Hogy kezdődött?
Gyerekkorom óta a Pünkösdfürdő melletti kis utcában élek, néhány év kivételével mindig itt laktam. Gyerekként a strandon töltöttem a nyarakat. Jól ismerem a környéket, de valójában tíz éve kezdett el érdekelni Csillaghegy múltja. A fényképek gyűjtésével kezdődött, főleg óbudai és a szűkebb lakóhelyem fotóit kerestem, és az egyes területeknek – Óbuda régen, Csillaghegy régen, a Római parti csónakházak anno – Facebook-csoportokat készítettem, ahol a mai napig megosztom az újabb és újabb fotókat és a hozzájuk kapcsolódó információkat, történeteket.
Van egy helytörténeti klubjuk is, ahol rendszeresen tartanak a Csillaghegy helytörténetéhez kapcsolódó programokat, előadásokat, vetítéseket. Ez a fotók hatására jött létre?
A gyűjtésem megelőzte a klub létrejöttét. A helytörténeti klub két évvel ezelőtt nyílt meg, ahol havonta egyszer összejövünk, és egy-egy téma kapcsán felelevenítjük a régi történeteket. Mára már olyan sokan lettünk, hogy a nagytermet is megtöltik az érdeklődök. Hatalmas sikerű előadások voltak, például amikor Kincses László téglajel-kutató a téglagyártásról, annak jeleiről beszélt, alig fértünk be a közösségi házba. De ugyanez volt, amikor a sport, a sportolók volt a téma, hiszen szinte minden csillaghegyi utcában lakik egy olimpiai vagy világbajnok, például Török Ferenc (öttusázó, olimpiai bajnok – a szerk.).
Miért lett önnek ilyen fontos a helytörténet, a kutatás? A helyhez való kötődés, a saját családi gyökereinek a feltárása indította el?
Azzal az álommal indult az egész, hogy találjak egy olyan fotót, amelyen az 1960-ban épült házunk még nincs rajta. Ahogy gyűltek a képek, egyre erősebb vágyam lett, hogy összerakjam a környékünk múltját. De ugyanígy vagyok Óbudával is, amiről szintén már több ezer fotóm van. Jó barátság fűz Antal István fotográfushoz, akitől rengeteg anyagot kaptam.
Antal István épp most vette át az Óbuda-Békásmegyer Díszpolgára címet.
Büszke vagyok rá, meg arra is, hogy én javasoltam, nagyon megérdemli, hatalmas munkásság van mögötte.
Pontosítsuk, hogy Csillaghegy földrajzilag mely területeket öleli fel?
1950-ig Békásmegyer nagyközség településrésze volt, ekkor Budapesthez csatolták, a Duna, a Pünkösdfürdő utca, a Rókahegy és a Kalászi út által övezett területen található.
Messzire nyúlik vissza Csillaghegy történelme, hiszen már a római korban lakott volt.
Én főleg a 20. századi múltjával foglalkozom, a régmúltjáról keveset tudok, de az ismert, hogy a Rómaifürdőn indult a rómaiak által épített vízvezeték, amely a katonavárosba a mai Szentendrei úttal párhuzamosan szállította el a vizet. A csillaghegyi strand bővítése során is találtak római kori emlékeket, és Békásmegyerről is ismerünk római kori villa-maradványokat. A középkorban egy falu állt itt, ennek emlékét őrzi egy templommaradvány. Vitáznak róla a kutatók, hogy Kissinghez vagy a régi Békásmegyerhez tartozott-e. Az Ófaluban főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, Csillaghegyen iparosok és a már említett, fővárosból beköltözők éltek.
Ha jól tudom, 1910-től nevezik a területet Csillaghegynek, de még arról is folyik vita, hogy honnan származik a névadás. Valóban egy Csillag nevű kocsmáról?
Volt egy ilyen kocsma, amely az 1930-as években épült. A csillag név Csillaghegy történetében többször megjelenik, de hogy pontosan honnan jött, arra egyértelmű válasz nincs.
