A Békásmegyeri Piac erősen hat a kerületre, közösségformáló hatása van. Erősödött vagy gyengült a piac szervező ereje az elmúlt években?
Amikor átvettem a piacot irányító cég vezetését, az volt a feltett szándékom, hogy a Békásmegyeri Piac és Közösségi Teret Békásmegyer új központjává tudjuk tenni. Hogy ez ne csak egy vásárlási célpont legyen, hanem központi hely a kerületben élő családok, a kulturálódni vágyók számára, azoknak, akik tartalmas szabadidős programot keresnek. Békásmegyernek nem volt kifejezetten központja. A régi piac pontosan a régi és elavult jellege miatt nem tudott az lenni, az aluljáró túloldalán, a Csobánka téren nincs elég terület, tevékenység, program a központi hely szerepének betöltésére.
Miután ez idő alatt fejeződött be a felújítás második üteme, ekkor nyílt meg igazából, így a nulladik pillanattól kezdve látom ennek a piacnak a fejlődését. És a nulladik pillanattól tudom megtölteni tartalommal.
Az elmúlt két év nem igazán kedvezett a közösségfejlesztési elképzeléseknek. Mennyire működik ténylegesen közösségi térként a piac?
Kezd. Először vissza kellett szoktatni ide az embereket. A mai napig találkozom olyan kerületiekkel, akik nincsenek tisztában azzal, hogy megnyílt a piac, a szolgáltatásainkról ne is beszéljünk. Van egy 280 férőhelyes mélygarázsunk, és valaki azért nem jön ide, hanem egy hipermarketbe, mert nem feltételezi és nem tudja azt, hogy itt kényelmesen be tud vásárolni, mert le tud parkolni.
A fogyasztással kapcsolatos kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a bevásárlóközpontok, hipermarketek az elmúlt 30 évben átvették a piac funkcióját abban az értelemben, hogy a megtervezett bevásárlások több mint fele ott zajlik, még a zöldségek vásárlásakor is az üzletláncokat preferálják a fogyasztók. Ezzel hogyan tud megküzdeni a piac? Akar-e egyáltalán?
Hogyne akarna. Folyamatosan küzdünk. És egyre erősebb a konkurencia, az elmúlt 30 évben ugrásszerűen megnőtt a boltok száma. Csak innen egy kilométeres körzetben is van vagy három-négy olyan bevásárlóhely, amelyiknek széles a termékkínálata és alacsonyak az áraik. Hát igen, az árak: óriási előnyük van a hipereknek, a multiknak, hiszen amikor a mi kereskedőink berendelnek mondjuk fél kamionnyi árut, ők berendelnek tíz-húsz kamionnyit, és ekkora mennyiséggel könnyű az alacsony árakat tartani. Innen szép nyerni. De úgy gondolom, hogy aki a minőséghez ragaszkodik, az előbb kijön ide a piacra és megveszi a termelőtől, vagy egy olyan vállalkozótól, aki a termelőktől vásárol, és belenéz a szemébe, és el tudja dönteni, hogy hisz-e neki.
Tehát minőség és személyesség, ez az, ami a piac előnye.
És még egy: az élmény. Ne felejtsük el, hogy még egy ilyen modern piacnak is, mint a miénk, megmarad a vásárlási, a piaci élménye. Aki nem jár piacra, annak nagyon nehéz elmondani, mi is ez. Persze a munkámból fakadóan járok ide, de egyébként is, családdal is piacozunk. Van ennek egy szertartása. Kijövünk, megnézzük az árut, beszélgetünk az árussal, válogatunk, tapogatunk, kialakulnak saját trükkjeink, hogy mire kell figyelni egy gyümölcsnél, egy húsnál, nyomjuk a szakértő dumát, nagy nehezen fizetünk, és végül hazavisszük azt is, amire eredetileg nem is gondoltunk. Ez egy program. Ennek a varázsát nem tudja kiváltani egy hipermarket.
