Mire jó egy stratégia a településfejlesztéshez?
SZF: Fontos összegyűjteni azokat az elképzeléseket, hogy egy település merre akar tartani. A legtöbb időt azzal töltöttük eddig, október elejétől kezdődően mostanig, hogy különböző fórumokon, beszélgetéseken, háttérinterjúkon feltérképeztük, mit gondolnak a kerületiek, milyen jövőt álmodnak Óbudának. Mi az, amit magunk elé állítunk célnak: ide szeretnénk eljutni 2030-ig.
KE: Amikor előkészítettük az itteni munkánkat, akkor nagyon sokféle Óbudára vonatkozó stratégiát végignéztünk, mert kíváncsiak voltunk, hogy mik azok a témák, ügyek, amelyek visszatérőek. Vannak részletező ütemtervek, táblázatok, néha ijesztőek is, annyira bonyolultak. Erős kétségeim vannak afelől, hogy működnek-e, hiszen a legtöbbször a 0. pillanatban megbuknak, mert kiderül, hogy nincs is pénz az adott projektre. Aminek viszont tényleg van értelme, az az egyeztetett stratégia, amit nemcsak a legfelső vezetők fogadnak el, hanem az adminisztráció alsóbb szintjei is, és akkor tud sorvezetőül szolgálni az éves feladattervek elkészítéséhez. Közben képviselő vagyok Nagykovácsiban, és látom, hogy egyáltalán nem így működik a stratégia és napi gyakorlat kapcsolata, de jó lenne elmozdulni ebbe az irányba!
SZF: A stratégia az, ahol össze lehet rakni az összefüggéseket. Ha beépítjük a hegyet, akkor az alsó részen el fogja árasztani az utcákat egy nagyobb esőzés után a víz. Lehet, hogy nem holnap, csak pár év múlva jelentkezik a probléma, de a stratégia pont 6-10 éves távlatokban gondolkodik.
Az utolsó elfogadott stratégia 2015-ös. Azt gyanítom, hogy 5-6 év alatt a stratégiai célokat tekintve alapvető, nagy változások nem következtek be. Ehhez képest mennyire lesz új a stratégia?
SZF: Az elmúlt években gyökeresen megváltozott a várostervezési eszköztár. Egyrészt egészen új megközelítésnek számít az, hogy az egész tervezést a lakossági fórumokra, egyeztetésekre, érintettek közötti párbeszédre, szociális és civil szervezetekkel való egyeztetésre alapozzuk. Másrészt pedig az, hogy bővül az az eszköztár, ami rendelkezésünkre áll, hiszen változott a technológia, hogy egy termékkel meg lehet vásárolni egy egész okos parkolási rendszert, hogy csak egy példát mondjak, és azt is lehet látni, hogy az alkalmazott kutatásból a piacra kerülés ideje is lecsökkent. Ez által nem irreális olyasmit is álmodni, amire két éve még azt mondtuk volna, hogy ez sci-fi.
KE: Kiderült, hogy másképp állnak hozzá az emberek a környezetükhöz, és ezért változnak a stratégiai célok is. És ami le volt írva, hogy felesleges, most az az első: a lakosságot megnyerni egy közös célhoz.
A III. kerület sok kis működő, identitással rendelkező részből áll. Összeállnak egy egésszé, egy stratégiává a részekre vonatkozó tervek?
SZF: Visszakérdezek: fontos, hogy összeálljanak? Muszáj, hogy a belső óbudaiak, a békásmegyeriek, a Nánási útiak vagy a kaszásdűlőiek ugyanazokért a célokért lelkesedjenek? Szerintem nem.
KE: Természetesen a kerületen belül vannak olyan problémák, amelyeket ha nem oldasz meg az egyik helyen, máshol még nagyobb gondként fognak jelentkezni, gondolok itt a parkolásra, a közlekedés szervezésre vagy az esővíz elvezetésére.
SZF: És nyilván vannak regionális, vagy még annál is nagyobb léptékű problémák. A lakosságnál azt látjuk, hogy a kis léptékű problémák azok, amik kézzel foghatóak, szembetűnőek és ezekre várják a megoldást az önkormányzattól, pedig azok legtöbbször nem az ő hatáskörük.
KE: A lakossági fórumokon az az igazi sikerélmény, amikor sikerül úgy provokatív kérdéseket feltenni, hogy kizökkentsük a gondolkodást a megszokott köreiből. Lakossági fórumra az jön el, akinek van egy konkrét ügye, amit nem tudott megoldani hosszú ideje, eleve van egy elképzelése arról, hogy mi mire vagyunk képesek (semmire), elmondja a sztoriját, a kutyakakit, a koszos utcát, az esővizet, a parkolást… És ilyenkor az a feladatunk – azon kívül, hogy megismerjük őket, a szomszédságot és az ő gondjaikat –, hogy föltegyünk olyan kérdéseket, amik elindítanak egy általánosabb fajta gondolkodást, ami után hosszabb távon a lakó is érzékenyebb lesz a stratégiai gondolkodásra.
Ha jól értem, ebben az újfajta városfejlesztői stratégiaalkotásban az igazi kihívás az, hogy a szakértők, a nagyívű elképzelésekkel bíró vezetők, meg a kreatív ötletekkel rendelkezők kerületfejlesztési vízióit a lakossági fórumok, érintetti párbeszédek világával kell összehozni. Demokratikus és szakmailag megalapozott – hogy lehet ezt a két szempontot egyszerre érvényesíteni?
