Orbán Ottó: Lakik a házunkban egy költő (1999)

lakik a házunkban egy költő

orbán ottónak hívják és állítólag nagymenő

kitüntették mindenféle díjjal és portréfilmet vetített róla a tévé

bár ez nemigen látszik meg rajta

épp olyan ő is mint a többiek

a többi öreg a házban

nyomorult öregebb a saját életkoránál

ez már mifelénk így szokás

de ő kiváltképp nyomorult mert ő még beteg is

botjával kaparászva dülöng a körfolyosón a lift felé

máskor meg rángógörcs rázza kaszálnak a tagjai

mintha egy óriás pók rontana rá az áldozatára

nem hinnéd hogy ugyanaz izgatja őt is

ami Arisztotelészt Kopernikuszt vagy Einsteint

az emberiség lakcíme a postai irányító számmal

a csillagözön világvárosában

lakik orbán ottóban egy költő

nincs aki tudná hogy hívják nem nagymenő és nem söpör be díjakat

portré már csak azért sem készül róla merthogy nincs miről hisz teste sincs

sem botja minek kaparászna a körfolyosón inkább suhan

nem tudni mikor hova távozik s hogy visszajön-e

nem tudja még a szállásadója sem

csak hallja a szomszédos szobából a zajt hogy no ne mégiscsak haza jött a lakó

az meg a falon át máris súgja az első verssort

lakik a házunkban egy költő

aztán hirtelen elhallgat hogy folytassa ha tudja a főbérlő vagy szakadjon bele

és újra megtörténik a sokszor megtörtént csoda

a béna elhajítja a mankóját de nem esik el

röpdös a kalitkából szabadult szellem a vén papagáj

halhatatlanság rikácsol most megfogtalak

s föllobog és kialszik a napkitörés fáklyája

a végtelen és fagyos éjszaka macskájának szánt kacér üzenet

Orbán Ottó: Óda a közemberhez (1989)

A római rom fölött, ahol lakom, a posztmodern világban

a fényes polip, a tévé hírekkel kábítja áldozatát –

hogy kiszívhassa a látóidegen át az agyvelejét…

Kékesen hunyorog Budapest millió ablakszeme.

Ez itt Közép-Európa. Minden inog. S az ingatag közegben

ingatag tömeg tolakszik az ingatag jövőbe,

bár minden nemzedékben akad egy-két tántoríthatatlan őrült:

szemükben lázasan csillog a rögeszmés Nem alkuszunk.

E lábszárcsontokkal és koponyákkal aládúcolt ég alatt

kihez fordulhatnék, ha nem tehozzád, senkiházi,

e viskó tégláit még úgy, ahogy egymáshoz kötő habarcs,

melyre próféta és puccsista tábornok egyaránt hivatkozik,

mikor a népről és a köz javáról mennydörög.

Minden, amit valamennyire ismerek, te vagy:

az izzó emberszén nem oszló, fekete füstje, a lelkifurdalás,

de az őrszemélyzet közönye, részeg gajdolása is,

és te némítasz el, hogy Auschwitz után ne próbáljak verset írni,

és te fosod a slágerszöveget; s még viccet is mesélsz…

Jóság, gonoszság, nagyság, törpeség; mikor, hogy.

A krónikák nem jegyzik a tetteidet,

a pénzkeresést, a gyereknevelést, a tízezer hétköznapot,

pedig te műveled a túlélés művészetét,

melyet tisztátalannak tart a seprűnyelet nyelő filozófus,

holott te mented szatyraid cipelve az ő eszméit is,

ha időt nyerve teret is nyersz, és az új kezdetből új esélyt forogsz ki

Isten titkos gépének lendkerekeként.

Pusztító zavarral a sejtjeimben hadd legyek, mint te, egy darab élet,

szóljak a mindenség nyelvén, hajlékony, köznapi nyelveden!

Orbán Ottó: A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról (1998)

az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is

jó időben született újszülöttek

egy új történet első mondatai

a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele

nem lettek sem azok sem ezek

rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból

rókaagyakba való eszmékkel

hogy a történelmet gólra játsszák

a vesztest pedig a legjobb sárba taposni

akkor legalább nem sokat pofázik

rendőrállamban nőttek föl

szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg

a népről meg azt hogy vasreszelék

melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba

a fiatalság mindig a menny küldötte

kivéve azt amikor nem

kivéve azt amikor az ördög megvakítja

hogy ne lásson mást a folyó vizében

csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus

Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz

az államgép rohad valami bűzlik

valami elveszett a vissza nem térő esély

polcról lopott koronát olcsón megszámítunk

a szellem páncélja új a módszer a régi

ahogy a végkifejlet is

szerteszét a színen hullák számolatlanul gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok