Keresés
rovatok
város | 2016 ősz
Fotó: www.polpi.net
Csontó Sándor
PILLANATKÉPEK AZ ÓBUDAI HAJÓGYÁR HŐSKORÁBÓL
Volt mire büszkének lenni
Az Első Duna-gőzhajózási Társaság a főváros egyik legrégebbi és legtöbb munkást foglalkoztató nagyüzeme volt. 1835-től 2000-ig működtek utódvállalatai az Óbudai-szigeten, ahol számtalan – a kor műszaki színvonalát is meghaladó – teher- és személyszállító hajó, uszály, daru, tolóhajó és egyéb úszó jármű készült el. Fellapoztuk a régi újságok digitalizált változatait, s ezekből választottunk Óbuda büszkeségéről néhány érdekes cikket.

Közlemények

Ha ki Budapesten (!) volt, s az ó-budai hajógyárat nem látta; az a fővárosnak főbb, mondhatni legfőbb díszét nem látta. Oda kell menni, ki egy nagyszerű intézetet látni akar, és megismerni a gyárvállalatok kellékeit, s többek között azt is, minő vasat kellene készítenünk, hogy az országnak napról napra növekedő részbeni szükségét mi magunk fedezhessük. Találjuk a tökélyt, melylyel ezen gyár dolgozik, a rendet, melly az egész roppant intézeten elterül, s melly szerint az egésznek minden részlete mint az óramű kerekei egymásba vágnak:

lehetetlen hogy a derék gyárigazgató Rau úr iránt a leghőbb tisztelet, s méltánylat ne támadjon kebelünkben. Illy férfiak azok, kikre a honnak szüksége Van.

(Pesti Hirlap, 1842. 806.)

 

Fővárosi újdonságok

Múlt hónap 27-én bocsáttaték vízbe az ó-budai hajógyárban „Hercules” nevű 200 lóerejű, s eddig Dunánkon legnagyobb gőzös. Örömmel jelentjük a nagyszerű s közhasznú vállalat újabb gyarapulását; de lehetetlen ez alkalommal némely észrevételeket elhallgatni, melyeket nem is annyira mi, hanem az egész magyar közönség már régen tett. Bár honunkból van a gőzhajó társaság legnagyobb haszna, itt van gyára, mégis példátlan hanyagsággal viseltetik nyelvünk iránt. Miután hírlapjaink unszolására magyar jelentéseket kezde kiadni, mily magyarsággal valának ezek szerkesztve? Az idei tavasz elején több napig fityegett falainkon egy hirdetése, mellyen többi közt nyelvünk gúnyára ezen szavak állottak: „utazók való hajó”. Avagy nem érdemli meg e haza, hogy a nagyrészt általa és belőle élő társaság legalább egy nyelvet jól tudó egyént tartson számos hivatalosai között. S kell annak lenni, hogy a hajók neve mindkét oldalukra talán csak egy-két kivétellel csupán németül legyen írva, még azon gőzösöknél is mellyek hazánkban járnak? Nem kívánhatjuk e joggal, hogy legalább az egyik Duna-partnak magyar oldalt mutassanak gőzöseink? S e felett, hogy e tárgyban mindent elmondjunk, minek azon Hercules és Samson nevek? A hajók ereje kijelentésére? Ezt talán mással is el lehetne érni.

Árpádnak, Zrínyinek neveivel megkezdé a társaság azon nevek sorát, kiket élve szeretünk, halva dicsőítünk, s midőn a hajóra léptünk, neve is tiszteletet gerjeszte bennünk.

