Keresés
rovatok
textil | 2023 tél
Fotó: Dohi Gabriella
Vlasics Sarolta
Legbelső építészet
Interjú Elek Mátéval, a Gepetto alapító társigazgatójával
Kezdetben bútorokat terveztek és csináltak, szokatlan, olykor bizarr tárgyakat, például szőrös egeret, ami a számítógéphez csatlakoztatható, és nyilván más érzetet kelt mint a csupasz, hagyományos. A Goldberger területén lévő Geppetto belsőépítész iroda másféle gondolkodásával izgalmas színfoltja a szakmának.

Mi a legfontosabb működési elv abban a szerteágazó térben, amiben mozognak, ami megkülönbözteti a Geppettót másoktól?

Már-már szélsőségesen ügyfélközpontúak vagyunk. Nem egy stílust képviselünk, hanem azt valljuk, hogy az otthon a személyiség, az üzleti tér a marketingterv meghosszabbítása. Amiben mi jók vagyunk és szerintem úttörők, az az, hogy nemcsak személyre szabottan tervezünk, hanem megpróbáljuk megismerni az embereket, föltárjuk a személyiségüket, megkérdezünk olyan dolgokat, amelyeket át tudunk forgatni a tér leképezésébe. Nagyon röviden: tényleg a felhasználóinkhoz szabjuk a tereket.

A módszertanunk leegyszerűsítve sok-sok kérdezésből, rajzolásból, képválogatásból áll a tervezés előtt, aztán sok-sok találkozóból, hiszen az ügyféllel mindent átbeszélünk. 

Mennyire van igény erre a szinte pszichológiai megközelítésre, amikor semmire sincs idő, sőt inkább a tömegtermelés jellemző a korunkra?

Szerencsére egyre többen látják be, hogy nem minden a csillogás, és nem egy sablonos katalóguslakásban akarnak élni. Mi azt gondoljuk, hogy nem attól lesz jó a tervezés, hogy drága vagy ritka tárgyakkal szórjuk tele a teret, vagy ilyen dolgokat tervezünk, hanem attól, hogy illeszkedik a felhasználó személyiségéhez, életviteléhez, szokásaihoz, akár ki nem mondott vágyaihoz. Munkánk során azt derítjük ki, hogy milyen stílus az, ami megfelelő lenne a számukra, mit gondolnak róla, mindez milyen változtatásokat követel. Ezeket kezdjük el összesakkozni, és amikor megvagyunk, centiről centire végigrajzoljuk az egész lakást, feltöltjük anyagokkal.

Partner egy ilyen típusú közös munkában a megrendelő?

Egyre többen gondolják úgy, hogy tudják, mit szeretnének, és egyre többen szánnak időt, energiát arra, hogy kifejezzék magukat az életterükkel, ami nagyon fontos. Az emberek egyre inkább felismerik, hogy egy jól kialakított élettérben kevesebb súrlódással, kevesebb napi bosszankodással kell együtt élniük. Mindegy, hogy az előszobában kallódó cipőkről van szó, vagy arról, hogy lesz-e mindenkinek saját intim tere a lakásban, miközben a közös élményekre is megmarad a lehetőség. Rosszul elhelyezett küszöbben nem fognak elbotlani. Vagy nem kell a lábasokat a földön tartani, mert nem fér be szekrénybe. Olyan összeadódó apróságokról beszélek, amelyek tulajdonképpen meghatározzák, hogy mennyire vagyunk boldogok. És ugyanez vonatkozik egy üzlethelyiségre vagy irodára is, csak ott más szempontokat kell figyelembe venni, de ott is ki kell szolgálni azokat, akik használják a teret. Sokan látják azt, hogy nem elég kitenni egy cipőt a cipőboltba, kell valami, ami miatt azok jönnek ebbe a boltba és érzik sajátjuknak, akiket a vállalkozás célcsoportnak tart. Fontos, hogy milyen értékeket emel ki a tér, hogy mit látnak meg először, melyik szín, milyen fény, melyik elrendezés működik együtt a szolgáltatással és „adja el” végül a cipőt. 

