Egy kis városkában lakott Szőke Panni,

szeretett az utcán táncolva suhanni,

úgy ment minden reggel el az iskolába,

hogy a járdát alig érintette lába.

Ugrott, forgott, nevetett,

táncra kért egy levelet,

szökdelt, míg a szoknyáját

fölcsípték a verebek.

Panni balettozni járt minden délután.

A balett-tanárnőt úgy hívták, hogy Jolán.

Szép kecsesen kellett forogni és lépni,

miközben ütemre tapsolt Jolán néni:

Plié, frappé, rölövé,

kezünket fejünk fölé!

Spárgázunk és spiccelünk,

lábunk nem gyümölcszselé!

Ámde reggelente nyílt egy másik ajtó,

s iskolába indult egy kisfiú, Palkó.

Tűnődve lépdelt, és ringatva a csendet

kalandos és mesés csatákról merengett:

Győzelem vagy vereség,

sehol nincsen menedék!

Egymás felé lépkednek

fehérek és feketék!

Nem csoda tehát, hogy Palkó sakkozni járt.

Tanulta, hogyan kell védeni a Királyt,

s hogy kell mattot adni, arra volt kíváncsi,

miközben egy táblán rajzolt Karcsi bácsi:

Futó, Bástya és Huszár,

támadni velük muszáj,

ez meg itt a Királynő,

azért van rajta uszály.

Csupa fiú járt a sakkra,

a balettra csupa lány,

jobbra Panni, balra Palkó,

egy kék házba, délután.

Folytatása következik az őszi lapszámban.