Korábban is dolgoztak együtt a rijekai múzeumokkal.
Valóban készült már a Tengerészeti és Történeti Múzeummal, illetve a Városi Múzeummal közös kiállítás, ahol magát a várost, a hajóval való utazási szokásokat mutattuk be. A Rigójancsi is érinti Fiumét, kiderül, hogyan kapcsolódik a sütemény története a városhoz. Egyébként ez már egy létező kiállítás volt, közel öt évvel ezelőtt készültek a látható tablók, ezt egészítettük ki nálunk található tárgyakkal.
A tárlat mellett megjelent egy gyermekeknek szóló kiadvány is, Anda Maric könyve, a Rigójancsi – Szerelem mint édes ihlet. Ez a mese arról szól, hogy a szegény kisfiú Rigó Jancsinak hogyan sikerül a kor egyik legjobb zenészévé válnia, és kedvességével és egyszerűségével elnyernie a gyönyörű Klára szívét. A róla elnevezett sütemény is hozzá hasonlóan híres lesz, így kapja a „Rigójancsi” nevet, aminek eredeti receptje a könyv végén olvasható.
A Monarchia közege erőteljesen jelen van a tárlaton, és nyilván fontos is a történetben.
A kiállítás első terme egyenesen Fiumébe vezet, az úgynevezett boldog békeidőkbe, ami megközelítőleg a kiegyezéstől az I. világháborúig tart. Egy virágzó, fejlődő kikötővárosról beszélünk, itt kötöttek ki a tengerentúlról és Ázsiából jövő hajók, amelyek vagy továbbszállították a rakományt, vagy helyben feldolgozták azt, így egyre jelentősebb lett az ipar. Fiume ebben az időszakban legalább annyira fontos város volt Európában, mint Bécs vagy Budapest. Volt például csokoládégyára, az érkezett kakaót itt dolgozták föl, az elefánt logós dobozokkal például a kiállításon is találkozhatunk, ezek részben a múzeum tárgyai, részben magángyűjtőktől érkeztek. Amikor csődbe ment a cég, a Gerbeaud család vásárolta föl. Fiume pezsgő polgárváros volt, sok kávéházat, szállodát ismerünk ebből az időből, sajnos több elpusztult közülük. Sokan jártak ide üdülni, erős volt a gyógyturizmus, de vannak olyan adatok is, hogy sokan csak megszálltak egy-egy éjszakára, innen utaztak tovább.
A kiállítás egy szerelmi történetet mesél el. Fiume sokféleségébe pontosan belefért egy ilyen, a korban is szokatlan kapcsolat?
Egy igazi századfordulós, kozmopolita városról beszélünk. Érdekes, hogyan kapcsolódik mindehhez a cigányprímás kalandos élete. Rigó János többször is megfordult Fiumében szerelmével, Clara Warddal, kettejük kapcsolata áll a kiállítás középpontjában és az, ahogy a desszertet elnevezték.
Van egy horvát recept, ami kicsit eltér a mi Rigójancsinktól. De többféle változat van, mindegyiknek a kakaós tészta az alapja, valaki csak kakaós krémet tesz bele, mások tejszínhabos jellegű fehér krémet is.
Hogyan kapta a sütemény a Rigójancsi nevet?
Sok olyan sütemény van, amely nevének származását nem ismerjük. Itt egy egészen izgalmas életút áll a név mögött, Rigó János története. Rigó János szegény pákozdi cigány családban született, egészen fiatal korában kezdett hegedülni. Zenekarban is játszott, egyre népszerűbb lett, nemcsak Budapesten. Kaposváron, Sopronban is zenélt, eljutott egészen Párizsig, ahol már saját zenekarával lépett fel. Párizsban ismert meg egy amerikai hercegnét, aki Detroitból ment Angliába tanulni, ahol nagyon fiatalon találkozott nála jóval idősebb későbbi férjével. Egy előadáson Clara Wardot annyira megfogta Jancsi hegedűjátéka, hogy egymásba szerettek, mindketten otthagyták családjukat, és 1898-ban összeházasodtak. A történet nagy port vert föl, kuriózumnak számított, a korabeli újságok állandóan róluk írtak.
Korabeli celebhistória?