Fotó: Dohi Gabriella

Az irodánk tízemeletes házak mellett van, látjuk, hogy annak idején tervezőasztalnál pontosan megtervezték, hogy merre menjenek az utak, szépen geometrikusan, amit az emberek nem használnak. Találtak egy rövidebb utat, viszont ezek évtizedek óta nincsenek lekövezve. Mi ennek megyünk elébe, és úgy tervezünk, hogy később ne kelljen módosítani.

Ezért van a hosszabb, 4–6 hónap tervezési idő, mert ezeket a részleteket vagy élethelyzeteket, dolgokat előtte az ügyféllel, majd papíron, fejben mindenhol elpróbáljuk. 

Sokfelé terveznek, van-e valaminek prioritása?

Az ügyfélen múlik. Például azért van kevés szállodánk, mert csak akkor tervezünk szállodát, ha maga a megrendelő ügyfél jön el ide, aki valamilyen szinten kötődik a megrendelt épülethez, belső térhez. Ha olyasvalaki keres fel, aki mögött másvalaki áll – tehát nem ő adja a pénzt, hanem a befektető, aki majd meghozza a végső döntést –, a mi koncepciónk ebben a soklépcsős rendszerben nem tud működni. Nem biztos, hogy jó válaszokat kapunk az elején, és esetleg nem az lesz a végeredmény, amit a beruházó szeretett volna, mert valahol valami félrement.  Nekünk mindegy a helyszín és a feladat, azt nézzük, hogy szüksége van-e a megrendelőnek a hozzáállásunkra, tud e belőle profitálni, és jó lesz-e az együttműködés. Üzleti terek tervezésénél is elsődleges szempont, hogy a döntéshozó és a marketingcsapat részt tudjon venni az előkészítésben és a koncepció kialakításában. Ha ez nem valósítható meg, akkor nem vállaljuk. Egy otthon megtervezésekor is kizáró ok, ha egy konzultációra nem jön el családból az, aki a döntéseket hozza. 25 éves tapasztalatunk alapján nem lesz jó az együttműködés, nem is vállaljuk.

Ön a Geppettó egyik alapítója, a kezdetektől ezt a filozófiát követik?

Szociológia szakra jártam, leginkább a szociálpszichológia érdeket. Az emberek egymás közti viszonya izgatott, nem az én, hanem a mi.  Közben volt egy félévem a tér pszichológiájáról szociális munkás szakon, mert oda is jártam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ugyanakkor már az egyetem alatt többen összeálltunk, elkezdtünk galériákat építeni és bútorokat gyártani. Ez a 90-es években volt, amikor nagy váltás volt az ország életében. Kinyíltak a határok, és már nemcsak Réka elemes bútort lehetett választani egy lakásba, hanem személyre szabott dolgokat is. Nyugatról mindenféle izgalmas anyag jött be, amivel kísérletezni kezdtünk. Műgyantával, kővel, alumíniummal, üveggel, mindenfélével. Ez volt a tanulási folyamat. Idővel tervezőirodává alakultunk, egyre több technológiát ismertünk meg. A kezdetekre jellemző szemlélet, gondolkodás megmaradt, ott is azt néztük, hogy ezek a bútorok hogyan fogják kiszolgálni a használóikat. Ezeket le is gyártottuk. Nagyjából tíz év múlva már a belső tereket is megterveztük, és ugyanaz a kíváncsiság, kísérletezés volt jellemző erre az időszakra.

Milyen bútorokról beszélünk?

Kezdetben rizspapírral, tömörfával, fémöntéssel, műgyanta technológiával dolgoztunk, egyedi darabokat gyártottunk és kipróbáltunk szinte bármit, ami szembe jött, amikor a hétköznapokban még teljesen másfajta anyagokat használtak.

Konzultáltunk szakemberekkel, kísérleteztünk, nemzetközi kiállításokra jártunk. Éjjel-nappal újat tanultunk. Az volt a szerencsénk, hogy kinyílt a világ, egy csomó lakberendezési újsághoz lehetett hozzáférni, voltak kiállítások, amelyeken ott voltunk. Másféle, izgalmas dolgokat készítettünk, mint ami akkoriban jellemző volt, sokat írt rólunk a sajtó, érdekesnek találták ezeket, ezért meghívtak bennünket Londonba a 100% Design kiállításra és Milánóba a SaloneSatellite-re.

Mi voltunk az elsők Magyarországról, akiket meghívtak, mert egy kurátor látta azokat a tárgyakat, amelyeket gyártottunk. Akkor még sok tárgyat terveztünk, lámpát, tojástartót stb.

Mivel a szakmai konvencióktól mentesek és szabadok voltunk, és teljesen más területről jöttünk, ez a más látásmód rávetült a tárgyainkra, ami izgalmas volt mind a megrendelőinknek, mind a szakmának. 

Fotó: Dohi Gabriella

Kik voltak a megrendelők?

A bútorokat, belsőépítészeti megoldásokat egyedi megrendelésre készítettük. Például a K-okos elnevezésű fotelt, ami itt van az irodában vagy a három kiskanálból összerakott tojástartót megrendelték a világ minden tájáról, Európától Ázsiáig vevőre talált.

A magyar piac a rendszerváltás után hurcolta a szocializmus örökségét, a váltás nyilván nem ment egyik pillanatról a másikra.

A piac be volt rendezkedve a tömeggyártásra, amivel az árakat is alacsonyan lehetett tartani. Mi teljesen másfajta megközelítést alkalmaztunk. Itt van például a K-okos fotel, amit egy francia szálloda rendelt meg, ahol minden szintre több darabot tettek a folyosóra. Magyarországra eközben inkább a külföldi tervezők darabjait próbálták behozni. Egyedül a Westend tervezésénél volt szempont, hogy magyar tervezőktől rendeljenek, ott megjelent a Kérdőjel elnevezésű fotelunk.

Az irodájuk a Goldberger területén van, Óbudán. Kötődnek ehhez a helyhez?

Amikor még műhelyünk volt, és bútorokat gyártottunk, először az egykori Osztapenko környékén béreltünk pincét egy volt laktanyában, aztán mentünk a 13. kerület legszélére, ahol egy régi bútorgyár területén volt az üzem. Itt már különvált a tervezőiroda a műhelytől. A műhelyt elengedtük, és amikor már csak tervezőirodánk volt, beköltöztünk a Katona József utcába, a belvárosba, ám amikor az ügyfelek jelezték, hogy nem lehet parkolni, kerestünk valami optimális helyszínt, ami jó helyen van, könnyen megközelíthető és izgalmas terei vannak, ami illik egy belsőépítész irodához. Ezen a környéken van a Goldberger és a Harisnyagyár egymáshoz közel, mindkettőt megnéztük, végül a Golbergert választottuk. 

Ennyire fontos a tér?

Ahogy üzleti vállalkozásoknak tervezünk teret, amivel kifejezhetik értékeiket, mondanivalójukat, úgy egy belsőépítész irodának is fontos a szemléletmód vizuális kifejezése. Nyilván számít az ügyfeleknek, hová jönnek. Kialakul bennük egy kép az irodáról, a tervezőről, akivel együtt fognak dolgozni. Mi ezzel az irodával szemléltetjük filozófiánkat, szolgáltatásunk lényegét, ami bennünket is tükröz. 

Nem azért vagyunk egy ilyen nyitott térben, mert divatos, hanem mert ez csapatmunka, nagyon fontos a beszélgetés.

Hat tervező van az irodában, zömmel építész végzettséggel. A mérnöki szemlélet meghatározó, kell hogy legyen megalapozott műszaki tudás, hiszen az ügyfeleink hosszú távra terveznek, nagyon sok pénzt költenek el az életterük vagy vállalkozásuk kialakítására. A tervezők kreativitását és szépérzékét pedig rendszeres tanulmányutakkal, sok közös tervezéssel, workshopok szervezésével, más tervezők munkáinak közös kiértékelésével fejlesztjük.

Ha most eljátszanánk azzal a gondolattal, hogy szeretném a lakásomat átalakítani, milyen kérdéseket kapnék?

Arról kérdezem meg az ügyfeleket: kik vagytok, az adott lakásban éltek-e, milyen az életvitel, mi a vágy és a valóság ezek közül, aztán elővennék egy alaprajzot, átbeszélnénk azt, hogyan telik egy nap. Hogyan alszotok, besötétítve vagy beszűrődik-e a fény, nyitott vagy csukott ablaknál, nagyon részletesen megpróbáljuk megismerni az életeteket a főzéstől a munkán át a szórakozásig. Feltárjuk az összes szereplő vágyait, félelmeit. Majd megnézzük a jelenlegi alaprajzot, hogy a jelen állapot mennyire használja ki a lehetőségeket. Erre tudunk adni egy tervezési programot, árajánlatot, ha ezt elfogadjátok, akkor kezdjük el mondjuk heti bontásban megtervezni és a koncepciótól a csempekiosztásig végiggondolni az egészet.

Általában milyen tervezéseik vannak? 

Vannak üzleti és otthonteremtő tervezések. Utóbbiból a személyesség miatt időnként több van, de éves szinten nagyjából kiegyenlítik egymást. Korábban nagyok sok külföldi megrendelésünk is volt, mostanában ez csökkent, a magyar piacról keresnek inkább.

Nagyon megnézzük, hogy kivel dolgozunk együtt. Fontos, hogy az ügyfél is legyen tudatos, legyen nyitott.

Kialakult az az egyre szélesebb közeg, amiben mozognak, vagy az első pillanattól így gondolkodnak?

Ebben vagyunk jók, és erre építettük föl a módszertanunkat. Ettől eltérni nekünk olyan ingoványos terület, amiből csak rossz sülhetne ki. Úgy gondolom, hogy a legtöbb tervezőnek ezen a piacon az az álma, hogy jöjjön a megrendelő, aki azt mondja, hogy csináljatok amit akartok, a pénz nem számít. Ilyen helyzetben az egyszeri tervező jól megvalósíthatja saját magát. Nekünk ez nem jó, nekünk a megrendelő a tervezés legfontosabb kelléke. Volt olyan érdeklődő, aki telefonon elmondta tíz perc alatt, mit szeretne, a pénz nem számít, és nem igazán értette, hogy milyen iroda vagyunk mi, akik nem szeretnék így megtervezni álmai otthonát.

Fotó: Dohi Gabriella

A Geppetto nagyjából egyidős a rendszerváltással. Ezen a területen kiad egy kortörténetet az a sokféle változás, amit végigéltek? Mennyire változott a gondolkodásmód?

Az elején nagyon meghatározók voltak az újdonságok, amikor már nemcsak Bécsbe lehetett kimenni vásárolni, hanem a világ minden tájáról be lehetett hozni dolgokat, el lehetett menni Milánóba, Londonba, Kölnbe a nagyobb bútorvásárokra körülnézni, hogyan élnek ott az emberek, hogyan használják a teret. Az IKEA szerepe úttörő ezen a téren. Megmutatták, hogyan lehet gondolni terekre, milyen változások vannak a tárgykultúrában, egyáltalán egy mindenki számára elérhető áruház hatására hogyan változik a gondolkodásmód.

A Geppetto Carlo Collodi öreg asztalosát idézi, nyilván nem véletlen a névválasztás.

Még induláskor vettük föl a nevet, amikor bútorokat készítettünk, sokat fúrtunk, faragtunk. Egy ügyfelünk találta ki a nevet és ő is tervezte a logót.  Egyébként sokat gondolkodtunk azon, hogy mi fejezné ki leginkább azt, amit csinálunk, talán a „legbelső építészet” kifejezés illik rá a legjobban, hiszen az a legfontosabb, hogy mennyire tudunk úgy kapcsolatba kerülni az ügyféllel, hogy választ kapjunk azokra a kérdésekre, amelyek alapján dolgozni tudunk. Olyan tudatos embereket keresünk, akiknek fontos a környezetük, hajlandók magukra nézni, és azt gondolják, hogy hosszú távon nekik az a lényeg, hogy jól érezzék magukat, és ne csak látszat legyen a környezetük.