A harmadik hely, sejtheted már: a Bokor utca sarka. Láncz Rókusnál dús az aratás. A vezető nyomozó megy a szimata után, a szó szoros értelmében. Úgy esik: alkalmas ember, a maga helyén. E korban még nem elképzelhetetlen. Rátalál a Rókus konyhájában a göthös csikótűzhelyre, lezárja a szellőzőnyílást, s a pernye közül puszta kézzel kikapja valamely apró cefetekre tépett papirosok maradványait. Lovasrendőrt meneszt a vizsgálóbíróért, és szakértőt kér.

Rókus összeszorítja a száját, és egyetlen kérdésre sem válaszol. Mire a vizsgálóbíró odaér, rábukkannak a pincében egy böhöm matrózládára. Álszakállak és -öltözetek, maszkok mellett hagyományos betörőeszközök: nyolcvan darab tolvajkulcs, furdancsok és reszelésre váró nyers kulcsok. Készpénz a farakás alatt, csaknem harmincegyezer forint. Nem a szőleje műveléséből árulta ki az öreg az óbudaiaknak, az szent. A pincében a nehezen mozdítható bűnjel: egy szétfúrt-robbantott Wiese–Wertheim-féle újdonatúj páncélszekrény. Egyfelől minden egybevág: a mackó falán kerek lyuk, megtévesztésig hasonló ahhoz, amelyet a bazárbetörésnél vágtak ki. Maga az acélkarika sehol. Körülrajzolja ezt is, kivágja a pontos mását kartonból. A szekrényt annyira elnyúzták, hogy a szakértő nem talál fényes sima felületeket. Dajka azonban ráakad néhány szerteszállott zöld gyapjúfoszlányra, s itt mindjárt a maradék kupac kincstári lópokrócra is. Illenek, mint kulcs a zárba. Összekapcsolják bizonyosan a forradalmi betöréssorozat láncszemeit.

Az öregecske, többszörösen visszavonult orgazda érthetetlen makacssággal megköti magát. Nemcsak hogy nem vall. Azt állítja, hogy bűntényről itt szó sincs. Előmutat egy fejléc nélküli számlát.

– Enyim – szól kackiásan. Tán csak van még jog, és szent még a magántulajdon. Tán csak nem esküdött föl a királyi rendőrség a nihilista tanokra. Tán csak azt mível a vásárolt kasszájával, ami néki tetszik.

A számla valódi. A boltos nevéből csak a végső „a” betű maradt. A vásárló: Aga Szádegh.

– No – a doktor most már elismeréssel tekint az öreg lókötőre. – Kendet meg tán effendinek tiszteljem? Tán csak nem esküdött föl a Próféta hitire…? Miközben egymagában gyürkőzött a mackóval a pincegádoron, éltes korára.

– Jó barátimé hát.

– Bravó. S kik volnának ezek az egzotikus jó barátok? Hol szólhatnék velük? S honnan vásárolták a szekrényt?

Láncz megrázza a fejét. Őt jogtalan-oktalan zaklatják, nincs mondandója. A becsület útjára tért, évek óta nem foglalatoskodik lopott holmival. Színházi kellékeket tartani, az csak nem bűn. S ettől kezdve egyetlen kérdést sem méltat válaszra.

Kihallgatásának minden perce kincset ér, és kincset veszejthet el. A doktor tudja.