Jancsi nyilatkozta egy újságcikkben, hogy neki már hegedülnie sem kellene, mert így is ismeri mindenki az újságból. Nem a hegedűtudása számít, hanem a szerelmi históriájuk. Szerte Európában, így Fiumében is többször megfordultak, többnyire a Continental szállodában laktak. Miután elég költséges életet éltek, hamar elfogyott az a pénz, ami részben Clara vagyona volt, illetve az, amit Jancsi összehegedült, így elkezdtek közösen is fellépni. Korábban rövid ideig Egyiptomban voltak, ahol Jancsi megtanított különböző dalokat, táncokat, Claranak, ezekkel léptek később a közönség elé Magyarországon is, aztán Párizsban. Clara feszes, testszínű dresszben szerepelt például a Folies Bergère színpadán. Még Toulouse-Lautrecet is megihlette a produkció, a kiállításon itt van egy őket ábrázoló rajza.
Nem ez volt a korabeli női minta. Hogyan reagált erre a társadalom?
Ez abban az időben polgárpukkasztó viselkedés volt, botrányhősnőnek is nevezték Clarát. A kapcsolat viszonylag rövid életű volt, fél évtizedig tartott a házasság, mert Clara beleszeretett egy pincérbe, és továbblépett. Jancsi később megnősült, szép karriert futott be, járt Amerikában is, egy Kis-Magyarország nevű vendéglőnek volt a prímása, nagyon kedvelték a zenéjét, egyszer játszott Roosevelt elnöknek is. Élete végén elszegényedve, magányosan halt meg Amerikában.
Kettejük kapcsolata meglehetősen viharos volt, ez Clara története volt, vagy inkább Jancsié?
Valószínűleg inkább Clararól szólt, aki nagyon különleges jelenség volt abban a korban. Hogy mennyire az „igaz” szerelemről beszélünk, azt nem tudjuk. A korabeli cikkek középpontjában az áll, hogy a dúsgazdag hercegné otthagyta korábbi életét egy cigányprímásért, ami azért Jancsinak nem eshetett nagyon jól. Heltai Jenő még egy „verset” is írt némi gúnnyal „Hogy ingatag az asszony /Megmondta Rigoletto/ Az én megszégyenítőm / A cigány Rigó lett, Ó” .
Hogyan épül fel a kiállítás?
Arról már volt szó, hogy az első teremben Fiuméba érkezünk, láthatunk jellegzetes kiegészítőket, amivel a város utcáin sétálgathattak a hölgyek és urak, szalmakalapot, női tollaskalapot, kesztyűt, szivarokat, dohányzacskókat, illetve a kiállítótér végén találkozhatunk a megelevenedett Jancsival és Clarával, két rájuk hasonlító bábut öltöztettünk be. Látunk egy hegedűt, gyönyörűszép tokkal, ami jelképezi Jancsi életét. A tokot egy Steinway kereskedésben vásárolták, amikor Budapesten voltak, gyakran megszálltak a Hotel Réniben, ami viszonylag közel volt ehhez a hangszerkereskedéshez. Egy újságcikkből azt is tudjuk, hogy Clara egyszer egy akkor hatezer forintba került Mancini hegedűt vásárolt kedvesének.
A másik teremben lévő tablókon a korabeli újságcikkek, fényképek, képeslapok vannak, megelevenedik a város, érzékelhető az a hangulat, amiben a kor polgárai éltek, ami nemcsak Bécset és Budapestet jellemezte, de Fiumét is. Vannak közös fotók, van, ahol csak Jancsi, van ahol Clara szerepel a korban botrányosnak ítélt pózokban, utóbbi például cigarettával ül egy biciklin.
Nagyon sok tárgyunk van, ami kapcsolódik Fiuméhoz, a kávéházi világhoz, a süteményhez, ezek közül néhány már látható volt a 2022-es Fiume kiállításon is.
Arról még nem beszéltünk, hogy valójában miért kapta a Rigójancsi elnevezést a sütemény.
Nem tudjuk, hogy a legendás sütemény hol készült először, sok legenda veszi körül. Például az egyik ilyen, hogy a Hotel Rémiben kérte meg Clara Ward a cukrászt, hogy készítsen olyan desszertet, ami Jancsival való szerelmükre emlékezteti. Állítólag Jancsi megkóstolta a süteményt, és akkor mondta ezt a mondatot, amit fel is írtunk a falra, mert jellemzőnek tartunk, hogy „Kóstold meg, ez olyan barna, mint az én bőröm, és olyan édes, mint a te szíved!” Persze, az is lehet, hogy Jancsi soha nem evett ilyen süteményt, mindez csak a legenda része.
Az is elképzelhető, hogy amikor egyszer Fiumében jártak, ott készíttették el a süteményt egy szálloda cukrászdájában, lehet, hogy ezért kötődik annyira a városhoz. Azt tudjuk, hogy ebben az időben a Gerbeaud család megsütötte a süteményt Budapesten, hajnalban leszállították vonattal Fiumébe – ott is volt cukrászdájuk és ugyanaz volt a kínálat, mint a magyar fővárosban.
