Keresés
rovatok
novella | 2023 ősz
Fotó:
Agóts Mátyás
Krumplibogár
  1. Másik Mihály Dezsőnek, nagyságos felügyelő úr.
  2. Negyvenöt, nagyságos felügyelő úr, félek is, hogy lassan kiöregszem. Tudja a nagyságos felügyelő úr, én most herauszverfer vagyok az Arizonában, aztán onnan előbb-utóbb a kihajítót is kihajítják, ha nem elég jó már a kiállása. 
  3. Ezernyolcszázkilencvenhárom június kilencedikén a Margitban, nagyságos felügyelő úr. Anyám neve Másikné Siklósi Lenke, Isten nyugosztalja szegényt.
  4. Igenis, kérem alássan, abbahagyom.
  5. A Jóska, a Motusz Jóska miatt. 
  6. Ne nézzen már engemet madárnak a felügyelő úr, hát a Verőfény utcában az utolsó kofa is arról beszél, hogy a Jóska hogyan verte agyon azt az öregasszonyt, hát hogy a pitvarba ne tudnék róla? 
  7. Együtt jártunk a Cselkába, a Müllerbrant tanár úr osztályába. A Jóska rettentő nyüzüge gyerek volt, de az algebrát, azt nagyon értette, nekem meg, hát nézzen rám, felügyelő úr, úgy nézek én ki, mint aki valaha is értette? Szóval a házi dolgozatokért cserébe lepofoztam azokat, akik vegzálták a Jóskát. 
  8. Hát nem igazán, mert a Jóska, az megpróbált egyetemre menni, onnan gyorsan ki is bukott, aztán ugye, megszerezte a mesterlevelét, és el volt foglalva a műhelyével, klientúrát kellett csinálnia magának, nem volt ideje mindenféle régi ismerősökkel találkozgatni, meg hát, ha velem járt volna a Slóziba, na, ne tegyen már úgy a felügyelő úr, mintha nem tudná, mi az a Slózi, hát a Schlosser vendéglő, na, szóval ha oda járt volna, az főleg nem vette volna ki jól magát az úri közönség előtt. Nyilván olvasta a felügyelő úr a dossziémat, hát akkor meg, megbocsásson, de miről beszélünk, nem?
  9. Hát néhány héttel a gyilkosság előtt, november közepe felé valamikor. A Bellai Bélával ittunk a Slóziban, törkölyt, ha ez számít, és akkor bezuhant, nem viccelek, felügyelő úr, bezuhant az ajtón a Jóska, úgy nézett ki, mint aki most nyomott le tíz menetet Joe Louisszal, és kért egy bourbont a Kétszatyros Maritól, aki nyilván kiröhögte, a Jóska meg csak állt ott, mint Lótné sóbálvány korában, szóval odamentem hozzá, tarkón vágtam, így la, hogy kicsit magához térjen, és leültettem az asztalunkhoz.
  10. A Bellai Bélát még a régi időkből ismerem, mikor én untermann voltam a Mackós Karcsi alatt, akkor ő hesszelő, a Kétszatyros Mari polgári nevét meg nem tudom, Kétszatyrosnak azért hívjuk, mert két szatyrot kéne először a fejére húzni, ha az ember, na, hát érti a felügyelő úr. Más nem volt ott, korán volt még ahhoz.
  11. A Béla felhajtotta a törkölyét, aztán lelépett, soha nem szerette az embereket, azért is lett hesszelő, mert ahhoz nem kell sokat beszélni. Szerencsétlen Jóska meg csak ült ott, és zihált, szóval megitattam vele, ami még volt a poharamban, aztán ráüvöltöttem, hogy nyugodjon meg, és mondja el, mi a rosseb van.
  12. Lehalkította a hangját, mint az a filmszínész szokta, Krumplibogár, vagy ki a harag, na, mondja már a felügyelő úr! Humfri! Ez az, Humfri Bogárt! Én meg majdnem kiröhögtem, mert hát a Jóska minden volt, csak gengszter nem. Meg hát, amit mondott, az is jó röhejes volt elsőre.
  13. Azt mondta, hogy felfedezett egy anarchista merénylőt. Érti a felügyelő úr, a Jóska! Isten a tanúm, én megpróbáltam komolyan venni, de mikor megkérdeztem, hogy és ki az, meg hogy hogy hívják, és ő azt mondta, hogy Klein Rezsőnének, akkor a képébe röhögtem.
  14. Elsápadt, és kirohant az ajtón. A Kétszatyros Mari rámbámult, hogy mégis mi az istenharagja volt ez, én meg csak vonogattam a vállamat, mint a Móricka, mikor a visszajárót kérik tőle.
  15. Hát olyan cirka egy héttel később véletlenül megláttam a Jóskát a Lajos utcában, és mivel nagyon unatkoztam éppen, odaléptem hozzá, félrehúztam, és a fülébe súgtam, hogy a múltkor csak azért röhögtem ki, mert nem bízhatunk meg a Kétszatyrosban.
  16. Hát, felügyelő úr, én soha a büdös életben nem hittem volna, hogy a Jóskát olyan idegesnek látom, mint mikor azt magyarázta, hogy miért anarchista merénylő ez a Rezsőné. Úgy rángatta a fejét jobbra-balra, mint a Sárosi doktor szokta a hetvenedik percben, és megint elővette azt a bogártos suttogását. Elmondta, hogy az öregasszony egy kabátot adott be neki javításra, ő meg talált a kabátzsebben egy bevásárlólistát. Mondtam neki, hogy jó vicc, ezért idegeskedsz? Hát, ha mindenki anarchista merénylő lenne, akinek bevásárlólista van a zsebében, akkor fél Budapestet le lehetne tartóztatni, te madár!
