Két évvel ezelőtt, amikor A négy madár kapcsán beszélgettünk, elmesélted az Anziksz olvasóinak, hogy igazi kalandornő vagy, aki imád utazni, túrázni, világot látni. Hogy bírod most a bezártságot?
Az én bezártságom Peruban kezdődött, mert a világ teljes lázárása ott ért, egy Andokban zajló hegymászós túrán, szóval hetekig az volt a kérdés, hogy egyáltalán sikerül-e valahogy hazajutnunk. Végül öt hét távollét után tudtam hazatérni a családomhoz, így egy darabig őszintén örültem, hogy itthon lehetek. Most igyekszem kiélvezni a bezártság jó oldalát: sokat beszélgetek és játszom a gyerekeimmel, nézünk filmeket és persze tanulunk is, főleg a legkisebb igényel segítséget az online oktatásban. Másrészt szerencsések vagyunk: erdő közelében lakunk egy kertes társasházban, együtt az unokatesókkal, így mindig lehet a kertben pingpongozni, és szinte mindennap kimegyünk az erdőbe is, ha más nem, hát megsétáltatni a kutyát.
Úgy hírlik, a Rumini folytatását is egészen különleges körülmények között kezdted megírni, mesélnél erről?
A kezdet kezdete még itthon történt, abban az volt az érdekes, hogy szinte megállás nélkül folytattam az írást, miután befejeztem a Rumini Tükör-szigetent. Ugyanis már írás közben kitaláltam a következő részt, ami annyira lázban tartott, hogy egyszerűen sodort a lendület. De aztán a kezdeti lendület megtört és hónapokig nem is nyúltam az új kézirathoz. A laptopomat is csak megszokásból vittem magammal Peruba, eszemben sem volt a magashegyi túrák alatt írni. Amikor azonban beszorultunk több mint két hétre a katonaság által lezárt Arequipába, nagyon boldog voltam, hogy ott van velem a gépem. A Rumini és az elsüllyedt világ tenger alatt játszódó fejezeteit szinte mind Peruban írtam a hostelünk teraszán, miközben az utcán gépfegyveres katonák és rendőrök korzóztak, a háttérben három 5-6000 méter magas hegycsúcs fénylett, a teraszon virágzó cserepes növényeken pedig kolibrik lakmároztak.
Befolyásolta ez a perui kaland Rumini történetét?
Nem, mert mire elindultam Dél-Amerikába, a fő eseményeket, fordulatokat, szereplőket már kitaláltam, és egy jól felépített szerkezetet nem szívesen bolygat az ember. Inkább a hangulatom változásai, a pillanatnyi lelkiállapotom az, ami mindig átsejlik a szövegen, még ha az olvasók ezt pontosan nem is tudják tetten érni. De ott rejtőzik az aktuális élethelyzetem minden fordulatban, szóválasztásban, és ha jó kedvem van, Balikó és Rumini is sokkal viccesebben szokta ugratni egymást. Az új könyvből az egyik kedvenc jelenetem, amikor Galléros Fecó fogolyként, hátrakötözött manccsal, játszi könnyedséggel vezet félre egy egész hajónyi sellővadász gazfickót. Annak a ravasz párbeszédnek minden mondatát élveztem írni, fülig ért közben a szám, miközben táncolt a napfény a szomszédos Santa Catalina kolostor templomának kupoláján, én pedig Inka munya teát kortyolgattam a tetőteraszon.
Szerinted a gyerekek, az olvasóid, hogy bírják a jelenlegi helyzetet? Szoktak írni neked? Kérnek esetleg tanácsot?
Sokan írnak nekem, hogy megköszönjék a bezártság során együtt szerzett olvasmányélményeket, mások kérdeznek, tanácsot kérnek, hogy mit olvassanak még, mit ajánlok, megint mások pedig rajzokkal, házilag készített mesefigurák képeivel lepnek meg. Szerintem a legtöbb család számára komoly munkát, alkalmazkodást és sok nehézséget jelent bezártság, de bízom benne, hogy sokan megtalálják a dolog pozitív oldalát is. Számtalan családról hallok, ahol a kényszerű együttlét előmozdította műalkotások, vicces előadások, közös dalok születését, máshol az együtt tanulás mellett bekerült a család napirendjébe a közös tornázás, főzés, társasozás is. Nálunk még a takarítás is felnemesült, tizenéves gyerekeim önként jelentkeznek, hogy segítenének. Persze sok család élete rémesen nehéz lett, hiszen a bezártság gyakran rengeteg feszültséggel jár. Ahol nincs lehetőség kimozdulni a zöldbe, túl kicsi a lakás vagy éppen eleve nem konfliktusmentes a család élete, ott, azt hiszem, nagyon sok szenvedést hozhatott az elmúlt két hónap.
Tudsz valami tippet adni a szülőknek arra, hogy hogy robbantsák ki a gyerekeket a monitor elől?
Nálunk a kerti pingpongozás és ültetés, illetve a teraszon közös festés elég nagy sláger. Emellett naponta háromszor sétáltatjuk Daisy-t, a fiúk bicikliznek, én online tornázom. A tornacsoport többi tagjához gyakran becsatlakoznak a gyerekeik is, látom a monitoron. De egy ebéd utáni közös kártyázás, meseolvasás is jó program lehet. Vilmos fiamnak például minden este felolvasok legalább fél-egy órát, hiába lesz lassan tizenhárom éves. Mindketten nagyon szeretjük ezt az esti szeánszot, akkor is, ha közben ő párhuzamosan másik könyvet is olvas. Egyik ismerősöm gyerekei családi filmet forgatnak, már a sokadik epizódnál tartanak, amihez persze díszleteket és kellékeket kell készíteniük.
Rumini mellett melyik sorozatod áll még startra készen?
Jelenleg csak Ruminit írok, de mindenképpen folytatom majd a Két kis dínót, a Lengemeséket, a Maszat és Sári sorozatot, és hamarosan valószínűleg Az őrzőknek is lesz folytatása.
Van valami, amit megfogadtál, hogy mindenképp megcsinálsz, ha véget ér a karantén?
Kirándulni szeretnék sokat, nem kell feltétlenül külföldön, itthon is rengeteg izgalmas túrára van lehetőség, bár Dél-Amerika is az adósom maradt – ha lehet, oda feltétlenül visszatérek még. Több Kobuci kertes koncertet is kinéztem még márciusban, ezeket is jó lenne majd bepótolni, amúgy pedig egyre jobban vágyom egy nagy fröccsözésre valamelyik jó kerthelyiségben a barátaimmal.
Ingyenesen meghallgatható négy Rumini mesejáték az MTVA archívumából!
Ezeken a linkeken hallgathatjátok meg a könyvekből készült hangjátékokat:
Rumini (10 rész)
Rumini zúzmaragyarmaton (10 rész)
Rumini és a négy jogar (10 rész)
Rumini datolyaparton (21 rész)
Itt pedig az új részből hallgatható meg egy részlet az író előadásában:
Könyvfesztivál a Pagonnyal
Uverejnil používateľ Pagony Sobota 25. apríla 2020
