Kelták, hunok, honfoglaló magyarok otthona, római provincia, királyi, egyházi és grófi birtok, becsületesen dolgozó sváb braunhaxlerek, kert- és szőlősgazdák, majd az ipartelepek munkáskolóniái és a polgárság, no meg a zsidóság is, boltostól a gyárosig – mind együtt tették azzá Óbudát, amire ma büszkék lehetnek a helybéliek.
Új városházat Óbudának
Divald Károly 1905-ben készült remek felvételét a modernebb technikával sem volt könnyű megidézni. A tér mai arculatát meghatározó neobarokk homlokzatú Városháza (Óbuda-Békásmegyer Polgármesteri Hivatala) helyén akkor még egy emeletes polgárház állt. A Fővárosi Közlöny 1898-ban közölte az alábbi hírt: „Az óbudai elöljáróság épülete már annyira rozoga volt, hogy több helyiséget közbiztonsági szempontból le kellett zárni… Ezen épület eredetileg magánhasználatra emeltetett, s úgy építési anyaga, mint alapozása tekintetében is már a priori nélkülözte azon szolidságot, a mi a középületek biztosságának alapfeltételét képezi.” Szükségük volt tehát az óbudaiaknak egy nagyobb és korszerűbb városházára. Még azon év decemberében a pénzügyminisztérium elé terjesztették a szomszédos, Szentendrei úti, 352 négyszögöl kiterjedésű kincstári telek megszerzése iránti kérelmüket. Akkor a felsőbb hivatal nem akart belebocsátkozni az eladásba, mert az ingatlant pénzügyőrségi célokra kívánta fenntartani. Hosszú évek múlva végül 15.000 forint vételárért adták át az ingatlant.
A III. kerületi elöljáróság épületének megépítésére a közgyűlés 787/903. sz. határozattal megszavazta a szükséges 342.000 korona költséget, és elindulhattak a tényleges munkálatok. „Az 1905. március 2-i rendelettel a Fő-tér 3. számú 324. hrszámu, valamint az ezen épülethez csatlakozó Szt. Endrei utca 21. számú, 322. 323. hrszámu földszintes egyszárnyú épület és kerítésfalnak a megindítandó uj építkezés miatt történő lebontása elrendeltetvén; elöljáróság ezen fentebb felsorolt épületek lebontására nyilvános árverést hirdet. Dr. Bencze Benő elöljáró.” A pazar székház – amely ma is szolgálja a helybélieket – Barcza Elek (1853–1913) fővárosi mérnök, tanácsnok tervei szerint 1906-ra készült el. Igaz, talán a lépten-nyomon felbukkanó régészeti leletek miatt is némi csúszással. Az építkezésnél került elő egy szép oltárkő 62×30×14 centis darabja Jupiter és Juno tiszteletére szóló felirattal. „A kitűzött időre nem készülhetett el a harmadik kerületi elöljáróság épülete, s ezért a pénzügyminiszter engedelmet adott a főváros hatóságának, hogy az elöljáróság 1906. november 1-ig tovább használhassa az óbudai katonai ruhatár épületét” – írta a Pesti Hirlap még az év júliusában.
Mesebeli épület lehetett volna, de teljes pompájában szinte alig viríthatott, pedig Mária Terézia is megtisztelte látogatásával. Állami kézbe kerülve nem becsülték sokra, ruhatárnak, dohányraktárnak, szükségszállásnak használták, majd a HÉV is kiharapott belőle egy darabot. A részben helyreállított Zichy-kastélyba 1974-től költözhetett be a kultúra: ma a Kassák, az Óbudai, és a Vasarely Múzeumnak ad otthont. A kastély udvarán tavasztól őszig a népszerű Kobuci kertben rendezvényeket, koncerteket, filmvetítéseket tartanak. A közel két évtizednyi építkezés után, 1950-re átadott Árpád híd kettészelte a régi egységes városnegyedet, s ekkor tűntek el – többek között – a Fő téri villamossínek is. Ma máshol szerencsére újból egymásba fonódnak.