Ártana e, ha gőzöseink magyar neveket is viselnének? Hogy a hazánkat gyakran csak gőzösön átszelelő, s róla mégis areopaguszi ítéletet hozó idegenek emlékeztetve legyenek, miképpen magyar folyamon utaznak. Minek ezen zsidó és görög emberek? Ha már csakugyan erőt jelentő nevet akarnak hajóiknak adni uraságtok, mivel derekabb legény Samson és Hercules, mint a roppant ereje mellett még humoristicus Toldy Miklós? Ezek csekélységek, fogják önök felelni, nemzetiségnek, nyelvnek belsőleg kell erősödni, s nem külső czifraságok által. Ne higyjék, semmi sem lett még belsőleg nagygyá, mi életének külső jeleit nem adta. Beszélhetünk mi erősbülő nemzetiségünkről akármennyit, csak nevetni fogják az idegenek s elleneink, mig annak külső és szembeötlő jeleit nem látják; de mutassuk meg nekik, mihelyt átlépik határunkat nagyban kicsinyben, hogy itt magyarok laknak; s ők hinni fognak, s mi üdvözülünk; mert igen sokszor igaz, hogy: „vestis facit monachum.” (nem a ruha teszi az embert)

(Pesti Hirlap, 1843. 409.)

 

Fővárosi hirtár

A gőzhajózási társaság a munkások számára egy nagy közlakházat szándékozik állítólag építtetni, hogy azok jutányosb és jobb szállásokat nyerhessenek, s ezen tervet hallomás szerint már a legközelebbi tavaszon akarja életbe léptetni. A hajógyári munkások száma 1400-ra rúg, s mégis e jelentékeny lakosságrész, mely Ó-Budának legtöbb hasznot hajt, közkényelmei és szükségletei tekintetében csaknem egészen el van a város által hanyagolva.

(Pesti Napló, 1852/12. 18.)

 

Közlemények

Az óbudai hajógyári személyzet olly tetemesen megszaporitá Ó-Buda népességét, hogy szükségesnek találták a várost is küljebb terjeszteni, melly czélból az uradalmi igazgatóság 49 uj házhelyet fog kijelölni azon kötelezéssel, hogy az uj házakat még egy lábbal föntebb kell épiteni, mint a legmagasabb vizállás volt.

(Vasárnapi Ujság, 1855. 128.o)

 

Obudai hajógyár

Az ő cs. k. Fensége Hildegarde főherczegnő nevét viselő ujdonépült nagyszerű gőzös vizrebocsátása az obudai hajógyárban szombaton délutáni 2 óra tájban ment véghez. Pár perczczel másodfél óra előtt négy gőzös robogott el csaknem egyszerre a budapesti partokról, nagyszámú vendégeket szállitva az érdekes látványhoz. Midőn ő cs. k. Fensége Albert Főherczegkormányzó fenséges nejével karján a partra szállt, az összegyűlt mindenrendű vendégek s a hajógyári népség zajos örömkiáltásokkal üdvözlik ő Fenségeiket. Erre, miután ő Fenségeik a számukra készitett díszes emelvényt elfoglalták s a többi vendégek is elhelyezkedtek, az ünnepélyes fölszentelési szertartás ment véghez, mire a hajókötelek bevonatván, a pompás gőzös üdvlövések, s a jelenvolt közönség örömrivalgó zaja közt megindult. Sustorgó robajjal ereszkedett a Duna sik tükrére, s annak habjait csakhamar nyilsebességgel szeldelé.

Leggyönyörűbb napfény és legenyhébb őszi lég kedvezett az ünnepélynek, melyre a hajógyár főigazgatósága a vendégeket pompás aranyozott jegyek által meghiva, s őket a fönemlitett gőzösökön oda és vissza dij nélkül szállittatni sziveskedett.

(Pesti Napló, 1852/11. 93.o)

Vidra
Forrás: www.hajocsavar.hu

Napi hirek

Az első cs. k. szabadalm. dunagőzhajózási társulat igazgatóságának 1854. dec.l-től 1855. nov. 30-ig terjedő üzlet-tudósítása a következő érdekesebb adatokat foglalja magában. Az üzlet a lefolyt évben általában kedvező eredményű volt. A Pest, Buda és Ó-Buda közti helyi közlekedés kizártával 1854-ben 557,271 utas és 66,935 katona, összesen 624,206 személy, 1855-ben pedig 562,572 utas, s 26,585 katona, összesen 589,157 személy szállíttatott.

