A 120 éve született művész, Barcsay Jenő (1900-1988) nevét sokan az 1953-ban kiadott Művészeti anatómia című könyve kapcsán ismerik. E könyv itthon és külföldön egyaránt nagy sikert aratott, kiválóságát 1954-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. A festő, grafikus, tanár Barcsay külföldi utazásai és tanulmányai mellett leginkább Budapesten és Szentendrén alkotott. Életművében a precíz anatómiai tudással átitatott emberábrázolás mellett többek között a tájképfestészet is megjelent. Külföldi útjai, művésztársai és saját kísérletezése inspirálta kubista alapokon nyugvó geometrikus látásmódját. Képi kifejezésmódját az idő előrehaladtával egyre inkább az absztrakció felé fordította. Munkáiban számos technikát alkalmazott: festett, rajzolt; rézkarcot, mozaikot, sőt még gobelint is készített. A művészt 1985-ben másodszor is Kossuth-díjjal tüntették ki.
Kevesebben tudják azonban, hogy Barcsay Jenő a magyar mozaikművészetben is kiemelkedő alkotásokat hozott létre. Négy nagyméretű mozaik elkészítése kapcsolódik nevéhez. Az első, Asszonyok című monokróm márvány mozaikja már a ’40 es évek végén elkészült, de politikai okokból csak 1967-ben került fel a Miskolci Egyetem falára. Hamarosan elkészítette hasonló témájú művét a korábbi Nemzeti, ma Pesti Magyar Színház számára is. A ’70-es évek is monumentális alkotásokkal kezdődött a művész életében, felállításra került egyik fő műve – a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár falára, muránói üvegből készült muráliája. Geometrikus emberalakjait a művész arany háttérbe ágyazta.
Az utolsó nagyméretű mozaikja, pontosabban mozaikpárja a művész 74 éves korában, 1974-ben készült. A Kiscelli Múzeumban őrzött olajfestmény – az egyik mozaik vázlata mutatja alkotója kiforrott stílusát.
A két alkotást összehasonlítva tisztán látszik, hogy Barcsay a szentendrei művében kibontott és tökéletesített geometriát továbbviszi az Újpesti Fürdő muráliájában. Mintha a művész az utóbbi mozaikokban az előbbi alkotás két oldalsó – fő témát keretbe foglaló – motívumát fejlesztette volna tovább. Többször visszatér például a csúsztatott „fél kapu” motívum.
Újra feltűnnek a kicsi, sötét, stilizált, bujkáló alakok. Nagy valószínűséggel emberalak ábrázolások.
Ám amíg az arany háttérbe komponált szentendrei mű tiszta szimmetriát mutat a szemlélőnek, addig a pár évvel későbbi újpesti mellőzi azt. Cserébe viszont mozaikpárja harmonikus egységet alkot visszatérő, geometrikus motívumaival.
Kutassunk most picit tovább! Nézzünk utána, hogy találták meg új helyüket e kivételes művészeti alkotások! Nem volt egyszerű és egyértelmű az új helyszín kiválasztása, hosszú időt vett igénybe. Barcsay Jenő műve 1974-től egészen az Újpesti Fürdő 2007-es bezárásáig látható volt a fürdő két szemközti falán. Azután a mozaik a már bezárt épületben eredeti helyén maradt, később lebontották és raktárba került, sorsa kérdésessé vált. Barcsay Jenő Újpestre szánt, védetté nyilvánított – akkoriban az állam által megrendelt – kimondottan a fürdő falára szánt mozaikjai végül 2018-ban kerültek mostani helyükre, Csillaghegyre.
Budapest egyik legrégebbi (1919 óta működő), felújított strandfürdőjének modern, zárt uszodája falát díszítik azóta. Különlegessége a történetnek, hogy ekkora (közel 55m2-es) mozaik áthelyezésére Magyarországon addig még nem volt példa. A közel fél évig tartó bontási, helyreállítási és felragasztási munkálatokat Filó Mihály restaurátor végezte csapatával.
Hunka Erika, a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő vezetőjének elmondása szerint érdekes, ahogy a mozaikok felületén megcsillan a fény: a különböző napszakokban különböző hangulatot teremt a térben. Az apró üvegdarabokra rásütő nap fénye kiemeli a színek kavalkádját: különösen a türkizek és narancsok lesznek élénkek, szinte virítanak olyankor. Ha összehasonlítjuk az elkészült mozaik remekeket az olajfestmény vázlattal, szembetűnő a különbség. A vázlat sötét tónusú koloritja a mozaikokon már kivilágosodott, élénk árnyalatokat kap.
Fontos itt megemlítenünk, hogy a mozaikművészet a történelmi múltban a görög és római kultúrában egyaránt megtalálható volt. Népszerűségéről számos ránk maradt töredékanyag ad tanúbizonyságot. Nem is kell messzire mennünk, hiszen az Aquincumi Múzeum Mozaik- és Falfestménygyűjteményében sok emléket megcsodálhatunk a római korból. .
Később, a bizánci keresztény művészet pedig az előbb említett két hagyományra alapozott, illetve ötvözte azt a keleti művészetből származó elemekkel. Mozaiktechnikájának szakrális jellegét az ábrázolás tematikája mellett a fényhatásoktól kapta. Barcsay szentendrei mozaikjában emelkedik ki leginkább ez a kissé bizánci, erős ikon-szerű hatás. Alakjait arany háttérbe helyezi; szigorú körvonalakkal, zárt formai elemekkel dolgozik. Az általunk tárgyalt, Újpestre tervezett művénél a direkt szakrális jelleg ugyan elmarad, de a fény a kiemelés eszközeként mégis továbbél.
A mozaikok Újpestről Csillaghegyre költöztetése ebből a szempontból is előnyös döntés volt. Az újpesti falakon a művész még életében kifogásolta az elegendő fény mennyiségének hiányát, illetve zavarta, hogy a lámpák ”belógnak” a mozaik látványvilágába. Ott a két szemközti falon való elhelyezés, illetve a kisebb, sötétebb tér sem kedvezett igazán a mozaikok érvényesülésének. Ezért is örömteli a tény, hogy ma a Csillaghegyi fürdőben, nagy térben, világosban, egymás mellett élvezhetjük a mozaikpár különleges látványát.
