Sokkal szerencsésebbek lehetnek azok, akik a Gázgyári Lakótelep ovijába jártak kb. száz évvel ezelőtt, amikor a belső falakat neves festőművészünk mesefigurái díszítették. Nagyon kellemes meglepetés volt, amikor a közelmúltban felfedeztem ezt a rajzgyűjteményt, és elkezdtem kutatni az eredetét. A Gázgyári Lakótelepről csak röviden szólok, hiszen erről már sokan és sokat írtak.
Először nézzük a lakótelep létrejöttét. A XIX. század vége felé, az ipari forradalom hatására Angliában elindult a kertváros-építési mozgalom (Garden City Movement), ami az angol Ebenezer Howard nevéhez fűződik. Bár nem ő volt az első, aki kertvárosias települést hozott létre, az új szemléletű, tudatos várostervezés alapjait Howard fektette le. A XIX. század végén fellendülő nagymértékű iparosodás, a zsúfolt, rossz levegőjű ipari városok kialakulása idején elméletével a nagyvárosi élet problémáit akarta megoldani.
Howard eszméit megírta könyvében, amelynek 1902-ben kiadott második kiadása az ismertebb: Garden Cities of To-Morrow – A jövő kertvárosai. Az egészséges és korszerű kertváros gondolata hamar népszerűvé vált, és világszerte követőkre talált.
Az 1900-as években elkezdődtek a tervezések, majd építkezések – állami beruházás formájában épültek fel vagy alakultak ki új lakóterületek szociális lakásépítési programok keretében, előbb a főváros és környékén, majd országosan is. Úttörőként egyetlen városrész épült Ebenezer Howard elméletét leginkább követve, a Wekerle-telep. Ide a múlt század elején döntően vidéki embereket telepítettek a növekvő főváros munkásigényének kielégítésére, és Fleischl Róbert építész javaslata alapján olyan környezetet teremtettek számukra, mely nem üt el a megszokott fás-kertes miliőtől, mégis városias, sűrűn lakható.
Az erősödő és országosan is kiterjedő program főbb építkezései a következők voltak:
– Wekerletelep, Budapest XIX.
– Dunakeszi Gyártelep
– Győr–Gyárváros
– Óbudai gázgyár munkás- és tisztviselőtelepe, Budapest III.
– Százados úti művésztelep, Budapest VIII.
– Rákospalotai MÁV-telep, Budapest XV.
– GANZ–MÁVAG munkás- és tisztviselőtelep, Budapest VIII.
– Diósgyőr-vasgyári kolónia, Miskolc
– Salgótarjáni Vasmű tisztviselő- és munkástelepe
– Albertfalvai tisztviselő- és munkástelep, Budapest XI.
Természetesen mindegyik egyedi, sajátos hangulatú városrésszé vált, amint a betelepülő családok összehangolódtak és „belakták” az épületeket. Mára a fennmaradt lakótelepek különösen színes elemei a városnak, így az óbudai Gázgyári Lakótelep is varázslatos a látogatók számára – az ott élők pedig ragaszkodnak hozzá a mai kortól elmaradó komfortosságuk ellenére is.
A Gázgyári Lakótelep óvodája
Ebenezer Howard alapelvei szerint a lakótelepek építésének első ütemében készültek el az iskolák és óvodák, hogy a lakók beköltözésének idejére már a családok rendelkezésére álljanak.
A telepről szóló újságcikkből idézve:
„A főtér végében álló régi óvoda a telep boldogsága. Az élet. A jövő. Gyönyörű, régi épület, nagy kerttel, tele zsivajgó elevenséggel. Csodálni való, hogy az elidősödött telepen ilyen sok a kisgyerek. Megvan a magyarázata: ide járnak ugyanis a Gázgyár helyén felépült Graphisoft dolgozóinak csemetéi is, és a vállalat támogatja az óvodát.”
(Csordás Lajos cikke, Óbudai Anziksz, 2016–2017 tél.)