A hajógyár Ó-Budán mindinkább gyarapodik. Az újonnan megkezdett kétemeletes, egy asztalos műhelyt, kötélraktárt és rajztermet magában foglaló épület, a gépgyár helyiségeinek bővítése, az új kovács- gépműhely, és két gőzhámor fölállítása bevégeztetett, míg egy nagyobbnak fölállítása most van munkában. Ezenkívül egy szerraktár építése, az ó-budai partnak a hajógyárszigettel állandó híd által eszközlendő összeköttetése, egy újabb gyaluló és két gőz- fűrészgépnek, végre egy  fa-szárítónak elkészítését határozta el. 1855-től 1856 március utoljáig készült el a „Vidra” medertisztító, egy vitorlás hajó a cs. k. kincstár számára, továbbá „Magyar, Török Becse, Tolna, Pancsova és Brod társulati gőzösök, hét csavar-, hét áru- és két sertésszállító hajó, végre 12 más fahajó Orsovára. – A turnu-szeverini gépgyár nagyobbítása szükségesnek mutatkozott. – A közlekedési eszközök szaporítása iránt hozott határozat folytán 3 jeles new-yorki hajóépítész két gőzös mintája elkészítésére hivatott fel, melyek közöl Steers úrénak adatott elsőbbség. Ezen kívül elhatároztatott, hogy 50 régibb s roncsolt állapotban levő teherszállítók nyílt széntartókká alakíttassanak. A Bécs és Pest közti vonalon használatban volt „Mária Dorottya „Sófia” és „Nádor” hajók, mint a czélnak meg nem felelők, mások által fognak helyettesíttetni. A szénre tett tetemes kiadások csökkentését a pécs-mohácsi vasút elkészülésétől, s ezzel párhuzamosan fejlődő szénbányászat emelkedésétől várja a társulat s teljes erőfeszítését arra fordítja, hogy e vonal még 1857. elején megnyittathassék.

(Budapesti Hirlap, 1856. június 12.)

 

Fővárosi élet

A hajógyárnak óbudai szigete 1851-ben töltés által köttetvén össze az annak felső csúcsán túl terjedő nagy szigettel; e töltésre jó anyagul szolgáltak a hajógyárnak éppen a fenső részén eltemetett romai épületromok. Ide mentünk ki többen azon 1851. évi május 19. stb napjain archaeologiai vizsgálatokra. Többször fordultam meg e hajógyári ásatásoknál, Nagy István, dr. Szabó János, Jerney János, Paúr Iván, Varsány János és mások társaságában, hol előttünk ástak ki két caldariumot, vagy izzasztó fürdőt, mint az a Pesti Naplóban (1851. oct. 20. 485. sz.) volt megemlítve. A töltés kezdeténél oszlopokra rakott padolatot, mivel útba esett, ismét eltemették, ehhez közel délnek egész csőfalakat ástak ki, mellyeket le is rajzoltattam; most a festett csőfalak helyén új épület áll. A hátrább keletnek, sűrű fák között fölásott mély épületet jelenleg jégveremnek használják.

Hogy az óbudai hajógyár szigete hajdan nem volt sziget, hanem annak területe egykor Aquincumhoz tartozott, arról azért nem kételkedhetni, mert mind e szigetnek, mind az óbudai területnek partjain, alacsony vízálláskor épületromok tűnnek föl.

Mind azon irásos téglák között, mellyeket a hajógyárban kiásatott düledékekben bírtunk összegyűjteni, azok bírnak legnagyobb érdekkel, mellyeken ez olvashatik: LEG II HAD azaz: Legio secunda Hadriane (Hadrianus II. légiója); mert általok az épületromokra nézve határozott korszakot nyertünk.

(Magyar Academiai Értesítő, 1854. 228. Érdy János felszólalása, részlet)

 

Az első vashajó építője

A fiatal Masjon gróf Széchenyi István figyelmeztetése s pártfogása következtében, 1837-ben meghívást kapott az akkoriban még bölcsejében ringatózó Dunagőzhajózási társulathoz, s Masjon saját nyilatkozata szerint rendkívül erős ösztönül szolgált neki kitűzött ösvényén a nagy hazafi pártfogása és figyelme mind arra, hogy napról napra haladjon választott pályáján, mind arra, hogy ilyen nevezetes férfiú hazájának lehető legtöbb hasznos szolgálatot tegyen.

