A Római Birodalom határ- és védőszakasza – a limes – az i.sz.1-5. század között a barbár támadások ellen épült. A több ezer kilométer hosszú, három kontinensre kiterjedő, egyetlen nagy egységet képező határvédelmi rendszer az egyik legjelentősebb építészeti, kulturális örökségünk. A kilencvenes évek vége óta folyamatosan felmerül a kérdés, hogy ennek egyes szakaszai, s egyszer majd a teljes, 6000 kilométer hosszú limes az UNESCO örökségvédelme alá kerüljön.
1987-ben a Hadrianus fallal megkezdődött világörökségi listára történő felvétel. Az egykori Pannonia védelmét a Duna (Ripa Pannonica) adta, amely az egyik legjobban feltárt és dokumentált része az egykor volt birodalom határának. Jelenleg az UNESCO világörökségi listájára a Frontiers of the Roman Empire projekt keretében a Hadrianus- és Antoninus-fal, a felső- és alsó-germániai és raetiai, az alsó-rajnai szakasz, a dunai limes nyugati szegmense, valamint a dáciai limes kerültek.
Ennek a történetét követjük nyomon. De előbb nézzük meg a magyarországi limeskutatás előzményeit.
Ennek az egyik meghatározó kutatóját, Dr. Visy Zsolt régészprofesszort kérdeztük, aki a „dunai limes magyarországi szakasza” világörökségi várományos helyszín világörökség jegyzékébe történő jelölésével és a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztos volt 2016–2019 között. Mint mondja, „a magyarországi limes nagy hagyományokra tekint vissza”, római koros régészként már egyetemi tanulmányai alatt katonai, hadászati szempontból koncentrált a hazai limesszakaszra. Első ásatását az egykori Intercisa (Dunaújváros) területén vezette. Az 1960-as években, mint mondja, „a kutatás még Budapest-centrikus volt, a kivételt akkoriban csak Szőny és Dunaújváros jelentették.” „Az intercisai kutatásaim alapján érett meg bennem a gondolat, hogy össze kellene foglalni az egész magyarországi limes-vonalra vonatkozó ismereteinket.”
Kezdetekben – mint mondja – „erre alig volt lehetőség, egy lyukkarton-kódos módszert alakítottam ki a limes- topográfia összeállítására”. Ebből nőtt ki kezdeményezésére a Corpus limitum imperii Romani, egy nemzetközi akadémiai tudományos program (az Union Académique Internationale 80. kutatási programja), amelynek az a célja, hogy az egész Római Birodalom limesanyagát egyetlen adatrendszerben dolgozzák fel. Ezzel párhuzamosan kezdte el a légi-régészeti kutatást a hetvenes évek közepén. Később hatalmas anyagot gyűjtött össze a már meglévő régi felvételekből. E tekintetben óriási előrelépést jelentett, amikor a vezetésével létrejött a Pécsi Légirégészeti Téka (1993), amely légi felvételekkel pontosította az addigi limeskutatást. „A fotók segítségével szinte a teljes Duna-menti limesvonalat, annak pontos nyomvonalát sikerült meghatározni” – mondja. Ez egyre közelebb vitte az ügyet ahhoz, hogy a limes világörökségi listára kerüljön.
De nézzük az előzményeket! A hetvenes években a Nílus vízlépcsőjének a megépítése során nagy lelőhelyek (pl. Asszuán) kerültek víz alá.
A Világörökségi Program megszületése
Ezek a problémák késztették arra az UNESCO-t, hogy létrehozzák a Világörökségi Programot 1972-ben, így került fel szinte elsők között a listára a Hadrianus-fal, amely több mint húsz évig egyedüli limesemlék volt. „A kilencvenes évek legvégén elindult egy mozgalom, amely már velem függött össze. Így a műemlékvédelem is a felügyeletem alá tartozott” – mondja. (Ekkor nevezték ki Visyt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium helyettes államtitkárának – a szerk. ) Ekkor már komolyan foglalkoztatta, hogy a magyarországi limes-szakaszt is világörökséggé nyilvánítsák. Ezzel egyidőben Magyarország a Világörökségi Bizottság tagja lett (1998–2000). „Delegáció-vezetőként »a nemzetközi porondon« is megjelentem” – mondja Visy. E minőségében javasolta, hogy a római limes egyetlen világörökségi helyszín legyen. Így született meg 2004-ben a Frontiers of the Roman Empire Világörökségi helyszín, ahová bármely ország a saját limes-területét nevezhette, ami 2008-ban már három helyszínnel (Hadrianus-fal, felső-germániai és raetiai limes, Antoninus-fal) rendelkezett.
„Egy limes-világörökségi nevezési anyag a szlovákokkal együtt már 2011-ben elkészült.