Az idők során a telep lakói és főleg leszármazottai szétszóródtak az országban, de biztosan jártak ebbe a csoda-óvodába kiskorukban, például a gyár igazgatója és hivatalnokainak családjából, a munkáscsaládok gyermekei stb. Emlékeiket ma már lehetetlen követni – de elképzelni lehetséges. Amikor ugyanis megtaláltam Muhits Sándor iparművész és festő képeit a Gázgyári Óvoda hajdani freskóiról, az én képzeletem is megindult.
Igazán dicséretes ötlet volt a tervezők, a lakótelep építtetői részéről, hogy a szükséges elvárásokon felül az óvodát nemcsak használhatóvá, hanem széppé is akarták teremteni, és a dekorálással a kor egyik legnevesebb iparművészét bízták meg.
Muhits Sándor
Az Iparművészeti Iskola egyik alapítója, majd elismert tanára volt. Bakonypéterden született 1882. március 9-én, és Budapesten halt meg 1956. május 8-án. Festő- és iparművész, illetve 1905-től ezek tanára volt. Budapesten végezte az iparművészeti iskolát, illusztrációival és munkáival hamar ismertté tette nevét. Az I. világháború idején katonáskodott, 1915-ben orosz hadifogságba került. Eleinte a krasznojarszki játékgyár művészeti vezetőjeként, majd 1917 után Moszkvában grafikai szakiskolák szervezőjeként tovább folytathatta művészi tevékenységét.
A hadifogolytáborban töltött időkről idézek a fogolytárs, Gallasz Nándor temesvári művész emlékezéseiből: „Krasznojarszkban Gyóni Gézával, Muhitssal, Prihodával és Jakobovitssal és 15–20 ezer fogoly entellektüellel az emberi lélek misztériumait úgy éltük át, mint Dante megezerszeresített poklát. Mi, művészek elvonultunk ugyan külön műtermünkben, de végigéltük mi is mindazt, amiről itt-ott megemlékeznek az ottani idők krónikásai. Én is voltam minden. Ékszerésztől cipőfoltozóig, szakácstól bányamunkásig… S láttam Gyóni Gézát, a futó csillagot testvére halála miatti mérhetetlen bánatában, láttam rémlátó lelke desperáltságában, láttam, amint éhséggel pusztította el önmagát, ő, aki mint a monda szerinti phoenix-madár, halála előtt bűbájos dallal énekelte által önmagát egyik életből a másikba…” A fogolytábor cenzúrája elől dugdosva járt kézről kézre Gyóni Géza Utolsó tánc című verse:
„Most roppannak a roppant eresztékek
Most bomlanak a bárgyú babonák…
Vágják már, vágják már a szent kések
A zabolát, a zabolát”
(részlet)
Muhits Sándor sok rajzot készített a táborban faliújságokhoz, Gyóni Géza verseihez és „hírleveleihez” (például a Levelek a Kálváriáról című kézzel sokszorosított röpirathoz). 1920-ban hazatért, s 1921–1925 között a miskolci művésztelep vezetője és tanára lett. 1935-től az Iparművészeti Iskola textilszakosztályának vezetőjeként dolgozott 1946-os nyugalomba vonulásáig.
Rendkívül gazdag munkásságának néhány főbb állomása
Pályázatok
Művészet. Szerkeszti: Lyka Károly. Hatodik évf., 1907. 3. szám 194. o.: „Báli meghívó tervére hirdetett pályázatunk eredménye. A Művészet Kner Izidor gyomai nyomdász megbízásából pályázatot hirdetett művészi báli meghívótervekre, s a felhívásra a határnapig, április 15-ig háromszáznál több pályamű érkezett be. A bírálóbizottság április 22-én döntött, s a 600 koronás első díjat Muhits Sándor »Mutter« jeligés munkájának ítélte oda.”
Ugyanezen számban később: „Kitüntetések – az Iparművészeti Társulat fémipari tárgyak terveire hirdetett pályázatán az első 300 koronás díját Muhits Sándornak ítélték oda.”
