Mikor rajzolta az első térképet?

Tulajdonképpen én mindig is rajzoltam, de gyerekkoromban sokáig embereket, főleg katonákat. Volt már akkor egy hadtörténeti érdeklődésem, ami amúgy most is megvan, és akkoriban ez jelent meg a rajzlapon. Történelem szakot végeztem, és a történelem szeretete megmaradt a mai napig. Szinte napi szinten olvasok valamilyen történelemmel kapcsolatos olvasmányt. Középiskolában volt egy látványos ugrás a rajztudásomban, aztán volt egy-két év, amikor portrékat rajzoltam a főiskola alatt, csak úgy szórakozásból. A Budapest poszter volt az első, amikor térképet rajzoltam. Előtte pár évvel egy esküvői meghívóra rajzoltam budapesti ikonikus épületeket.

Azt, hogy az utcán járva felnézek, és megcsodálom az épületeket, a családból hozom. Budapest fantasztikus város, ahol kár nem észrevenni, hogy mennyi különleges ház áll.

Ha gyalog vagyok Pesten, sosem mulasztom el bámulni a különböző homlokzatdíszeket. És néha a kevesebb több, erre jó példák a már nagyrészt letűnt régi Óbuda egyszerűségükben szép, omladozó, földszintes házai. Nagyon hosszú idő, míg egy-egy rajz elkészül. Bár egy szinten előre megtervezem a rajzaimat, de a rajz mindig maga alakítja magát, ezért amíg készül, nagyon várom, hogy milyen lesz a végeredmény. Nem kitalálom az épületeket, hanem légi fotók és utcai felvételek segítségével rajzolom kézzel, aprólékosan, s ennek a végeredménye látszik a papíron.

Akkor, ha jól értem, nem térképrajzolási szeretetből nőtt ki ez a projekt, hanem egy racionális döntésből?

Rajzolási szeretet az alapja, de láttuk külföldön, hogy milyen jó térképeket jelentetnek meg, és azt is, hogy Magyarországon még nincs ilyen. Gondoltam, ezt én is meg tudnám rajzolni, akkor kezdtem el foglalkozni vele. Ráment háromnegyed év, mire elkészült az első, a Budapest poszter. Ez vált olyan alkotássá vagy termékké, amiből aztán kiderült számunkra, hogy érdemes folytatni. Kitaláltuk az Urban Sidewalker márkanevet, és aztán már követték egymást a dolgok, megszülettek az első színverziók, majd képeslapok is készültek. Aztán arra gondoltunk, hogy esetleg más városokkal is érdemes lehet foglalkozni.

A budapesti portfóliónk viszonylag teljesnek tekinthető, mivel ide a legerősebb a kötődésünk, de mindig vannak új ötletek, hogy még mit lehetne megrajzolni. Elsősorban én mint rajzoló vagyok fontos ilyen szempontból. Azokat a városokat kezdtem szép lassan lerajzolni, amiket ismerek.

Bécsben már nagyjából egy éve elkezdtük az ismerkedést és üzletépítést a várossal. Most Berlin, Prága és Pozsony következik.

Más is rajzol térképet a csapatból?

Nem, de van egy úgynevezett „kreatív team” a csapaton belül, akikkel – hívjuk így – az alkotómunkát végezzük, mert maga a rajzolás az alkotásnak csak az egyik fele. Ilyen alkotómunka akár a csomagolások megtervezése, kivitelezése, akár mindenféle installációk, ha megjelenünk utcán, a színezés, hogy ízléses színük legyen a posztereinknek, képeslapjainknak – ez kifejezetten nem az én asztalom, bár én is csinálom, de kisebb részben. És ide tartozik még minden olyan egyéb termékfejlesztésnek nevezhető dolog, amit csapatban csinálunk.

Olvastam egy interjút az egyik munkatársával, aki azt mondta, hogy Egri Balázs lokálpatriotizmusa miatt kellett Óbudát a Budapest térképre berajzolni. Ez ennyire köztudott a baráti körben? Mi az alapja?

