Valószínűleg mindenről az a fránya Ó betű tehet. Ó, mint régi, idejétmúlt, ósdi, ódivatú. Sokan szeretnek Óbuda történelmi nevezetességeiről és hangulatáról beszélni, de a valóságban egy kutyasétáltatóként használt római kori Amfiteátrummal, tetszhalott állapotban lévő Krúdy-negyeddel, lezárt és biztonsági őrök által védett, Hajógyári-szigetes Széchenyi-örökséggel szembesülünk. Nonszensz. A római légiók élükön Hadrianussal, Széchenyi és a volt hajógyári munkások, Krúdy, Kassák és kortársaik most biztosan szomorkodnak, legalábbis nem büszkék ránk. Ők szenvedélyesen, nagy lendülettel alkottak, bátrak voltak, mert hajtotta őket a belső meggyőződés, hogy értéket teremtenek, és valami maradandót hoznak létre a jövő számára. Ha ez az unalmas múltba révedés nem változik, ha a hagyományok tisztelete, az értékek őrzése nem találkozik friss, kortárs attitűddel, ötletekkel, koncepciókkal, ha nem hozzuk helyzetbe azokat a szereplőket, akiknek van érzéke, tehetsége, tudása és nem utolsó sorban kitartása ahhoz, hogy új energiákkal töltsék meg a várost, akkor még sok év múlva is kihagyott lehetőségekről, ki nem használt potenciálról beszélhetünk a 3. kerületben. A világ exponenciális gyorsulását, technológiai fejlődését, a globális trendek térnyerését ezzel az új pandémiás bizonytalansággal szó szerint megfertőzve egyszerűen nem lehet tétlenül, magunkba temetkezve nézni, és hosszú távon nem lehet hivatkozási alap a források hiánya sem.
Itt az idő, hogy városainkat, lakókörnyezetünket szebbé, biztonságosabbá, vibrálóbbá, összességében még vonzóbbá tegyük!
Ebből a perspektívából és motivációból született meg az Óbuda Reboot (Óbuda újratöltve) koncepció és ezzel párhuzamosan egy – hazai viszonyok között – teljesen újszerű, hálózati megközelítéssel összerakott városfejlesztési modellünk. Design ügynökségünk ennek keretében egy speciális helyi innovációs ökoszisztéma építésére vállalkozik – olyan szakmai kör közreműködésével, akik az adott lokáció üzleti, kreatív-kulturális, oktatási-tudományos, civil és közigazgatási területének meghatározó képviselői. Az értékteremtésre fókuszálva párbeszédre, közös tervezésre, tudásmegosztásra hívjuk a résztvevőket, egy folyamatosan együttműködő, együtt gondolkodó platformot biztosítva az önkormányzati vezetés számára. A városokat egyfajta 21. századi akcióterületnek tekintjük, ahol a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” mottót alkalmazva már konkrét akcióterveket készítünk, melynek során gyakorlati megoldásokra válthatjuk a legjobb, legéletképesebb koncepciókat.
A csapatunk által képviselt design gondolkodás egyik alapvetése, hogy átfogó stratégiai megközelítéssel, megfelelő empátiával, kreativitással a dolgok (szolgáltatások, folyamatok, márkák, vállalati szervezetek, intézmények és akár városok) vonzóbbá tehetők a jelen állapotukhoz képest. Úgy gondoltuk, Óbuda bővelkedik ilyen kihasználatlan potenciált nyújtó kihívásokban, ezért kiváló terepe lesz az újratervezésnek. Egy olyan kreatív folyamatnak, melynek keretében a helyi értékekre építve, friss megközelítéssel, a globális trendek mentén, de lokális megvalósíthatóságban gondolkodva, a felhasználók – kerületi családok, fiatalok és idősek, helyi vállalkozások – igényeire tervezve lehet újragondolni a kerület jövőjét.
És akkor nézzük meg Óbudát közelebbről!