  17. Hogy igen, igen, de ezen a listán egy pokolgép összetevői voltak! Kérdeztem, hogy honnan tudod te, mi kell egy pokolgéphez, Jóska, csak nem te is anarchista merénylő vagy? Erre persze még idegesebb lett, hogy nem, nem, hanem ő ezt a kémiatudása miatt érti, és hogy egyszer kihallgatta az öregasszonyt, mikor az rádión beszélt a főanarchistával, és hogy rögtön tudta, hogy ő a főanarchista, mert a Rezsőné egy orosz nevet ismételgetett, hogy Roszpodnyikov, vagy micsoda, a Jóska meg tudta, hogy az oroszoknál sok az anarchista, és akkor így összerakta a képet. Aztán meg azt mondta, hogy ez a hogyishívják utasította a nyanyát, hogy gyilkolja meg a kormányzót.
  18. Nézze, felügyelő úr, az igaz, hogy én jassz voltam, de teljesen hülye, az azért soha. Nem tartom én okos embernek az anarchistákat, de hogy okosabbak annál, mint hogy egy ilyen Rezsőnét bízzanak meg a Horthy megölésével, az ziher. Hát ennél még a Bellai Béla is okosabb, pedig ő még mindig azt hiszi, hogy a villamosok azért olyan lassúak, mert a zsidók minden reggel bekenik a síneket csirizzel, hogy a tisztességes emberek ne érjenek oda időben a munkahelyükre.
  19. Értse meg végre a felügyelő úr, unatkoztam, és ritkán találkozni ilyen echte futóbolonddal, mint a Jóska. Úgy voltam vele, hogy eljátszom, hogy hiszek neki, elszórakozom egy ideig azzal, hogy anarchista merénylőkre vadászunk, aztán addig pofozom a Jóskát, amíg észhez nem tér.
  20. Bólogattam neki, hogy igen, igen, a kormányzót, egyetértek veled, komám, meg kell menteni, de most már mennem kell, fájront, majd holnap beszélünk.
  21. Másnap bekopogtam a Jóska üzletébe, ő kinyitotta, aztán úgy tett, mintha egyszer se találkoztunk volna az elmúlt tíz évben. Egy öltönyös úr is volt még az üzletben, ezért aszittem, ez is csak a színjáték része, hogy a tisztelt vevő nehogy megsejtse, hogy mi vagyunk a Magyar Királyság utolsó védőbástyája az anarchista kutyák ellen, szóval betaszigáltam a Jóskát a hátsó helyiségbe, meg meg is pofoztam, csak a biztonság kedvéért.
  22. Esküszöm, felügyelő úr, a Jóska ott és akkor semmit nem tudott arról a marhaságról, amiről az előző nap még meg volt győződve. A Rezsőnéről kérdezgettem, ő egyre inkább úgy nézett rám, mintha a Lipótmezőről szöktem volna, én meg tényleg kezdtem úgy érezni magam, mint aki megőrült, na és akkor az üzlethelyiségben az öltönyös tüsszentett egyet, a Jóska szeme meg megint elkezdett csillogni, és hirtelen pontosan tudta, hogy miről van szó.
  23. Hát én azonnal arra gondoltam, hogy a szerencsétlen Jóskának az a baja, ami annak a doktornak vagy kinek a Dr. Jekyllben, nem tudom, emlékszik-e a felügyelő úr, néhány évvel ezelőtt játszották, én vagy háromszor láttam, annyira fáin film volt, és az a lényege, hogy van benne ez a figura, aki hirtelen gonosszá változik, aztán meg vissza jóvá, meg vissza gonosszá, és nem tudja irányítani, és aztán meg is hal.
  24. Nem tudom, akkor valahogy olyan természetesnek tűnt az egész. Tényleg nagyon tetszett az a film, azért juthatott olyan gyorsan az eszembe.
  25. Tüsszentettem egyet, hogy kipróbáljam a dolgot, és, nem hazudok, felügyelő úr, a Jóska megint visszaváltozott normális emberré, aki nem hiszi, hogy öregasszonyokat küldenek a magyarok kormányzója ellen. Nagyon kedves volt velem, gondolom, azért, mert fogalma sem volt, hogy hogy kerültem oda. Elköszöntem tőle, és hagytam, hogy kiszolgálja az öltönyöst.
  26. Nézze, felügyelő úr, én nem vagyok ijedős gyerek, ezt maguk is jól tudják, de azért ettől bárki maga alá csinálna. Két ember egy testben, és ráadásul pont a szerencsétlen Jóskáéban! Én ilyennel nem akartam szórakozni, messzire elkerültem onnantól a Jóska műhelyének a környékét is. Hátha egyszer valaki nem egyet tüsszent, hanem mondjuk hármat, és a Gonoszjóska meggyőzi magát, hogy én is anarchista merénylő vagyok, aztán a taxi elé lök!
  27. Az újságban olvastam, és magának bevallom, felügyelő úr, elsőáldozó korom óta akkor először elmondtam egy miatyánkot, szerencsétlen Jóskáért meg a kétoldalú lelkéért. Ja, és a Klein Rezsőnéért is, Isten nyugosztalja.