SZF: Úgy, hogy ki kell menni terepre: egyrészt a lakossági fórumok színvonalát egy picit feljebb lehet húzni, másrészt nyilván minket is a science fiction területéről le kell hozni a földre. Pont ezért tart ez a munka több hónapig.
KE: A várostervezés, az urbanisztika eleve sokféle szakmát hoz össze. Szociológusok és mérnökök, közgazdászok és jogászok együttgondolkodása elengedhetetlen, az esélyegyenlőség ügyétől a vízügyi kérdéseken és ingatlanvizsgálaton át a természetvédelemig sokféle témát kell érinteni.
SZF: Külföldi példákon is lehet látni, hogy az önkormányzatok a nyugati országokban is próbálnak átalakulni, kitalálni olyan kommunikációs felületeket, amelyeken meg tudnak jelenni az utca emberének ötletei, gondolatai, projektek tudnak elindulni, ha sikerül az ötletekhez többséget is szerezni. A közösségi költségvetés itt Óbudán is egy hasonló kezdeményezés, ilyeneket kell még sokat, sokszor szervezni ahhoz, hogy az önkormányzat kijöjjön az „ostromlott vár” hozzáállásból, és a lakosság is megszokja, hogy nemcsak panaszkodni lehet, de a közös gondolkodásban is érdemes részt venni.
Forgalomban van Óbudán néhány nagy válasz arra a kérdésre, hogy mi fogja Óbudát igazán beindítani. Legyen Óbuda Budapest nagy zöld pihenője és ehhez megvan a hegyvidék, a Mocsárosdűlő, a Római-part, a Hajógyári sziget, erre lehet ökoturizmust hozni, zöld fejlesztéseket beindítani. Vagy legyen Óbuda a nagy történeti-kulturális turisztikai célpont? Ennek is megvan az alapja: töltsük újra tele az amfiteátrumokat, legyenek római show-k, hozzuk helyzetbe az Aquincumi Múzeumot, fedezzük fel a középkori Óbudát, vegyük észre a múzeumi negyedünket. Létezik a kreatív tengelyre felhúzott megoldás: a régi gyárépületeket töltsük újra, dizájnnal, kreatív iparággal, galériákkal, stúdiókkal, ez majd újra életet lehel Óbudába. A Goldberger, a Harisnyagyár, a PP Centrum, a Hajógyár, a Gázgyár – hihetetlen lehetőségek. Ez is lehetne megfejtése Óbudának. Egyetemváros – ez is lehetne Óbuda jövője. Van három egyetemünk, és ebből alig látszik valami a kerületben. Az egyetemisták töltsék tele a tereket, pörgessék meg a várost: indítsanak egyetemi vállalkozásokat, startupokat, kutassanak a kerületben, szervezzék a kultúrát a saját képükre. Ezeket a megfejtéseket lehet ismerni Óbudáról, hogyan álltok ezekhez?
SZF: Amiket felsoroltál, azok tulajdonképpen mind egy-egy témára, társadalmi-környezeti kérdésre adnak választ. Hatékony működés, ez az ötödik elem. Azt láttuk, hogy azt kell megváltoztatni, ahogy gondolkodunk a problémákról. Hogyan keressük a választ, hogyan kezeljünk egy egyszerű lakossági panaszbejelentést. Ezzel ne menjen el három különböző szervezeti egységnél több embernek két napja, hanem egy egységnél egy embernek egy órája.
Merthogy kiválasztani egyet ezek közül, az olyan, mintha csak egy célcsoportnak szeretnék válaszolni a problémáira, viszont ha azt mondom, hogy egy olyan alapvető dolgot szeretnék ebben a rendszerben megváltoztatni, ami ezeknek a céloknak a megvalósítását szolgálni tudja, akkor van nyert ügyem.
KE: Mi ugye egy ITS-t készítünk, és az az önkormányzatnak készül. Azt keressük, hogy mi az a kulcs, ami az önkormányzaté, merthogy amiket felsoroltál, abba beleszólhatnak a vállalkozók, a civilek, a lakosság, a különböző egyetemek, nemcsak az önkormányzat. Mi az, amit az önkormányzat tehet azért, hogy elinduljon a közös építkezés, hogy szabadsága legyen az embereknek kapcsolódni és azt valaki segítse. És nem pénzügyi támogatásra gondolunk elsősorban, hanem arra, hogy az önkormányzat legyen egy olyan platform, ami engedi megvalósulni a kezdeményezéseket, az egymásra találásokat. Néha tényleg nem kell több, csak egy ember, akinek elmondhatod, és ő szól a megfelelő osztálynak, hogy valami elinduljon.
Különleges időszakban, járvány közepette készül a stratégia. Láttátok annak jelét, hogy a vírus befolyásolta a városról alkotta elképzeléseket?
KE: Szerintem most kezd az emberekben tudatosulni, hogy ha itt lakom, akkor itt nézzek már körül, hova megyek vásárolni, hova viszem a gyereket. Ha a korábbi, csak 5-6 évvel ezelőtti helyzetet nézzük, akkor szétvált annak a kérdése, hogy hol fogok lakni, hol fogok dolgozni vagy hol fogok szórakozni, fogyasztani. Most meg ugye nehezebben mozdulsz ki, mert már eleged lesz, mire bárhova odaérsz, és felmerül, hogy nem lehetne-e minden közelebb. A covid után szerintem nagyon erős változás jön, és a kerületek is kezdik mondani, hogy itt helyben, Óbudán érezd jól magad, itt találd meg a munkát, itt találd meg a bevásárlást, itt találd meg a sportot, mindent itt. És erre az elvárásra lehet építeni.
