Keresés
rovatok
szín | 2017/2018 tél
Fotó: wikimedia.org
Szántó András
Rigó Jancsi Óbudán
CIGÁNYSZERELEM A KISFALUDY SZÍNHÁZBAN
Vajon mi kapcsolhatja a világjáró és világhódító cigányprímást Óbudához? Ha személyesen nem is járt itt, nagyon is fontos esemény. Fény derült ugyanis az Óbudai Kisfaludy Színház történetének egyik „fehér foltjára”. Ez pedig nem más, mint az egykori óbudai társulat előadásában színre vitt zenés darab, melyet Rigó Jancsi életútja ihletett.

A Színház megszületéséről e lap hasábjain önök már olvashattak egy remek cikket, kedves olvasók. Korábban is olvashattunk a színházról az Óbuda-Békásmegyer Helytörténeti füzetek sorozatában 1997-ben megjelent nagyszerű tanulmányban Alpár Ágnes tollából, Régi idők színjátszói címmel. Jómagam egy, a fenti írásokban nem említett, de érdekes adalékot találtam a teátrum megszületéséről.

 

Egy korabeli tanú a színház megszületéséről

A tanút Veres Sándornak hívták, és kollégája, jó barátja volt Serly Lajosnak, a Kisfaludy Színház alapítójának. Róth Mórként született Hejőcsabán 1859 áprilisában, és Rákospalotán temették el 1913-ban, 54 évesen.

Apja mészárszékénél dolgozott Miskolcon, Klár József karnagy fedezte fel énekesi tehetségét, az ő segítségével került a pesti Népszínházhoz.

Itt kapta a Veres(s)? Sándor nevet. 1878-ban a budapesti Népszínházhoz szerződtette Rákosi Jenő. Az intézményt Puks Ferenc karmesterrel történt afférja (tettleg bántalmazta) miatt elhagyta, és folytatta vándorszínészi pályáját Pécsett Károlyi Lajosnál, majd Szegeden Aradi Gerőnél. Feleségül vette Molnár Erzsit, és Székesfehérvárra szerződött Jakab Lajos társulatához. 1883-ban Kolozsvárra ment Bölönyi Józsefhez, itt Ditrói Mórral került összetűzésbe. Pesten 1890. szeptember 1-jén Mahler Gusztáv a Magyar Királyi Operaházhoz szerződtette. Öt év után a Serly-féle ősbudavári zene- és daltársulatnál működött, majd Szatmáron és Kecskeméten játszott. Visszatért a fővárosba, ahol 1898–99-ben kabaré- és kávéházi énekes volt. Ezután Serly Lajossal Londonba ment, majd New Yorkban is tartózkodott másfél hónapig, és ott is énekelt. Veres ezután visszatért, és Budapesten a Royal-Orfeum portása lett. Könyvet írt az életéről, amely 1913-ban jelent meg Egy énekes emlékiratai címmel. Ebben az óbudai színház­alapításról a következőképpen ír:

Serly meg az én direktorságom

„A Bánatosan zeng a madár dal nagynevű szerzője már a második évben nem fogadta el az ősbudavári dal és zenetársaság igazgatóságát. Újra üzleti szellemét vette elő a lomtárból. A nyert 6000 forint nem hagyta nyugodni. Színház alapítás terve fogamzott meg lelkében. Van Ó-Budán a Lajos utca végén egy elhagyott épület (akkor kékfestő műhely volt, ma Kisfaludy szobrával ékesített színház), erre vetette szemét Serly Lajos. Intenciója valóban megbecsülendő volt, mert a németek által lakott Ó-Budát meg akarta magyarosítani. És ezt csak kitűnő színielőadással lehet elérni.

A Népszínház épülete Blaha Lujza téren, 1893-ban. Forrás: Fortepan

Példa erre a Népszínház. Mikor Rákosi odaépítette, palánk szemétgödör terjedt köröskörül. Alig kezdték a hatalmas múzsatemplom megépítését, a József körúton rohamosan működésbe jöttek a csákányok.

Rövid évek alatt a palánkok és szemétgödrök helyett már palotasorok emelkedtek ki a földből egyenesen a Népszínház kedvéért.

Ez csábította el Serly Lajost is. Azt hitte, hogy az elhagyott Duna-sor be fog épülni palotákkal, ha az ő színháza megkezdi működését ott a Lajos-utca véges-végén.

Ismét számított a felsőbb hatalom, a miniszterek és a városi közgyűlés szubvenciójára. Jól előre számítást csinált. Az ő icipici plajbászdarabkája szerint a bevétel messze túlszárnyalta a kiadást. Szegény Dankó Pista, aki akkor halottbetegen tért vissza Arcoból meg Abbáziából, ismét figyelmeztette Serlyt hogy gazda nélkül számol. A losonci keményfejű féltót azonban most is fitymálva vette a figyelmeztetést. A festő műhelyből színház lett, Kisfaludy nevére keresztelve. A megnyitás fényes is volt. Megjelent a székesfőváros minden számottevő tekintélye (meghívott vendégek voltak, egy krajcárjukba sem került), de azután, mikor csengő belépődíjakat kellett leszurkolni, mind gyérebben látogattak a Lajos utca véges-végére, hátul az udvarban épült Kisfaludy színházba.