Izgalmas, eklektikus jellegét történelmi hagyományai, épített és természeti környezete mindenképpen felerősíti, a lakosság mintázata kellően diverz. Óbuda olyan zöld vagyonnal rendelkezik, ami világviszonylatban is figyelemreméltó. A Duna, a Hármashatár-hegy, az Óbudai-sziget vagy a Pilis közelsége egyrészt szinte korlátlan rekreációs terepet kínál az itt lakóknak, másrészt a természeti adottságokra alapozva a kerület a klímavédelem, az alternatív energiák, a fenntarthatóság, az e-mobilitás témájához, az ezzel kapcsolatos kísérletekhez, szemléletformáláshoz is ideális közeget biztosít. Ez utóbbi persze már egy sokkal komolyabb green city koncepciót is megérdemelne, ami Óbuda identitásában is markánsan megjelenhetne, sőt a városrészt a fentiekben nemzetközi színtéren is “versenyképessé” tehetné.
Egy a környezetével szimbiózisban működő urbánus közeg (épületek, közlekedés, közművek, emberek) alapvető elvárás egy intelligens város számára, a kerületben ezt számos innovatív megoldás erősíthetné, mint a sétálható, zöld terek, az okos vízgyűjtő megoldások, a városi farmok vagy a zöld energiát használó, önfenntartó ún. ‘zero net carbon’ épületek. Remek példa a zöld energiák promótálására a Google Project Sunroof elnevezésű programja, amely Google Earth lokáció alapján a napelemes háztető energiaköltség megtakarítását segít megbecsülni a háztartásoknak. Az utóbbi években terjedő, már lokális zöld energia termelést preferáló, energia ellátásra és tárolásra képes ún. városi microgrid rendszerek is ezt a globális zöld tendenciát erősítik.
Óbuda kulturális tekintetben is kiemelkedő értékekkel, infrasrtuktúrával rendelkezik. Csak saját becslés alapján merem mondani, de a Városligeti múzeum beruházások után is valószínűleg a 3. kerületben található a legtöbb múzeum Budapesten, ennek ellenére nincs meg az a különleges vibe, múzeum-negyed érzés, ami a helyieknek és az ide látogatóknak is az egyik komoly vonzerőt jelenthetné, a kerület identitását erősíthetné. A Kiscelli Múzeum rendkívüli adottságaival sokkal több látogatót érdemelne, a bejáratát benzingőzös BKV buszokkal betakaró Vasarely Múzeum és a külön is jobb sorsra érdemes Zichy-Kastélyban elbújtatott Kassák Múzeum sem könnyíti meg a közönség és a művészet önfeledt egymásra találását.
Az idei nyáron elindult, reményeim szerint sorozatként folytatódó Óbudai Kult. Éj már a helyi összefogás pozitív jeleit mutatja, és éppen egy múzeumok között cirkuláló sokaságot, városi fesztiválhangulatot vízionálva próbál új kulturális kezdeményezésként élményeket biztosítani.
Mindenképpen szükség lesz a megváltozott viszonyokra alkalmazott, új kulturális stratégiára, új lehetőségek feltárására. A post-COVID éra prognosztizálható változásaira érdemes már most felkészülni, a városi közterek és a kultúra új viszonyrendszerét, az előadó-közönség-befogadás-élmény kontextust újragondolni. A klasszikus zárt kulturális terek – színház, mozi, koncertterem – helyett egy jó ideig még az utcák, terek, udvarok nyújthatnak biztonságosabb, szabadtéri helyszínt a kulturális élményeinkhez. A hálózati megközelítés kulturális területen is pozitív változásokat, újszerű megoldásokat hozhat. Támogatja a kollaborációkban való gondolkodást, a művészekkel, kulturális menedzserekkel, hagyományos intézményrendszer közreműködésével zajló közös programtervezést, akár a több kerületen átívelő, budai-turné jellegű szomszédsági együttműködéseket. A budai oldalon az újbudai Bartók Béla Boulevard és a frissen életre hívott, 2. kerületi Margit-negyed koncepció is követendő példaként szolgálhat.
