Úgy emlékszel, egyszintes, de valami nem stimmel. Érzed. Hiszen emlékszel rá, hogy színházban jártál ott. Vagy várjunk csak, nem is, hiszen koncert volt, vagy talán inkább táncoltál egy nagy teremben, aminek a karzatáról sokan néztek le rád.? Így sem jó, mert széksorok voltak benne és nem volt karzat, de arra is emlékszel, hogy nagy tér volt középen. Na igen és akár így, akár úgy, de nem lehet egyszintes, hiszen nagy belmagasságra emlékszel. Meg kék égboltra az épület közepéről felnézve. Teljes a káosz, pedig jól emlékszel, mindez egyben van jelen az épületben.
Beugrott már a neve? Hány éves is vagy? Hatvan feletti? Segítek, Úttörőház. Fiatalabb vagy? Akkor Óbudai Művelődési Központ. Ennél is? Akkor Óbudai Kulturális Központ. Na igen, a cím ugyanaz – San Marco utca 81. –, de a név változott. Nem csak az épület ötvenéves, de a fák is megnőttek ez idő alatt, és úgy egyáltalán, az élet is megváltozott.
Tehát lényegében csak abban lehetsz biztos, hogy jártál ott. Persze, hiszen óbudai vagy, itt voltál gyerek, vagy itt vagy felnőtt, és a gyerekeid is ide járnak. Esetleg idősebb vagy, és úgy rémlik, mindig is ide jártál. Itt voltál iskolásként szervezetten az osztályoddal, vagy akár családi rendezvényeken, aztán ide hoztad kulturális programokra, tanfolyamokra a gyerekeidet te magad is. Ide jársz színházba, koncertre, börzékre hétvégente, ismeretterjesztő előadásokra, felnőtt tanfolyamokra, klubokra hétköznapokon. Itt vetted az első ásványodat még gyerekként, és talán az első csók is e falak tövében talált meg egy meleg nyári napon. Ezt csak te tudhatod, illetve még valaki…
Bárhogy is legyen, egyedül sohasem voltál itt, az biztos. Lehet, hogy egyedül jöttél, de itt már nem úgy voltál. Akár alkalmi, akár rendszeres programon, de egy közösség részeként vettél részt. Csupa olyan emberrel, akiket ugyanaz érdekelt – érdekel – mint téged. Nemcsak távolról, nemcsak gondolva rá, hanem tevőlegesen, cselekvőn. Hiszen eljöttél, eljöttetek, együtt voltatok, közös élményt szereztetek, kapcsolódtatok, mindig volt témátok. Ha körbe néztél, tudhattad, sokan vannak még rajtad kívül, akiket ugyanaz érdekel, mint téged.
Ami mindezt összekötötte az elmúlt ötven évben, az az 51×44 méternyi beton, vas és üveg. Egy épület. Egy agora, csak hogy görög szóval zavarjam össze a római hagyományokat.
Na igen, az állandóság. Meg persze a változás. Két ellenpólus, mégis gyakran együtt mutatkoznak. Az épület és a látogatók. Már te sem jársz el otthonról annyit. Kockulsz? Ja nem, social média bocs, szinte el is felejtettem. Illetve az sem, mert a mesterséges intelligenciával csevegsz, aki mindig a zsebedben van. Pazar érzés, nem? Bár kicsit talán magányos.
A 70-es években attól féltünk, hogy a televízió megöli a társas kapcsolatokat, „kisajátítja” a kultúrát. A 90-es években attól, hogy az internet fogja, majd a 2010-es évektől a social média lett a félelem tárgya, most pedig a mesterséges intelligencia, tudod, ami a zsebedben van. Bár ez végül is nézőpont kérdése, lehet, hogy ő pont rólad gondolja ugyanezt.
Bárhogy is legyen, az épület a San Marco és a Reménység utca sarkán áll. Idén ötvenéves. A Kévés György tervezte épület rendkívül innovatív volt a maga korában. Nagy alapterület, variálható, többfunkciós terekkel, a színházterem teteje az épület tengelyhossz irányában, két részben, előre és hátra elhúzható. A terei világosak, ablakai nagyok, a belső terek szinte eggyé válnak a kerttel. A színházterem oldalfalai mozgathatók, még nagyobb térélményt biztosítva ezzel.
Ha eljössz, megtelik élettel és kivirul. Színes, hangos, nyüzsgő. Olyan, mint régen. Nem, nem kell attól tartani, hogy bármilyen vívmány „lenyomja”, mert bár a virtuális térben szervezzük már az életünket, de a megéléseink nagy részét még mindig a való életben tapasztaljuk meg.
Vajon a San Marco utca 81. pusztán egy házszám, egy épület lenne, amit ünneplünk, többféle névvel, ezer arccal? Hiszek benne, hogy a térnek „lelke van”. Emlékezete is, ha úgy tetszik. Ötven év alatt több százezer látogató fordult meg a falak között, több ezer programon. Mennyi impulzus, mennyi emlék?! Te mire emlékszel? Nevetés, felszabadultság, öröm, meglepettség, megérkezés, elgondolkozás, feltöltődés, lelazulás?
Emlékszel a fellépőkre, színészekre, zenészekre, a tudományok képviselőire, tanfolyamvezetőkre, klubvezetőkre, a ház munkatársaira? Sokan voltak ők is. Mindig azért dolgoztak és dolgoznak ma is, hogy amikor ellátogatsz hozzánk, jól érezd magad. Kikapcsolódj, tudást szerezz, feltöltődj. A ház dolgozói, akár láttad őket, akár nem, veled voltak, vannak, érted dolgoznak már 50 éve. Meg persze azért is, mert hittek és hisznek benne, hogy a minőségi kulturális programokat mindenki számára elérhetővé kell tenni.
Ha pedig már visszanéztünk, nézzünk előre is. Változnak a kultúrafogyasztási szokások. Változnak a közösségi kapcsolattartás keretei. Elég gyorsan, akár megéljük, akár nem, akár alkalmazkodunk hozzá, akár nem.
Hiszem, hogy az Óbudai Kulturális Központ szellemiségében képes megújulni, képes alkalmazkodni a változó igényekhez. Remélem, hogy az épület is a korszellem szerint változik majd, és további évtizedekre szolgálhatja Óbudát, Óbuda kultúráját és valamennyi látogatóját.
Boldog születésnapot ÓKK!
