Keresés
rovatok
interjú | 2024 ősz
Fotó: Dohi Gabriella
Megyeri Sára
Mi ez a felhajtás a mate körül?
„Mindig a folyékony halmazállapotú dolgok vonzottak”
Humayer „Mate Manus” Dávidnak köszönhetjük az utóbbi idők mate-őrületét. Baráti társaságok, irodai közösségek és stábok matézzák magukat boldogra – pedig ez az avatatlanok szemében egy közepes tea, amit nagy, hipszter hókuszpókusszal kell inni. Az avatottak viszont legális doppingnak használják, és esküsznek rá, hogy testüket-lelküket felderíti. A hazájában pedig nyilván akkora kultusznak örvend, hogy be kellett tiltani a vezetés közbeni fogyasztását – de nem a hatása miatt.

Ahogy minden híres ember valahol magyar, úgy nyilván minden jó dolog Óbudáról indul. A Mate Manus-raktár is a Vihar utca egyik sarkán van: a bejáratát – a mate lazaságához illően – gondosan eltakarja egy hatalmas mályvabokor, mintha csak azt üzenné: már a csomagátvételre is tessék mosolyogva érkezni! 

„Én Barcelona szurkoló vagyok, és láttam, hogy amikor Messi és Suárez a meccsre érkeznek , az egyiknél mindig van egy termosz, a másiknál pedig egy maté tök, és állandóan töltögetik, és isszák. Muszáj volt megkóstolnom, hogy mit is isznak, ezért ezt kértem karácsonyra. Meg is kaptam, és persze elsőre mindent rosszul csináltam vele, ezért nem értettem, hogy mi ebben a jó. De nem adtam fel: valamit csak szeretnek benne! Megtanultam, hogyan kell elkészíteni rendesen, és addig kóstolgattam, amíg nem találtam egy olyat, amire azt mondtam: jé, én ennek az ízét is tudom szeretni, nem csak a hatását.”

A legtöbben ugyanis – már aki nem beleszületik a matézásba valahol Dél-Amerikában – a hatása miatt kóstolják meg először. A mate ugyanis tényleg legális dopping: mind a szellemi, mind a fizikai teljesítőképességet fokozza, ráadásul sokkal barátságosabban, mint a kávé. A nyugati világban elsősorban fogyi-teának reklámozzák, ami nyilván a yerba mate profán megcsúfolása, de végül is még ez is igaz: van némi étvágycsökkentő hatása is – ráadásul aki matézik, az ugye folyamatosan folyadékot fogyaszt, így a szervezete nem csapja be, és nem érez kényszeres nassolhatnékot a szomjúság helyett. De az igazi lényeg a hatóanyagaiban rejlik: ezek a teobromin, a koffein és a teofillin.
A koffeint mindenki ismeri, ám a két másik t betűs fékezi és késlelteti egy kissé a hatását, ezért nem ideges-zizegős felpörgés lesz a vége a teázásnak, hanem úgy működik, mint egy mondjuk egy retard-kapszula. (Innentől a biológus-kémikus végzettségű olvasók csukják be egy kicsit a szemüket és ugorjanak a következő bekezdésre). A teobromin a fekete csokoládéból ismert, boldogsághormonokat felszabadító anyag, a teofillin pedig hivatalosan serkentőszer, nagyban segít ellazítani a légzőizmokat, tehát szintetizált formában asztmás köhögés oldására is használják, a kémiai szerkezete pedig meghökkentően hasonló az adrenalinéhoz. Ha ezeket egymás mellé képzeljük, előttünk van a természetes dopaminból és adrenalinból álló, kíméletes, jó kedvet is hozó serkentőszer, és máris megértjük, hogy miért él ezen egész Dél-Amerika. És aki nagyon akar, az még fogyni is tud vele.
Gyanús, gyanús, de tényleg legális, és nem azért, mert még nem került fel a listákra, hanem azért, mert egyik alkotóeleme sem okoz valódi függőséget, legfeljebb erős elköteleződést.