Közösség
A kultúra kétségtelen szemlélet- és közösségformáló szerepén túl érdemes külön is foglalkozni a városi közösségek témakörével. Közösségépítés akkor működik, ha megteremtjük az ehhez megfelelő közeget, mindenekelőtt a spontán találkozás lehetőségét és a szociális érintkezés különféle tereit. Talán a legnagyobb lokális kihívást jelenti ezen a területen, hogy hiányzik Óbuda “nappalija”, ahová a kerület lakói, fiatalok, idősek kimozdulhatnak, sétálhatnak, összefuthatnak, beszélgethetnek egymással. Itt egyedül a Római-part tölti be ma ezt a funkciót, élén az ikonikus Fellinivel, pedig a karakteres Amfiteátrum, a zöld Hajógyári-sziget és a múzeumokkal teli Fő tér és környéke is aspirálhatna erre a szerepre. Ehhez persze megint szükség van bátor és progresszív döntésekre, mert a nyugodt, biztonságos kikapcsolódáshoz, korzózáshoz/krúzoláshoz be kell lassítani a tereket, ki kell jelölni értelmezhető méretű sétálható övezeteket, ahol az autók helyett a gyalogosok, bringások, babakocsival, kerekesszékkel közlekedők élveznek előnyt.
Mi, városlakók pedig a jövőben a legfőbb haszonélvezői lehetünk a Duna-parti tereknek, építményeknek. A nagy forgalmat bonyolító Szentlélek tér és környéke jól példázza azt, hogy egy múzeumokkal körbevett, gimnáziumi szomszédsággal, dunai panorámával kecsegtető, óbudai találkozóhely szerepre hivatott – egyébként már csak a neve miatt is többet érdemlő – köztér hogyan maradhat mégis évtizedeken át egy zaklatott, stresszes, lesajnált közlekedési csomópont.
Ha már közösségépítésről gondolkodunk, akkor komoly bázist jelenthet a kerületi lakótelepek, paneltömbök szociális hálózata. Jómagam is lakótelepen nőttem fel, tudom, mit jelent bandázni, sportolni, játszani a haverokkal, felcsengetni hozzájuk, összejárni a szomszédokkal. Az már társadalomtudományi kérdéskör, hogy a szabadidős szokásaink, a viselkedésünk megváltozása, a virtuális világ csábítása napjainkban hogyan befolyásolja a szociális kapcsolódásainkat. Ennek megfejtéséhez, a városi közösségek spontán vagy programozott kialakításához mindenképpen hosszú távú perspektívában és bátor kísérletezésben érdemes gondolkodni, lehetőleg a viselkedéstudományban, környezetpszichológiában, design antropológiában jártas szakemberekkel.
A zöld környezet és a közösség metszéspontjában pedig ott van egy újabb komoly óbudai kincs, a Hajógyári-sziget. Személy szerint komoly kihívásnak érzem, hogy van egy hatalmas, 108 hektáros szigetünk, ami egy hétig a világ egyik legmenőbb fesztiváljának ad otthont, de a hétköznapokban csupán egy hatalmas kutyasétáltató területként működik. Igen, vállalom a sarkítást, de meg vagyok győződve, hogy érzékeny tervezéssel, a zöld környezet tiszteletben tartásával, annak megőrzésével egy igazi befogadó, rekreációs és kulturális szempontból is több funkciós, multigenerációs közösségi térként is működhetne a Hajógyári egész évben.
Ilyen stratégiai megközelítéssel, vonzó szolgáltatási és program mix kialakításával, ehhez kapcsolódó profi kommunikációval teremthető meg az óbudai vonzerő a helyi lakosság és az idelátogatók számára egyaránt.
Üzleti környezet
A környezeti és társadalmi jellegű adottságok mellett egy városrész működésében üzleti vonzereje is meghatározó, főként olyan helyzetben, amikor a plusz erőforrások bevonása, akár humán, akár anyagi értelemben is létfontosságúvá vált. Nyilván nem kell minden kerületbe Váci úti irodafolyosó, de a gazdasági potenciál, a jövőbeni ingatlanfejlesztések tudatosabb, urbanisztikai szintű tervezése miatt is érdemes feltárni és elemezni a jelenlegi helyzetet. A különböző kerületi lokációkhoz kapcsolódóan jól azonosíthatóan megmutatkozik Óbuda üzleti karakterisztikája: a Graphisoft Park technológiai, a Kunigunda út környékén lévő ipari-kereskedelmi vállalatok, a Goldberger és a Harisnyagyár kreatív, a Montevideo utca média cégek bázisaként szolgál.
