Most az Óbudai Kulturális Központ kertjében vagyunk, ahol jelenleg is zajlik a munka. Mire megjelenik ez a cikk, már megnyitják a legújabb kertet is.
Valóban, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata élenjár a kertmozgalom meghonosításában és támogatásában, ez már a második közösségi kert lesz a kerületben. Az évek óta nagyon sikeres Békási kertben idén kezdik a negyedik szezonjukat, jól működik a közösség, és szép a kert. Már évek óta készülünk az Amfikert megépítésére, úgy tűnik, jövőre elindulhat. Hamarosan átadjuk a Zápor kertet itt, a Kulturális Központ parkjában. Sokat várunk ettől a helyszíntől, mert mintaértékű tervezési feladat lesz. Nemcsak közösségi kert kerül ide, hanem átalakul az egész környezet, számos közösségi funkció fog megjelenni benne. Ez mindenképpen továbblépés a korábbiakhoz képest. A parkot elcsúfító betonplaccot eltávolítottuk, végrehajtottuk a termőföldcserét, bekerítettük a terepet. Kihelyeztük az ültetőládákat, növényeket telepítünk a közösségi részre, kialakítjuk a fedett pihenőrészt. Lesz egy játszótér, amelyet most kicsit arrébb helyeztünk, és van egy terület a rekreációs edzőmasináknak is.
Eddig a közösségi kertek nagyjából önmagukban léteztek, a szezonális és a kerti események a kerítésen belül történtek. A Zápor kert viszont egy meglévő parkba tagozódik bele, ahol sok funkció és közösség fog hatni egymásra – ez egy teljesen új helyzet. Meglátjuk, a nyári idény alatt alakul majd ki a működés, és nyilvánulnak meg a hasznok. Érdemes lesz megnézni a parkot és a közösségi kertet, nem fognak ráismerni az óbudaiak!
Honnan jött az ötlet a városi kertek mozgalom magyarországi elindításhoz?
Válságmenedzsmentet tanítottam a Zsigmond Király Főiskolán, és a hallgatóimnak készítettem egy előadást az 1929-es nagy válságról. Akkor találtam rá a válságkertekre, és jöttem rá, hogy szép párhuzamot lehet vonni a 2008-as tőzsdei összeomlás és az akkori között. Azaz, milyen válaszokat adott az akkori társadalom arra a helyzetre, például a kertekkel. Az ezredforduló után valamelyest változott a városi kertalapítási mozgalom. A válság más megjelenési formákat vett fel, például elidegenedés, gazdasági nehézségek, dologtalanság, környezeti sivárság és sorolhatnánk.
A városi emberek többségének fogalma sincs, hogyan kell termelni. Azért alapítottuk az egyesületünket, hogy városi-közösségi kerteket alapítsunk, az egymás közelében lakó emberek megismerjék egymást, és közben megtanuljanak növényeket ültetni, és részesüljenek a kertek hasznaiból, akár városi környezetben is.
Ez a városi kertészkedés egyfajta „gyógymód”, a két legyet egy csapásra módszer alapján?
A szomszédsági közösségek egy jó válasz a nagyvárosi elmagányosodásra és a gazdasági, ökológiai szemléletválságra. A válság fiziológiai megközelítésben is értelmezhető. Aki kertet művel, folyamatosan interakcióban van a többi kerttaggal, fontosnak és értékesnek érzi magát a kertben, több időt tölt a szabad levegőn, tehát egészségesebb, teljesebb életet él. Van az életükben egy pont, amire feltétel nélkül büszkék lehetnek, és javítja az életminőségüket. Az elmúlt évtizedek folyamatos külföldi működése alatt számos felmérés, kutatás készült a kertek eredményességéről, sokoldalú hasznáról.