A másik fantasztikus dolog benne, hogy az elkészítése pofonegyszerű – mármint a jó kávékhoz és a nagyon jó teákhoz képest. Persze el lehet rontani, de igazából elég nehezen: ezt mutatja Dávid példája is, aki a kezdetekben Youtube-ról tanulta, hogyan kell a matét elkészítni ahhoz, hogy az iható is legyen. Persze utána elkapta és kifaggatta a lehető legtöbb argentint, aki csak a közelébe került, de amíg a kávézás kapcsán súlyos milliókra rúgó daráló- és kávéfőző-őrületekbe lehet esni, a kínai teák közt válogatva pedig többet tudunk költeni a különböző érlelt és fermentált füvekre, mintha francia château-k pincéit fosztogatnánk, a maténál tényleg van egy határ, ami fölé nem lehet menni.

Fotó: Dohi Gabriella

Az első hozzávaló természetesen a yerba, azaz maga a teafű, amit egy Dél-Amerikában honos fafajta húsos, bőrszerűen szívós leveleiből szárítanak. Van, hogy füstölik, van, hogy ízesítik (jobb esetben gyógynövényekkel, rosszabb esetben aromákkal), és az általunk megszokott teákhoz képest meglepően sokat használnak fel egy adag készítéséhez. Ám egy megrögzött mate-mániás sem fog 10.000 forintnál többet költeni yerbára egy hónapban, egyszerűen azért, mert egy fél kilós csomag 3000 és 7000 forint között mozog.
Ami feltétlenül kell még hozzá, az a bombilla (argentin kiejtéssel kb. bombizsá), ami gyakorlatilag egy szűrőben végződő szívószál. A gömbölyű kis pohár, ami hagyományosan lopótökből készül, de lehet fából, bőrrel bevont üvegből, kerámiából, ezüstből vagy bármiből, ami nem törékeny, a kezdőknek helyettesíthető egy kisebb bögrével is – ettől még egy argentin se fog leköpni minket, de érzésre nyilván sokkal jobb ilyenből fogyasztani a matét.
A mate tökbe tehát meglepően sok yerbát kell szórni, majd kis adag, 70-80 fokos, azaz éppen csak iható hőmérsékletű vízzel felönteni, és azonnal, áztatás nélkül kiinni a yerba alól. A profik úgy csinálják, hogy a herba egésze ne is ázzon el, hiszen ennek nem szabad állnia, hanem frissen kioldódva adja ki az ízét és a hatóanyagait.
Ebből fakad, hogy a matézás társasági dolog: nyilván egyedül is lehet csinálni, de sokkal jobb megosztani. Egy igazán trú mate-arc egy termosszal a hóna alatt közlekedik, amiből újra és újra felönti a pohárkáját, akár egész nap. Igen, pontosan ez az, ami miatt Uruguayban és Argentina egyes megyéiben betiltották a vezetés közbeni fogyasztását: túl sok baleset származott abból, hogy a sofőr a pohárka helyett az ölébe öntötte a 70 fokos teavizet.

Az, hogy a bombillával szűrjük és nem előre, az a lehető legfrissebb felöntést biztosítja – a közösségi volta pedig még a felfedezésének korából származik, amikor az indiánok közös pohárból fogyasztották, a fogukkal szűrve a leveleket.
„Nagyon érdekes kulturális különbség, hogy például egy (észak-)amerikaival szinte lehetetlen hagyományosan együtt matézni, hiszen a gondolattól is megdöbben, hogy közös bombillát használjunk. A magyarok közül viszont 10-ből 9-en simán elfogadják, még így, a Covid okozta traumáink után is” – meséli Dávid. – „Egy tökből, egy bombillával matézni olyan természetes, hogy ha Ferenc pápának valaki a tömegből felmutat egy pohár matét, akkor ő bármikor szívesen elfogadja. Erről a testőrei természetesen tűzzel-vassal le akarták beszélni, de ő azt mondja: ez olyan erős hagyomány és közösségteremtő dolog, hogy emiatt igenis vállalja akár mérgezés kockázatát is.
Ez tényleg „szent” dolog: én például felnőtt fejjel keresztelkedtem meg, így magam választhattam ki a védőszentemet. Akkor már matéztam, így találtam rá Brochero atyára (Padre Jose Gabriel del Rosario Brochero), aki a 19. század végén tevékenykedett. Az öszvérén a vidék legszegényebb, eldugottabb zugaiba is eljutott, tolvajokkal és leprásokkal matézott együtt – így tudott velük beszélgetni az evangéliumról. Úgy is halt meg végül, hogy ő maga is elkapta a leprát, de addig rengeteg emberen segített és a halála után 100 évvel szentté avatták.” 

