Emlékszik-e arra, hogy mikor járt először Óbudán?
A Ferencvárosban nevelkedtem, és 14 éves koromban költöztünk Óbudára, a Lajos utcába. Vannak általános iskolás élményeim is, később az Árpád Gimnáziumba jártam, tehát a középiskolát már Óbudán végeztem.
Hogyan került a Ziperbe?
A Tanítóképző Főiskolán gyakorlatra osztottak be minket, és én teljesen véletlenül a Zipernowsky Károly Általános Iskolába kerültem. Az ottani kollégáknak megtetszett a munkám, nekem meg a kollégák. Abban az évben pályázatot, álláshirdetést adtak föl, én jelentkeztem, így kerültem oda pályakezdő tanítóként 1983-ban, ráadásul azt az osztályt kaptam meg, akikkel gyakorlatoztam másodikos korukban. Őket vittem tovább harmadik osztályban.
Hogy lehet ilyen hosszú ideig egy iskolában tanítani?
Nagyon szeretek ott lenni. Nagyon jó a közösség, nagyon jó a pedagógusi kar, de a gyerekek szeretete tart itt elsősorban meg a környék. Nagyon szeretek Békásmegyeren dolgozni, és innen is szeretnék majd nyugdíjba menni.
Mennyi diák jár most a Zipernowskyba?
A tanulói létszám háromszáz fő körül mozog. Amikor én elkezdtem dolgozni, akkor ezerháromszáz diák járt ide. Ahhoz képest nagyot csökkent a létszám.
Most már csak délelőtt dolgozunk, illetve az idei tanévtől kezdve egy esti gimnázium is beköltözik az épületünkbe, délutánonként már gimnáziumi képzés is fog folyni.
Vannak-e olyan kollégái, akik tanítványai voltak?
Vannak, nem is egy, akik visszajöttek tanítani az iskolába, illetve a mostani megbízott igazgatónk, Herth Mariann is az iskola növendéke volt.
A sóstói táborban mikor járt először?
Több mint huszonöt évvel ezelőtt jártam itt először, az iskola diákjaival, utána öt évig a Csíkszeredából érkező cserediákokat táboroztattam. 2011-ben érkezett a megkeresés az Óbudai Sport és Szabadidő Nonprofit Kft. által, dr. Csepeli Zsuzsannától, hogy elvállalnám-e a tábor vezetését.
Sok gondolkodást igényelt a felkérés?
Elárulom, nem. Nagyon szerettem pedagógusként is táborozni, illetve táboroztatni. Amikor megkerestek, megtiszteltetésnek vettem, hogy rám gondoltak, hogy egy ilyen nagy feladatot rám bíznak.
Ezek a gyerekek óbudai általános iskolások?
Nagyrészt óbudai általános iskolások, de csereüdültetés keretében megfordultak itt Óbuda testvérvárosainak diákjai is Erdélyből, Csíkszeredából, Lengyelországból Varsó Bemowo kerületéből. Csereüdültetés keretében ilyenkor óbudai diákok is nyaralhatnak az említett városokban. Az utóbbi néhány évben Kárpátaljáról, Aknaszlatináról is érkeztek diákok.
Mit szeretnek a gyerekek legjobban a táborban?
Azt mondhatom, hogy legjobban ezt a hatalmas teret. Ez egy óriási terület, négy hektár, tehát itt lehet mozogni meg rohangálni, de a természet, ami körülveszi őket, szintén nagy hatással van rájuk. Amikor felfedezik ennek a tájnak a csendjét, a madarak, állatok hangját, a békák brekegését, akkor ők is hozzáidomulnak ehhez a tájhoz. Ráadásul a táborunk egy félsziget. Tulajdonképpen csak a főbejáratnál van rendes bejárat, és végig körbevesz minket a víz, amit nagyon élveznek a gyerekek.
Esténként kimennek, nézik a tavat, hallgatják a vizet, mert ilyen hangokat nem mindenhol lehet hallani. Nyár elején főleg a békák brekegését, aztán jönnek a sirályok, úsznak a vadkacsák a vízen. Néha teknősbékákat is láthatnak. A vízi élővilág igen gazdag. Csónakunk is van, lehet a tavon csónakázni, és úgy még vadregényesebb. Be tudnak menni a nádasba, és igazán nagy élmény ott látni a vízi élővilágot. A tónak édes a vize, de fürödni nem lehet benne.
A gyerekek mellett nyugdíjasok is pihenhetnek a táborban.
1989 óta a nyár utolsó heteiben három turnusban a kerületi nyugdíjasok népesítik be a tábort. Kedvezményes nyaralás keretében töltenek el egy hetet a táborban, ugyanúgy, mint a gyerekek. Az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény munkatársai színes programokat szerveznek nekik, és természetesen nem maradhat el a balatoni fürdőzés sem. Öröm látni a vidám, jókedvű időseket, akik rengeteg élménnyel gazdagodnak az itt eltöltött napok alatt.
