A műkereskedelem egy belső logika szerint rendezett, speciális felépítésű, izgalmas terület, aktuális trendekkel, színházi előadásokkal vetekedő aukciós show-kal, kiállításmegnyitókkal, lenyűgöző art fairekkel, és igen, a plázákban vagy piacokon árusító ügynökökkel, meg az Ecseri piaccal. Ezek a műtárgypiac rendszerének egymásra épülő szintjei, és mindegyiknek megvan a maga fontos, felcserélhetetlen szerepe a nagy egész működésében. Bár tűnhet úgy, hogy esztétikai értékek, vagy egyszerűen a „tetszik/nem tetszik” skála mentén dől el egy műalkotás sorsa, ennél sokkal bonyolultabb erők mozgatják a műkereskedelmet.
A műkereskedelmi piacon az elmúlt tíz évben lezajlott legfontosabb változás az arányok eltolódása a kortárs művek felé. A teljes forgalomból egyre nagyobb szeletet hasít ki a kortárs képzőművészet, ez lett a legdinamikusabban fejlődő szegmens. A befektetési bankok által megrendelt műtárgypiaci elemzések folyamatosan monitorozzák a piacot, s éppen egy ilyen, 2022 tavaszán kiadott jelentésből lehet tudni, hogy 2018 óta 188 százalékkal növekedett az aukciókon eladott kortárs művek mennyisége (darabszáma), az eladási összértékük pedig megötszöröződött, és sem a válság, sem a járvány nem állította meg a növekedést.
A pandémia előtt készült másik jelentés adatai szerint a világ gazdagjai 1,742 trillió USD értékben birtokolnak művészettel kapcsolatos vagyontárgyakat. A műtárgyfedezettel biztosított bankhitelek volumene dinamikusan nő, főként az Egyesült Államokban. Ugyanez elmondható a spekulációs célú műtárgy-befektetésekről. Érdekes műkereskedelmi jelenség a Szingapúrban, Svájcban, a világ adóparadicsomaiban, vámmentes kikötőkben található Freeport raktárak léte, ahol szakszerű műtárgykezeléssel, megfelelő páratartalom, hőmérséklet- és fényviszonyok mellett remekműveket depóznak be a befektetők hitelfedezet céljából.
A Milliárdok nyomában című sorozat külön epizódot szentelt a jelenségnek. A szektor iparággá vált, ennek ellenére a műtárgypiac klasszikus eszköztárral operál, és sem a galériás, sem az aukciós értékesítés nem sokat változott évszázadok óta. Legalábbis látszólag, mert a kommunikáció, a marketing, a festmények utaztatása a világ pénzügyi központjai közt igenis a változás jele, amit legfőképpen a gyűjtői generációváltás generál. Az Y generáció, valamint a digitális nomádok átformálják a műtárgypiacot is, de erről későb.
A műtárgypiac érzékenyen reagál nemcsak az új generáció megjelenésére, hanem a társadalmi változásokra, különböző csoportok felemelkedésére is, hiszen itt a többlet pénzeket költik el, s a kínálatot nagyon is befolyásolja, mely társadalmi rétegek rendelkeznek ilyennel.
A legfontosabb jele ennek persze az NFT (kriptovaluta token) egyre gyorsabb terjedése, és az online vásárlások erősödése, de megfigyelhető például a tematikákban, sci-fi filmek, videójátékok vizualitásának megjelenésében a kortárs képzőművészetben. Földrajzilag is mozog a műtárgypiac fókusza, most Ázsiában keletkezik a többletpénz, ennek egyenes következményeként Szöul és Hongkong mint művészeti központ előretört, és az ázsiai gyűjtők ízlése nagyban befolyásolja a piaci mozgásokat.
És arról még nem esett szó, pedig ez a legfontosabb, hogy a másodlagos piacot, az aukciók világát leginkább az emberi tényező alakítja, az emberi élet kataklizmái (válás, esküvő, gazdasági krízis, halál) dobnak vissza egy-egy gyűjteményt a piacra.
Sokszor hasonlítják a műkereskedelmet a tőzsdéhez, ami sok szempontból helytálló, de működésének logikájában a divatiparhoz való korrelálás is megfigyelhető, gondolok itt arra, hogy időről időre elővesz egy régi korszakot inspirációként, és felfrissítve a vonalait, újra divatba hozza. Persze egyáltalán nem mindegy, milyen korszakról van szó, olyat kell választani, ami a levegőben van, aminek a problémái és megoldásai emlékeztetnek a mai gondokra és gondolatokra.
Visszatérve a kortárs művészetre mint a legélénkebb piaci részre, a terület két fő részre oszlik, feltörekvő kortárs művészetre – ők a friss, fiatal alkotók, galériák képviselik és nevelik fel, majd art faireken pozícionálják őket –, és a Post War kategóriára, ami a háború utáni időszak művészete, olyan nagy nevekkel, mint Picasso, s amelynek árai aukciókon alakulnak. Először a hatvanas-hetvenes évek művészeinek felértékelődését láthattuk, Andy Warhol, Gerhard Richter, Lucio Fontana művei hasítottak az aukciókon.