Mint ahogy a Bivalyos Csárdát is mindenki úgy említi, hogy onnan kapta a nevét, hogy amikor az Alföldről Bécsbe szállították a marhákat, a gázlón jöttek át a bivalyokkal, és ebben a csárdában pihentek meg. Írásos emlékekkel egyik esetben sem találkoztam.
A századforduló, az 1880–90-es évek lehetett a település egyik aranykora, amikor megépültek az első villák. Milyen volt itt az élet a századfordulón, kik építkeztek, kik lakták a helyet?
Az első csillaghegyi villák 1890–1910 között épültek a mai HÉV-vonal, a Ráby Mátyás út, Dózsa György út környékén, ekkor ötven-hatvan villa készült el, amelyek építése az 1888 augusztusának végén elindított HÉV-vel hozható összefüggésbe, hiszen bekapcsolta a főváros vérkeringésébe ezt a térséget. Az első időszakban a HÉV csak Filatorigát–Szentendre között közlekedett, 1895-től ment be a Pálffy, a mai Bem térig. Hogy kik építkeztek itt: legfőképpen hivatalnokok, minisztériumi tanácsosok, katonatisztek, akik hétvégi háznak használták a villákat. A Duna közelsége, a fürdő, amely akkor még kezdetleges állapotában volt, és a nyugalom vonzotta ide a pihenni vágyókat. Később megépült a Kaszinó, ahol bálokat, rendezvényeket tartottak, az épületet később iskolává alakították át. Szerencsére ezeknek a villáknak egy része – nagyjából negyven ház – ma is áll, de többet a későbbiekben társasházzá alakítottak át. Az 1910–30-as években folytatódott Csillaghegy benépesülése le, a Duna irányába, de ekkor már egyszerűbb házakat építettek.
A Római-parti csónakházak ezzel párhuzamosan épültek meg?
Arról nincsen adatom, hogy a csillaghegyi villatulajdonosoknak lettek volna itt csónakházai. Ami biztos, a Rómain is 1890 és 1900 között kezdték meg a terület felparcellázását, aminek nagy része akkor a Ringer család tulajdonában állt, Ringer Jakab kezdte meg a telkek értékesítését, és drágább, nagyobb telkeket adtak el, mint a mai Csillaghegyen. Sok tulajdonos a villák mellé a parton is épített csónakházat. Berczik István minisztériumi tanácsosnak a Rozgonyi Piroska– Zaránd utca sarkán épült meg a villája, majd néhány évvel később a Duna-parton egy kis csónakházat is építtetett magának. De több ilyen tulajdonosról is tudok.
Ősszel jelenik meg a római-parti csónakházakról írt képeskönyve. Ma már csak néhány működő csónakház jelzi, milyen fantasztikus vízi-élet volt itt korábban. Mennyi anyagot sikerült összegyűjtenie?
A kezdeti időszakban – 1920-tól – a magántulajdonban lévő csónakházak voltak túlsúlyban, sőt, azt is megfigyeltem, hogy a budapesti részen a későbbiekben is ez volt a jellemző, míg a békásmegyeri szakaszon főként vállalatok építették a csónakházakat. 1948-ig nagyjából ötven épült fel, az államosítás után százával jöttek létre a különböző – állami, vállalati fenntartású – kis csónakházak. Hatalmas az anyag, a könyvem, aminek ha sikere lesz, szeretném folytatni, kis bepillantást ad a csónakházak múltjába.
A Csillaghegy egyik leglátogatottabb helye az egykor csupán egy medencés, mára komplexummá kiépített strandja. Mikor kezdték építeni, hogyan alakult a sorsa az évtizedek alatt?
Kezdetekben valóban egy egyszerű, téglákkal kirakott medence állt csak. 1920-ban két bőrgyáros, Elkán Ignác és Gerő Árpád vásárolták meg a területet, a tiszteletükre nemrég avattunk a helyszínen egy emléktáblát. Hatalmas összegekből nagyon komoly fejlesztésbe fogtak, ekkor épült ki a három medence. A nagymedencében, pár hónappal megelőzve a Gellért fürdőt, hullámgépet építettek be. 1924-ben avatták fel az ötven méteres versenymedencét, a megnyitó ünnepségre Johnny Weissmullert is meghívták, aki revü-bemutatóval szórakoztatta a nagyközönséget.