Azt gondolhatnánk, hogy a személyesség jelentősége miatt egyre inkább közvetlenül a termelők felé fordultok…
Egyre kevesebb termelő van, ezt lássuk be. A nyolcvanas-kilencvenes években, de még a kétezres években is sokkal többen voltak. Régebben a kerület és a környék tele volt zártkertes családi házakkal, ahol gyümölcsösök voltak, megtermelte mindenki magának a kis zöldséget, gyümölcsöt, néha kihozta a piacra és eladta. Ezek szezonális dolgok voltak: paradicsom, paprika, hagyma, stb. Csak közben annyira megnövekedett a lakosság lélekszáma a településeken, hogy megszűntek ezek a kiskertek, a gyümölcsösök, egyik generációról a másikra elfogytak a klasszikus piacozók.
Régebben bolgárkertészek is voltak itt.
Már ők sincsenek. A közösségi téren tavaly májusban állítottunk emlék-ivókutat a bolgárkertészeknek.
Mostanában divatja lett a termelői piacoknak. A békásmegyeri piac nem követi a trendet?
Ez egy klasszikus piac, ahol termelői asztalok is vannak. Akik őstermelők jönnek, azok ezeknél az asztaloknál foglalnak helyet, általában pénteken és szombaton. Aki hétfőtől szombatig nyitva tud maradni, az nem termelő, mert két helyen nem tud lenni: vagy a földön dolgozik, vagy itt áll a pult mögött. Elárulok egy titkot: az, aki azt mondja magáról, hogy őstermelő, de van nála baracktól kezdve banánig minden, az nem őstermelő. Az nyilván a nagybaniról szerez be árut. Amivel természetesen nincsen semmi probléma, de az őstermelő kategóriába ő már nem fér bele.
Ahhoz, hogy a hipermarketekkel is fel tudjátok venni a versenyt, a klasszikus piaci kínálaton túl is kell gondolkodni. Mennyire mentetek el bazár-jellegű irányba?
Abszolút. Ahhoz, hogy ne csak az élelmiszert akarják és tudják itt megvenni az emberek, többféle kisboltot is hoztunk ide. Virágot, textilárut, baba-mama dolgokat, játékot. Most egy díszállat-kereskedés nyílik itt, ezen kívül vannak éttermeink, ékszerüzleteink, drogériáink. Már-már azt tudom mondani, egy kisebb bevásárlóközpont alakult ki. Próbálunk bemászni az emberek fejébe azzal, hogy mi nemcsak zöldség-gyümölcs vagyunk, hanem, ha ide eljön, teljes körű szolgáltatást tud igénybe venni.
A piacozás élménye a legfontosabb, de a piacok többségének van sajátos kulturális-szabadidős elképzelése is. A Békásmegyeri Piacon mi az, ami kiegészíti a vásárlás élményét?
Időről időre igyekszünk gyerekeknek, családoknak kulturális rendezvényeket tartani. A tavalyi évben szerveztük az első Békási Pikniket, ez egy olyan három napos, családbarát rendezvény, amelyen gyerekprogramok, koncertek, étel, ital várja az embereket. És idén is lesz, hagyományt teremtünk. Általában is a sorozatokban, a hosszú távban hiszek. Sportrendezvényeket is tartunk, ezen a nyáron is volt egy streetball- és egy csocsó bajnokságunk, ami nagyon jól sikerült, nagy visszhangja volt. Igyekszünk egész napos rendezvényeket csinálni, hogy mindenki magának oszthassa be, mikor jön. Például december 6-án Mikulás- napot szervezünk, amire a családokat várjuk, minden gyerek ajándékot kap tőlünk, mindenki találkozhat a Mikulással, fotózkodhat, reméljük, komolyabb sorban állás nélkül. Az Advent kiemelt időszak, rendezvényekkel, akciókkal készülünk, és bízom benne, hogy a jégpálya itt a közösségi téren idén is működni fog.
Mennyire vagytok kapcsolatban a helyi szervezetekkel, óvodákkal, általános iskolákkal, középiskolákkal? Ha közösségeket akartok elérni, akkor – gondolom – főleg ezekkel kell kapcsolatba kerülni.
Óvodákkal, iskolák alsó tagozataival vagyunk kapcsolatban, például itt a közösségi téren tavaly, illetve az azt megelőző évben óvodások öltöztették fel a karácsonyfánkat az ők maguk által készített díszekkel. Piaclátogatásokat szervezünk gyerekeknek, iskolásoknak.
