Ahogy a zöld patinával borított lemeztöredéket kezembe vettem, valóban szaporább lett a pulzusom, mivel a tárgy mindkét oldalán apró, szabályosan bevésett, jellegzetes latin betűk sorakoztak. A tárgy egy római kori úgynevezett katonai diploma töredéke volt. A két összefűzött bronzlemezből álló hivatalos iratokat szolgálati idejük letelte után kapták tanúsítványként a lovas és gyalogos segédcsapatokból, a flottától, valamint néhány más egységtől leszerelt római katonák. A diplomák egy-egy Rómában kifüggesztett, érctáblára írt császári rendelet másolatai.
A katonai diplomák esetében az első tábla külső felére általában a rendelet szövegét, a második tábla külső oldalára a tanúk nevét írták. A belső oldalakon legtöbbször a külső oldalakra írt felirattal azonos szöveg volt olvasható még egy példányban. A két átfúrt lemezt összefűzték, és a tanúk pecsétjükkel zárták le, így hamisítás gyanúja esetén ellenőrizni lehetett, hogy a lezárt belső oldalakon lévő szöveg megegyezik-e a külső lapokon olvashatóval. A katonai diplomákon pontosan feltüntették, hogy az adott évben, az adott tartományban melyik parancsnok alatt szolgáló, melyik csapattestekből leszerelt katonák kapták meg az elbocsátó iratokat, valamint a veteránok etnikumát és családtagjaik nevét. Így különösen becses forrásai a római had- és tartománytörténetnek. Pannonia területéről is több, mint félszáz ilyen dokumentumot ismerünk.
Az aquincumi diploma szövege
„Imperator Caesar Marcus Aurelius Antoninus Augustus, az örmények legyőzője, főpap, a tribunusi hatalom tizennyolcszoros birtokosa, kétszeres imperator, háromszoros consul és Imperator Caesar Lucius Aurelius Verus Augustus, az örmények legyőzője, a tribunusi hatalom négyszeres birtokosa, kétszeres imperator, proconsul, kétszeres consul, (akik) az isteni Antoninus fiai, az isteni Hadrianus unokái, az isteni Traianus dédunokái, az isteni Nerva ükunokái, mindazoknak a lovas és gyalogos katonáknak, akik x számú lovas és y számú gyalogos csapatban katonáskodtak, amelyeknek a nevei…”
A legfontosabb információkat az előlap 4. és 5. sorában szereplő szótöredékek jelentik, amelyek egyértelműen elárulják, hogy két császárról, társuralkodóról van szó, mégpedig Marcus Aureliusról és Lucius Verusról, akik Antoninus Pius császár örökbe fogadott fiaiként Kr. u. 161–169 között uralkodtak együtt. A császárok címei alapján pedig még pontosabban, 163 ősze és 165 nyara közé keltezhetjük a dokumentumot.
A veterán katonák bizony bőven megszolgáltak ezekért az iratokért. A szolgálati idő a csapatok legnagyobb részénél 25 év volt, ami után a már negyvenes éveikben járó hadfiak polgárjogot és föld- és/vagy pénzadományt kaptak. Érdekes módon Aquincum polgárvárosából ez a darab mindössze a második ilyen irattöredék, pedig jól tudjuk, hogy a város életében jelentős szerepet játszottak a leszerelt katonák is, igaz, ezek jó része a mai Flórián térnél állomásozó légió veteránja lehetett, amelyben csak már polgárjoggal rendelkezők szolgálhattak, akiknek nem volt szükségük ilyen bronziratokra.
Az apró bronzlemez mellett az aquincumi műszeres kutatás természetesen még több száz római kori fémtárggyal: így ezüst és bronz érmékkel, ruhadíszekkel, bútoralkatrészekkel, ékszerekkel, lószerszámokkal gazdagították az Aquincumi Múzeum gyűjteményét, amelyek mind segítenek megérteni és rekonstruálni Óbuda ókori lakóinak hétköznapi életét.
(A szerző régész, az Aquincumi Múzeum munkatársa)
