Hogyan alakult a Budapest Voices? Volt előzménye a formációnak?

Többünk ötlete alapján állt össze az együttes. Múltját tekintve mindenképpen megemlíteném, hogy a kórus előtt már többször téma volt a csapat egyik tagjával, Gulyás Erikával, hogy csinálnunk kellene valami különleges vokális produkciót. Ő a Kőbányai Zenei Stúdióban volt kollégám, és a csapatnak több más tagja is egykori vagy jelenlegi „kőbányász”.

Mi inspirálta önöket arra, hogy a capella dolgozzanak fel hazai alter- és rock-slágereket? Mi adta a koncepciót? Motiválta a zenekart több, az altert/pop-rockot más típusú zenei területekkel keresztező projekt – Csík, Budapest Bár, Rájátszás – sikere?

Olyat szerettünk volna csinálni, ami még nincs Magyarországon. Márpedig a Budapest Voices megalakulásáig ilyen koncepcióval nem működött kórus. A legnagyobb motivációt leginkább a kíváncsiság jelentette számunkra.

Vajon hogyan tudnánk a magunk módján megszólaltatni olyan dalokat, mint az Álomtégla, az Autó egy szerpentinen vagy a Metróhuzat?

Az ön által felsorolt formációk nem jelentettek inspirációt, már csak azért sem, mert egészen más úton járnak, mint a Budapest Voices.

Meglepődtek, amikor a közönség a legelejétől fogva nagy lelkesedéssel fogadta a Budapest Voices-t, vagy már a folyamat kezdetén gyanították, hogy sikeres lesz a vállalkozás?

Az első átdolgozás, amivel a nyilvánosság elé léptünk, a Tankcsapda Adjon az ég című dala volt. Mivel Lukács Laciék számait sokan ismerik, kedvelik, ezért arra lehetett számítani, hogy sok embert érdekelhet a mi változatunk is. Más kérdés, hogy járt némi kockázattal is az ötlet.

Nyilván benne volt a pakliban, hogy a Tankcsapda rajongói nem mind fogadják kitörő lelkesedéssel az átiratot. Az eredmény szerencsére minket igazolt, rövid időn belül rengetegen osztották meg a klipet.

A megjelenés után két héttel már 200 ezer körül járt a videó megtekintése. Sok pozitív visszajelzést kaptunk (például Lukács Lacitól is), számtalan médium írt rólunk, készített velünk interjút. Mivel Magyarországon viszonylag kevés példa van arra, hogy egyetlen dallal hosszú karriert lehessen befutni, mi sem gondoltuk, hogy eztán már hátra dőlhetnénk. Ahogy sok együttes, mi is keményen dolgozunk, próbálunk, koncertezünk, lemezt készítünk, és igyekszünk a lehető legtöbbet tenni annak érdekében, hogy a formáció sok-sok évig sikeres legyen.

Mennyire más a dinamikája egy Budapest Voices-koncertnek, mint egy rockkoncertnek vagy egy hagyományos a capella előadásnak?

Eleinte magunk is elgondolkodtunk azon, hogy vajon milyen koncerthelyszínen lenne érdemes fellépni. Táncolós vagy ülős? Az első önálló fellépésünk az A38 Hajón volt úgy, hogy addig csak két átdolgozással jöttünk ki. Úgy voltunk vele, hogy rábízzuk a sorsra: ha kevesebben érdeklődnek, székeket rakunk a nézőtérre, ha többen, akkor pedig állós lesz a buli. Aztán az érdeklődők megadták rá a választ, mert a koncert előtt három héttel elfogyott az összes jegy, a koncerten meg olyan táncolás volt, hogy mozgott a hajó.

Az elmúlt másfél évben megtapasztaltuk, hogy szinte bármilyen helyszínen működőképes a Budapest Voices. A rajongótábor rendkívül vegyes, vannak kisgyermekes családok, egyetemisták, középkorúak, idősebbek.

A tavalyi Kobuci Kertes koncertünkre például egy csapat nyugdíjas is jött, akik hoztak magukkal kinyitható székeket. A Budapest Voices fel tud lépni ülős helyeken is, ahogy ez történt a MOM színháztermében. Oda olyanok jöttek, akik kényelmesen szeretnek koncerteket nézni, andalogni a Gyémánt vagy a Gombóc közben. De fel tudunk lépni állóhelyes klubokban is, ahova azok jönnek, akik a Hello Gagarinra vagy az Autó egy szerpentinenre akarnak táncolni. Mindkét koncertfajtának van egy közös tulajdonsága, mégpedig az, hogy pozitív energiák áramlanak a nézőtérről a színpad felé és vissza.

Meddig tarthat egy feldolgozásokra építő projekt élete? Ameddig születnek új magyar dalok? Milyen más művészi vagy lelki korlátja lehet egy ilyen formációnak? Hogyan lehet frissnek és izgalmasnak maradni?

Nem projektben, hanem egy hosszú távon működő együttesben gondolkodunk.

Mivel underground átdolgozásokat a cappella formában még nem vitt színpadra senki előttünk, nem sejthető, hogy meddig maradhat életképes a Budapest Voices.

Csak közhelyeket tudok említeni: ha van hit, energia, kitartás, akkor működnie kell. Ha már az imént párhuzamba állította a Budapest Voices-t más zenekarokkal, még azt tudom mondani, hogy amíg a Csík Zenekarnál vagy a Budapest Bárnál megmarad az érdeklődés, ebben mi is bízhatunk. Abban is reménykedünk természetesen, hogy sok jó magyar dal születik, amiket érdemes átdolgozni.

Gondolkodnak saját dalok készítésén is?

Napirenden van a kérdés, ennél többet most nem tudok mondani.

Milyen volt Lévai Balázzsal együtt dolgozni?

Balázs nagyon alaposan felkészült az átdolgozásokból, a kórustagok múltjából, jelenéből. Az eredeti szerzők nagy többségével beszélt a koncert előtt, sztorikat tudott meg a dalokról. Zseniálisak voltak a konferálásai, öröm volt a közös munka.

Ki volna a Budapest Voices három álom-közreműködője? Terveznek különleges együttműködéseket ismert zenészekkel?

Most hirtelen egy álom-közreműködő jut eszembe: Bobby McFerrin. Ötletek vannak, sok megkeresést is kapunk, de jelenleg a saját utunkat járjuk.

Melyik feldolgozásra a legbüszkébbek?

Ahány kórustag, szinte annyi vélemény. A minap a Facebookon feltettük ezt a kérdést, hogy melyik dal a kedvenc, és nagyon változatos lett a végeredmény. Nem volt egyetlen olyan dal sem, ami kiugróan több szavazatot kapott volna a többinél.

Meglepő módon az Álomtéglát írták a legtöbben, pedig a Subscribe népszerűsége nem olyan mértékű, mint például a Quimbyé vagy a Tankcsapdáé.

Tény, az Álomtégla átdolgozása nagyon súlyos tétel lett, és a kórus a dal eléneklésénél teljesítőképessége határán mozog. Visszatérve a saját kedvencünkre, nincs ilyen, állandóan változik, hogy ki melyikre épp a legbüszkébb.

Milyen programmal készülnek Óbudára? Várhatunk-e különlegességeket?

Másfél órás repertoárral készülünk az Óbudai Kulturális Központ november 14-i születésnapjára. Ez lesz az egyetlen őszi fellépésünk a fővárosban. Az Alternatívák című debütáló lemezünk dalait adjuk elő, kiegészítve néhány olyan átdolgozással, ami a második albumon lesz rajta.