváció, hogy bebizonyítsam: én is meg tudok építeni egy hajót, és sikerült is. Nagyon egyszerű szerszámok kellenek, mondjuk dekopírfűrész, csiszológép, csiszolóvászon, ecset, ami a legtöbb átlagos műhelyben, de még akár egy nagyobb háztartásban is előfordulhat. A hajókat rétegelt lemezből építjük, és epoxigyantával ragasztjuk, ezek az anyagok barkácsáruházból mind könnyen beszerezhetők.

Az egész úgy van kitalálva, hogy akár egy lakótelepi lakásban élő, kézügyességgel nem rendelkező ember is képes legyen megépíteni a hajóját. Mi abban segítünk, hogy instrukciókat adunk olyanoknak, akik ehhez nem értenek.

Nem használunk sok szakszót, részletesen, szájbarágósan leírjuk az egyes lépéseket, s ez alapján bárki meg tudja építeni a saját vízi járművét. A közösségi hajóépítések még ennél is jobbak, mert ilyenkor 2–4 fős, tapaszalt és kevésbé tapasztalt tagból álló csapatok építenek egy hajót, így sokat tudnak egymástól tanulni. Csapatban egy háromnapos hosszú hétvége alatt meg tudunk építeni egy hajót. Eddig négy közösségi hajóépítést szerveztem, meglepően sok lány vett részt rajtuk. Volt olyan hajó, amit csak csajok építettek, amire nagyon büszke voltam, mert fontos, hogy ez ne csak egy fiús hobbi legyen.

Honnan tudja, milyen anyagokkal kell dolgozni?

A weboldal és a cikkek mindent részletesen leírnak. Általában faáruházban, barkácsboltban kapható 124×244 centiméteres rétegelt lemezből építjük a hajókat. Ezekből különböző minőségűek vannak. A hajó készülhet akár mahagóniból, akár egyszerű fenyőből is, aminek táblája mindössze háromezer forint. Elsőre a legolcsóbbat szoktuk javasolni – ha esetleg elrontaná, az sem olyan nagy baj, vehet egy másikat. Én azt figyeltem meg, hogy ez egy tanulási folyamat: aki egyszer kis pénzből épít egy hajót, az beleszeret, később megveszi a minőségibb anyagokat, több időt szán rá, és egyre jobb hajókat fog építeni. Itt olyan ékszerdobozok készültek, amelyeket nemzetközi vitorlás magazinok is bemutattak, annyira szépek lettek.

Kikből áll a közösség?

A közösség abszolút organikusan épült fel. Sokan a blogot fedezték fel, akik aztán szóltak a haveroknak, hogy ez milyen jó dolog. Én soha senkit nem kértem, hogy csatlakozzon, sőt le is szoktam beszélni embereket a hajóépítésről, ha látom, hogy neki ez kudarc lesz, mert nincs meg benne a kitartás és akaraterő – ilyenkor inkább azt tanácsolom, hogy vegyen egy hajót. A mai világban minden azonnal kell – ráklikkelünk, letöltjük, és már a miénk –, de a hajóépítésnek van egy személyiségfejlesztő hatása. Ennek neki kell látni, meg kell tervezni, végig kell gondolni, és vannak holtpontok, amiken át kell lendülni. Akik az instant világra vannak szocializálódva, azoknak ez nem mindig siker.

Hogyan épül egy hajó? Most körülbelül úgy képzelem el, mint ahogy egy ruhát varrnak szabásminta alapján.

Gyakorlatilag így van. Az építési útmutatóban benne vannak az alapok, hogy milyen szerszámokat és anyagokat kell használnunk. Van benne egy szerkesztési segédlet, amiből kiderül, hogyan kell a kétszer másfél méteres lapra felrajzolni különböző koordinátapontokat, amit egy ívvé kötünk össze, majd dekopír fűrésszel kivágjuk a paneleket. Mivel ezek a lapok 4–6 milliméter vastagok, ezért különösebb beavatkozás nélkül meghajlanak olyan ívben, amilyenre egy hajó esetében szükség van. A paneleket méretre vágjuk, ezeknek a paneleknek megvan az ívük, és ahogy két panelt összeillesztünk, úgy létrejön a klasszikus hajóforma, amitől áramvonalas lesz, és jól siklik a vízen. Ezekből a panelekből végül kialakul az önhordó héjtest, azt nevezzük a hajó maganyagának, ami fából (rétegelt lemezből és lécekből) van. Mindezt kívülről és belülről epoxigyantával lamináljuk, ezáltal lesz ez egy kompozithajó.

