Szerencsés helyeken, nyugalmas időkben kevesen vonják kétségbe, hogy egy valódi kocsma nem reménytelen alkoholisták szánalmas gyűjtőhelye, inkább egyfajta közösségi fórum, ahol a legkülönfélébb társadalmi státuszú, iskolázottságú és világnézetű emberek találkoznak, mert ott jól érzik magukat. Természetesen alkoholos italok társaságában – bár az igazi kocsmából nem hiányozhatnak azok a törzsvendégek sem, akik nem isznak alkoholt, mégis szinte minden nap megjelennek a társaság és a hangulat kedvéért.
Ilyen a Fő tér melletti Harrer Pál utcában megbúvó Bán kocsma, amely nem véletlenül volt a tavaly elhunyt kiváló publicista, Megyesi Gusztáv törzshelye.
– Édesanyám 1982-ben nyitott egy trafikot ezen a helyen. Ő szegény három év múlva elhunyt, utána egy ideig én voltam a trafikos, de könyveket is árultam – kezdi a kocsmakronológiát ifjabb Bán Béla, a hely egyik tulajdonosa. – Egy barátommal, akinek pénze is volt, kitaláltuk, hogy legyen itt egy kocsma, ha már úgyis az összes haverom nálunk iszogatta a közeli borozóból hozott fröccsöket, amikor én ültem bent. Kilencven április 29-én nyitottunk. A vendégkör miatt nem aggódtam, meg is gyanúsítottak a haverok, hogy azért jártam annyit kocsmába az előző húsz évben, hogy legyen közönség.
Mindenki azért harcolt a nyitó napon, hogy ő lehessen valamiben az első. Volt olyan, aki utálta a gint, de addigra már minden másból rendeltek – csak azért is kért egyet. Kis Dreher sörözőként indultunk – Karai Pali, aki átvette az üzemeltetést, nevezte el hivatalosan Bán kocsmának.
Édesapám, Bán Béla rádiós újságíró volt, a rendszerváltást követő zűrzavarban elege lett az egészből, és lényegében ő vitte a kocsmát, én csak besegítettem.
Miután megnyitottunk, nagyjából egy héten belül benyitott Megyesi Gusztáv, aki itt lakott a közelben. Alkoholfogyasztási céllal érkezett, majd nekilátott lapot szerkeszteni az egyik asztalnál.
– Mennyire volt rendszeres vendég? – Nagyon! – veszi át a szót Karai Pál, a kocsma borostás lelke és egyben üzletvezetője. – Hozzánk nemcsak inni járnak az emberek, bár az sem mellékes, hanem itt egy igen komoly közösség alakult ki. Ha huzamosabb ideig nem jött volna, nyilván megjelenik a lakása előtt a törzsvendégsereg, és megkérdi: hol voltál?
Ennek a helynek van egy sajátos atmoszférája, hozzánk valahogy nem a „köpködősök” járnak – folytatja Pali. – Guszti nem is titkolta, hogy sokat merített innen az írásaihoz. Lejött a kocsmába, elkezdett beszélgetni – ami többnyire úgy nézett ki, hogy ő dumált, a többiek meg itták a szavait. Gyakorlatilag akkor fogalmazta meg a cikkeit. Nem is akart senki beleszólni, mert az úgy volt jó, ahogy belőle jött. Ha mégis hozzászólt valaki, és az tetszett neki, azt boldogan beleírta motívumként.
Pont én dolgoztam aznap, amikor berontott ide Mészöly Kálmán, hogy megöli a Gusztit – mosolyodik el az emlékező Pál. – Valami erőset írt róla, amin a „Szőke Szikla” felkapta a vizet. Persze Mészöly se akkor járt itt először, tudta, hogy ez Guszti törzshelye.
Egy ember merte megszólítani a törzsvendégek közül, a Csekó. Ő is azért, mert valószínűleg ő volt az egyetlen felnőtt férfi ebben az országban, aki nem ismerte fel Öcsi bácsit, és amikor WC-re igyekezett, elég határozottan megkérte, hogy álljon odébb. Puskás elnézését kért, és félreállt.
