A főváros nemrég csatlakozott a Graphisoftnak az állam ellen kötelezettségszegés miatt indított peréhez, így próbálva meg rávenni az állami céget, hogy végrehajtsa a hatóságok által rárótt kötelezettséget és eltávolítsa a területről az évtizedek alatt a talajban felgyűlt mérgeket. A Fővárosi Közgyűlésben ön is felszólalt, mint a Greenpeace szakértője. Milyen régóta húzódik ez a történet?

1996-ban született döntés arról, hogy meg kell tisztítani a területet. Mondhatjuk, hogy ez a történet azóta húzódik, az MVM mint a Főgáz jogutódja felelős azért, hogy végrehajtsa ezt a döntést. Az erre elkülönített céltartalék ennyi idő alatt 6 milliárdról 30 milliárdra duzzadt. Hiába volt az elmúlt három évtizedben végig érvényben az a kötelezettség, hogy a területet azonnal meg kell tisztítani, az MVM csak újabb és újabb haladékot kapott arra, hogy teljesítse a kötelezettségét, és felszámolja a szennyezést. Legutóbb 2024 végén.

Milyen jellegű szennyeződés van a területen, és hogyan került oda?

70 éven át, 1813-tól 1984-ig működött a területen a gázgyár, amely kőszén elgázosításával foglalkozott. Ennek volt a mellékterméke ez a kátrányszerű anyag, amelyben naftalinok, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok), arzén és rákkeltő benzol vannak. Úgy kell elképzelni, hogy ez az olajos, undorító massza az évtizedek alatt lesüllyedt, és úgy harminc méterrel a föld alatt „ül” egy vízzáró agyaglencsén. Emellett közel 200 ezer tonna olyan föld található a területen, amely szennyezett ezzel az anyaggal. Ahogy a hegyek felől áramlik a talajvíz a Duna felé, az folyamatosan mossa bele a mérgeket a Dunába. Ez alacsony vízállás mellett szabad szemmel is látható.

Mennyire kell tartani ezektől az anyagoktól, egészen pontosan mi található ott és milyen hatásuk van az élővilágra, a Duna vizére és az emberi szervezetre? 

A PAH-ok és a naftalin is rákkeltő kockázatúak, az arzén is rákkeltő, mérgező, több szennyezőanyag, amely itt szivárog, idegrendszer-károsító. Ezek nagyon mérgező anyagok, amelyekre nulla kibocsátásnak kellene érvényben lennie, nem kerülhetnének be folyóvizekbe. Ezek a mérgek, ezen a helyen folyamatosan szivárognak a Dunába. A szennyezés felhígul, hiszen nagy a Duna vízhozama, a szivárgás pedig viszonylag lassú, de az, hogy mindez zavartalanul folytatódhat, olyan, mintha valakinek engedélyeznék, hogy minden nap beleönthet egy hordónyi veszélyes hulladékot a Dunába. Valójában ez is történik, hiszen évtizedek óta nem tesz eleget a kötelezettségének sem az MVM, sem annak jogelődjei, miközben a kormányhivatal kötelezte őket, hogy számolják fel a szennyezés okait. 

Hogy milyen káros hatásai vannak ezeknek a mérgeknek? A vízi élőlényekre abszolút károsak, de arra is, aki ott sportol, gyalogol, kajakozik, aki bármilyen módon belélegzi ezeket a mérgeket. Hogy csak egy példát mondjak: amikor mintát vettünk a helyszínen, hiába volt rajtunk FFP2-es maszk, olyan hányingerünk és émelygésünk volt még másnap is attól, amit belélegeztünk, hogy csak ez alapján ki lehet mondani: meleg időben – amikor jobban párolog – a levegőben is jelentős koncentrációban vannak jelen ezek a mérgező anyagok.

Milyen méréseket végzett a Greenpeace a helyszínen, és mi lett ezeknek az eredménye?

Kétszer vettünk mintát 2018-ban és öt évvel később is. Azt néztük, hogy pontosan mi szivárog bele a Dunába, illetve megnéztük, hogy a hátrahagyott üledékben milyen szennyező anyagok vannak. Elég elrettentő számokat találtunk. Volt olyan vegyi anyag, amelyből a határérték több ezerszeresét találtuk a mintában! Mivel ez a szennyezés talajvízből csorog a Dunába, ezért több mintát vettük, azokat talajvízre és felszíni vízre megadott határértékekkel is összehasonlítottuk. A 2018-as mintavételben literenként 2,4 és 2 mikrogramm alatti helyett 400 és 75 mikrogrammot találtunk. PAH-ok esetében 2 helyett 157, illetve 238 mikrogramm volt a mintában, az acenaftén nevű PAH koncentrációja több mint 3000-szeresen haladta meg a talajvízre megadott értéket. A rákkeltő benzol értéke 66,7 mikrogramm volt az 1 mikrogramm helyett, illetve az arzén is többszörösen meghaladta a megengedett értéket. Öt évvel később az egyik folyadékminta cianid-tartalma is meghaladta a talajvíz határértéket. A már említett acenaftén koncentrációja az egyik mintában 8580-szorosan haladta meg a talajvízre megadott határértéket.

Belekerülhetnek ezek a mérgező anyagok az ivóvízbe?

Elméletileg az ivóvízbe nem kerülhet a parti szűrésű kutakból, de akkor se normális, hogy folyamatosan szennyezzük az ivóvízbázisunkat, és 30 éve nem teszünk ez ellen semmit, holott tudunk róla.