Láttam a konkurenciánkat, a Piac Magazint. Impozáns lap.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy megvalósult. Nemcsak azért, mert kiderült az elképzelésünkről, hogy jó, hanem mert ez az első olyan projektünk, ami ennyire összerántotta a helyi vállalkozókat. Ez a magazin tulajdonképpen arról szól, hogy az üzletek, vállalkozók mutatkozzanak be, mutassák be az árujukat, illetve mi is meg tudjunk jelenni a rendezvényeinkkel, híreinkkel. A honlapunkra is feltesszük lapozható formában.
Amúgy is létezett az online vásárlás, de a pandémia idején az emberek többségében tudatosult, hogy egyszerű, praktikus a neten intézni a vásárlást, szinte végtelen a kínálat. Hogyan álltok az online világgal? Ellenségnek is tekinthető, de lehet az is egy hozzáállás, hogy a piac kiegészítő elemeként tekintetek rá.
– A Covid 19 bizonyos változásokat okozott a vásárlási szokásokban, ez tagadhatatlan. Azt gondolom azonban, hogy ez a jelenség nem teljesen maradandó. A másfél, két éves pandémiás időszak annyira kiéheztette az embereket a közösségi létre, hogy vissza akartak jönni. Nem akartak otthon a gép előtt ülve rendelni, és az ajtóban átvenni az árut, hanem sokaknak igényük támadt arra, hogy kiszakadjanak otthonról, és újra kijöjjenek az emberek közé. Nem mondom, hogy száz százalékig visszaállt a pandémia előtti állapot, de közelítünk ehhez.
Talán érdemes beépíteni a piac hosszútávú működésébe azt, hogy mi van akkor, ha az emberek beleszoknak az online vásárlásba, hogyan lehet ezt is kielégíteni valamennyire.
Gondolkodtunk ezen mi is. Felvetődött a pandémia alatt, hogy ha mindenki otthon marad, és ezt megszokják, akkor mi lesz velünk. Itt van hatvan vállalkozó, több is. Ezeknek a vállalkozóknak együttesen kiszolgálni a logisztikai hátteret, ami egy online működés során szükséges, elképesztően költséges és bonyolult feladat, üzemeltetőként ebbe felelősen bele se szabad kezdeni. A másik szempont az, ha mi is generáljuk azt, hogy a vásárlók ne jöjjenek el és ne itt vásároljanak, akkor mi gyakorlatilag aláírjuk a saját halálos ítéletünket. A mi erősségünk, amint már említettük, a személyes kapcsolódás. És a legnagyobb versenyelőnyünkből nem szabad engedni.
Az elmúlt tíz évben óvatosan, aztán a pandémia alatt erőteljesebben szerveződtek a dobozközösségek. Tíz-húsz ember összeáll egy lakóközösségben, egy lakótelepen, és megbeszélik közvetlenül a termelővel, hogy állítson nekik össze egy termékdobozt a saját veteményeséből, és azt szállítsa nekik le a lakásuk közelébe. Akkor ők ezt fix áron megveszik, tudják, hogy kitől, melyik termelőtől. A termelőnek nagyon jó, mert vannak biztos vevői, és a közvetítők, mint az áruházak, a piacok kiesnek a működésből. Budapesten ez felfutóban van, de találkoztál a kerületben ilyennel?
Éppen tegnap beszéltem azzal a vállalkozóval, aki saját maga vállal házhoz szállítást. Felhívják a vállalkozót, hogy készítse össze, összerakja, kiviszi. Hogy ez egy ember, öt ember, vagy tíz ember áruja, azt nem tudom, de a forma létezik. Ő azt mondta, hogy összesen heti szinten 3-4 rendelés van, egész héten. Piaci szempontból ez elenyésző. És egy kicsit megerősít engem abban, hogy mi a személyes vásárlást választottuk a pandémia ideje alatt is, igyekeztünk megnyugtatni mindenkit, hogy itt biztonságos a vásárlás. Mindent, tényleg mindent megtettünk azért, hogy az legyen: elvártuk a bérlőinktől, vásárlóinktól a maszkhasználatot, egy időben a kesztyűhasználatot is. A fertőtlenítő gépeink a mai napig kint vannak, érintésmentes adagolókat helyeztünk ki. Folyamatos tájékoztatást adtunk a hangosbemondóban az aktuális egészségügyi szabályokról.