Vasárnapi Újság,
1857: Masjon J. A.

Legelső szolgálattétele Masjonnak az volt Magyarországon mihelyt megérkezett új állomására 1838. elején, hogy ő vezényelte, a hires árvízkor a „Nádor” gőzöst, melly a két város közötti menekülő közlekedésre volt kirendelve, s első életveszélyes szolgálatában néhány ezer pesti lakost szállított az árvízbe merült ifjú városból ős Buda biztosabb hajlékaiba. Mielőtt ezen szolgálattételre hivatalos parancs érkezett a megdicsőült József nádortól, már nagy szorgalommal működött az ifjú kapitány alárendeltjeivel s hivataltársaival az ó-budai utczákon, a honnan sok lakost, főképp izraelitákat szállítottak csónakokon Kis-Mariaczelre, melly felebaráti cselekedetökért a veszély multával hálaimát tartottak a megmentettek zsinagógájokban. 1840-ben az első vashajó építéssel bizá meg Masjont a társulat igazgatósága, a minő hajója jelenleg mintegy 5-600 van. 1841-ben azzal bizta meg e jeles férfiút a társulat, hogy vizsgálná meg a Vaskapun át vezető vonalat, s a mi eddig lehetetlen volt, ő kivívta, 1842-43-ban diadalmasan megfutotta „István” és „Károly” gőzösökkel a veszélyes vonalat minden lóvontatás vagy egyéb segély nélkül. 1844-ben az ó-budai hajógyár igazgatója lett Masjon. Ezen hajógyár mai európai hirű virágzását különösen M. fáradhatatlan munkásságának köszönheti.

Itt tág mezeje nyilt a gépészet és hajóépitészet két kedvencz tudományát nagy terjedelemben gyakorolni és alkalmazni, s nem csekély érdeméül jegyezte fel az igazgatóság, hogy az 1848-49-i zivataros időkben elég ügyes volt a nagyszerű gyártelepet minden veszélytől megóvni.

1849-ben pedig a társulat összes hajóinak technikai kormányzatát is Masjonra bizta valamennyi birtokában volt vonalon, melyet 1856 dec. végéig folyvást ő vezetett, s igy el lehet róla mondani, hogy csaknem első keletkezése óta a legközelebb mult év végéig egyik legmunkásabb hivatalnoka a társulatnak növekedő korszakában.

(Vasárnapi Ujság, 1857. január 18., részlet)

 

Események

Az ó-budai hajógyárban jelenleg 1750 munkás foglalkozik; április végével, a főmunkaidő lejártával 400 segédmunkás elbocsáttatik, s ekkor az állandó létszám 1350 leend. Egy ó-budai levelező a „W. Z”-ban (Wiener Zeitung) igen találólag nevezi O-Budát classicus földnek, mégpedig kettős értelemben: archaeologiai classicus és ipar classicus földnek. S miután ez elnevezést szellemdúsan értelmezi, a hajógyár nagyszerű eleven munkasürgésének leírását e szavakkal fejezi be: Ha a misenumi hajóhad egykori legénysége ismét fölébredne, hogy a kísértetek órájában régi fürdőjüket O-Budán újra meglátogassák, mit szólnának e több mint 100 gőzösből, s egypár tuczat csavar hajóból, egészben mintegy félezer járműből álló flottához, mely egy magán társaság birtokában van?

Valóban nem szükség az ó-római hajóhad kísérteti alakjait fölidéznünk, hogy azon rémeket elűzzük, mintha Duna gőzhajózási társaságunknak a felszabadult Duna első nagy lélegzetvételénél meg kellene fúlnia.

Aki ettől tart, csak hajótárát tekintse meg az ó-budai szigeten; amíg egy másik társaság hasonló arsenallal nem bír, austriai társulatunk a verseny által mit sem fog veszteni, legfeljebb a közönség nyer, és ez nem lesz oly nagy baj!

(Budapesti Hirlap, 1858. április 16.)