Andy Warhol a kortárs felértékelődésének egyik központi figurája. Az ő életműve, minden, amit csinált vagy mondott, beleértve „A jövőben bárki híres lehet 15 percre” mondatát, hihetetlen pontos előrejelzésnek bizonyult. Innen nézve nagyon is érthető, hogy 2022 májusában rekordáron, 195 millió dollárért, vagyis több mint 70 milliárd forintért kelt el a Marilyn Monroe-t ábrázoló, 1964-es datálású ikonikus festménye. Ezzel ez a mű lett minden idők legdrágábban eladott 20. századi műalkotása, s egyben a legmagasabb összeg is, amit amerikai alkotásért valaha fizettek. Amerre nézünk a világban, a vezető múzeumok pop-art kiállítást vagy Andy Warhol-tárlatot szerveznek. Warholt három dolog foglalkoztatta: a fogyasztás, a kultúra és a hírességek világa. Minden ma is aktuális kérdést érint az életmű, az identitás és benne a szexuális identitás ügyeit, egzisztenciális kérdéseket, pénzhez, gazdagsághoz, jólléthez való viszonyunkat, a test reprezentációját, a portré (selfie) szerepét. Az USA-ban a 60-as években lett népszerű ez a fajta a hétköznapi életet megragadó művészet.
Jelenleg a nyolcvanas évek beárazódása zajlik, olyan művészek kerültek be a köztudatba, mint a 27 éves korában elhunyt Jean-Michel Basquiat. Nem véletlen, hogy a bécsi Albertina múzeum retrospektív tárlatot szentelt Basquiat nyers és radikális művészetének, amely szeptemberben nyílt és 2023 elejéig látogatható.
Basquiat 1960-ban New Yorkban született, haiti apától és Puerto Ricó-i anyától, 17 évesen megszökött otthonról, és először graffiti-művészként dolgozott, de 1982-ben már mindenkit ismert New Yorkban David Bowie-tól Madonnáig. Pályáját Andy Warhol is egyengette, 1983 és ’85 között több közös festményt is készítettek, együtt állítottak ki. Basquiat mindössze néhány év alatt XX. századi ikon lett, a legdrágább fekete művész, az első, aki átlépte a 100 millió dolláros álomhatárt, és persze ő a legmagasabb árú nyolcvanas évekbeli festmény alkotója. A képei iránti keresletet most a Black Lives Matter korszelleme is erősíti.
Az Y generáció kifejezést a marketingesek hozták be a köztudatba, ők kezdték kutatni, hogy a felnövő új nemzedékek milyen attitűddel, milyen szokásokkal érkeznek meg a fogyasztás világába, és hogyan formálják át a piacokat. Kiderült, hogy az 1980-as évek vége és a 2000-es évek eleje között születettek merőben új stílusú nemzedék. A technológia robbanásszerű fejlődésével együtt nőttek fel, digitális nomádok, akik nincsenek helyhez kötve, okostelefonjuk és laptopjuk segítségével a világ bármely pontjáról intézkedő-képesek, csak legyen wifi. Az ő Maslow-piramisuk alján a gyors internet található, „kütyüik” nélkül el sem tudják képzelni az életüket. Nem könyveket olvasnak, hanem sorozatokat és pár perces videókat néznek, TEDx előadásokból tanulnak, a világ dolgairól pedig influenszerek és bloggerek felületeiről tájékozódnak. Párhuzamosan élnek a virtuális valóságban és a realitásban, kényelemszeretők, és ódzkodnak a felelősségvállalástól. Késleltetik a családalapítást, nem lakásra vágynak, inkább élményszerzésre, utazásra és fesztiválokra költenek, minőségi alapanyagokból készült vegán ételt esznek, bio- és fair trade kézműves kávét isznak, és a sharing economy-ban, azaz a megosztás kultúrájában hisznek. Mégis, az elmúlt években az Y generáció tagjai megjelentek a műtárgypiacon és formálni kezdték azt. Nemcsak a friss, feltörekvő alkotók szerepkörében láthatjuk őket, hanem műtárgyvásárlóként is. Számukra a művészet gazdasági eszköz, nem elhanyagolhatóak a befektetési szempontok.
Nem személyes kapcsolatrendszerek mentén tájékozódnak a világban, mint a szüleik, online nézik az aukciós anyagot, és mobilról vásárolnak. Nekik köszönhető, hogy évről évre dinamikusan nő nemcsak az online vásárlások száma, hanem az átlagára is, egyre komolyabb műtárgyakat vesznek meg online. Befektetőként a befektetés szociális hatásaira is kíváncsiak. Fontos nekik a fiatal művészek segítése, a művészeti mecenatúra, és szeretik, ha a műveknek társadalmi mondanivalójuk van. Emiatt rajonganak például Banksyért, a titokzatos brit graffitiművészért, akinek politikai és társadalmi mondanivalójú, frappáns művészi kommentárjai a világ legkülönbözőbb helyein bukkannak fel. Egyszóval a “társadalomjobbító művészetet” preferálják, olyan műtárgyakat vesznek, amelyek korunk társadalmi és természeti kríziseire reflektálnak. A társadalmi hasznosság jelenléte, a világ jobbá tételének szándéka, a közös gondolkodás az ökológiai katasztrófa elkerülésének lehetőségeiről: ezek jelenleg a művészeti színtér legfontosabb hívószavai.