Amikor idekerültél új vezetőként, mennyi konfliktusod volt és milyenek?
Voltak konfliktusaim. Próbálok diplomatikus lenni: szokásjogokból adódtak a konfliktusok. Volt néhány olyan vállalkozó, aki egyenlőbb volt az egyenlőknél, kicsit több volt megengedve nekik, ezáltal nagyobb volt a mozgásterük, és amikor én lettem a vezető, akkor ennek szinte azonnal véget vetettem. Volt egy-két, mondjuk úgy, feszültségekkel teli beszélgetésem, amikor meg kellett értetnem vállalkozókkal, hogy az a világ, ami 2019 előtt volt, megszűnt és lezárult, és most van egy új világ, és ezt neki is el kell fogadnia. Ebben az új világban ő nem fog hátrányokat szenvedni, de előnyöket sem kap.
Volt, akitől el kellett búcsúzni, ki kellett tenni a piacról?
Igen, voltak olyan vállalkozók, akik folyamatosan megszegték a szerződést, és így kezdeményeztük a szerződés megszüntetését, fel is bontottunk, vissza is kerültek az üzlethelyiségek hozzánk. Voltak olyan vállalkozók, akiknek le kellett adniuk egy-két üzletet. Azóta is itt vannak, de már nem három üzletet üzemeltetnek, hanem csak egyet.
A székfoglalós időszakot átvészeltük, mára szinte minden vállalkozóval megtaláltuk a közös hangot és kitűnő együttműködés van.
Ha azt kell felvázolnod, hogy három év múlva hogyan nézzen ki a piac, van a fejedben terv, fejlesztési irány? Merre akarod alakítani?
Több irány van a fejemben. Az egyik fájó pont számomra, hogy van egy kihasználatlan terület itt a fejünk felett. Lapostetősnek épült a piac, van több ezer négyzetméter, ami nincs kihasználva. Ez minden tekintetben luxus. Nem egy új szintet építenék, hanem visszaléptetéssel felépítményeket tennék a tetőre. Sportolási lehetőségek, kávézók, éttermek, irodák, tárgyalók – minden elférne. Olyan tárgyalók, amelyeket órákra, napokra ki lehet bérelni esetleg.
Ez tovább erősítené a piac bevásárlóközpont-jellegét.
Ez a cél. A másik fejlesztési irány: szeretnék a piacnak saját applikációt fejleszteni, ahol szekciónként és üzletenként lehetne megtalálni az adott vállalkozókat. Elő lehetne készíttetni, egy adott átvételi időintervallumot megjelölni, hogy a vásárlónak semmi más dolga ne legyen, csak idejönni, átvenni a csomagot és elmenni. Azoknak lenne ez jó, akik egyébként nem szeretik a piacozást, vagy nincs idejük a beszélgetésre az itteni vállalkozókkal, kofákkal, de érzékenyek a minőségre. Nincs fél órája bevásárolni, de egy applikáción összeválogathatja a termékeket és jelezheti, hogy egy óra múlva ott van, átveszi, átadják neki szatyorban, lehúzza a kártyáját, még a parkolásért sem kell fizetnie, mire elkészül. Tehát ez is egy olyan irány, amerre tovább mennék. Bízom benne, hogy erősödni fog a közösségi tér szerepe is. A közösségépítés nagy vágyam, szeretném, hogy a békásiak nálunk töltsék a szabadidejüket.
És ehhez megfelelő szolgáltatásokat szeretnétek kialakítani.
További rendezvényekre gondolok. El tudok képzelni itt egy pályaválasztási bemutatót vagy egy sportágválasztást gyerekeknek, lehetne hozni ilyeneket ide. Van a fejemben néhány ötlet még, úgyhogy bátran nézünk a jövőbe.
Antal István képei:
