Keresés
rovatok
blog | 2020 blog
Fotó: Dömötör Csaba
Simonfalvi Anita
Alkoss tét nélkül!
Agócs Írisz követése LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE
Agócs Írisz nevét minden, de tényleg minden kisgyerekes szülő ismeri, és nem csak azért, mert a gyerekek imádják az általa illusztrált könyveket, hanem azért
is, mert teljes vállszélességgel kiáll a jó ügyek mellett is. A karantén kezdete óta fázisrajzokat oszt meg a FB oldalán, hogy a gyerekekkel közösen rajzolhasson. A
szülők ez idő alatt békében megihatják a kávéjukat – aztán persze, ők is felveszik a ceruzát, hogy kipróbálhassák, milyen krumplifejű lajhárt rajzolni!

Hatalmas népszerűségnek örvend a FB-on a fázisrajzolós játékod, már több, mint 40 kisállat szerepel a palettán. Honnan jött az ötlet, és mi volt a cél?

Amikor az otthonmaradás, otthontanulás realitássá vált, szinte azonnal reagált rá a művész közeg, koncertek, színházi előadások, szerzői – és színészi felolvasások garmadával- nálam is beindultak a fogaskerekek, hogy kidobják a legjobb megoldást. A közönségtalálkozókon bejáratott együttrajzolásnak akartam kitalálni az online térben is működő verzióját. Így alakult ki a lépésről-lépésre rajzolás. Olyan megoldást kerestem, ami nem igényli a folyamatos géphez kötöttséget, ezért könnyű szívvel lemondtam a videózásról, és egy nyomtatható formátumot hoztam létre.

Szerinted fontos, hogy a gyerekek rajzoljanak?

Szerintem nem az a fontos, hogy rajzoljanak, mert az jelentkezik belső igényként. A fontos az, hogy megkapják a rajzolásban a szabadságot, és ne legyenek keretek, vagy vonalak közé szorítva. Ebben a pár hétben kapott rengeteg visszajelzésből azt szűrtem le, hogy hatalmas hiba a rajzolást osztályozni. Természetesen, ha valaki komolyan szeretne foglalkozni a rajzolással, akkor legyen lehetőség művészeti képzés és – oktatás keretein belül megtanulni a legfontosabb rajzi alapokat és technikákat. De valahogy külön kellene választani a saját örömre való alkotást, és maximum azt lehetne osztályozni, hogy mekkora örömet okozott az alkotó saját magának alkotás közben, ez jó esetben egy stabil ötös. Ugyanis a nekem küldött történetek legnagyobb része arról szólt, egészen kisiskolás kortól a nagymamáig bezárólag, hogy ebben a tétnélküliségben visszakapták az alkotás örömét, amit egy méltatlannak érzett osztályozással egyszer elvettek tőlük.

Teljességgel átérzem ezt, nem véletlen, hogy nagyon sokáig kerülgettem a művészi pályát, mert szerettem volna megúszni, hogy osztályozzák a lelkemet.

Melyik figura a te kedvenced? És nem mondhatsz medvét, mert az alap!

🙂 Titkon minden medve, csak néha jól álcázzák magukat. Ez az egész egyértelműen a medvékről szól. Na jó, a medvék mellett most a lajhár az egyik kedvencem, és a napokban felkerült rinocérosz a másik. Lehet, hogy vágyom egy kis lassúságra.

A gyerekek nap mint nap várják az új rajzokat- meddig bővül a sor?

A tanév végéig vállaltam a kihívást, és már fogynak a legnépszerűbb, meg mindenki fejéből gyorsan kipattanó állatok sora. Nálam az, hogy mi, mikor kerül sorra, sokszor szól arról, hogy mennyire lehet lebontani könnyen követhető lépésekre. Van néhány állat, amikkel keményen megküzdöttem. Például a pelikán, a bálna vagy a flamingó is ilyen volt. Amilyen könnyű megrajzolni őket, annyira nagy kihívás volt néhány utasításra egyszerűsített folyamatban bemutatni, hogy jön létre.

Az lépésről-lépésre rajzok szövege is verhetetlen, sokat bíbelődsz vele?

Nagyon szeretek bíbelődni a szövegekkel, gyakran készülnek „csak úgy” is szöveg vázlatok a fejemben. De legtöbbször megvárom a megfelelő pillanatot, ráhangolódom, és úgy írom meg a rajzokhoz tartozó szövegeket. Azon igyekszem, hogy amikor negyvenedszerre találkoznak a gyerekek, felnőttek a napi rajzzal, ne aludjanak el az unalomtól, még mielőtt eljutnának az első ceruzavonásig.

Mit gondolsz, a te illusztrációid miért működnek korosztálytól függetlenül?

Talán a tétnélküliségtől, pont attól, amit most próbálok megmutatni, hogy amikor alkotsz, akkor kapcsolj ki minden mércét, akár minden tanult tudást, az akkor is működik, ha nem villog egy kontrollpanel folyamatosan. Így valami sokkal elemibb végeredmény tud kiszaladni az ember kezéből, amire még akár saját maga is rácsodálkozhat. Azt látom a hozzászólásokban kapott fantasztikus rajzokból, hogy ha van egy megnyugtató keret, a minta, ami alapján haladni kell, nincs benne görcs, hisz minden felelősség az illusztrátoré: ha krumpli feje van a mosómedvének, hááát, csak ő tehet róla. Ez ad egy olyan lökést, hogy elképesztő, fantasztikus világokat, háttereket és kompozíciókat hoznak létre. Rengetegszer jut eszembe a kőleves meséje, hogy vajon tényleg, mihez is kellettem itt én?

Hatalmas erdő mellett éltek egy kis falu szélén, a ti életetekre mekkora hatással van a járványhelyzet?

Nagyon kicsit, leginkább a családtagok és a barátok hiányoznak. És persze azt sem mondom, hogy nem jut időnként eszembe, milyen jó volna beülni a Pagonyba kávé és könyvillatot szippantani, de a szerencsére a hétköznapjainkat, jelentősen nem rendezte át.

Állítólag valami szuperérdekes dolgon munkálkodsz éppen, elárulnál pár nem teljesen titkos részletet az Anziksz olvasóinak?

Lehet, hogy nem is lesz annyira meglepő, de az az igazság, hogy elkezdtem ennek a karantén rajzoltató könyv-verzióján dolgozni. Részben a facebook-on megjelent állatokkal, másrészt viszont jónéhány extrasággal, hogy azoknak is izgalmas legyen, akik végig csinálták szorgosan az együttrajzolást. Nekem most tényleg szuperérdekes, mert nagyon más egy FB poszt, és egy könyvbéli oldalpár, már hetek óta a címen és borítón agyalunk, de hamarosan már mutatni fogok belőle ezt-azt.