2012-ben az ICOMOS javaslatára „megváltoztak a játékszabályok”, az addigi országhatárok helyett provinciai-határokat, szerves földrajzi egységek együttes jelentkezését írták elő. Erre született a terv, hogy a limes négy országa, a szlovákok, osztrákok, németek és magyarok együttesen nyújtsák be a pályázatot saját dunai limes-szakaszukra. „Igen ám, de az ICOMOS ragaszkodott volna ahhoz, hogy a teljes dunai szakasz – nyolc ország – együtt dolgozza ki a nevezését. A gondot az jelentette, hogy a déli szakasz országai még el sem kezdték a munkát” – emlékszik vissza Visy Zsolt. Politikai visszhangja is lett az ügynek, a déli országok „azzal vádoltak meg bennünket, hogy bele akarjuk taposni őket ismét a Balkánba” – mondja. Végül 2017 januárjában az a megállapodás született, hogy a nyolc ország egy helyszínként, de két lépcsőben kéri a felvételét az örökségvédelmi listára. A Dunai limes nyugati szegmensére vonatkozó nevezést végül 2018-ban nyújtotta be a magyar állam négy ország nevében. „A világörökségi nevezésnek nem gátja, ha egy objektum nem látszik a felszínen, de tudományosan igazoltnak kell lennie” – emeli ki Visy Zsolt. Így azután a benyújtott dokumentáció számos olyan helyszínt tartalmazott, amely ásatással, légifelvétellel vagy más módon igazolt, de nem látszik. Beemelésük azért volt fontos, hogy biztosítva legyen az osztrák–horvát határ közötti folytonosság.
Az aquincumi szál
Így jött a képbe a később annyi problémát jelentő aquincumi helytartói palota, mert a magyar kormány néhány hónappal a döntés előtt váratlanul törölte azt a nevezési listából. Óriási sajtóvisszhangot kapott, hogy az Orbán Viktor által aláírt rendelet (1288/2019. (V. 17.) Korm. határozat) minden indoklás nélkül vette ki Aquincum egyik legfontosabb helyszínét. A sajtó, bár próbált magyarázatokat találni a miértre, választ nem kapott. A Magyar Nemzet kormányzati forrásra hivatkozva arról írt, „a világörökségi minősítés Hadrianus palotájának korhű helyreállítását lehetetlenné tenné.” (MN, 2019. 05. 21). Ugyanakkor fennállt annak a veszélye, hogy egyetlen, a már jelölésben részt vevő helyszín kivétele miatt a közösen nevező országok is bukják a pályázatot. Visy szakmai érvekkel alátámasztva próbálta „visszacsinálni” a döntést, és a négy ország szakmai képviselete egy levelet is megfogalmazott a miniszterelnöknek, hogy tegye vissza a pályázatba a palotát. A válasz erre az volt, hogy azonnali hatállyal megszüntették miniszteri biztosi kinevezését.
Nem tudjuk, miért
Hogy valójában miért áldozták be a projektet, s miért volt zavaró tényező a palota, arra többféle elképzelés is napvilágot látott. Korábban terv született, hogy a palotához tartozó egyéb épületeket is feltárják. Ekkorra, visszavásárolva az izraeli befektetőktől, a terület állami tulajdon lett.
De valójában miért vették ki az objektumot? Visy Zsolt szakmai érvekkel támasztotta alá, nincs hiteles forrás arra, hogy milyen volt, ezért nem szabad rekonstruálni a palotát. Ha ez megtörténne, nem felelne meg a világörökségi elvárásoknak. Az, hogy a másodszori pályázásnál 2020-ban a covid miatt elmaradt a világörökségi bizottsági ülés, „ óriási tragédiája a limes ügynek – mondja –, mert akkor még nem volt tiltás, világörökségi rangot kapott volna”. 2021-ben, ismét a döntés előtt nem sokkal, Magyarország akkor már az egész pályázatát visszavonta. Azóta csend van, illetve készült egy lista, amelyben már szinte csak a látható objektumok maradtak benne. „De ebben már nem vettem részt. ICOMOS- tagként véleményeznünk kellett az anyagot, amiben amellett érveltünk, hogy az eredetit, vagy annak minimális változtatását nyújtsák be. Válasz még nem érkezett, de azért látok arra reményt, hogy ez valamikor megvalósulhat, hiszen az európai limes nagy része már világörökségi helyszín.”