Idén hatvanéves a tábor…
Siófok város önkormányzata felajánlotta ezt a félszigetet a harmadik kerületi munkásőrségnek, amikor táborhelyet kerestek a környéken 1959-ben. A régi korok tudósításából azt mondják, hogy igen elhanyagolt volt ez a terület, de a munkásőrség elhatározta, itt egy táborhelyet létesítenek a kerületi ifjúság számára. A mai motel épületét építették fel a munkásőrök számára, és a munkásőrök minden nyáron itt nyaraltak, üdülőhelynek használták az épületet.
Tulajdonképpen az akkori kornak megfelelően úttörőtáborként funkcionált a terület, a munkásőrök pedig nyaralóként használták a nekik felhúzott épületet.
Lehet tudni, hogy hány vezetője volt ennek a tábornak ez alatt a hatvan év alatt?
Pontos számot nem tudok, de voltak ikonikus vezetők. Például Badinszky Ernő, Erhardt Miklós, aki idenőtt a táborhoz, vagy Gödöllői Lajos, akik a San Marco utcai – akkor még – úttörőháznak voltak a vezetői, és hozzájuk tartozott a tábor. Számomra Erhardt Miklós volt a legfontosabb, aki táborvezető-helyettesként szívén viselte az itteni életet. Úgy tudott kerékpározni, ahogy senki nem tudott. Olyan volt, mintha egy helyben állna a kerékpárjával, és mégis ment. Miklós bácsi jelenítette meg számomra leginkább Sóstó táborvilágát.
Milyen tervei vannak a táborral kapcsolatban?
Az első és legfontosabb minél több gyerekkel megismertetni és megszerettetni Sóstót, és ehhez a pedagógusokat is megnyerni. Tehát az első és legfontosabb az, hogy vigyük a hírét, hogy ez a tábor működik, mert nagyon kevés ilyen van már az országban, ahol az önkormányzat ilyen nagy területen ekkora tábort működtet. Idén megújult az étkezdénk, az éttermünk, ami hatalmas beruházás volt, de mindig vannak kisebb-nagyobb célok előttünk. Nagyon szeretnénk játszóteret a tábor területére, illetve a tábori fürdőépületek lassanként felújításra szorulnak. Ott van a motel épülete, amiben mindig van mit csinálni, ahogy említettem, a régi munkásőr szálló már motel üdülőként működik, ahol elsősorban az óbudai nyugdíjasok pihennek.
Harmadrészt pedig a nomádság érzetét kelti, pedig a vaságyak betonaljzaton állnak, tehát nem olyan, mintha nomád sátorban lennénk, de mégis. Vannak olyan diákok, aki leszállnak a buszról, és már szaladnak abba a sátorba, ahol tavaly, tavalyelőtt voltak, mert az az ő sátruk.
Hány pedagógus szükséges háromszáz főnél is nagyobb létszámra?
Tizenöt gyerekenként jut egy pedagógus. A pedagógusok saját maguk jelentkeznek a nyári munkára. Vannak olyan kollégák, akik már több éve visszajárnak, és mindig örülünk, amikor újabb kollégákat sikerül megnyerni. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy az óbudai önkormányzat támogatja a tábor működését.
Teljes orvosi ellátásunk is van. Ez azt jelenti, hogy amíg a gyerekturnusok vannak, bentlakó orvos van, aki 0-tól 24 óráig teljesít szolgálatot, illetve stúdiósunk is van, aki a napi programok szervezésében segédkezik. Most egy kiállítást is rendeztünk a tábor területén a 60 éves évforduló kapcsán Antal István fotóiból. Több mint ezer fotóból válogattunk képeket, százhatvan körüli, amit kinagyítottunk és kiraktunk. Vissza tudunk egy kicsit nézni, hogyan épült, hogyan szépült a tábor.
Az egyik fényképen hatalmas tábortüzet láttam.
Minden turnus végén tábortüzet gyújtunk, illetve felvillan a „Sóstó visszavár” felirat. Mert táborunknak ez a szlogenje, hogy mindenkit szeretettel hívunk és várunk vissza. Az utolsó mozzanat az, amikor a tűz lángjai fellobbannak, és – a régi emlékekhez visszacsatolva – a tábori dalok: az Ohio, A börtön ablakában, a Guantanamera felhangzanak, és legtöbbször az utolsó dal Demjén Ferenc Honfoglalása.
A tűz általában szombat esténként villan föl, és ez hatalmas élmény a gyerekeknek. De a nyugdíjasoknál is fellobban a tábortűz, ők is szeretik. Mi itt a táborban központi programokat is szervezünk a csoportoknak. Van karaoke, just dance, filmvetítés, akadályverseny a régi emlékekre utalva, ahol a csoportok egymással versenyeznek, valamint az ünnepélyes tábornyitás hétfőn és az ünnepélyes táborzárás szombaton este. Idéntől kezdve a tábornak már saját zászlója is van, természetesen „Sóstó visszavár” felirattal. Ezt a zászlót Simon Mariann rajz szakos kolléganőm tervezte, ő is többször táborozik itt. Ebben az évben a diákok egy bögrét kaptak ajándékba – mert minden évben kapnak ajándékot az Óbudai Sport és Szabadidő Kft. jóvoltából. A bögrén rajta van az új logónk, hogy Sóstó 60 éves, valamint a jelszavunk: „Sóstó visszavár”.
Válogatás Antal István sóstói fotóiból:
