Előzmények

BUSZESZ. A rövidítés az egykori Óbudai Szeszgyár, azaz a Budapesti Szeszipari Vállalat nevét rejti, amelynek kiterjedt, 5 hektáros gyártelepe épületekkel, pincékkel, medencékkel, tartályhelyekkel és egyéb létesítményekkel 1867 és 2017 között működött, a Sorompó u. – Bogdáni út – Folyamőr u. – Gr. Esterházy-rakpart által határolt területen. Ez azonban csak a terület legújabb kori története. A római korban egészen más szerep jutott neki: ez a zóna is része volt az aquincumi legiotábor körül kialakult katonaváros északi részének.  A római város ezen területe  már külvárosi rész lehetett,  nagyrészt egyszerű lakóházakkal és műhelyekkel, de a közelben gazdagon, falfestményekkel, mozaikokkal díszített és padlófűtéssel is ellátott, nagyméretű városi házak is előkerültek (ún. domusok). Az egykori gyárterületen már a 19. század második felében – a gyárépítkezésekhez kapcsolódóan – is zajlottak kisebb ásatások, ekkor római kori sírok, fal- és padlómaradványok, csatornaszakaszok és úttest-részletek kerültek napvilágra. A telekkel szemben, a mai Kaszap István park helyén pedig 1973–1981 között egy nagy méretű, mozaikpadlókkal és festett falakkal rendelkező előkelő városi lakóházat tártak fel a BTM Aquincumi Múzeumának régészei. A modern kori kutatás a volt BUSZESZ területén 2017-ben kezdődött Budai Balogh Tibor régész vezetésével, amikor az akkor még csak tervezett lakópark helyén kisebb szondaárkokkal pásztáztuk a rendelkezésre álló területet, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy észak felé egyre gyérülő intenzitással, de végig római kőépületek kerülnek elő, azaz a katonaváros északi szegélyének – a mai Aquincumi Múzeum régészeti parkjában láthatóhoz nagyon hasonló – városi szövete húzódik az egykori gyárterület alatt. A régészeti ásatásokat egyébként itt az örökségvédelmi törvény teszi lehetővé, sőt szükségessé: a telek  – a korábbi kutatások eredményei alapján – régészeti védettség alatt áll, ahol minden 30 centimétert meghaladó mélységű földmunkát régészeti kutatásnak kell megelőznie, és amely kutatást – szintén jogszabályi előírás alapján – a beruházói oldalnak kell finanszíroznia (azaz annak, akinek érdekében áll a földmunka).  Ez automatikusan érdekellentéteket szül a beruházók és az örökségvédők (hatóság, múzeumok) között: az építtetők haladni akarnak a beruházásukkal, és minimális költséggel „megúszni” a régészeti feltárást, a múzeum(ok) pedig menteni szeretnék az egyre csökkenő mennyiségű régészeti emlékanyagot, lehetőség szerint úgy, hogy abban minél kevesebb kár essen a beruházások nyomán.  Ez utóbbi problémakör leginkább akkor szokott felmerülni, ha egy régészeti kutatás során épített emlékek (falak, padlók) kerülnek elő, azok ugyanis – jellemzően – nem mozdíthatók el a helyükről, a törvényalkotó szándéka szerint. Amennyiben azonban az előkerülő régészeti emlékek rossz állapotban vannak (például csak néhány kődarab maradt meg az egykori falakból), esetleg összefüggésükben nem értelmezhetők (azaz nem tudjuk, mihez tartoztak, mi volt a szerepük) és/vagy nincs tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségük, akkor és csakis akkor dönthet úgy a mindenkori örökségvédelmi hatóság, hogy a megóvás helyett (ami legtöbbször a visszatemetést, elfedést jelenti) a régészeti feltárás és a mindenre kiterjedő, korszerű dokumentálás után az emlék elbontható.

Az első Aquincum-katonavárosi mithraeum… örülünk?

Hasonló helyzet körvonalazódott az egykori BUSZESZ területén is, bár itt a beruházói oldal a BTM Aquincumi Múzeumát a kezdetektől fogva partnernek tekintette, folyamatosan támaszkodott (és támaszkodik ma is) a múzeumtól kapott régészeti információkra. Ugyanakkor azonban tény: a két oldal szempontjait sokszor nehéz összeegyeztetni, valamennyi kompromisszumra mindkét fél irányából szükség van.  Itt, a folyamatosan épülő lakópark minden egyes épületének, illetve mélygarázsának helyét 2018 óta folyamatosan tárják fel a kollégák, fokozatosan haladva északról (Bogdáni út) dél felé. A munkálatok során körvonalazódott a zóna több periódusú római kori topográfiája, sőt, más korszakok emlékei (elsősorban őskori kultúráké, de népvándorlás- és Árpád-kori megtelepedés nyomai) is előkerültek. Az aquincumi katonaváros északi beépítési határát jelző, több periódusú késő római kori temetők sírjait dél felé egyre inkább a kőalapozású épületek, az ezekhez tartozó csatornák és útrészletek váltották fel, amelyeket részben ugyan roncsoltak a gyár pincéi, közművei és egyéb objektumai, de még így is szépen kirajzolták az egykori római település szerkezetét. Az igen szép számú leletanyag – érmék, kerámia- és üvegedények, bronz viseleti tárgyak, csonteszközök – pedig a városrész mindennapjairól árul el sok mindent.

2023. késő őszén a katonaváros dél felé egyre sűrűbbé váló falmaradványai között Milbich Tamás régész – nagy meglepetésre –, egy kis méretű, furcsa alaprajzú épület részleteit tárta fel, mindössze fél méterre az egykori gyárudvar betonburkolata alatt. A 4,2m×3,9m alapterületű háromhajós, barlangszerű épület jellegzetes alaprajza és a belőle előkerülő leletek korán egyértelművé tették, hogy itt egy Mithras-szentéllyel állunk szemben. A birodalom-szerte (Róma, Ostia, Poetovio) elsősorban a katonaság körében népszerű, titkos kultusz alapvetően a jó-rossz, sötétség – világosság ellentétpárjára épülő vallás volt, amely egyfajta megváltást ígért a beavatott résztvevőknek. A régészeti kutatás számára még mindig csak részleteiben ismert kultusznak számos épületét ismerjük az aquincumi polgárvárosból és Pannonia más településiről is (pl. Fertőrákos, Campona – Nagytétény) de ez az első alkalom, hogy a katonaváros területén is előkerült egy Mithras-szentély, amelynek unikális leletei ráadásul közelebb is visznek minket a kultusz megértéséhez. A gyárépületek által sajnos meglehetősen roncsolt állapotban, több ponton hiányzó falszakaszokkal előkerült épület talán egy magánházhoz kapcsolódó, kis „családi” szentély lehetett. Az épület legalább egy átépítésen keresztülment: első változata a Kr. u. 2. században épülhetett, ma ismert, átépített formáját a Kr. u. 3. század során nyerte el, és a 260-as években egyre sűrűbbé váló barbár támadások során hagyhattak fel a használatával. A mithraeum cellájában részben még eredeti helyükön voltak a kis méretű, mészkőből vagy homokkőből faragott oltárkövek, egyikükön festett felirattal. A terem közepén egy nagy patás állat koponyája és egy mécses is előkerült, de sikerült megmenteni az épületbelsőt egykor díszítő falfestmények töredékeit is, az egyik darabon egy fríg sapkás alak (talán maga Mithras) látható.

Hogyan tovább?

Ahogy a fentiekből látható, az épülő lakópark területén egyedülálló, a katonavárosból eddig ismeretlen épülettípus – részben roncsolt – falai kerültek elő 2023. késő őszén. A helyzet mindegyik félnek komoly dilemmát okozott: a beruházói oldalnak azért, mert a kis szentély a tervezett mélygarázs területére, annak szintjei közé esett, így itt meglátásuk szerint parkolóhelyek kerültek volna veszélybe. A múzeum régészei és az örökségvédelmi hatósági oldal pedig a páratlan lelet épségéért aggódott, illetve ez utóbbinak azt kellett mérlegelnie, hogy a jogszabályi előírásokat és a szakmai szempontokat is mérlegelve az épület megtartását írja-e elő az építtetőnek, vagy engedélyezze a bontást, a korábban fejtegetett szempontok mentén (emlék állapota, értelmezhetősége stb.). Az időközben médianyilvánosságot is kapott mithraeum jövőbeli sorsa érdekében felszólalt számos szakmai szervezet és kutató is (pl. Ásatási Bizottság, MTA Régészeti Tudományos Bizottsága, MTA Ókortörténeti Bizottsága, ICOMOS stb.). A több körben zajlott egyeztetések és a régész szakma egyértelmű állásfoglalása nyomán – ti. hogy a páratlan emléket meg kell őrizni az utókor számára – 2024. tavaszán körvonalazódott a megoldás: mivel az elfedés, visszatemetés a mélygarázs miatt itt nem volt opció, a szentélyt ki kell emelni, és a lakópark elkészülte után, lehetőség szerint ugyanott, de magasabb térszínen be kell mutatni a nagyközönségnek. Ennek teljes költségét szintén a lakóparkot építő cég viseli. A megoldás nyomán a beruházói oldal kiválasztotta a kiemelést végző céget, és a majdani bemutatást tervező építészirodát, majd elkezdődött a szentélyfalak kiemelésének precíz és minden szempontra kiterjedő tervezése: a falszakaszok állékonyságának, anyagának, nedvességtartalmának vizsgálata után azokat leválasztották az alattuk található földrétegről, bekalodázták, majd be is dobozolták, és 2025. április elején kiemelték őket. Az igen hosszadalmas munkafolyamat eredményeképpen sérülésmentesen sikerült a falakat kiemelni eredeti helyükről, és egyelőre „becsomagolt” állapotban várják a visszahelyezés időpontját. Jelenleg a kis szentélynek végleges otthont adó védőépület tervezése zajlik. Ez már a lakópark rendezett, parkosított környezetében épül meg 2027-ben.

