Milyen út vezetett idáig, hogy lesz valakinek yacht kikötője az Árpád híd tövében?
Például úgy, hogy édesapám, Varga István nyitotta meg az első magánkikötőt Szentendrén 1984-ben, ami kijelölte az utam.
Édesapja is hajós ember?
Motorcsónakázott, de nem volt nagy hajós múltja. Vett egy motorcsónakot 1980-ban, 1984-től beindította a szentendrei vízisí iskolát, ott gyerekként már mi is segítettünk. Sose dolgoztam mással, mindig csak családi vállalkozásokban.
Hány testvére van?
Két fiú. Az öcsémmel, Varga Viktorral a kezdetektől együtt dolgozunk a Hajógyári-szigeten. István bátyám is hajózással foglalkozik, városnéző hajójáratai vannak, segítjük egymást.
A kilencvenes évek eleje óta működik a kikötőjük Óbudán. Mi történt ezalatt?
Voltak szép idők, és voltak kevésbé szépek. Az 1990-es évek időszaka nekünk sem volt könnyű, igazából 2000-ben kezdődött a fellendülés, ami a magánhajózást illeti. Egyre több hajót adtunk el, amit ezzel kerestünk, azt visszaforgattuk, bővítettük, fejlesztettük a kikötőt. A Hajógyári-sziget tulajdonképpen a Wiking Yacht Club szíve, itt történik az összes munka.
Egyrészt munkatársaink tapasztalata, másrészt a képzések, felszerelések miatt. Minden olyan eszközzel rendelkezünk szaktudás és berendezések terén, ami ahhoz kell, hogy gyakorlatilag bármilyen hajót meg tudjunk javítani, ami Magyarországon vízre kerül. Jóformán minden típushoz megvannak a szervizjogaink, szakszerszámaink, saját raktárunk van komoly árukészlettel, alkatrész bázissal. Nagyon büszke vagyok a személyzeti állományunkra: van négy hajószerelőnk, hajós villanyszerelőnk, hajós műanyagosból ketten is vannak, akik nagyon profin javítják a testeket. Hat matróz dolgozik nekünk, akik biztonságosan tudják mozgatni a járműveket, saját hajószállító kamionunk van több daruval, targoncával.
Ráadásul nagyon jó helyen van a kikötő, itt a Hajógyári-sziget csúcsán.
Ez is igaz. Nagyon bízom benne, hogy a Hajógyári-sziget továbbra is megtarthatja jelenlegi funkcióit. A Duna itteni szakaszán kevés terület van, ahol ilyen függőleges partfal lenne, mint nálunk. Itt van a vízi benzinkutunk is 1997 óta. Budapesten ez a legnagyobb forgalmú sport benzinkút. Sokszor végig hajóztam a Dunát egészen Passauig. Nagyon ritka az olyan komplex szolgáltatásokat nyújtó kikötő, mint a miénk, bármi gond van, azonnal tudunk lépni. Nálunk minden egyablakos.
Hány kikötője van a Wikingnek?
Szentendre volt az első 1984-től, 1993-tól vagyunk a Hajógyári-szigeten, 2006-tól Sződligeten és 2010-től a Marina-parton is jelen vagyunk. A Dunán kívül van Wiking Abádszalókon is. Több helyen próbálkoztunk a Tiszán is, is, de azok nem működtek gazdaságosan. A magyar sporthajózás egyik alapvető helyszíne itt van nálunk, a Hajógyári-szigeten.
Hány hajót tárolnak itt állandóan?
Olyan 150–200 között. Amikor bevezették a hajóadót a III. kerületben, elég nagy volt a morgolódás. Bizonyos szempontból nem túl nagy tétel, amit egy 50 milliós hajó után ki kell fizetni, mondjuk százezer forint adót, más szempontból viszont fájhat. Általában valamiféle kompromisszumot kötünk, hogy az ügyfél ne sértődjön meg, és azért ne hagyja el a hajózást.
Mit nyújtanak még a Wiking Yacht Clubban?
Egymásra épülő szolgáltatásaink vannak. Ha valaki egyszer beült egy motorcsónakba, és rájött, hogy tetszik neki, akkor eljöhet hozzánk oktatásra. Saját akadémiánk van, ahol évente 200-an tanulnak vezetni.
Mire érvényesek az itt szerzett jogosítványok?
Sport szintű jogosítványt szervezünk motoros és vitorlás hajókra. A motoros képzés már a Marina-parton van, a vitorlás pedig a Lupa-tavon. A sikeres vizsgázók 20 méter hosszig korlátlan teljesítményű motorral meghajtott hajót vezethetnek. Eddig több mint 3500-an szereztek rajtunk keresztül jogosítványt.
Miből áll az oktatás?
Ennek is van elméleti és gyakorlati része, az előbbi tavaly óta online elérhető. Leendő hajósaink megismerkednek a vízrajzi szabályzattal, a tananyag fontos része a Duna, a folyók ismerete, mire kell figyelni, mit jelentenek hajózási szempontból a gátak, egyéb folyamszabályzó dolgok, hogyan működik egy folyó, és természetesen tanítunk hajózástant, műszaki ismereteket is. Ezután jön a gyakorlati oktatás. Nálunk 6 méter körüli hajókon gyakorolnak az ügyfeleink.
A saját yacht elég költséges szabadidős foglalkozás…
Ez igaz, tehát azok, akik eljutottak oda, hogy birtokolnak egy ilyen klassz hajót, valahol már letették a garast. Alkalmazotti fizetésből kevesen tudják megvásárolni és fenntartani a sokmilliós hajókat, többségüknek saját cégük van. Az ott kialakult tulajdonosi szemlélet meglátszik azon is, ahogy a hajójukkal bánnak. Magyarországon valahogy még nem alakult ki, hogy a sikeres emberek büszkék lehessenek arra, amit rengeteg munkával és tehetséggel értek el. Könnyű haragudni valakire, ha nem látom, hogy mennyit dolgozik, csak azt, hogy milyen kocsival jár.
Milyen hajós szemszögből a Duna?
Sok helyen hajóztam a Dunán, és azt láttam, hogy a magyar szakasz talán az egyik legjobb. Meleg és tiszta a víz, nagyon jók a partjaink, a dunakanyari részen, meg lejjebb is, sok a homokos partszakasz. Tiszta homok van Baja környékén is, az is zseniális. Tehát nemcsak maga a hajózás jó, hanem a környezet is, odamenni, ahol nincs senki. Mondjuk szombaton kihajózni, valahol megállni, bográcsozni, kifeküdni egy plédre, ott zsibong a hajó mellett a család, amikor fölhevülünk, bemenni a vízbe, a parton elmajszolni egy dinnyét… Nem tudok ennél jobbat. Ha elutazom a világ másik felére, legyen az bármilyen gyönyörű, pár nap után már azon gondolkodom, mikor mehetek újra a sóderesre. Nincs jobb, komolyan! Olyan tiszta a víz, hogy beleállok térdig, és látom a lábam. Minden pillanatnak megvan a varázsa, amit élvezni kell. A legjobb, hogy kint marad az, amit az ember nem akar visszahozni. Ez a legfontosabb. Egy fél óra a vízen kitisztít, kiszűri a felesleget. Mondják, hogy drága. Mi a drága? Az, hogy állandóan stresszes vagyok, vagy az, hogy hajózom pár órát, föltöltődöm, és olyan életkedvvel jövök vissza, hogy akit egy órával ezelőtt megpofoztam volna, most inkább megölelném?
Saját gyerekei is hajóznak már?
A lehetőségeikhez képest, hiszen az egyik 12 éves, a nagyobb is csak 17. Imádják a vizet, a társaságot, mert a hajózásban az is fontos. Mi nemcsak egy sima hajóparkoló vagyunk: akik idejárnak, szinte családtagok. Jó idetartozni, nemcsak akkor lehet lejönni a kikötőbe, ha kimegyek hajózni, hanem egyszerűen csak délután leülök egy sörrel, találkozom pár emberrel, akivel el tudok beszélgetni, nem a munkáról, nem a politikáról, sem bármiféle negatív ügyről, hanem valami közös és szép dologról. Rengeteg programot szervezünk a kikötőkben. Nagyon szeretem azt, hogy itt értékes emberek tudnak egymással beszélgetni. Egy kikötőbe járnak, közös programokon vesznek részt. A túra tulajdonképpen a közös bulik csúcsa.
Ha megkérdeznék, mit kezdene a Hajógyári-szigettel, milyen javaslattal állna elő?
A Hajógyári-szigeten most tulajdonképpen gazdátlanul áll egy csomó értékes épület. Régóta gondolkodunk azon, milyen jó ötlet lenne itt egy Széchenyi István Hajózási Múzeum. A fedett rész alatt be lehetne mutatni az úszóképes, beindítható, működőképes öreg hajókat, mellette, ahol korábban a diszkó volt, be lehetne mutatni a kisebb műtárgyakat, a kisebb hajókat, maketteket, meg minden olyan emléket, amit még a garázsában őriz itt-ott néhány fanatikus hajós. Komolyan hiszem, hogy ez egy reális terv, ráadásul fontos értékeket őrizne meg. Egy idős barátom, Sanyi bácsi mesélte, aki az újpesti Ganz Darugyárban volt főmérnök, hogy 1989-ben, amikor bezárták az újpesti darugyárat, még legalább 50 évre volt megrendelésük. A világ úszódaru gyártásának nagyon nagy százaléka itt zajlott, Afrikától Dél-Amerikáig mindenhonnan jöttek megrendelések, mert annyira jól működött. Bezárták. Jó lenne legalább az emlékét megőrizni annak, amire joggal lehetünk büszkék.