 

Az austriai első dunagőzhajózási társulat

Az első dunagőzhajózási társulat újabban, kiemelkedve előbbi szabadalma szülte kényelmes helyzetéből, a küzdelem és a hatalmas versenyzés terére szoríttatott. A folyó évvel nyilt meg a Duna folyamnak eddigelé monopolizált habjain a szabad versenyzés, kezdődött meg a gőzhajózásnak a fönnállott kiváltság békjóibóli kibontakozása. Új járművek megszerzésén a múlt évben szakadatlanul fáradozott az e tekintetben párját úgy is egész Europában ritkító társaság. Az óbudai hajógyárban, melynek tervszerű tágasbítása és tökéletesb fölszerelése a mult esztendőben teljesen végbement, úgy hogy az is párját keresi, ugyanazon évben nem kevesebb mint 7 gőzös, 4 propeller, egy gőz-kotrógép, 10 vontató és számos kisebb hajó ujonnan építtetett, három gőzösnek hajóteste elkészíttetett, 402 nagyobb és 264 kisebb jármű többet kevesebbet kijavíttatott, 11 új gőzkatlan gyártatott, számba sem véve ama hajózási és állomási készületeket, melyek ez év alatt is úgy mint más években nem kis számban kiállíttattak.

(Budapesti Hirlap, 1858. május 20., részlet)

Vasárnapi Újság, 1866: A hajógyár nyitható hídja (Remmel-híd), háttérben a főmérnöki iroda

 

Jelentés a Dunai hajózásról

Utamnak második czélja volt: Konstantinápoly; hol boraink érdekében kívántam körültekinteni. Mielőtt azonban ezt tenném, kötelességemnek tartom tisztelettel emlékezni meg nagy hazánkfiáról, gróf Széchenyi Istvánról, ki húsz és néhány év előtt már, közhasznú munkásságának egyik fő feladatául a dunai hajózás megalapítását választotta; s a ki, mint az egész világ tudja, az e folyamon keletkezett gőzhajózásnak életbeléptetése körül oly nagyszerű érdemekkel bir.

Midőn e messze előrelátó férfiú egyik kezével a gőzhajózásnak megalapításán annyi erélylyel és kitartással fáradozott; a másikkal a Dunának szirtes folyásából, a kormánynak gyámolitása mellett, az akadályok elhárításán munkálkodott;

Mi lett ezen időtől fogva a dunai gőzhajózásból? Tudjuk mindnyájan! Méltó lett az a nagy férfiú törekvéseihez! Ezen hajózás Európának legnagyobb vállalatai közé tartozik ma; pedig azt hiszem, hogy kifejlődése határait még korántsem töltötte be. A vállalat nagyszerű kifejlődését, ugy hiszem, legérezhetőbbé tehetem, ha elmondom, hogy mi volt az keletkezésekor és mi most. 1830 és 1833 között kezdette meg e társaság 550,000 pfnyi alapon, s egy pár gőzössel munkálkodását. S ezen társaságnak van ma összesen mintegy: 130 db. kisebb nagyobb gőzöse; 500 db. nagyobb és 80 db. kisebb teherhajója; 30 db. fadereglyéje az orsovai szolgálaton, s 100 db. álló dereglyéje az állomásokon. Van továbbá e társaságnak nagyszerű hajógyára Ó-Budán; kisebbszerű Pancsován és Turnu-Szeverinen; fiókműhelye : Linzben, Kroneuburgon és Galatzon. Személyzete nagyszerű, s számithatni azt minden gőzhajó után: 5 matrózra, 6 tüzelőre, 2 gépészre, 1 ellenőrre s 1 kapitányra. Gyáraiban dolgozik körülbelül 2000 ember. Főállomásain foglalkoztat állandóan összesen vagy 3-400 egyént. Ugyanennyi embere dolgozik nem rég szerzett s nyitott pécsi szénbányájában.

Végül számvevősége egyedül mintegy 150 hivatalnokból áll, s ügynöke Európa főbb városaiban van mintegy 20. Egy szóval, e társaság egyetemes üzletében foglalkoztat jelenleg mintegy 12.000 embert.

(Budapesti Szemle, 1858. 426–27. Korizmics László– Jelentés a dunai hajózásról, részlet)

Vasárnapi Újság, 1857: Óbuda Hajógyár a Ludwig gőzössel