New Yorkban 1973 óta működnek városi közösségi kertek, s ma már kétezer felett jár a számuk, köztük néhány a felhőkarcolók tetején. Washingtonban, a Fehér Ház parkjában a jelenlegi amerikai elnök felesége hozott létre veteményest: nem véletlenül, mert ennek nagyon erős szemléletformáló hatása van. A minta adva volt, nagyjából ezt ültettük át a magyar földbe.
Ön már két fontos könyvet is jegyzett a témában – A városi tanya és Közösségi kertek –, de ezeken kívül milyen kézzelfogható szakmai segítséget tudnak nyújtani?
A közösségi kertek tervezését a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítész Karán a Kert- és Szabadtértervezési Tanszék mesterszakos hallgatóival és vezető tanárainak bevonásával végeztük el. A koncepcióterveket a leendő kertközösség és az önkormányzat is véleményezte. Elengedhetetlen a működéshez a kertterv pontos, alapos és minőségi kivitelezése.
Ugyanakkor a Városi Kertek Egyesület ernyőszervezetként segíti a kertek hosszú távú fejlődését.
Tizenöt évig magam is panellakó voltam, nem gondoltam, hogy működhet egy ilyen rendszer. De látva az eddigi munkájukat, ez egy sikertörténet.
Lehet így is nevezni, és ez szerintem még csak a kezdet! Közösségeket építünk, és visszaadunk az embereknek valamit, amit korábban elveszítettek. Ezek a mintakertek a város szövetében javítják az ökoszisztémát, kellemesebb mikroklímát alakítanak ki, hűtik a környezetüket. Városépítészeti szempontból és látványként is egyaránt szépek, életet visznek az épített környezetbe.
Baráti társaságok alakulnak ki, akik néha együtt töltik az idejüket a kerten kívül is. És az sem mellékes, hogy a maguk által termesztett zöldség vagy fűszernövény élelmet és sikerélményt ad számukra. Közös ügyük van, és ennek kapcsán közös a beszédtéma, a cselekvés és a sikerélmény. Ettől válnak közösséggé.
Nehéz ilyet alapítani?
A fővárosban eddig mi öt működő közösségi kertet indítottunk útjára. Kispest, Óbuda és Szentendre játssza a főszerepet, mert kifejezetten lakótelepi környezetet kerestünk, és a továbbiakban is erre fókuszálunk, ugyanis itt van a legnagyobb szükség a művelt kertekre és közösségekre. Az önkormányzatok pozitívan fogadták a kezdeményezést, azonban hamar kiderült, hogy a kertek megvalósulása előtt még sok akadályt le kell győzni. Az önkormányzati jogrendszerben ki kellett alakítani a jogi hátteret, az ingatlangazdálkodást módosítani, képviselőtestületi szavazásokat előkészíteni stb. Szóval rengeteg papírmunka is van. Az első kertnyitóra két évet kellett várni, mert nem voltak meg hozzá a jogi és gazdasági keretek.
Bárkiből lehet városi kiskertész?
Igen, de a közösség kialakításánál fontos a lokalitás, hogy mindenki a közelben lakjon, mert így könnyebb időt szakítani a kerti munkára.
Ebben szerepel például az, hogy kábító vagy mérgező növényeket nem lehet termeszteni, ez biokert, nem használhatnak kemikáliákat, és a közös területek művelésében mindenkinek részt kell vennie, és még sok egyéb. A kerttagok nem adhatják át másnak a parcellát, ha valaki kilép, akkor az ágyása visszaszáll a közösségre, és ők választanak a várólistából. A tulajdonosok számos egyéb programot, összejövetelt is „rászerveznek” a munkákon kívül, és akkor mások előtt is nyitva áll a kert. Pl.: kertmegbeszélések, ültetési nap, bútorépítő napok, kerttakarító napok, ünnepélyes szezonzáró, kerti partik, iskolás csoportok fogadása a kertben stb. A népszerűséget mutatja, hogy folyamatos az érdeklődés, hosszú várólisták vannak, mert a 20–30 hely azonnal elfogy.