– Ha jól emlékszem, Koós Jánossal beszélgettek – veszi vissza a szót Pali. – Koós mester, ahogy észrevette a falon díszelgő képeket, rögtön elővett egyet magáról, és odaadta, hogy azt is kitehetjük. Kicsit meg is sértődött, amikor legközelebb erre járt, és nem volt kint a falon. Nem tettük ki, mert nem tartozott a törzsgárdához.
Tehát berontott Mészöly, hogy megöli Gusztit, aki kisvártatva meg is érkezett. Leültek egy asztalhoz, megbeszélték a dolgaikat, és a legnagyobb barátságban távoztak. Ez volt Guszti.
– Gusztival nemcsak itt találkoztunk, lementünk bárhova, mondjuk Győrbe Fradi meccsre, még a Stadler Stadionba is jártunk – nosztalgiázik egy másik beltag, majd kér még egy sört. Paliból pedig tovább zúdulnak az emlékek:
Akkoriban Varga Zoli a Dunaújvárosnál edzősködött. Guszti nagyon szerette őt. Ez a kirándulás tökéletes volt, mivel a Kerület ellen játszottak a másodosztályban. Leutaztunk, és Guszti megszervezte, hogy a meccs után leülhessünk Varga Zoltánnal beszélgetni.
– Az első újságot az apám születésnapjára állítottuk össze – az volt a meglepetés – tér vissza a társalgásba Béla. – Természetes volt, hogy Guszti legyen a főszerkesztő. Elkezdett pörögni a dolog, szereztünk papírt, nyomdát, profi tördelőt. Guszti hozott szerzőket – akkor még jóban volt Fábri Sándorral, Váncsa István nem volt kérdés, ő is járt ide – hozott tőlük írásokat. Karafiáth Orsitól is kértünk verset, tekintve, hogy az apukája is törzsvendégünk volt. A törzsgárdát ismerve tudtuk, ki alkalmas arra, hogy írjon valami használhatót. Miután az akkori Nemzeti Lapnyilvántartás vezetője is itt fröccsözött, szépen, hivatalosan be is jegyezték a lapunkat, ISSN számmal, minden egyébbel.
Egy hatalmas buli keretében adtuk át a kész újságot. Azóta is minden májusban – egy alkalmas napon – megünnepeljük a kocsma születésnapját. Akkor adtuk át Béla bácsinak – sírva fakadt, amikor a kezébe fogta – réved a múltba Pali, és egy kicsit mintha ő is elérzékenyülne. Biztos, ami biztos, felhajt egy felest.
– Aztán eltelt öt év, kitaláltuk, hogy csináljunk még egyet. Megint felbuzdult a brigád. Akkor már nem kértünk cikkeket külsősöktől, mindent „belsősökkel”, tehát törzsvendégekkel oldottunk meg.
Guszti rendkívül intelligens ember volt, kiváló humorérzékkel, egyszerűen jó volt hallgatni. Ha megjelent, nagyjából két percen belül ő állt a vendégtér közepén, és hintette az igét – emlékezik Béla.
– Nem nagy a belső rész, tizenhat négyzetméterről van szó, amiből még lejön a pult.
– konkretizál Pál.
Egyszer kitaláltuk például, hogy ne csak kocsmázzunk itt, hanem csináljunk valamit – idézi fel ismét a derűs emlékeket. – Kitaláltunk egy vetélkedőt. Természetesen Guszti ebben is nyakig benne volt. Ez volt az első igaz-hamis játék. Hatalmas derbiket játszottunk.
– Egyszer eljött Vágó István is, velünk játszott, majd elkérte a kérdéseinket. Az enyém el is hangzott a tévés vetélkedőben. Az volt a kérdés, hogy a klasszikus zenekart melyik hangszer után hangolják. Az oboa a helyes válasz – büszkélkedik Béla, majd ismét Pali folytatja. – Aztán következett az Agyszabó, amiből rendszeres bajnokságot is rendeztünk. Ez lényegében egy asszociációs műveltségi játék. Otthon készültünk a kérdésekkel, hetekig dolgoztunk, kutattunk a szellemi meccsek előtt. Az utóbbi években inkább kocsmakvízek dübörögnek.
