Mit jelent számodra Óbuda?
A gyökereimet. Itt születtem, ide jártam bölcsődébe, óvodába, általános iskolába, majd az Árpád Gimnáziumba. Az édesanyám is itt nőtt fel, a szüleim a mai napig is itt élnek. Bár felnőttként az élet elsodort a kerületből, boldogan tértem vissza 13 évvel ezelőtt. Büszke tősgyökeres óbudainak vallom magam, és már el sem tudom képzelni, hogy máshol éljek.
Miért szereted Óbudát?
Nekem nagyon fontos a jó értelemben vett lokálpatriotizmus. Szeretem azt a nyugodt, kisvárosi létezésre hasonlító életet, amit itt Óbudán élhetek. Nagyon sokat jelent nekem Óbuda, nem csak a gyerekkoromat, hanem egy felemelő, új életfeladatot is a Vidám Színpad által.
A művészvilág jelen volt a gyermekkorodban is?
Természetesen, hiszen édesapám díszlettervező volt a Madách Színházban, édesanyám pedig művészeti titkár a Bábszínházban, ezért a művészet mindig jelen volt a családunk életében. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy mélyen gyökerezzen bennünk a művészetek iránti fogékonyság.
Ezek szerint a színház hangulata már gyermekkorodban megérintett?
Gyerekként sok időt töltöttem a Madách Színházban, ami akkor élte az aranykorát, de azért a szüleim ügyeltek arra, hogy mindig a koromnak megfelelő előadásokat lássak. Olyan színészóriásokat láthattam játszani, mint Gábor Miklós, Mensáros László, Kiss Manyi vagy Pécsi Sándor. Az egész álomvilágnak tűnt számomra, és el sem tudtam képzelni, hogy más pályát válasszak. Mivel jártam zeneiskolába, hárfán, hegedűn és fuvolán is játszottam, így kacsingattam a Zeneakadémia felé is, de az mindig csak „B” opció volt számomra. Szerencsére 1981-ben elsőre felvettek a Színművészetire, és 1985-ben, amikor végeztem, nagyon jó időszakban kezdhettem el a pályámat, mivel akkoriban rengeteg lehetősége volt egy fiatal, pályakezdő színésznek. A Vidám Színpadon is nagyon figyelek arra, hogy lehetőséget biztosítsunk tehetséges fiatal művészeknek.
Pályakezdőként kerültél a Nemzeti Színházba, ahol színészóriásokkal dolgozhattál együtt, miközben egy generációváltás is zajlott. Hogyan élted meg?
Mondják, hogy ebben a szakmában sok múlik a szerencsén. És igen, nekem szerencsém is volt. A Színművészetin több rendezőhallgatóval is együtt dolgozhattam, ennek köszönhettem, hogy Vámos László, aki a Nemzeti Színház vezetője volt, harmadévben áthívott gyakorlatra a Vígszínházból a Nemzetibe. Két fantasztikus lehetőséget is kaptam tőle, mielőtt végleg leszerződtetett. Az egyik a Falstaffban volt és Pászthy Júlia hangján kellett egy operaszerepet eljátszanom. A másik Szép Ilonka Az erdők szép virágában, ami szintén zenés szerep. A mai napig kötődöm a zenéhez és nagyon szeretek énekelni. Eleinte azt gondoltam, hogy kizárólag nagy, veretes drámákban fogok szerepelni, ehhez képest olyan zenés szerepeket kaptam, mint az István, a király Rékája, a János Vitéz Iluskája, vagy a My Fair Lady Elizája. Csodálatos szerepeim voltak olyan hatalmas színészek mellett, mint Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Béres Ilona vagy Kállai Ferenc. Nekem az volt az igazi színművészeti egyetem, amit a Nemzetiben kijárhattam az alatt a 10 év alatt, amíg tagja voltam. Mindeközben egy nagyszerű fiatal generáció is érkezett az akkori Nemzeti Színházba. Bubik István, Kubik Anna, Mácsai Pál, Kováts Adél, Funtek Frigyes, Hirtling István mára már a szakma meghatározó alakjai lettek. Nagy ajándék volt számomra, hogy ennek én is részese lehettem.
Mi volt a váltásod oka?
Nagy változások történtek a Nemzetiben. Vámos László elment, ahogy Sík Ferenc is, akinek szintén nagyon sokat köszönhettem. Már nem éreztem azt a fajta bizalmat, ami addig felém áradt, és a kispadról kellett volna mindent újra kezdenem. Közben megszülettek az ikergyermekeim, és az anyává válás, ahogy minden nő életében, úgy egy színésznőében is nagy változást hozott. Úgy döntöttem, hogy szabadúszó leszek. Nehéz volt, mert sohasem voltam az a bekopogtatós, szerepkéregetős típus, de szerencsére nagyon jó lehetőségek találtak meg. Fontos mérföldkő volt a pályámon a Szomorú vasárnap előadás, amelyet országszerte játszottunk Szacsvay Lászlóval. A legnagyobb kihívás szakmailag pedig az volt, amikor a Madách Színházban rám osztották a Kakukkfészek Ratched nővérét.