Ez azt jelenti, hogy könnyű, de kívül-belül megerősített, tulajdonképpen műanyag hajó, mivel a fa sem levegővel, sem vízzel nem érintkezik, emiatt a hajótest szép, tetszetős és könnyű, egy kenu alig 20 kiló.

Mennyibe kerül egy ilyen hajó?

Én azt szoktam mondani, hogy egy jó kenu vagy akár vitorláshajó egy mobiltelefon árából megvan, tehát bőven százezer forint alatt van a költsége. Az anyagára 80–120 ezer forint, összehasonlításképp egy új kenu akár 300–400 ezer forintba, egy vitorlás akár 3–4 millióba is kerülhet. Az a hozzáadott élmény pedig, hogy az ember saját maga alkotott akár egy életre szóló vízijárművet, felbecsülhetetlen.

Miért volt biztos abban az első hajó megépítésekor, hogy az fenn is fog maradni a vízen?

Egyáltalán nem voltam biztos benne, az sosem biztos. Bíztam a hajótervezőben. Bár az egész folyamat amatőr, a hajótestek tervezője profi. Fontos, hogy a hajó aerodinamikailag, iránytartásban, stabilitásban megfelelő legyen. Ha követjük az instrukciókat, akkor garantált, hogy a hajó nem fog elsüllyedni.

Miután elkészült a hajónk, mit kezdünk vele, hol tároljuk például?

Ha valaki tudja tárolni, akár haza is viheti, ismerek olyat, aki a lakótelepi lakás ablakán kilógatja, és egy kötélen lengedezik a hajója, de olyat is, aki – védendő az időjárás viszontagságaitól – a zongorának támasztva tartja. Mindenesetre van lehetőség a Rómain a Külker sportegyesületének csónakházában is tárolni, ahol a közösségi építést is rendeztük. Többek között ez is a célja, hogy a Rómain a vízi- és sportéletet felvirágoztassuk. A hajó lehet egy csapaté, de akár saját is, ami mindig kéznél van, és bármikor lehet benne evezni egyet a Dunán.

Az együtt építésben, a közösségi sportolásban, a vízisportokban nagyon jó társadalmi innovációs potenciál van. Imádunk hajót építeni és hajózni.

Nyitottak vagyunk mindenre, de arra nagyon figyelünk, hogy ne telepedjen ránk senki, ne használjon ki senki, mert sajnos minden jó kezdeményezésnek veszélye, hogy eladják, lenyúlják, megveszik kilóra – de mi 10 éve működünk, 9 különböző tervből körülbelül 500 hajó készült így el. Közben csatlakozott egy magyar hajótervező is, Fűz András, aki ugyanilyen egyszerű módszerrel kajakokat tervez – ezek az ún. Barnabás-kajakok nagyon népszerűen mostanában.

Hány hajója van?

Most éppen hat, összesen eddig körülbelül tízet építettem, de volt, amit elajándékoztam vagy eladtam. Főleg prototípusokat építek, amiket tesztelek, és dokumentálom a folyamatot a bloghoz. A legtöbb hajómat 3–4 évente újra lecsiszolom, újrakenem, hogy szép legyen, mert az UV-sugárzás bemattítja a színét. Azt a hajót, amit legelőször építettem, szándékosan kint tartom hóban, napsütésben, és figyelem, hogyan degradálódik az anyag.

Miért pont a Rómait választották?

Csillaghegyen lakom gyerekkorom óta, a Rómain evezek hároméves koromtól.