A szellemi örömök mellett a testieket sem lehet elhanyagolni egy igazi kocsmában. Bár a Bán kocsmában nincsen konyha, mégis betört hozzájuk a gasztronómia. Ismét Palié a szó: – Egyik télen valahogy úgy esett, hogy mindenki elkezdett okoskodni, hogy is készül a legjobb kocsonya. Napokig főztek fejben, vitatkoztak, érveltek, végül meguntuk. Nincs duma, győzzön a jobb! Így született meg az első főzőverseny. Mindenki hozta a saját kocsonyáját, zsűriztük, eredményt hirdettünk. Ebből az lett, hogy öt éven keresztül minden hónap utolsó hétvégéjén főzőversenyt tartottunk. Hosszú ideig Guszti volt a zsűri elnöke. Ahogy ő elemezte a versenyműveket, az maga volt a gasztroköltészet. Elkezdte az étel állagával, külsejével, ízével, őrületes asszociatív metaforákkal. A végén egy húslevestől eljutott a magfúzióig. Őrület volt! Egy idő múlva megunta, és inkább ő is benevezett.
– Egész évben ment a bajnokság, gyűjtöttük a pontokat. Olyan ételek voltak, hogy csoda, a pekingi kacsától az őzgerincig. Komoly díjakat dobtunk össze, hatalmas viadalok alakultak ki. Az egyik évben én nyertem – a díjam a Nyugat folyóirat bekötött összes száma volt. Ma is őrzöm. Ilyen ez a kocsma.
Mikor nyílt a kocsma?
Kivel ült Koós János az egyes boxban?
Mekkora területen fekszik Óbuda?
Hány néző fért be a katonai Amfiteátrumba?
Mikor alakult az Aquincumi Porcelángyár?
Mit gyártottak szovjet megrendelésre az Óbudai Hajógyárban?
Mi a selyemgombolyítás?
Mikor működött Óbudán selyemgombolyító?
Honnan származik a Filatorigát elnevezés?
Mikor szűnt meg a Gázgyár?
Mikor jelent meg először a kocsma által kiadott újság?
Mi volt a címe?
Ki volt a főszerkesztő?
Ki írt verset az első Béla újságba?
Minek a romjai láthatók a Mókus utcai iskola udvarán?
Mióta jár vonat Óbudáról Esztergomba?
Mikor kezdték építeni az Árpád hidat?
Mikor állította ki IX. Bonifác pápa az Óbudai Egyetem alapító oklevelét?
Mióta működik az Árpád Gimnázium?
Mikor volt az első Sziget Fesztivál, akkor még Diák Sziget néven?
Hol van a Varga Imre Múzeum?
Mikor van a hagyományos sváb búcsú a Fő téren?
Ki alapította az Óbudai Hajógyárat?
Milyen gyakran járt a HÉV 1982–91 között?
Mikor volt Harrer Pál Óbuda polgármestere?
1990.IV. 30.
Puskás Öcsivel
39,69 négyzetkilométer
13.000 fő
1854
Tolóhajót
A selyemhernyó beáztatott gubóiról letekerik a nyers selyemszálakat.
1786–1830
Az egykor itt működő filatórium (cérnázó) emlékét őrzi, ahol a nyersselyem szálakat összefonva szőhető selyemcérnát készítettek.
1984-ben.
2000.04. 30.
Béla újság
Megyesi Gusztáv
Karafiáth Orsolya
Klarissza kolostoré, amit 1334-ben Károly Róbert király felesége, Nagy Lajos anyja, a lengyel származású Piast Erzsébet magyar királyné alapított.
1895 óta
1933-ban
1395-ben
1902 óta
1993-ban
Laktanya utca 7.
Péter-Pál napján
Gróf Széchenyi István
Három percenként
1872–73