A Vidám Színpadon erre több lehetőségem is volt később, ezek közül a Kaktusz virágát emelném ki, ami a magánéletemben is jelentős volt, hiszen itt találtunk egymásra a férjemmel, Böröndi Tamással.
A Révay utcai Vidám Színpadnak az emlékeim szerint hányatott sorsú időszaka is volt. A megítélése is meglehetősen vegyes volt. Hogy látod ezt?
Igen, még a mai napig is megosztott a Vidám Színpad megítélése, mivel hetvenéves története során sok minden tapadt hozzá. Amikor Bodrogi Gyula lett az igazgató, nagyot váltott a színház azzal, hogy a kabarék mellett vígjátékokat is műsorra tűzött. Böröndi Tamás is abban az időszakban került oda, fiatalon. Amikor végleg megszűnt a teátrum a Révay utcában, évekig keresték az új játszóhelyét. Végül 2013-ban lelt otthonra a Vidám Színpad Óbudán, az akkor még Eurocenter nevet viselő üzletközpont egyik mozitermében, ahol 10 éve sikeresen működik.
Visszataláltál tehát Óbudára.
Igen, most már a magánéletem mellett a munkám is ide köt. Két év kényszerszünet után a gyönyörűen felújított GOBUDA Mall-ban egy fantasztikus színházteremben várjuk a közönséget. A színháztechnikánk a kőszínházakéval vetekszik, a nézőterünk ideális, a kényelmes moziszékekből mindenhonnan egyformán jól látni a színpadot. Ráadásul itt a parkolás sem probléma, ellentétben a belvárosi színházakkal.
A könnyű műfajjal kapcsolatban máig létezik az előítélet. Hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy amit képviseltek a Vidám Színpaddal, az egy bátor kötéltánc?
Nagyon komolyan gondoljuk, hogy ezt a „könnyű” műfajt csakis magas színvonalon szabad művelni. Sokan hajlamosak egysíkú szórakozásként tekinteni rá, és mi szeretnénk bebizonyítani, hogy a vígjátékok sokkal többet rejtenek magukban, mint könnyed humor és poénok halmaza. Az élet maga is tele van színes és komplex helyzetekkel, és a vígjátékok képesek ezeket a pillanatokat megragadni, humorosan, ugyanakkor mélyen megérintve a nézőket. Egy jó vígjáték bemutatja az emberi kapcsolatok bonyolultságát, az érzelmek változatosságát, és még a komikus helyzetek mögött is rejtőzhetnek mélyebb mondanivalók.
Azok a pillanatok, amikor nevetünk, ugyanúgy hozhatnak értékes tanulságokat és felismeréseket, mint a drámai előadások. Az is fontos számunkra, hogy a műfajon belül különböző stílusokat és irányokat is bemutassunk. Így szinte mindenki találhat nálunk olyan vígjátékot, amely közelebb áll hozzá, legyen az klasszikus komédia, szatirikus humor, zenés vígjáték vagy esetleg szívfacsaróan romantikus történet. Összességében minőségi színházat szeretnék működtetni olyan művésztársakkal, akik erre érzékenyek és nyitottak, és azt szeretnénk elérni, hogy a közönségünk ne csak szórakozzon, hanem gondolkozzon is a vígjátékokon keresztül, és rájöjjön, hogy a humor is lehet mély és sokszínű. Úgy érzem – amit visszajelzések is igazolnak –, hogy jó úton járunk. Böröndi Tamásnak komoly célja volt az is, hogy a fiatal művészeknek megtanítsa ezt a műfajt, így az új generáció majd hozzájárulhat a vígjátékok újragondolásához és frissítéséhez, ami tovább színesítheti és gazdagíthatja ezt a műfajt.
Milyen előadásokban nyilvánul ez meg?
Játsszuk a 39 lépcsőfok akció vígjátékot, ami egy végtelenül szellemes kreatív Hitchcock-krimiparódia. A Tanulmány a nőkről retró dalokkal fűszerezett filmadaptációt, de említhetném a legújabb bemutatónkat is, a Ments meg, szerelem! című musicalvígjátékot, amiben olyan magyar sztárelőadók és együttesek slágereit dolgoztuk fel, mint a Jazz+Az, a ValMar, a Honeybeast vagy Caramel. A történet az online térben játszódik, ahol véletlenek és félreértések során találnak egymásra a szerelmesek. Horgas Ádám rendező neve pedig garancia a sikerre, országszerte futnak hatalmas sikerrel az előadásai. Természetesen játszunk igazi klasszikusokat is, Neil Simon Ölelj át! vígjátéka is a repertoárunk értékes darabja, amelyben nagy boldogság játszanom Sajgál Erikával, Kálid Artúrral és Pusztaszeri Kornéllal.
