Keresés
rovatok
hallgass! | 2015 nyár
Fotó: Kocsis László Zoltán
Vig György
Népzene, blues, kertmozi és kolbászos buci
Beszélgetés Kaszap Gáborral
Kaszap Gábor, a Zichy-kastély udvarán működő népszerű óbudai szórakozóhely, a Kobuci kert vezetője angol szakos bölcsészként nagyot módosított életpályáján. Fazekas testvérével kitaláltak egy vásárokon, rendezvényeken eladható finomságot, a kolbászos bucit, majd csináltak hozzá egy tavasztól őszig tartó fesztivált.

A főváros egyik legkedveltebb nyári koncerthelyszíne, az óbudai Zichy-kastély kertjében működő Kobuci kert alapítója, Kaszap Gábor egyetemista korában gyakran segített vásárokat járó fazekas és cserépkályhás bátyjának. Egy idő után elhatározták, hogy belevágnak egy közös vállalkozásba. Kitalálták, hogy kolbászos bucit árulnak a vásári forgatagban.

Ez egy finom cipócska, amit házikolbásszal, fokhagymás fűszeres tejföllel, uborkával és paradicsommal töltenek meg. Az ötlet bevált, nemcsak itthon, hanem még Németországban is kelendő lett a portékájuk.

Ez azonban csak a lehetőségek előszobájának bizonyult, hiszen tíz évvel ezelőtt a Kapolcsi Művészetek Völgyében megnyitották az első Kobuci Udvart. Ott már nemcsak finom enni és innivalót, hanem kiváló népzenei programokat is kínáltak a „völgylakóknak”, Gábor ugyanis gyerekkora óta hegedül, az Óbudai Népzenei Iskola diákja is volt, öccse pedig ma is aktív muzsikus, így szinte mindenkit ismernek, akik ma Magyarországon népzenével foglalkoznak.

A kapolcsi Kobuci olyannyira bevált, hogy amikor négy évvel később adódott a lehetőség, hogy valami hasonlót csináljanak Óbudán, nem haboztak. Itt már nemcsak tíz napról volt szó, hiszen egész nyáron át folyamatosan működő helyre szólt a felkérés. Az óbudai Kobuci kertben ezért népzenei fellépők mellett más stílusok felé is nyitni kezdtek. Abból azonban nem engednek, hogy csak igényes, élő zenét játszó, értékes programoknak hajlandóak helyt adni.

– Sikerült úgy kialakítanunk a kertet, hogy a még nem igazán befutott és a komoly rajongótáborral rendelkező zenekarok egyaránt szeretnek itt fellépni.

Sok zenész mondta már, hogy jó itt játszani, mert közel van hozzájuk a közönség, mégis sokan elférnek.

Egyszerre akár ezer néző is élvezheti a műsort biztonságosan – mondta Kaszap Gábor, aki szerint a Zichy-kastély belső udvara varázslatos és teljesen egyedi koncerthelyszínné vált. A hatalmas fák, a rengeteg növény miatt olyan a hely, mintha nem is Budapesten lenne, hanem valahol a természet lágy ölén. Élvezettel játszanak a zenészek, így a közönség is kiválóan érzi magát.

– Nagyon szeretjük a Blues Fesztiválunkat is – folytatta a Kobuci vezetője. Ezt idén harmadik alkalommal szervezzük meg az Óbudai Kulturális Központtal közösen. Óriási szerencsénkre mind az önkormányzattal, mind a kulturális központokkal nagyon jól lehet együttműködni.

Fotó: Szász Marcell

A jó kapcsolat egyik példája a szintén egész nyáron át tartó Óbudai Nyár rendezvénysorozat, amelybe a Kobuci kert is integrálódott.

– Mindig egyeztetünk arról, hogy egy adott napon vagy hétvégén milyen program lesz a Fő téren, hogy semmilyen szempontból se ütközzön a Zichy-kastély kertjében zajló műsorral. Az Óbudai Múzeummal is nagyon jó az együttműködésünk – folytatta Kaszap Gábor. – A Múzeumok Éjszakáján biztosítjuk nekik a helyszínt, adunk színpadot, ők hozzák a programot, velük is harmonikusan tudunk együtt dolgozni.

Az Óbudai Nyár programsorozat részeként hétfő esténként kertmozivá alakul a Kobuci kert. Mi a helyszínt biztosítjuk, a vetítéseket viszont az OKK szervezi.

Aki aznap idejön, az tudja, hogy mire számítson, hiszen minden olvasható a honlapunkon, illetve a plakátjainkon is. Ha a törzsvendégnek ahhoz van kedve, akkor a kert túlsó végén ilyenkor is üldögélhet, megihat két fröccsöt és beszélgethet a barátaival.

Nekünk is jó, mert van ilyen lehetőség is a kertben, hiszen sehol sincs kőbe vésve, hogy nálunk csak zene lehet.

Az együttműködés másik példája, hogy június első péntekén itt rendezték meg az Óbudai Népzene Iskola záró hangversenyét – folytatta a felsorolást Gábor. – Nyilván ez sosem lesz az év üzlete számunkra, de közel áll a szívünkhöz.