Az óbudai Kisfaludy Színház Forrás: egykor.hu

Bizony szegény Serly szépen elveszítette a 6000 forintját, de még a mellé egész apai örökségét. (Sokan azt mondják, hogy művezető-rendezője, Ilosvai Hugó volt a bukásnak főokozója). Ámde a Serly után következő színidirektorok (egy Kövessy Albertet leszámítva, a ki Szulamith-jával vagyont szerzett) mind otthagyták a pénzüket, meg a becsületüket. A Kisfaludy-színház ma (1913-ban – pedig ezután még 31 évig működött! – a szerk.) már festő műhelynek sem jó. Az egerek és patkányok tartanak már ott évek óta koncertet, de zárt ajtók mögött.”

A hátországi béke és idill szimbóluma lehetett az előadás, amit Erdélyi Mihály igazgató hirdetett meg 1942. január 16-ára. Forrás: a szerző archívuma

 

Különleges premier

Alpár Ágnes fent említett írásában bemutatja a Kisfaludy Színház teljes repertoárját az 1897-es megnyitó előadástól 1946-ig, az épület lebontásáig. Felsorolja évről évre a színház igazgatóit, szereplő színészeit és az előadott színdarabokat, sőt esetenként a műsort hirdető plakátokat is. Az időrendi táblázatban jelzi, hogy 1935 és 1944 között Erdélyi Mihály és társulata játszott a színházban, de a részletesebb ismertetésből kimaradtak az előadott darabok – feltehetően az ekkor már háborús idők viszontagságai miatt. Nekem viszont a kezembe került a színház egyik 1942-es plakátja, amelyen az éppen bemutatandó új darabot ismertették a nagyérdeművel. Háborús idők voltak, a 2. Magyar Hadsereg 200 ezer katonával harcolt a fronton a németek oldalán. A hátországi béke és idill szimbóluma lehetett tehát az előadás, amit Erdélyi Mihály igazgató meghirdetett 1942. január 16-án, péntek délutánra és estére. Nagyon bízhattak a sikerben, hiszen már a meghirdető plakáton jelezték, hogy „a következő hétköznapokon pontosan ½ 6 és ½ 9, vasárnap ¼ 4, ¾ 6 és ½ 9 órakor, január 22-ig, csütörtökig bezárólag 1 hétig” szerepel majd az új darab a műsoron. Valószínűleg erre az időre szerződött az igazgató a résztvevő zenészekkel és színészekkel.

A remélt teltházas előadásokat Erdélyi úr arra építhette, hogy ezt a Rigó Jancsi hegedűje című darabot „Eredeti bemutató!”, illetve „Itt először!” hangzatos felvezetéssel hirdették a plakátokon és a napilapokban.

A színdarabról annyit elárult még a reklám, hogy ez „a Dankó Pista nótafája nagysikerű operett szerzőjének új romantikus énekes-táncos nagy operettje – Ünnepi előadás!” Nézzük meg, miért is volt olyan híres ez a Rigó Jancsi nevű cigányprímás, hogy 100 éve foglalkoztatja a legjobb zeneszerzőinket, sőt cukrászainkat is!

 

Rigó Jancsi valódi története

A maga idejében minden lehetséges hírközlési felületet lefoglalt a pákozdi születésű cigányprímás és a belga hercegné szerelmének története. Hamar megszületett a róla elnevezett cukrászsütemény, és elsősorban ennek köszönhető, hogy a magyar emberek zöme ma is pontosan ismeri a mesét, ezért itt csak nagy vonalakban ismertetem – az egyébként sok izgalmas részlettel teli – esetet.

A XIX–XX. századforduló tájékán sok pesti cukrász tett tekintélyes bevételre szert a kor egyik legnagyobb botrányához kapcsolódó sütemény készítéséből és eladásából. A világraszóló események főhőse Rigó Jancsi cigányprímás volt, aki szakmája egyik legnevesebb képviselőjévé küzdötte fel magát igen rövid idő alatt. A későbbi prímás a Velencei-tó partján lévő Pákozd község cigánysorán született, s elég korán egy nagykanizsai cigányzenekarhoz került, majd rövidesen külföldön játszott az együttesben, amelyiknek vezetője felismerte a kisfiú tehetségét.

Clara Ward és Rigó Jancsi
Forrás: crownstiarasandcoronets.blogspot.hu

A kiváló tehetségű prímás hamarosan saját bandát alapítva zenélt London, majd Párizs előkelő éttermeiben. 1883-tól járta Európát a zenekar, s az előkelő világ prominens képviselői ismerték meg általa az egzotikus magyar zenét. 1895-ben Párizsban szerepeltek egy féléves szerződéssel a Champs-Élysées igen elegáns éttermében, ahol mindenki megjelent, aki akkoriban számított Európa fővárosában. Többek között gyakori vendég volt itt Chimay-Caraman belga herceg is feleségével és barátaival. A hercegnét a korabeli lapok „csodaszépségű és nagyműveltségű” asszonyként említették.