Hatalmas szám!
A Római-partra hétvégeken kb. negyvenezer ember járt le, a rómaifürdői forrástavon, amit természetes állapotában hagytak meg, külön női és férfi fürdőhelyet alakítottak ki. 1935-ben nyílt meg Hajós Alfréd tervei alapján a Pünkösdfürdői strand. Az én kedvencem a békásmegyeri Attila Strandfürdő, amely 1920-tól a negyvenes évekig üzemelt, de mindössze egy fotó ismert róla. Semmi információm nincs arról, hogy miért szűnt meg. A csónakházakkal is ezért kezdtem foglalkozni, mert rengeteg hézag van az adatokban, sok mindenről nem tudunk.
Csillaghegy egy másik közkedvelt kirándulóhelye a Rókahegy, számos legenda övezi. Önöknél is volt egy előadás, amely ezt Attila hun vezér egykori városával, Sicambriával azonosítaná. Erre nincsenek megbízható régészeti bizonyítékok. A legenda legenda marad?
Én attól az előadótól elhatárolódtam, mert valóban semmi bizonyíték nincs arra, amire felépítette a történetét. Légből kapott, semmi alapja nincs az egésznek. A Rókahegyen a 19. században mészkövet bányásztak, a mai Mátyás király úton vitték le a Dunáig, ahonnan hajóval szállították el. 1900 környékén egy cég vásárolta meg a bányát, síneket fektettek le, lovakkal húzták a csillét a kőrakodóig. Bár itt nőttem fel, öt évvel ezelőttig semmit nem tudtam erről. A saját kutatásaimban, cikkeimben igyekszem hitelesített adatokkal dolgozni.
Hogyan kutatja ezeknek a helyeknek a történetét?
A csónakházakról egy nagyobb tanulmány született, Elekes Attila Óbuda szanálását, átalakulását dolgozta fel, ennek kapcsán foglalkozott a témával. Ezt vettem a megjelenő könyvem kiindulópontjául, ezt próbáltam fotókkal, képekkel kiegészíteni. Az Arcanum és a Fortepan óriási adatbázisa hatalmas segítséget jelent a kutatásban.
Változott, és ha igen, hogyan változott mára Csillaghegy és a Római élete? A békásmegyeri lakótelep felépítése óta zsúfoltabb lett a kerület.
A Római, ahogy én látom, nem változott. Mindig kedvelt üdülőhely volt, vetekedett a Balatonnal és a Velencei-tóval. Többen szerettek volna lejönni, mint amekkora kapacitása volt a helynek, ezért épültek újabb kis faházak, csónakházak a későbbiekben. Annyi változás történt, hogy mivel igen frekventált a Római és Csillaghegy is, az új beköltözők sok esetben lebontják a házakat, helyükre sokszor társasházakat építenek.
Ez hosszú távon arculatváltozást jelent. Vannak köztük műemléki védelem alatt álló épületek is. Ezek bontása ellen nem tudnak – akár a maguk helytörténeti klubja – valamit tenni?
Sajnos nem. Jó példa erre a Vöcsök 2 csónakház, amely műemléki védelem alatt állt, mégis lebontották. Sajnálja az ember, de nem tud ellene mit tenni. De az elhagyatott épületekkel, mint például az 1934-ben épült Sajtházzal (volt KGM Üdülő ) sem történik semmi, harminc éve a csövesek tanyája.
A közösségi bejegyzéseit sokan követik, kommentelnek hozzá. Küldenek fotókat, történeteket, esetleg hagyatékból maradt emlékeket? Lett egy ilyen köre?
Rengeteg személyes ismeretségem lett, sok fotót kapok ezektől az emberektől. A csónakház-könyvemben huszonkét emberrel beszélgettem, például Bodoleszk Gusztáv unokájával, akinek a nagypapája csónakház- tulajdonos volt. És beszélgettem a Postás csónakház gondnokával, aki a megnyitástól a bezárásáig dolgozott ott, meg régi evezősökkel, Római-part- imádókkal. Szerencsére rengetegen segítik a munkámat.