Ez az üzleti érték stratégiai tervezést igényel: az óbudai ‘üzleti térkép’ tudatos vizualizálása, márkaépítése, a vállalatok, vállalkozások helyi innovációs ökoszisztémába való integrálása, a kapcsolat folyamatos gondozása, fenntartása, a cégek munkavállalóinak fogyasztóként való azonosítása és nem utolsó sorban az üzleti szereplők tevékenységének, izgalmas munkáinak kommunikálása a kerület versenyképességében, az üzleti potenciál kihasználásában komoly eredményeket hozhat.
Kreatív tengely
Véleményem szerint Óbuda régi adóssága, hogy nemzetközi mintára revitalizálja a régi gyárépületeket és környéküket a Duna menti partszakaszokon. Némi képzelőerővel szépen kirajzolódik a Goldberger – Zichy kastély – Hajógyár – Harisnyagyár – Graphisoft park tengely, ennek mentén egy európai léptékben is figyelemreméltó kreatív-kulturális negyed képe, ahol az indusztrális hagyományokat kiemelő, de modern atmoszférában kreatív, innovatív vállalkozások, gasztronómiai, kulturális-művészeti helyszínek és szereplők működnek megteremtve a környék izgalmas, nyüzsgő karakterét.
Helyi tudásgazdaság
Az üzleti területek beazonosítása és fejlesztése mellett a helyi innovációs ökoszisztéma fontos feladata az oktatási, elsősorban a felsőoktatási intézmények bekapcsolása a városfejlesztésbe, a velük való folyamatos, stratégiai alapokon nyugvó együttműködés, és a piacképes ötletek támogatása. A kerületben alapították az első egyetemet a főváros területén, ma is található itt 3 egyetem (Óbudai Egyetem, Milton Friedman, IBS), ennek ellenére nem érezhető az egyetemvárosi, campus jelleg. A kerületnek egyértelműen az egyetemi tanszékek, kutatási laborok terepasztalaként kellene funkcionálnia, függetlenül attól, hogy állami vagy magán fenntartású intézményről van szó. Az egyetem-lakosság-vállalatok közti tudástranszfer megteremtése a városok számára komoly lehetőségeket, helyzeteket kínálhat, ennek katalizálásában az önkormányzatok is hangsúlyos szerepet vállalhatnak.
Ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy városaink szebbek, élhetőbbek legyenek, akkor már nem az önmagáért való technológiai, hanem sokkal inkább a humán innováció, a városlakók jólléte kerül fókuszba a tervezésnél. Akkor ebben a felgyorsult világban már biztosan nem több száz oldalas településfejlesztési stratégiák jelentik majd a sorvezetőt. Sokkal fontosabb lesz az attitűd, a megközelítés, mely a tervezési folyamatban résztvevőket, tervezőket, döntéshozókat mozgatja. A fejlesztés tárgya mellett nagy hangsúlyt kap majd a jövőben a ‘hogyan’ és ‘miért’ fejlesztünk kérdésköre. A lakosság, de hitem szerint még inkább egy lokálpatrióta szereplőkből és szakértőkből álló szakmai közösség bevonása a közös tervezésbe, komplex kihívások esetén többféle terület szakértőinek interdiszciplináris együttműködése hatékonyabb, izgalmasabb folyamatokat és a megvalósítást tekintve is látványosabb eredményeket hozhat. Az „out of the box” gondolkodás, a városi helyszínek és környezetük közösségi használatát támogató komplex élménytervezés vagy a több dimenziós környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásokra épülő innovációs folyamatok szakítanak a hagyományos, szektorok szerinti fejlesztéssel, és megteremtik a térben és időben is skálázható innováció lehetőségét. Végeredményben pedig sokkal alkalmazkodóbb, jövőálló megoldásokkal „felszerelt” városaink lesznek, bennük boldogabb lakókkal. Óbuda, Te is hagyd magad újratölteni!