Fotó: Dohi Gabriella

Dávidból egyébként nem véletlenül vált rekordidő alatt Mate Manus: az egyetem alatt sommelier-ként dolgozott az egyik legjobb borbárban, majd kis időre elcsavarta a fejét a kávé. Innen megvolt a szakmai háttér, hogy hol is kezdje és hogyan is kell fejest ugrani egy ital kultúrájába, ha a lehető legtöbbet akarja megtudni róla az ember.
Amikor végre eljutottam odáig, hogy megszerettem, onnantól kezdve csak pár hónap telt el, és már létre is hoztam a webáruházat. A családom persze fogta a fejét, hogy két közgazdász-diplomával már megint miért valami ilyesmit találok ki, de ma már inkább lelkesen segítenek. A raktár és „logisztikai központ” például a nagymamám garázsában van, ahonnan szép lassan szorítom ki a lekvárjait, de szerencsére ezt nagy szeretettel és büszkén fogadja. Az anyukám pedig most tanul bele a yerba-fajtákba és a webáruház működtetésébe, mert vállalta, hogy helyettesít, amíg a barátnőmmel hónapokra elutazunk Argentínába a családjához és a mateültetvényekre.
De a kezdőknek is sokkal könnyebben tudok yerbát ajánlani a sommelier-tapasztalatommal, hiszen csak kikérdezem, hogy mondjuk hogyan issza a limonádét, kávét, általában milyen italokat szeret és az ízvilág alapján így már jobban sejtem, hogy egy lágyabb, egy ízesített vagy akár egy nagyon erősen füstölt yerba fog neki bejönni – hogy elsőre ne járjon úgy, mint én.”

Dávid a mate miatt rekordidő alatt tanult meg folyékonyan spanyolul is – túl gyorsan magáévá tette ugyanis az angol nyelvű szakirodalmat. A közös mate-szenvedély pedig szinte természetesen hozta össze a spanyol ajkú ifjúsági katolikus közösséggel és a barátnőjével, aki argentinként magyar néptáncot táncolt Argentínában (!), így keveredett Budapestre.
„Nagyon érdekes megélni, ahogy szinte egyszerre érkeznek hozzám a megkeresések: most például Tokaj-Hegyalján dolgozik egy argentin szőlész, akinek egy munkahelyi balesethez kapcsolódóan segítek intézni az orvosi papírjait, egy Budapesten élő argentin lánynak az egyéni vállalkozásához szükséges papírmunkában segítek, hogy padeloktató lehessen, egy harmadik lánynak pedig az esküvőjén leszek hivatalos tolmács. Ugyanis a vőlegénye magyar, a szertartás magyarul zajlik, így kell valaki, aki spanyolul igazolja, hogy tényleg az hangzik el a teremben magyarul, amire ő igent mond. Tehát egészség, munka, házasság is megtalált pár napon belül és ezek fantasztikus jelek.”

Ha a védőszent után valaki még mindig gyanakodna, hogy a Mate Manus biztos csak egy ügyes kereskedő, aki divatot próbál teremteni ezzel a bohóckodással, azt győzködje helyettünk Argentína Nagykövetsége: Humayer Dávidot – a tudta nélkül – felterjesztették, majd kitüntették az Amigo de Argentina, tehát Argentína Barátja címmel. Vagyis ha valaki felé ő nyújt egy fura fém szívószálat, amit bombillának hív és valami zöld van benne, habozás nélkül fogadják el!