Egy fenntartható emlék

Amikor döntés született arról, hogy az Aquincum-katonavárosi kis mithraeum megmentése kizárólag a kiemelés útján lesz lehetséges, több szempont és cél is lebegett a szemünk előtt, a régészeti emlék megmentésén, megőrzésén túl. Mindenekelőtt azt volt fontos tisztázni a beruházói oldallal – és ebben szerencsére teljes konszenzus volt –, hogy a bemutatandó emléknek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie. Erre a lakópark közforgalomnak megnyitott parkja tökéletesen alkalmas, a védőépületbe kerülő szentély bárki számára bármikor látogatható lesz. A másik nagyon fontos szempont a fenntarthatóság: olyan módon kell a mithraeumot hozzáférhetővé tenni a nagyközönség számára, hogy abban a következő évtizedekben se következzen be állapotromlás, illetve a védőépület (és a romemlék) jó karban tartását, üzemeltetését is biztosítani kell, hiszen az emléket a jövő generációi számára mentjük meg, nem megújuló energiaforrásként tekintve rá. Erre az építtető garanciát vállalt. Végül, de nem utolsó sorban igen lényeges lesz ezen kis „múzeum” szerepe adott esetben az oktatásban, ismeretterjesztésben és az identitásképzésben. Mindezeket a feladatokat, célokat ismeretterjesztő szövegek, képek és a szentélyből előkerült tárgyak replikái segítik majd.

 Van új a nap alatt?

A most körvonalazódó megoldás persze – szerencsére – nem egyedüli az aquincumi településegyüttes területén. Több olyan jó gyakorlat is van már Óbudán, ami azt jelzi számunkra, hogy egyre több telektulajdonos, beruházó érzi magáénak és egyúttal büszke is a területe régészeti örökségére, jelesül a római kori hagyatékra. Ilyen jó példa a Római Strand: a fürdő 2000–2001-ben lezajlott teljes rekonstrukcióját követően a korábban már helyreállított római kori kis templomrom kitisztítása mellett az akkor előkerült kútházrészlet és az egykori Tóvendéglő (korábban lőpormalom) római köveket is szép számmal tartalmazó falrészletének helyszíni bemutatására is sor került. A 21. századi igényeknek megfelelően átépített strand tehát – amelynek medencéit egyébként mind a mai napig a rómaiak által is hasznosított források táplálják – hűen őrzi a terület múltját.  Dél felé, az egykori legiotábor területén, a II. Polgár utca 1. szám alatti telken  – egyebek mellett – a tábor keleti fő gyűjtőcsatornája bukkant elő 2006-ban. A jó állapotú, részben még eredeti fedőköveivel és tisztítóaknáival együtt megmaradt, a Kr. u. 2–3. századra keltezhető konstrukció beindította a beruházói oldal fantáziáját, és a fantasztikus lelet ma az irodaház bejárati terében, ízléses kivilágítással, eredeti helyén, üvegpadló alatt tekinthető meg.  Az aquincumi katonavárostól délre, időben és térben is hosszan elnyúló római kori temető különleges, kőfalakból álló sírkertjei és reliefes sírkövei bukkantak elő a II. Lajos u. 4–6 alatt épült társasház (Zsigmond Udvar) építése kapcsán 1995-ben. Szerencsére az építtető itt is az előkerült emlékek bemutatása mellett döntött, amelyeket fáradságos munkával, eredeti helyükről kiemelve, a társasház belső udvarán lehet megtekinteni – tájékoztató táblákkal együtt –,  példaértékű módon. A sort – szerencsére – még bőven folytathatnánk további példákkal. A fentiek ismeretében és a most zajló tervezési folyamat láttán minden reményünk megvan arra, hogy a lakóparkban – a tervek szerint 2027-ben – mindenki számára elérhető módon megnyíló kis bemutatóhely szaporítja majd a jó példák sorát Óbudán, és méltó módon állít majd emléket az aquincumi katonaváros első kis Mithras-szentélyének.