Az évek alatt több mint 1500 temetkezést vizsgáltunk meg, és tudtunk meg egyre többet az ókori város lakóiról és temetkezési szokásaikról. A hamvasztásos és a csontvázas sírokból gyakran kerültek elő nagyon jó állapotú tárgyak, a Duna-part homokos talajrétegei kiválóan őrizték meg a kerámia- és üvegedényeket és más, a halottak mellé helyezett tárgyakat.
Formájuk, anyaguk alapján ezeknek a kerámiáknak legnagyobb része helyben, az ókori Aquincum valamelyik fazekasműhelyében készülhetett, de az ember egy idő után megismeri a távolabbi vidékekről importált, finomabb kidolgozású edények többségét is. A porcelán vékonyságú, hosszú nyakú, gömbtestű korsó viszont nem hasonlított mindezekhez, más volt az anyaga, a díszítése. Az apró piros edény egyértelműen a császárkori kerámiagyártás egyik jellegzetes csúcskerámiájához, a terra sigillátának nevezett finomkerámia típusába tartozott, amely úgy készült, hogy a kiváló agyagból formázott edényeket égetés előtt híg agyaglébe mártották, amitől annak felülete fényes, csillogó lett.
A tárgyat végül Vámos Péter kollégámnak, a terra sigilláták szakértőjének mutattam meg, aki arra jutott, hogy az a Római Birodalom távoli vidékéről, Észak-Afrikából származik, sőt a temető frissen restaurált tárgyai között még egy további hasonló, kétfülű korsót is felismert. E két edény oldalát növényi és mitológiai ábrázolások díszítik, közöttük megtalálható a lantján játszó Apollo isten, Léda a hattyúval és Európé elrablása.
A korsókat a mai Tunézia területén, az egykori Africa Poroconsularis nevű római provinciában gyártották a Kr. u. III. század közepe táján. Bár később, a Kr. u. III. század végén és a IV. században kis számban importáltak innen kerámiatárgyakat (elsősorban tálakat, tányérokat) a dunai tartományokba, a most Aquincumban talált díszes korsókhoz hasonló, nagyon törékeny korai típusok sokáig teljesen ismeretlenek voltak Pannonia területén. Ezek a maguk korában is ritkaságnak számíthattak az európai tartományokban, így minden bizonnyal komoly értéket képviseltek itt.
Hogy miként kerültek ezek az edények Európába, egyelőre csak sejteni lehet. A helyi kerámiagyártás mellett a Kr. u. III. század közepéig főleg galliai és germániai műhelyekből szállítottak nagy mennyiségben finom kidolgozású asztali edényeket a pannoniai piacokra, elsősorban a dunai folyami úton. A Kr. u. 250–260-as években azonban súlyos germán támadások érték az európai tartományokat, emiatt a Rajna környéki gyárak nagyrészt megszűntek.
Az észak-afrikai korsók április közepétől megtekinthetőek lesznek a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán a Budai Várban, ahol az elmúlt évtized legfontosabb fővárosi feltárásait mutatjuk be a Kincsek a város alatt című kiállításon.
(a szerző régész, muzeológus, az Aquincumi Múzeum munkatársa)