Hogyhogy nem történt eddig semmi, ha ennyire súlyos a helyzet?

Erre mi is keressük a választ. Elsősorban a politikai akarat hiányzott. Amit talán érdemes hangsúlyozni, hogy ez a történet híven mutatja a magyar környezetvédelmi hatóság komolytalanságát. El lehet képzelni, hogy ha a környezetvédelmi hatóság nem tudja elérni még az állami kézben lévő cégnél se, hogy elvégezze a számára kötelezően előírt kármentesítést, akkor mit várhatunk akkor, amikor magáncégeknél, akkumulátorgyáraknál, külföldi cégeknél kell elérni, hogy betartsák a törvényeket, határértékeket, kötelezettségeket. Van egy határozat, amit nem tartanak be, és mi a büntetés? Kapnak újabb öt évet, vagy három évet, vagy valamennyit, hogy akkor csinálják majd meg egyszer, valamikor, ha ráérnek. 

Mit lehet tenni – vagy inkább mit kellene tennie az MVM-nek –, mi a következő lépés? Talajcsere? A mélyben lévő olajos massza kiszivattyúzása? Mire kell figyelni, hogy ne jelentsen a kármentesítés nagyobb terhet a környezetre és a lakókra, mint a jelenlegi helyzet?

Szükség lesz a talajcserére. Kiszivattyúzni, méghozzá elég jelentős mennyiséget nagyon nehéz lenne, ha nem lehetetlen. Sok helyen kellene lefúrni, mert ez egy sűrű, ragadós, olajos massza. Minden fúrás csak pár méteres körben tudná eltávolítani a szennyeződést, ami – mint mondom – olyan, mint a kátrány. Ezt a területet valójában ki kell ásni.

Harminc méter mélyen van, az irgalmatlan mennyiségű földtömeg!

Mit mondjak erre? Paks 2-nél, vagy az atlétikai stadion építésénél pillanatok alatt megmozgattak ilyen mennyiségű földtömeget. Csak politikai akarat kell hozzá. A kármentesítés ideje alatt nagyon büdös lesz, valóban. Sátor kell, elszívás, tisztítás. Lehet, hogy pár hónapra ki kell telepíteni a környéken lévő cégeket, a gázgyári lakótelepi lakosokat. Tippelve legalább 30-40 milliárd költséggel kell számolnunk, ebbe bele kell, hogy férjen. Előfordulhat, hogy el kell költözni onnan pár hónapra, de cserébe utána nem lesz elmérgezve a lakók alatt a terület, és ez sokkal értékesebb. Olcsóbb lenne ugyan, ha építenének egy nagy betonfalat azért, hogy ne folyjon tovább a szennyeződés a Dunába, de ez elég borzasztó megoldás lenne, hisz végül ott maradna a szennyeződés. A semminél jobb lenne, de a kötelezettség nem erről szól, sőt a céltartalék is arra van, hogy elvigyék erről a területről a mérgező anyagokat. Nem arra, hogy ott hagyják.



Mi van pontosan a földben?

Rákkeltő benzol: 19,4 µg/l a legmagasabb mért koncentráció a kicsorgó vízben, míg a talajvízre megadott határérték 1 µg.

A polciklusos aromás szénhidrogének, PAH-ok: teljes koncentrációjuk 130,42, illetve 517,93 µg volt literenként, ami több mint kétszázötvenszerese a talajvízre megengedett 2 µg/l-es határértéknek. Egyes PAH-ok esetében még jelentősebb volt a határérték-túllépés. Az acenaftén koncentrációja az egyik mintában 2160-szorosan, míg a másik mintában 8580-szorosan haladta meg a talajvízre megadott határértéket. A kiemelten mérgező acenaftilén és fluorén PAH-ok esetén több százszoros volt a felszín alatti vizekre megadott határértékhez képest mért érték. Az egyik üledékminta is jelentős PAH- és naftalin szennyezettséget mutatott, az egyik mintában a határérték közel húszszorosát mutatták ki. 

Egészségkárosító naftalinok: mindkét vízmintában jelentősen meghaladta a naftalinoknál a felszín alatti vízre megadott  2 µg/l-t és a felszíni vizekre megengedett éves 2,4 µg/l értékeket a mért 167,62 µg/l-es, illetve 407.48  µg/l-es mért érték. A naftalin „valószínűleg emberi rákkeltő” besorolású. 

Rákkeltő arzén: az egyik talajvízből kifolyó mintában 51,8 µg/l, míg a másikban 21,4, melyek ugyancsak többszörösen lépik túl a talajvízre megadott 10 µg/l-t és a felszíni vizekre megengedett 20 µg/l-t. Az egyik iszapmintában a cink koncentráció kis mértékben haladta meg a talajokra megadott határértéket.

Idegrendszerre káros xilolok: mindkét kicsorgó vízmintában magasabb volt a mért érték, mint a talajvízre megadott 20 µg/l határérték: 81µg/l, illetve 152 µg/l volt. Egyéb alkilbenzolok 20 µg/l helyett 52 µg/l, illetve 188 µg/l. Az egyik iszapmintában is határérték feletti xilol és egyéb alkilbenzol koncentrációt talált a Greenpeace vizsgálata.

Az egyik folyadékminta összes cianid tartalma is meghaladta a talajvíz határértéket.

Forrás: A Greenpeace 2023-as jelentése.