Az aranyszőke hajú hölgyet hamarosan rabul ejtette Rigó Jancsi – először gyönyörű hegedűjátékával.

Pedig a prímás nem volt igazán szép, himlőhelyes arca és félszegsége miatt sem ábrándozott hercegnék meghódításáról.A zenerajongás azonban hamarosan olyannyira felerősödött, hogy Rigó Jancsi a Chimay-hercegek otthonában is zenélt előbb a meghívott főnemesek, nagykövetek és bankárok, majd kizárólag a hercegné szórakoztatására. A zenehallgatásból szerelem lett, majd 1896-ban Budapestre szökött a regényes pár. A lázadó hercegné elhagyta csúnya, házsártos és beteges férjét, de még két kisgyermekét is a dadákra bízta.

Henri de Toulouse-Lautrec rajza a híres párról (részlet)
Forrás: cultura.hu

A kaland a kor egyik nagyszerű művészét is megihlette – Toulouse-Lautrec csodás rajzot készített a szerelmespárról. Az újságok címoldalaikon adták hírül a szenzációs eseményt, s természetesen újságírók hada ostromolta a párt interjúkért, fotókért – ők azonban nem nagyon engedtek közel magukhoz senkit sem. Pesten Markó Miklós szerkesztő volt az egyik kivételezett, aki beszélhetett velük, sőt egy fényképet is ajándékoztak neki aláírásukkal és néhány soros szöveggel. A kevés fennmaradt kép közül ez a legérdekesebb, amely róluk készült együttlétük ideje alatt. (Markó Miklós volt a Régi magyar urak és híres cigányzenészek históriái című könyv szerzője és kiadója 1927-ben.)

A belga herceg rövidesen megindította válóperét, amelynek tárgyalásain a legnevesebb francia és belga ügyvédek mellett a legjobb amerikai ügyvédek is megjelentek Ward amerikai milliomos – Clara hercegné édesapja – megbízásából. A per tárgya nem is annyira a vagyonmegosztás volt – ebben hamar megegyeztek, hiszen Rigó Jancsi ekkorra már jómódú embernek számított, illetve a menyasszony is rendelkezett a saját (Ward) vagyona felett. Sokkal fontosabb volt a Chimay név jó csengésének a megőrzése. A válópernél már csak az esküvő jelentett nagyobb eseményt.

Az akkoriban Magyarországon legnagyobb egyházi méltóságnak számító Rotelli bíboros, pápai nuncius eskette az ifjú párt, és tanúként az angol és az amerikai nagykövetek kísérték őket az oltárhoz.

Az esküvőn sokezren vettek részt, utána a lakomán már „csupán” 450-en fértek el a Duna-parti Hungária Szálló báltermében terített asztalok körül. A szenzációs esküvő és főszereplői mindenki figyelmét magukra vonták. Az élelmes kereskedők és iparosok igyekeztek kihasználni az üzleti lehetőségeket, sok mindent elneveztek róluk, és kirakataikat is az alkalomhoz illő feliratokkal rendezték be. (Weisz Divatáruházában, a Kossuth Lajos utca 18.-ban például a Párizsból frissen hozatott női ruhákat úgy tálalták, hogy „Clara hercegnő is ilyeneket visel”.)

Fennmaradni azonban egy mára ismeretlen pesti cukrászmester alkotása tudott, aki egy különleges süteményt talált ki és készített el az esküvő idejére, amit még ma is Rigó Jancsi szeletként látunk néhány cukrászdában. A csokoládés tésztával és habkrémmel készült sütemény olyan gyorsan elterjedt a város cukrászmesterei között – egy-két nap alatt, hiszen jó üzlet volt –, hogy ezért nem maradt fenn az alkotó neve.

A nevezetes fotó Markó Miklós könyvében Forrás: MKVM

A világraszóló szerelemnek néhány év után vége lett. A válás után Rigó Jancsi karrierje – miután szerelmi bánatát kipihente – még rövid ideig felfelé ívelt. Végül 1927-ben Amerikában halt meg, ahol már évek óta New Yorkban tengődött szegény sorban, muzsikus társai támogatásából.

 

Rigó Jancsi színpadi tündöklése – az óbudai Dankó-premier

A romantikus történet természetesen hamar megjelent a daljátékokban, népszínművekben, sőt az operettekben is. És ebben az óbudai Kisfaludy Színház járt az élen. Dankó Pista egyetlen önálló népszínműve, a Cigányszerelem dolgozta fel az újsághírekből ismert Rigó Jancsi és Chimay hercegné romantikus történetét, melyet 1898. május 6-án mutatott be Óbudán a Kisfaludy Színház. Pestről is érkező és helybéli kíváncsiak tömege lepte el a színházat,  ám a Dankó-nóták behízelgő dallamai sem voltak képesek tíz előadásnál többet megtölteni nézőkkel.