A régi elöljáróság
Óbuda 1766-ban a Zichy családtól a kamara birtokába került, és kellett egy megfelelő épület az elöljáróság, a prefektúra számára. Rupp Károly elöljáró 1787 júniusában a pesti kamarához benyújtott javaslatában a kastéllyal szemben álló épületet javasolta kisajátítani és átépíttetni. A derék polgár beadványában elfelejtette megemlíteni, hogy a ház (ma Fő tér 4.) a saját tulajdonát képezte 6450 forint értékben. Némi huzavona és Rupp váratlan halála után Hacker Xavér Ferenc ácsmester és Oelsner József Antal építőmester tervei szerint több lépcsőben sor került az épület bővítésére. Első lépésként az oldalszárnyakat alakították ki, majd évekkel később újabb szárnytoldásokkal létrehoztak egy zárt udvart, végül (1800 körül) a Fő tér felől és a Kórház utcai szárnyon hat tengely hosszan emeletet húztak rá.
A copf-klasszicista stílusú gyönyörű sarokház 2010 júliusáig a Kun Zsigmond Lakásmúzeumnak adott otthont, ekkor a gyűjteményt Mezőtúrra vitték. Az épületben ma önkormányzati lakások vannak, és az önkormányzat irodái működnek. (Sisa József tanulmánya alapján. Műemlékvédelem, 1981/4.)
Karcképek a terekről
Kiragadtunk néhány nevet a napi sajtóból azok közül, akik anno a Szentlélek és/vagy a Fő téren éltek és dolgoztak. 1885-ből Melczer kávés és Kaspar Ferdinánd mészáros, akinél jó házból való keresztény fiú hentestanoncnak azonnal felvétetett. Prohászka Ignác lőporraktáros, özv. Patz Jozefa kifőző, Kovács Anna szülésznő, Unterberg Adolf dr. halottkém, Finály Árpád dr. ügyvéd, Panitza Ádám czipészkontár, Ecker István és Berthold Antal korcsmáros.
A hangulatos teresedésen nyilvánvalóan a vendéglők és kávéházak játszották a főszerepet. A vas- és fémmunkások önképző egylete 1892-től az Ingaórához címzett vendéglőben tartotta munkásgyűléseit. Itt kaphatták kézhez A szoczializmus alaptételei című könyvecskét okulás céljára 15 koronáért – már akinek tellett rá.
A könyvtár, nem mellesleg, már 1923 óta áll az olvasók rendelkezésére. Az 5-ös szám alatt székelt Zalai Béla bookmaker fogadóirodája, aki nem a könyveket, hanem a lovakat részesítette előnyben. Varga János éttermében a teljesen békebeli minőségű müncheni Salvator sört csapolták a szomjazók korsóiba. Két év múlva ugyanebben a lokalitásban már Nedeczky Jenőné a tulaj, és ő is a világhírű, verhetetlen nedűt méreti. Naná, a keményfejű sváboknak csak nem fog kőbányai Dréhert adatni? Hlatky Sándor viszont már 1911-ben a Haggenmacher féle Szt. Gellért sört magasztalta egekig a vendéglőjében. Ujvári Miklós, majd Wittmann József, az első magyar nemzeti asztaltársaság alelnöke a Központiban volt kávés, őt követte Eger Gyula ugyanott. A Központi Kávéház ajtaját (ma Új Sipos Halászkert) 1898-ban Goldinger Márton tárta szélesre Óbuda polgárai előtt, aki jégszállító fuvarosként alapozta meg vagyonát. 1920 előtt, talán mert melegebbre fordult az idő, és már nem volt annyi jég a Dunán, visszavette a kávéház tulajdonosi jogkörét.
A Szentlélek tér 9. szám alatti lakásán megcsömörlött az élettől, a színpadtól és a szerelemtől a 26 éves Csömör Lajos színész, és öngyilkossági szándékból egy ollóval bal karján felvágta az ereket. Telefonon segítséget kérni akkoriban Goldschmied Zsigmondné dohánytőzsdéjében vagy a Steinfeld Miksa rum- és likőrkereskedőnél lévő nyilvános távbeszélő-állomáson lehetett. A Bródy Kávéház kerthelyiségében (Szentlélek tér 14.) 1929-ben ízletes meleg vacsora, naponta halpaprikás és rántott hal, fagylaltok, zamatos törökkávé, Kőbányai Polgári sörök és Járóka Feri muzsikája várta a betérőket. 1947-ben még kétségbeesve kerestette felesége Denkstein Béla munkaszolgálatost, aki 1943. január 17-én Volokonovka–Volocsanszk térségében tűnt el.