Én elég erősen kötődöm Óbudához, de a baráti körben van még egy-két óbudai, és róluk is elmondható ez, hogy akik itt nőttünk föl, mind nagyon szeretjük Óbudát. Amire itt a barátom célzott, tulajdonképpen az, hogy az első Budapest poszter azért lett úgy helyezve, úgy kialakítva, részben azért lett annyira meggörbítve a Duna, hogy a képre Óbudának, ha csak egy kis része is, de odaférjen. A gázgyári grafika, az aquincumi képeslap, amelyek viszonylag az elsők között készültek a budapesti portfólióban, szintén emiatt születtek.

És miért pont a Harisnyagyárat és a Gázgyárat választotta a képeslapra?

Én nagyon szeretem ezeket az ipari emlékműveket, főleg a kicsit bomladozó, romladozó, régi gyárakat.

A Gázgyárat régóta ismerem, és nagyon szerettem a romos állapotát is, ahogy elhagyatva állt. Nagyon örülök, hogy felújították, és remélem, hogy hamarosan hasznosítani is fogják.

A történelem mellett csomagolástechnológiát tanultam az Amfiteátrumnál lévő, akkori Műszaki Főiskolán, és csomagolástervezőként dolgoztam hat és félévet a Graphisoft Parkban, ideális környezetben, egy nagy európai csomagolásgyártó cégnél. Ezt a tudást is hasznosítani tudjuk az Urban Sidewalker projektben, de ezt most azért hoztam ide, mert itt nap mint nap volt alkalmam ránézni a Gázgyár tornyaira és a megmaradt gázgyári épületekre.

Az óbudai önkormányzat is ezeken a rajzokon keresztül figyelt fel önre, és kérte fel az egész Óbudát ábrázoló térkép megrajzolására, mely a Harmadik Kerületi Műsor középső oldalán jelent meg, illetve az Óbudai Anziksz jelen számának hátoldalán is látható.

Ennél könnyebb feladatom, bizonyos értelemben, még nem volt. Majdnem harminc éve élek Óbudán, a nagymamám is itt él már régebb óta, mint én, az általános iskolát itt jártam végig, itt is dolgoztam, tehát van egy nagyon erős helyismeretem. Elég jól ismerem az óbudai belső városrészeket is, azoknak a hangulatát. A barátaim közül is többen élnek vagy éltek itt, hosszabb-rövidebb ideig. Óbuda szerintem egy nagyon élhető városrész, ahol megvan minden: ha nem mozdulna ki az ember, akkor is egy teljes városi életet tudna élni. Ráadásul nagyon jó arányban vannak a régi és az újonnan épített részek. Megvan a kultúra, egy egész régi, 2000 éves épített örökséggel, ami Magyarországon és Budapesten is kuriózum, és a középkoron át egészen máig végigvezet ez a sor. Én nagyon szeretem Óbuda tágasságát, konkrétan, hogy itt szélesek az utak, nincs a belvárosi zsúfoltság, hogy ritkák a dugók. Hatalmas zöld részei vannak a kerületnek – Csillaghegy, Rómaifürdő, Aquincum szerintem egész Budapesten a legjobb kisebb városrészek, ahol élni lehet. Visszatérve a rajzra: alapvetően, amikor rajzolok egy várost, akkor nem élethű az ábrázolás.

Nincs rajta minden épület a rajzon, és mindig torzítom az egyes városrészek, így a térkép arányait. Amit mutatni szeretnék, az legyen hangsúlyos, az legyen kicsit nagyobb.

Óbuda hatalmas, tehát ezeket a torzításokat előre kitaláltam. Készítettem egy szkeccset az elején, ami az egész térkép alapját adta, azon már jelölve voltak a kulcspontok, és ezt ültettem át papírra, amin aztán elkészült a kézi rajz. A képre pedig, ahogy máskor is szoktam, rárajzoltam azokat az ismerőseimet, akik valahogyan kötődnek Óbudához. Így rajta vannak az itt lakó vagy dolgozó családtagjaimon és barátaimon kívül többek között volt főiskolás társak, egykori kollégák, tanárok, vagy annak a kertvendéglőnek a vezetője, ahová gyakran járunk.