Díszítő Művészet
„Az Iparművészeti Iskola – a művészi ízlés szélesebb körben való terjesztésére – egy folyóiratot szervezett. Hasznos útmutatásokkal oktat, míg közvetlenül lemásolható részletrajzaival példákat nyújt ez a lap. Van benne női kézimunka, csipkétől kezdve a lapos hímzésig mindenféle fajta. De találnak benne mintát és ízlésfejlesztő képet mindazok, akik fém, fa, bőr, üveg stb. munkák iránt érdeklődnek akár kedvtelésből, akár hivatásból. Főképpen pedig felvonultatja mindazt a kiváló díszítő kincset, amit népünk a múltban s művészeink a jelenben alkottak.”
Főszerkesztője Czakó Elemér, művészeti főmunkatársa Muhits Sándor volt. További munkatársak: Rippl-Rónai József, Bíró Mihály, Szablya-Frischauf, Damkó József, Jászi Oszkárné, Lesznai Anna, Helbing Ferenc, Nagy Sándor, Juhász Árpád stb., akik így nyomtatásban is ízlésre és ízléses öntevékenységre oktatták a magyar közönséget.
Könyvművészet
A Muhits Sándor által díszített könyvek hosszú sorából kiemelek néhányat:
– Gáthy Fülöp: Embersors. Az örök mese, Muhits Sándor 20 egész oldalas fametszetével. Bp., 1935.
– Nógrády László: Háború a Balatonon – cserkészregény. Bp., 1921. Grafikus: Muhits Sándor
– Kárpáti Aurél: Budai Képeskönyv, Muhits Sándor rajzaival. Bp., 1914.
Reklámok, üdvözlőlapok, Ex Librisek
Változó megbízóknak.
A Gyermekművészeti kiállításon
Orbók Loránd bábszínháza. Tervezte és rajzolta Muhits Sándor.
Kós Károly például így emlékezett erről: „Még hallgató koromban följárogattam az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamára, ahol Muhits Sándor grafikus tanár ambiciózus nyomdászokat avatott be a könyv- és nyomdagrafika magasabb rendű rejtelmeibe, s ott próbálkoztam én is a betűrajzolással és a linómetszéssel is. Azóta azonban nem foglalkoztam – mostanáig – linómetszéssel.
Muhits Sándor barátomtól jó angol vésőket kaptam kölcsön, de aztán meg is vásároltam azokat. Linóleumot Seefelner boltjában vettem. Kicsit félve fogtam a munkának, de hamarosan beletanultam; az öt metszet közül csak kettőt kellett újracsinálnom. És hiszem, hogy Kárpáti öröme őszinte volt, amikor átvette tőlem a dúcokkal együtt a levonatokat, én pedig ma sem szégyellem azokat az én első linómetszeteimet, melyekkel a Kőmíves Kelemen drámája 1916 decemberében megjelent.”
Épületek
Szegedi Dóm – a figurális falképeket Muhits Sándor és Patai László festőművészek alkották.
Kunszentmártoni Nagytemplom – A terv és kivitel sikeres összhatása annak köszönhető, hogy az ifjúi lelkesedéstől fűtött Dósa Lukács gondolatait hasonló felfogású művész, Muhits Sándor, az Iparművészeti Iskola alig 28 éves tanára valósította meg. Habár kunszentmártoni alkotásai még fiatalkorának idejére esnek, azok teljes kiforrottságról tanúskodnak.
Marosvásárhelyi Kultúrpalota – 1912–1913-ban a marosvásárhelyi polgármester, Bernády György védnöksége alatt a – Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján épült – palota dekorációján Muhits Sándor együtt dolgozott Nagy Sándorral, Körösfői-Kriesch Aladárral, Róth Miksával, Toroczkai Wigand Edével.
Óvoda-freskók
És e gazdag életút, életmű közben megszülettek a gázgyári óvoda freskói az ott lévő gyerekek és pedagógusok örömére – életük gazdagítására. A műveket a munkáslakótelep tervezője, Almási Balogh Lóránd építész rendelte meg a Székesfőváros megbízásából.
