Lassányi Gábor: Bevándorlók Aquincumban

Ionudrom. Több mint tíz éve betűztem ki először egy sírkövön annak a rejtélyes településnek a nevét, amelynek azonosítása a mai napig fejtörést okozott. A faragvány két darabba törve, a sárba süllyedve menekült meg attól, hogy szétfűrészelve beépítsék később valamilyen római épületbe vagy sírládába, ahogy az az aquincumi polgárvárosnak az Óbudai Gázgyár területén húzódó hatalmas temető legtöbb síremlékével történt a Kr. u. IV. században. Így bukkantunk rá 2006-ban a Graphisoft Park fejlesztéséhez kapcsolódó ásatások során.

Ahogy az a feliratból kiderül, a kőemlék megrendelője egy bizonyos Ionudromból származó Gnaeus Pompeius Felix, Gnaeus fia volt, aki a sírkövet még életében készíttette saját maga számára, és aki a már csak az elnagyoltan bevésett számok szerint 61 évet élt.

Gnaeius Pompeius a híres államférfi, Caesar kortársa, a Nagy Pompeius nevét viselte, így nem kizárt, hogy valamelyik felmenője a hadvezér rokona, vagy még inkább felszabadított rabszolgája lehetett, aki szabadulása után megkapta urának nevét.

De merre lehetett ez a bizonyos Ionudrom? Ennek kapcsán érdemes röviden áttekinteni, mit tudunk Aquincum lakóinak származásáról.

Aquincum esetében is, mint valamennyi nagyobb császárkori katonai település tekintetében is, nagyon sokszínű, gyakran messzi földről érkezett lakossággal számolhatunk.

Az alaplakosságot Budapest környékén a kelta eraviscus törzs jelentette, amelynek gazdag elitje származására büszkén még sokáig megtartotta jellegzetes névadási szokásait, és ábrázoltatta jellegzetes népviseletét is a sírköveken.

A katonaváros és polgárváros különböző korszakaiban természetesen megfigyelhetőek bizonyos jellegzetességek, amikor nagyobb számban érkeztek telepesek a Birodalom egyes vidékeiről. A legnagyobb mobilitást természetesen a katonaság jelentette. Míg a segédcsapatokban gyakran egy-egy törzsből származó speciális fegyverzetű harcosok szolgáltak, akik jórészt nem rendelkeztek polgárjoggal, addig a legiokba elvben csak római polgárokat soroztak be. Az Aquincumban állomásozó, egymást váltó legiokban a Kr. u. I–II. században a katonák jelentős része Észak-Itáliából és a Birodalom nyugati feléből, így például Galliából vagy Hispániából származott. Egy közelmúltban publikált, Aquincumból hazaküldött levél szerint még Egyiptomból is soroztak be katonákat a mai Flórián téren állomásozó csapattestbe. Egy, a Hadrianus császár alatt újraalapított Jeruzsálemből, új nevén Aelia Capitolinából származó veterán százados, Aelius Silvanus a latin mellett a birodalom keleti felében hivatalos nyelvként használt görög nyelven is felvésette sírfeliratát szarkofágjára.

A hadsereg egyes egységeivel együtt nagy számban érkeztek iparosok és kereskedők a nyugati tartományokból. A legtöbb írott forrás természetesen a társadalom gazdagabb rétegeiről áll rendelkezésre. Így tudjuk például, hogy a katonaság ellátását is biztosító észak-itáliai kereskedő családok felszabadított rabszolgái is vezettek kereskedelmi lerakatokat Aquincumban, és a kölni kereskedőknek és polgároknak is volt a városban egyesületük.

A Kr. u. II. század végén – III. század első felében nagy számban hagytak feliratos emléket a keleti provinciákból, Kis-Ázsiából és szír területekről származó tehetős emberek. Többen közülük komoly pozíciókhoz jutottak a városi testületekben, és akár saját pénzükből szentélyek építését is finanszírozták egzotikus hazai isteneiknek.

A társadalom alsó rétegeinek származásával kapcsolatban sokkal kevesebb írásos forrás áll rendelkezésre, de például rabszolgák biztos, hogy távoli területekről is érkeztek a városba.

Egy, a közelmúltban megtalált átoktáblán az elátkozott személyek között megtalálható például Eunicus, „a szír”, vagy például egy, a híres dák király nevét viselő, Decibalus nevű személy neve is, aki feltehetően thrák vagy dák felmenőkkel rendelkezett.

Az írásos forrásokat jól kiegészíti a temetőkből előkerült csontmaradványok vizsgálata. Ilyen adatok már rendelkezésre állnak a polgárváros keleti temetőjével kapcsolatban, ahol Gnaeus Pompeius is nyugodott.

Ezek alapján a polgárváros Kr. u. I–III. században eltemetett lakói jórészt gracilis csontozatú, mediterrán vonásokat mutató személyek voltak. Bár előfordulnak robosztusabb testalkatú északi származásúak is, az itt eltemetett polgárok ősei délebben élhettek.

Sok segítséget jelenthet majd a jövőben a halottak fogának stroncium izotópos vizsgálata. A fogzománcban kimutatható lerakódások ugyanis megőrzik annak a területnek stroncium izotóp jellegzetességeit, ahol az adott személy született és nevelkedett, mivel a helyi víz és növények fogyasztása során az ottani jellegzetes összetétel épül be a szervezetbe.

Na de mi a helyzet Gnaeus Pompeius Felix-szel, honnan származott a sírkövet állíttató férfi? A római birodalom hatalmas számú feliratanyagában, amely ma már digitális adatbázisokban feldolgozva is a kutatók rendelkezésére áll, nem találtam nyomát ebben a formában Ionudrom nevű településnek. Ezután felirattanban járatos kollégáim és volt tanáraim segítségét kértem, hátha van ötletük a megoldásra.

Két lehetőség merült fel: az egyik az, hogy e hely még nem szerepelt más feliratotokon, a másik az, hogy az aquincumi kőfaragók így írták le hallás után egy amúgy ismert, távoli település nevét.

Az egyik javaslat az volt, hogy a név elején lévő Io betűk talán azonosak lennének a latin Dio, vagy görögösen Theo, isten előtaggal, és felmerült bennem, hogy a név második fele talán a kelta durum (erőd, piac) szót rejtheti. Ebben a formában némileg hasonlít két galliai városnévhez: Diodurumhoz (Jouars- Pontchartrain) és Divodurum Mediomatricorumhoz (Metz). Míg a hiányzó szókezdetre, a -durum első u-jának kiesésére és második u-jának o-vá válására lehet nyelvészeti magyarázatot találni, az n megjelenése és az a domo (-ból származó) utáni hibás esethasználat kétségeket vet fel ezzel az azonosítással szemben. Valószínűbbnek látszik az a felvetés, amelyet egy egykori tanáromtól kaptam, hogy a görög dromos (oszlopsorral szegélyezett út, futópálya) szót lehet felismerni a névben, így az talán egy eddig ismeretlen, a Birodalom görögül beszélő keleti felében található helyet jelölne.

Azt tehát, hogy Gnaeus Pompeius pontosan honnan származott, egyelőre nem ismerjük, a gondosan restaurált sírkő azonban megtekinthető a Graphisoft Park új, Start-up épületének bejáratánál.

(A szerző régész, az Aquincumi Múzeum munkatársa)