Wollák Katalin régész korábban tíz évig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal régészeti főfelügyelője volt, ennek megszűntével a Forster Központ főmunkatársaként világörökségi és nemzetközi ügyekkel foglalkozott. 2013-ban így képviselte a központot a Magyar Limes Szövetség konferenciáján. „Addigra már – mint mondja – lezajlott az a nemzetközi projekt, aminek keretében 2011-ben elkészült egy előnevezési dokumentáció a Ripa Pannonica, vagyis a magyar szakasz helyszíneinek világörökségi nevezése céljából. A 2011-ben megalkotott hazai világörökségi törvény szerint számos limeslelőhelyet, amelyek a korábbi nemzetközi védelmi elvárásoknak megfeleltek, védési eljárás keretében védetté kellett nyilvánítani.” Hogy ez mit jelent? A tudományos jelentőség elismerése mellett fokozottabb védelmet, főleg a beruházások elleni pusztulástól.
Problémát jelentett, mint mondja, hogy számos helyszínen megváltoztak a tulajdonosi viszonyok, a védettséget élvező területek nagy számban magántulajdonosi kézben voltak, de minden érintett tulajdonossal egyeztetés zajlott.
Itt jön be ismét a képbe a Hadrianus helytartó palota. „Sajnos az, hogy a kormányzat a helytartói palotát kiveszi a nevezésből, nagyon későn, az UNESCO- döntés előtt néhány héttel derült ki, amikor már mindenki számára úgy tűnt, a nevezés rendben van” – mondja. „Hogy miért vették ki, arról hivatalos dokumentum soha nem született, de azt gondolom, kormányzati szinten arra jutottak, hogy azok a nagyívű elképzelések, amelyeket a Hajógyári-szigetre terveztek, illetve, ahogy a palotát rekonstruálni kívánták, azt egy világörökségi helyszínen abban a formában nem lehetne megvalósítani. Született ugyan egy nagyon átgondolt, kidolgozott Óbudai-sziget hasznosítási program, amely világosan megfogalmazta, ahhoz, hogy a szigeten bármilyen érdemi fejlesztést lehessen csinálni, milliárdos nagyságú árvízvédelmi munkákat kell végezni. A közel száz helyiségből álló palota rekonstruálása előtt ennek az összegnek a nagy részét a palota árvízvédelmére kellene fordítani” – mondja.
A történet vége
A Világörökségi Bizottság bakui ülésén 2019 nyarán a magyar helyszín visszavonása miatt a Bizottság a nevezést átdolgozásra visszaadta a négy országnak, Visy Zsoltot pedig menesztették, mivel – bár a leghitelesebb szakmai érvrendszer mentén – de a kormánnyal szemben foglalt állást. Ő ilyen ember, aki ezt vállalta” – teszi hozzá. Hogy Magyarország újra pályázhatott, többek között annak köszönhető, hogy mindkettőjüknek kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolatai vannak, illetve hogy a Dunai Limes bajor–osztrák–szlovák–magyar szakasza olyan jelentős egyetemes kulturális örökséget képvisel a helytartói palota nélkül is, ami esélyt adott a pályázat átdolgozására. „Akkor azt gondoltuk, kivédtük a legerősebb támadási felületet, és más probléma már nem merülhet fel” – emlékszik. Így került sor a második, átdolgozott, ún. konszolidált nevezés elkészítésére 2019-ben, majd benyújtására 2020 januárjában, amelyet a pozitív ICOMOS-vélemény ellenére a COVID járvány miatt a Világörökségi Bizottság nem tárgyalt. Akkor jöttek az újabb problémák: bizonyos beruházók, ingatlan-tulajdonosok, politikusok mint az örökségvédelemi területek érintettjei, ki akartak kerülni a listáról. Bár a kormányzat felállította a limesgondnokságot, haladtak a turisztikai fejlesztési programok, nem volt egyértelmű, hogy a kormányzati szándék megváltozott. 2021-ben másodszor kaszálták el a nevezést. Hogy a kormányzati szereplők, a szándék változott-e meg, azt Wollák Katalin így összegzi: „az akkori helyettes államtitkár és főosztályvezető ellene voltak a projektnek, azt kommunikálták a nemzetközi szcénában, hogy a magyar szakma bevárná a Duna-limes déli országait a nevezés benyújtásával, amiből egy szó sem igaz.” Végül a felelős miniszter erre az információra alapozva vonta vissza a teljes magyar szakaszt a közös nevezésből. 2021 nyarán az UNESCO azt a döntést hozta, hogy a magyarországi helyszínek nélkül a dunai-limes másik három országának római határszakasza felkerült a világörökségi listára.
Hogy van- e remény egy következő nevezésre? Folyamatosan változnak a kormányzati szereplők, nehéz követni, ki mit képvisel a témában. Ugyanakkor Wollákot, mint örökségvédelmi szakembert, meghívják a témában egyeztetésre. Jelenleg hat megye múzeumait vonták be a folyamatba, s a cél, hogy az ő szakembereik által hitelesített lelőhely-állomány kerüljön újabb nevezésre. „Én azt hallom egy éve, hogy a kormányzat nincs ez ellen…” – mondja.