Az, hogy férjed, Böröndi Tamás halála után átvetted a Vidám Színpad vezetését, természetes volt számodra?
Először gondolni sem mertem arra, hogy erre én egyáltalán képes lennék. Azt láttam, hogy egy magánszínház működtetése mindennapos akadályverseny. Támogatás nélkül szinte lehetetlen küldetés. Az, hogy ezekben a bizonytalan időkben is tudunk létezni, az Tamás kiváló pénzügyi gazdálkodásának köszönhető. Azért vállaltam el végül a vezetést, mert nem akartam, hogy mindaz, amit a férjem létrehozott, kárba vesszen. Minden erőmmel és a legjobb tudásom szerint próbálom folytatni az általa megkezdett utat. Mindez hatalmas felelősséggel jár, de elkötelezetten dolgozom azon, hogy méltón folytathassuk, és továbbvigyük a Vidám Színpad hagyományait, ugyanakkor keresem az új utakat és lehetőségeket is.
Milyen a közönségetek összetétele? Főleg óbudaiak?
A közönségünk összetétele változatos, és örömmel látunk mindenkit a város vagy az ország bármely pontjáról. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a helyi közösség is erősen kapcsolódjon hozzánk.
Szeretnénk együttműködni a kerületben élő művészekkel és alkotókkal, hogy még szélesebb körű és sokszínű művészeti programokat kínálhassunk, legyen az egy akusztikus koncert vagy egy beszélgetős programsorozat.
Igyekeztek bekapcsolódni Óbuda kulturális életébe?
Abszolút. Együttműködünk az önkormányzattal és aktívan keresünk lehetőségeket, hogy részt vegyünk az óbudai rendezvényeken. Az óvodákkal és iskolákkal is kapcsolatot teremtettünk a gyerekelőadásaink kapcsán. Bízom benne, hogy sikerül elérnünk a felnövekvő generációt, és inspirálni őket a színház szeretetére.
Hogyan áll össze a színházi csapatod?
Klasszikus értelemben vett társulatunk nincs, a színészek egy-egy előadásra szerződnek hozzánk, azonban több olyan művész is van, aki három vagy négy produkcióban is szerepel. Ha egy kolléga jól érzi magát nálunk, akkor igyekszünk hosszútávon gondolkodni vele.
Hogyan történik a kiválasztás?
Mindig a felkért rendezővel együtt találjuk ki a szereposztást, ugyanakkor fontosnak tartom a kollégák véleményét is. Szeretem az együttgondolkodást, nem vagyok pozíciófüggő. A csapatmunkában és a párbeszédben hiszek. A háttérben dolgozó kiváló kollégáim nélkül nem lennénk teljesek. A kis létszám miatt nincsenek szigorúan körülhatárolt hatáskörök, mindenki hozzáteszi a saját tudását és kreativitását ahhoz, hogy a közös munka sikeres legyen.
Kik azok a színész kollégák, akik most leginkább szerepet kapnak a Vidám Színpadon?
Gazdag Tibor, Szőlőskei Tímea, Vadász Gábor, Szakács Tibor, Bartha Alexandra vagy Végh Judit számos előadásunkban szerepel. A fiatal generációnak is újabb és újabb lehetőséget biztosítunk, és örömmel tapasztaltam, hogy szívesen jönnek hozzánk, új lendületet hoznak az előadásainkba. A nagy sikerrel bemutatott Ments meg, szerelem! előadásban játszik Gáspárfalvi Dorka, aki az Oscar-díjas Mindenki című kisfilm főszereplője volt, de forgatott Helen Mirrennel is, valamint a fantasztikus hangú Szaszák Zsolt, aki a Madách Színházban is főszerepeket játszik.
Más budapesti színházak vezetőivel van kapcsolatod?
Ismerjük és figyeljük egymást. Nagyon szeretek színházba járni, és ahogy időm engedi, megnézem más színházak előadásait is. Egy jó előadás, egy érdekes koncepció inspiráló és ösztönző lehet a saját művészi munkánkban.
Hogyan látod a magánszínház formájának létezési lehetőségeit?
Kihívásokkal és nehézségekkel terhelt. Különösen most, amikor a korábbi támogatások megszűntek. A színházak általában nem rentábilis vállalkozások, és a magas bérleti díjak és költségek miatt támogatás nélkül szinte lehetetlen fenntartani őket.
Itt töltöd Óbudán a mindennapjaidat?
Olyannyira, hogy van, hogy hetekig ki sem mozdulok. A színháztól öt percre lakom, akár naponta többször is bejövök, ha a helyzet úgy kívánja, az estéimet pedig akkor is itt töltöm, ha éppen nem játszom. Tényleg olyan, mintha egy kisvárosban élnék, és ezt én nagyon-nagyon szeretem. Ahogy Radnóti Miklós is írta, én is kötődöm minden kőhöz és fűszálhoz itt, Óbudán.
